Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-28 / 73. szám
1989. március 28., kedd „InssnlAínni^^” Húsvét déleiéit a ..Mokria" Lesz-e szaknépfőiskola Békéscsabán? Gondolatok egy oktatái értekezletről Nem is olyan régen még csak tervezgették, beszélték, hogy lesz, hogy építik, hogy folynak a tárgyalások, s hogy szükség van rá... Aztán valóban életre kelt a Debreceni Tanítóképző Főiskola békéscsabai kihelyezett tagozata. Végre megérkezett az autóbusz. Már egész nekikeseredtünk: hogy lesz ebből húsvéti, színes tudósítás, ha egy teremtett lélek nem jár ezen a hétfő délelőttön a lakótelep házai között? A békéscsabai Mokri-lakóte- lepen állunk „lesen”. Eddig úgy tűnt, hiába, nem jár sikerrel a „locsolófogócska”. Aztán most, hogy itt az autóbusz, s utasok szállnak le, egy családot választunk ki, riportunk első alanyául. Orvos Mária — az édesanya — nemigen jut szóhoz a két kedves, csacsogó gyerek mellett. — Tetszik tudni — kezdi a kis Gyula —, mi csak vízzel locsolkodunk. Az anyu nem szereti a kölnit, azt mondja, kihullik tőle a haja... Nevetnek. Aztán elmondják — itt már az apuka is bekapcsolódik a beszélgetésbe —, nemigen tartják a hagyományt, csak éppen az „anyut”, meg a „mamát” locsolják meg, és ezzel részükről be van fejezve az ünnep... — A locsolásért két tojást és háromszáz forintot kaptam — veszi vissza büszkén a szót a kis Gyuszi, de nővére, Marika sem hagyja annyiban: — Anyu nekem is ugyanennyit adott, pedig én lány vagyok... Lassan lépegetünk, jólA kereszténység 2000 éves hagyománya szerint köszöntötték nagyszombat estéjén Jézus Krisztus feltámadásának ünnepét az ország templomaiban. A katolikus egyházközségek ünnepi szentmisével emlékeztek a feltámadás misztériumára, ezt követően sok helyütt tartottak körmenetet, megmutatva a híveknek a feltáesik a meleg napsütésben a séta. A gyerekek néha előreszaladnak, aztán bevárnak minket, hogy még elmondják, ami a húsvétról eszükbe jutott... — A mama ilyenkor finom dolgokat készít — mondja Marika. — Tegnap gyöngyhúst (később tisztázzuk, gyöngytyúkhúst) főzött. Most, hogy megint hozzá megyünk, biztos süteménynyel vár minket... * * * Ismét csendes a telep, várunk. Végre fiatalembert pillantunk meg. Már beült kocsijába, mikor megszólítjuk: „Locsolkodni megy?” — Ott voltam és oda megyek — válaszol készséggel Dósa Lajos. — Nagy a rokonság, 6-7 helyet végigjárni így, kocsival a leggyorsabb. Egyedül indult útnak, szokott, húsvéti útitársa most dolgozik. No de sebaj, unokabátyja feleségét már meglocsolta — most onnan jött —, egy csokinyuszi is lapul a zsebében — cseppnyi kislány csúsztatta a kezébe nemrég —, a húsvét már csak ilyen ... Keze a slusszkulcsával bíbelődik, látjuk, sietne, nem tartjuk fel... Inkább a túloldalon próbálunk szerencsét, ahol egy idősebb, s egy fiatalabb férfiú közeleg. Jóízűen beszélgetnek ... madt Krisztust ábrázoló szobrot. Az esztergomi bazilikában, hazánk legnagyobb templomában Paskai László bíboros, prímás-érsek vezette a nagyszombati szertartást. A ceremóniát az egyházi liturgia jegyében, az úgynevezett tűzszentelés vezette ^be, ami a megváltó feltámadásának szimbóluma. Az ünBukris Vince a menyétől jön éppen. — Máshova nem is megyek, örülök, hogy idáig el tudtam jönni a fájós lábom- mal. Ha már ráér, kissé szóval tartjuk: hátha mesélne a régi húsvétokról? — Negyven éve élek itt Békéscsabán. Régen nagyobb divatja volt a locsolkodás- nak. A trakta el nem maradhatott. Sonka, kolbász, sütemény ... Mellé bor, esetleg pálinka, alig győzte az ember. — És mit kaptak a hölgyek mindezért cserébe? — tesszük fel a következő kérdést. * — Szappanos vizet öntöttünk a kisüvegbe, azzal lo- csolkodtunk. Mertünk volna csak egy helyet kihagyni... Megnézhettük volna magunkat! — No, azért most is vigyázni kell — mondja a fiatalabb Molnár Pál. — Nekem is hat nagynéném van. Ha egyhez elmennék, mind elvárná. Inkább nem megyek egyikhez sem. A nővérem és a nővérem lánya elvár, aztán megyek haza az asszonyhoz ... Lassan dél van, a várakozás, ha lehet, még kilátástalanabb. Hiába. Ez a lakótelep már csak ilyen. Csendes. Még húsvét‘délelőttjén is ... népi misét a feltámadási körmenet követte, a helyileg kialakult szokások szerint nem a szabadban, hanem a bazilika belső