Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-01 / 206. szám
1989. «leptember 1., péntek O IZHílUKTiW Tevan-centenárium Békéscsabán A Rekordok Könyvében a helye! Több, szép kiadvánnyal is emelték az ünnep 'tényét tegnap. A Tevan Kiadó gondozásában megjelent Szép Ernő: A jázminok illata című könyve, mely egykor a régi Tevan Kiadó első könyve volt, kiadták Papp János: A szép könyv dicsérete című munkáját, mely a Tevan- kiadványok bírálataiból nyújt át az olvasónak egy csokorra valót, elkészült a Narancsliget az Északi- sarkon című kötet is, mely Tevan Andor szakmai önéletírásait tartalmazza. És megjelent egy miniújság, a Kner |Nyomda és a Békés 'Megyei Népújság közös munkájából, nyolc oldalt■ szentelve Tevan Andor emlékének. Az 5,5x8 centiméteres oldalméretű újsághoz hasonlót — a Londonban évente kiadott Rekordok Könyve (Guinnes Books) nyilvántartása szerint is — csak 1876-ban, az Amerikai Egyesült Államok Roseberg (Oregon állam) városában állítottak elő. Ennek mérete 7,6x9,5 centiméter volt. Jogos tehát ia kérés: jegyezzék be »a Tevan-centenárium alkalmából kiadott mini-Népújságot a Rekordok IKönyvébe! (Folytatás az 1. oldalról.) ládi fotográfiáikat, levelezését, officinájának gazdag éveit.” A megnyitó szavaik után kezdődött meg a tudományos ülés, melynek előadója Raj Tamás, a Maccabi Könyvkiadó igazgatója volt. Bevezetőben félrajzolta a zsidó nyomdák és könyvkiadók munkásságát az utóbbi 100 esztendőben, majd elemezte Tevan Andor gondolatvilágát, kapcsolatait a progresz- szió jéles képviselőivel. „Tevan életútja jellegzetes életút volt — mondotta később —, az édesapa papírüzletétől a kétségtelen országos szakmai hírig, melyet itt, Békéscsabán teremtett meg.” Az ülés második előadója Voit Krisztina, az EILTE docense A könyvkiadó Tevan Andor címmel adott riagyívű ké- {>et a neves nyomdászról és könyvkiadóról. „Ahhoz, hogy lássuk Tevan irodalmi működését, látni kell azt is, hogy milyen környezetben dolgozott. Az időben öt nagy könyvkiadó működött a történelmi Magyarországon, és legalább 100 kis cég, hasonló, mint Tevan Andoré volt. Különösen az Alföldön volt sok ilyen nyomda, melyek elsősorban lapkiadásra törekeditek (Tevan is adott ki lapot Békéscsaba és Vidéke címmel), majd a könyvkiadással1 próbálkozott. Ha a Nyugat Könyvkiadóhoz viszonyítjuk, a Tevan Kiadó kitűnő eredményeket mondhat magáiénak. Sok író — Barta Lajos, Csáth Géza, Szép Ernő, Kaffka Margit és mások — vagy csak Tevan- ná] jelentek meg, vagy Tevan sokkal több könyvüket adta ki, mint a nevezetes Nyugat.” Szólt arról is, hogy Tevan Andor kitűnő irodalmi ízlése, érzékenysége meghaladta Kner Imre ízlését és érzékenységét, aki az irodalom szépségeit nem értette. „Tevanban — mondotta —, belső szívveréssel élt az irodalom.” Petőcz Károly könyvtervező beszélt ezután a Tevan officina szellemiségéről, felidézve közvetlen, személyes emlékeit Tevan Andorról. „Olyan helyen csinált nyomdát, amely ,nem volt alkalmas arra, és neki ez is tökéletesen sikerült” — mondotta. Szabó Ferenc múzeumigazgató a tudományos ülés negyedik előadójaként A Tevan-család Békéscsaba gazdasági és kulturális életében címmel fejtette ki véleményét. Hangsúlyozta, hogy a család közvetlen és igen nagy hatással volt a Békéscsabán kibontakozó polgári progresszióra, a korral lépést tartani óhajtó rétegekre. „Tevan a legkiválóbb megtestesítője volt az erős szakmai öntudatnak, a megbízhatóságnak, a kulturális elhivatottságnak. Az európai és a hazai művelődés legtisztább értékeit közvetítette ide, Békéscsabára”. Befejezésül bemutatta a Tevan- családot, részletesen szólva a család tagjainak életéről, munkásságáról. Az ülés résztvevői ezután ellátogattak a Kner Nyomda II. sz. üzemébe, ahol Horvátli Géza üzemvezető mondott rövid beszédet abból az alkalomból, hogy a centenáriumi ünnepség napján felvették Tevan Andor nevét. „Ha késtünk is ezzel — mondotta az üzemvezető —, hagyományainak ápolását soha nem felejtettük.” A Tevan Andor Emlékbizottság által szervezett tegnapi ünnepségsorozat. a Fenyves Szállóban ért véget, ahol Fekete Jánosné, a városi tanács általános el- nökhelyetttese köszöntötte a család Békéscsabára érkezett tagjait, és a vendégeket. N. Ä.--S. E. „Az utolsó Mohikán” így nevezte magát tréfásan Tevan Gábor — Tevan Andor fia —, hiszen úgy tűnik, nincs aki továbbvigye a családi bagyományt. Vagy mégis? — New Yorkban élek, tipográfus vagyok, és megvan a magam üzlete. A fiam? O dirigensnek készül, de ba nem is folytatja, amit én csinálok, azért az ő művészete is ugyanazokból a tényezőkből áll, mint az enyém : a proporcióból, a ritmusból és a kontrasztból. — Fiatalemberként hagyta el az országot, de így is szépen beszél magyarul... — Igen, hiszen a feleségem is magyar, van kivel beszélgetnem. A fiam is jól beszéli a nyelvet. — Milyen érzésekkel fogadta ezt a meghívást? — Tudja, mikor kimentem Amerikába, hamar rájöttem, az az ország egy hét alatt több emberséget adott, mint Magyarorzsát egész életemben. Ezért is, vegyes érzelmekkel fogadtam a meg- meghívást. Most azonban el kell mondjam, úgy látom, Itt nagyon sokat változott a helyzet. Ez a mai rendezvény pedig minden várakozásomat felülmúlta. AZ Őszinteség — és ezt tessék aláhúzni! — és ez az emberi, természetes módon való megemlékezés nagyon jólesett. Zöld Ferenc nyitotta meg a múzeumi emlékkiállítást és a tudományos Ülést Fotó: Kovács Erzsébet Fafaragók a Meseházban A Békési úti Meseház a Megyei Művelődési Központ részeként üzemel — olvashatjuk a róla kiadott pros- péktusban. Kiállítások, közművelődési programok és szolgáltatások várják az ide látogatókat. Ezen a héten ez a csabai ház ad otthont a fafaragótábomak. Más népművészeti tanfolyamokat, táborokat látva azt gondolná az ember, hogy ez az az alkalom, amikor összegyűlnek a megye amatőr fafaragói; egymás stílusát, technikáját megismerve bővítik, tökéletesítik szakmai Ismereteiket. Ebben a légkörben, együtt- létben születnek meg új alkotásaik. Ezzel szemben mi folyik a Meseházban? Sché- ner Mihály Munkácsy-díjas érdemes művész újabb álmait realizálják, azaz a festő papíron megadott útmutatásai, előrajzai alapján hársfából elkészítik a rendelt darabokat, amelyek a Meséházat fogják gazdagítani. Most egy pásztorboton és egy amarilla-kút fejfiguráin dolgoznak. E kigondolt mesevilág szereplői egy ember elképzelései. Készen is azt a benyomást kell kelteniük, hogy egy kéz alkotásai. A fafaragást azonban nem lehet egységesíteni. A megszületett mű „arca” függ elkészítője technikájától, stílusától, szakmai színvonalától Minden alkotónak — még az amatőrnek is — az a célja, hogy saját magából is ott legyen egy darab a műben. Akik eljöttek ebbe a táborba, külnöböző egyéniségű, kvalitású fafaragók. Van, aki már több kiállításon nyert alkotásaival, más a Népművészet Mestere cím birtokosa. Mindannyian egyéni alkotók, nem pedig a Békés Megyei Fafaragó Stúdió tagjai, ahogy ez a prospektusban szerepel, hiszen ilyen nem is létezik. A rajzokra, elképzelésekre vonatkozó útmutatást, szakmai irányítást Varga Miklós budapesti faszobrász végzi. Mivel ő régóta együtt dolgozik Schéner Mihállyal, érti, értékeli elképzeléseit. A Megyei