terében. Hasonló feltámadási szertartást rendeztek szombat este az esztergomi Ferences-rend templomában. A Szent István király alapította pécsi egyházmegyében mintegy kétszáz templom szervezett a hívek számára feltámadási körmenetet nagyszombat estéjén. Ám azóta — működése kezdete óta — is számtaHam mende-monda röppenit fel az új intézmény tevékenységéről, terveiről. Hogy mi igaz abból, amit beszélnek? Hogy mi mindent terveznek, s mire futja a pénzből, az energiából? E kérdésekre kerestük a választ, mikor nemrég elfogadtuk a főiskola meghívását, soron következő oktatói értekezletére. S hogy mégsem ez, hanem egész más, jóval képlékenyebb, távolabbi — vágy mégsem olyan távoli? — téma ragadta meg e sorok írójának figyelmét? Talán a továbbiakból kiderül, miért így történt? De kezdjük a legelején, azzal a tájékoztatóval, melyet az értekezlet minden résztvevője kézhez kapott, s mely bizony jócskán megbolygatta a kedélyeket. Egy javaslatról van szó, mely az úgynevezett — még elnevezése is meggondolás tárgyát képezi —, felsőfokú szaknépfőiskola szervezésével kapcsolatos elképzeléseket tartalmazza. Az alapállás e tervezetből, s az oktatói értekezlet hozzászólásaiból nyilvánvaló: van egyszer egy hagyományos pedagógusképző főiskola, mely joggal foglalkozik más, új út keresésével, hiszen a demográfiai hullám csillapod- tával várhatóan csökken az igény az általánosan képzett tanítókra ... Ugyanakkor a társadalmi, gazdasági környezet átalakulása több területen új típusú szakképzést igényel... S itt jön mindaz az érv, mely a szak- népfőiskola (egyelőre maradjunk ennél, a névnél) szervezését itt, Békéscsabán ind okolná: életünk minden területén kevés a korszerűen képzett, önálló cselekvésre képes szakember Békésben, az országoshoz képest is „korszerűtlenebb gazdasági-társadalmi struktúra tartja megbéklyózva a közép- és felsőfokú szakemberképzést” — olvashatjuk a már fentebb említett javaslatban. A fejlődés — ezzel szerencsére már nem mondunk újat — végső soron összefügg az oktatás színvonalával. Az persze más kérdés, hogy még mindig kevés helyen tesznek is annak érdekében, hogy az oktatás valóban a helyi gazdasági, társadalmi problémák megoldására alkalmas szakmai ismeretekkel rendelkező szakembereket képezzen. Nos, éppen ezen fáradoznak e tervezet készítői: hogy ötéves, nappali tagozatos, köz- gazdasági képzési programot indítsanak. Ennek első három éve szaknépfőiskaiai keretben korszerű, gyakorlati közgazdasági ismereteket nyújtana és más felsőfokú szaktanfolyamokhoz hasonló iskolai végzettséget adna. A legjobbak ezt követően a főiskolán szervezett nappali tagozatos oktatásban szerezhetik meg a köz- gazdasági főiskolai végzettséget. E sajátos felsőoktatási rendszer két egymástól hagyományaiban eltérő oktatási rendszer, kölcsönös előnyökkel járó „házasságával'" kíván egy minőségileg új típusú felsőfokú szakoktatási lehetőséget teremteni. Felmerülhet persze a kérdés: mitől népfőiskola a szaknépfőiskola? Talán attól, hogy a korábbi hagyományok örököseként vállalja a térségben élő népesség előrehaladásának szolgálatát? Vagy mert működésében — s ez is merőben új! —I a társadalom erőforrásaira támaszkodik? Vagy talán attól, hogy sokak számára lehetővé teszi a felsőfokú végzettség megszerzését? Nehéz eldönteni. Egy biztos! Ha a kezdeményezés megértésre, támogatókra talál (a főiskolán belül és kívül egyaránt), s a kísérlet — ahogy megálmodói szeretnék —, 1989. szeptember 1- jével megkezdődhet, akkora népfőiskola segíthet e térség előrehaladásában. Tanári karába a legképzettebb gazdasági szakembereket lehetne felkérni, s egyben „ablakot nyithat” a világra is, hisz az európai népfőiskolái mozgalomhoz való kapcsolódás lehetőséget ad a hallgatók széles körű tapasztalatcseréjére Is. Arról nem beszélve, hogy az állami felsőoktatásban szokatlan, szabadabb oktatási, nevelési eszköztára segítheti annak megújulását is. Természetesen — s ez így van rendjén — lelkes támogatók, s kétkedők, ellenzők äs akadtak mindazok körében, akik a tervezet megismerésével ízlelgették a nálunk még egyedülálló kezdeményezés mikéntjét. Hogy könnyebb legyen közös nevezőre jutni, a dr. Földest Béla tagozatvezető által levezetett oktatói értekezlet résztvevői még részletesebb programot