Művelődési Központ álláspontja világos: „Szegény ember vízzel főz” alapon összeházasítja a Schéner-féle meseházi elképzelések kivitelezési munkálatait és a megyei amatőr fafaragók továbbképzését... K. K. Politikáról, többpártrendszerről, sztrájkról III. Ki védi meg a melóst? — kérdezi a lakatos Akár a televíziót, akár a rádiót kapcsoljuk be, tömény bel- és külpolitika árad felénk a hullámhosszokon. Nyilatkozik a professzor, a történész, a politikus, a szociológus, a jelenleg is funkciót betöltő minisztériumi fő-fő, és a már leszerepelt pártvezető... Arról alig-alig esik szó, vajon mit gondol a kétkezi munkás kialakulóban levő belpolitikánkról? Sorozatunk befejező részében az Erdei Termék Vállalat békéscsabai üzemvezetőségének gerlai présüzemében hallottakat olvashatják. Éppen ebédelni készülnek. Nem túl sokan szállingóznak az ebédlő felé. — Hányán dolgoznak és mont éppen min? — kérdezem az üzem vezetőjét, Kalló Mártonnét. — Mindössze nyolcán. Négy fizikai és négy adminisztrátor. — Győzik ennyien a munkát? — Ha szezon van, természetesen nem. Akikor külsősök is besegítenek. Az ez évi szezon csigafeldolgozással kezdődött. Válogattuk, csomagoltuk és innen a Mavadhoz szállítottuk, éppen hat vagonnal. Az iroda előtti helyiséget fiatalasszony takarítja. Megkérem, üljön le velem pár percre. Andó Mihályné öt éve dol- gazik az üzemben. — Mit mondhatnék a politikáról? Nézem én is a televíziót, hallgatom a rádiót. Ettől azonban nem több a fizetésem. Havonta 3000 forintot viszek haza. Mondja, a levegőn kívül mit lehet rajta venni? Négy gyerekem van. Szerencsére egy kis kert is a ház körül. Legalább a krumpli, a zöldség megterem. Felvitték a hús árát? Felviszik hamarosan a mosószerekét? Enni kell! Mosni is. Legfeljebb kevesebb húst veszek és több krumplit eszünk hozzá. A mosóporral már nehezebb spórolni, ha tiszta ruhát akarok adni a családomra. 15 éve építgetjük a házunkat. Már nem túl sok mindent kell rajta csinálni, éppen jókor végzünk az építésével. A többiek is befejezték az ebédet. Körülállnak, hallgatnak bennünket. Remélem lesz csatlakozó, hiszen a téma — azt gondolom — nem csak nékünk izgalmas. Nem kell sokáig várni. Középkorú -férfi ül mellénk. Beszélgetésünk közepe felé derül ki, ő a Konzervipari Szállító Vállalat gépkocsivezetője, Bíró Mihály: — Ide figyeljen. Aki lelkiismeretesen dolgozik, az msot is meg tud élni, ha nehezen is. Én látástól vaku- lásig dolgozom. A cégtől 10-11 ezer forintot viszek haza. Ezzel nem fejeződött be a munkám. Otthon az állatokat kell ellátni, plusz bérelek egy földdiarabkát, hogy megtermeljem a konyhára valót. Három gyerekem van. Felnőttek már, de még mindig mi segítjük őket. Harminc évig voltam párttag. Most úgy döntöttem, kilépek. A harminc év alatt is csak ritkán tudtam taggyűlésre elmenni, most még annyi időm sincs. Meg bevallom őszintén, így a tagdíjat is megspórolom. Ezek- után pedig nekem teljesen mindegy, melyik párt kerül az élre. Egy a fontos, hogy jól éljünk, és nyugalom legyen végre az országban, más nem számít. Komótosan sétál ki az egyik szobából Vozár Mihály tmk-lakatos. Nem sokat kéreti magát, hogy csatlakozzék beszélgetésünkhöz: — Huszonhat éve vagyok szakmunkás. Mint kezdőnek, az első időkben ezer forint volt a fizetésem. Abból az ezer forintból annyit tudtam vásárolni, mint mostanság a nyolcezerből. Hát mondja már, akkor mi végből vagyok huszonhat éve szakember? A szintentartá- sért? Nem csodálom, hogy sokan úgy határoznak, hogy sztrájkolnak, mert nem lehet már elviselni ezt a sok áremelést. Tudom, túl sok értelme nem volt a mostani sztrájknak sem. De valahogy mégis tudatni kell a kormánnyal; nem vagyunk elégedettek a döntéseikkel... Előbb-utóbb oda kell hogy figyeljenek. Mi nem tehetjük meg azt, amit Csabán csinált az a férfi a 10. emeleten, aki azzal fenyegetőzött, hogy leugrik vagy szíven szúrja magát, és akkor még a rendőrség tárgyal vele, meg a tanács segélyt ad? Mi kihez fordulhatunk? Mondja, ki védi meg a melóst? Van nálunk egy fiatalasszony. A férjének le kellett vágni a lábát. Ök egyszer mentek el segélyt kérni és nem kaptak. Neki is fenyegetőznie kellene? Hovatovább nincs, aki felfigyeljen az egyszerű, becsületesen dolgozó emberre. Olvasom, hogy a szakszervezetek hetekkel korábban tudtak a hústermék áremeléséről és mégis az utolsó pillanatban szervezték a sztrájkot. Mondja már: egyáltalán érdemes szakszervezeti tagnak lenni ? Ismét megkérdezem! Ki védi a melóst, ha már a szakszervezet sem?Azt kérdezi, mi a véleményem a többpártrendszerről? Azt gondolom, kell a többpártrendszer. Legyen egészséges versengés, legyen választási lehetőségünk. Bár véleményem szerint először a gazdaságot kellene megerősíteni, aztán politizálni. Legyen tele a gyomrunk, akkor nagyobb kedvünk lesz beleszólni a politikába is. Tudja, komolytalannak tartom a parlamentben ülők kijelentéseit. Akik egyik nap kijelentenek valamit, másnap azt nyillatkozzák, nem vállalnak felelősséget az elhangzottakért. Hát akkor kinek higgyünk? Kiben bízzunk? Egyelőre nincs mit tennünk, várunk, hogy végre történjen valami jó... (Vége) Béla Vali Megérkezett az ebéd. Balról jobbra Vozár Mihály, Andó Mihályné és Bíró Mihály Hat új tanterem a szarvasi gimnáziumnak Járulékfizetés felfüggesztése A magyar sajtó jelenlegi átalakulási folyamatában a sajtó dolgozóit politikai nézeteik és pártállásuk miatt munkahelyükön nem érheti hátrány — szögezi le egyebek között a Sajtószakszervezet titkári tanácsának szériái ülésén elfogadott állásfoglalás. A szakszervezet vezető testületé megvitatta a május végén önállósult Sajtószakszervezet eddigi tevékenységét. Sajnálattal állapította meg, hogy a SZOT — az alakuló kongresszuson elhangzott ígéretével ellentétben — gyakorlati tevékenységében nem vesz tudomást az önálló Sajtószakszervezet létéről. Ezért a titkárok úgy döntöttek, hogy a partneri mun^ kakapcsolat létrejöttéig a Saj'tószakszervezet felfüggeszti a SZOT-nak fizetendő járulék folyósítását. Elérte a demográfiai hullám a Szarvasi Vajda Péter Gimnáziumot és Szakközép- iskolát is. Az 1989/90-es tanévre 169-en iratkoztak az első osztályba. Az angol—német, a matematika—biológia, az általános tantervű tagozaton 40-es létszámú osztályokat indítanak, s csaknem ugyanennyien tanulnak majd az igazgatási, és az idén elsőként indított gyors-gépíró szakközépiskolai tagozatú osztályokban is. Mint Holp József, az intézmény igazgatója elmondotta, az iskolának már régóta szüksége van néhány új tanteremre, annál is inkább, mivel a Kossuth-utcai „B” épületet pár éven belül teljes- egészében át kell adniuk a 611-es Ipari Szakmunkásképző Iskola kihelyezett tagozatának. Az ittlevő kilencből ,, már csak öt tantermet használhat a gimnázium. Ezért úgy döntöttek, hogy bővítik az iskola Vajda Péter utcai „A” épületét. A tervek alapján mintegy 18 millió forintos költséggel, a vas-fémipari szövetkezet építőrészlegének kivitelezésében el is készült határidőre áz új szárny. A hat tantermet, melyet szeptembertől már birtokukba vehetnek a középiskolások, tegnap, csütörtökön adta át rendeltetésének Vámos László, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője. G. K.