kértek. Ugyanis felelősséggel kívánnak dönteni a közeljövőben arról, kezdeményezzék-e szaknépfőiskola létrehozását Békéscsabán, vagy sem. Ha meglesz a határozat, természetesen arról is időben tájékoztatjuk olvasóinkat. Mi mindenesetre e hasznosnak ígérkező kísérlet megvalósítására szavazunk. N. A. Nagy Ágnes Feltámadás! körmenetek, szentmisék „flz akta mögött mindig ott van az ember!” Beszélgetés dr. Pap lánossal, a Szegedi Katonai Ügyészség vezetőjével Az államszervezetet alkotó különféle Intézmények szerepe, jelentősége — a társadalom fejlődésével ‘— állandóan változik; egyesek kiemelkednek, később a háttérbe kerülnek, s vannak olyanok is, amelyek megszűnnek, mert jelenlétükre a fennálló hatalomnak nincs szüksége. Napjainkban a társadalmi változások korát éljük, ennek során olyan állami szervek tevékenysége is a nyilvánosság elé kerül, amelyekre korábban nem, vagy csak ritkán figyelt a közvélemény. Ojabban — egy-egy konkrét ügy kapcsán — gyakran hallunk a katonai ügyészségekről, ám kevésbé vagyunk tisztában az állami szervezetben elfoglalt helyükkel, szerepükkel, a hatáskörökkel. Nem ismerjük, hogyan folytatják a vizsgálatokat általában és egyedi ügyekben. Munkájukba, mindennapos gondjaikba dr. Pap János alezredes, a Szegedi Katonai Ügyészség vezetője segítségével pillantunk be. — A katonai ügyészségek a magyar ügyészi szervezet integráns részei — mondja dr. Pap János —; a katonai főügyészségen keresztül kapcsolódnak a legfőbb ügyészhez. Tőlük kapják a szakmai utasításokat — természetesen a Büntető Törvény- könyv, a büntető eljárási törvény és egyéb jogszabályok keretén belül ’ —, és nem a Honvédelmi Minisztériumtól vagy a Belügyminisztériumtól, mint ahogy sokan tévesen gondolják. Talán kevésbé ismert, hogy a katonai ügyészségek nemcsak katonákkal szemben járnak el, hanem a fegyveres erőknél és testületekben szolgálatot teljesítőkkel; rendőrökkel, munkásőrökkel, határőrökkel, büntetésvégrehajtási intézetben dolgozókkal, e szervek polgári alkalmazottaival szemben is, ha munkaviszonyukkal kapcsolatban követnek el bűn- cselekményt, végül azok ügyeiben is eljárnak, akik a felsoroltak valamelyikével közösen követnek el bűncselekményt, és ide tartoznak a hadkötelesek is — illetve a legtágabb értelemben — mindazok, akik a honvédelem érdekeit súlyosan megsértik. A katonai ügyészi szervezet illetékessége sajátos módon alakult ki; egy-egy szervezet illetékességi területe 3-4 megyére is kiterjed — Szegedhez Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye tartozik. — A k3rvélemény már nem egyszer hangot adott annak a meggyőződésének, hogy a katonai ügyészség nem pártatlan. Talán a „katonai” jelző ébreszt kétségeket? — A szervezeti felépítésből is adódik, hogy a katonai ügyészségnek semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy a katona, vagy rendőr vádlottal szemben elfogult legyen, elvtelenül védje. Mint említettem, nem a Belügyminisztérium vagy a Honvédelmi Minisztérium szervezetében működik a katonai ügyészség; bár egyenruhát, fizetést, mindenféle előléptetést, javadalmat — a felettes ügyészi szerv javaslatára — a Honvédelmi Minisztériumtól kapunk. Hozzáteszem: az általános felügyeleti tevékenység keretében mindkét tárca szerveit a katonai ügyészségek ellenőrzik. Mindezek teljességgel kizárják a pártosság, az elfogultság jelenlétét. — Egy-egy konkrét ügyben hogyan, milyen eszközökkel igyekszik a katonai ügyész a tényeket tisztázni, a valóságot felderíteni? — Tudvalevő, hogy a katonai ügyészségnek nincs külön nyomozó hatásága. A feljelentést megkapja az ügyész, aki megvizsgálja: van-e lehetőség a feljelentés kiegészítésére, elrendeli, vagy megtagadja a nyomozást, és ő maga viszi végig az ügyet. Minden esetben mélyreható vizsgálatot folytat, beszerzi a bizonyítékokat, tanúkat hallgat meg, helyszíni szemlét tart, esetleg bizonyítási kísérletet végez, ugyanúgy dolgozik tehát, mint a rendőrségi nyomozók. A vádiratot is az ügyész fogalmazza meg, s a bíróságon ő képviseli a vádat. Ezt az eljárást egyes alkotmányjogászok támadják, elsősorban a „több szem többet lát” alapon, ami — meggyőződésem — helytelen következtetés. Miről is van szó? Az eljárást kezdettől fogva jogvégzett ember folytatja, ismeri az ügy legapróbb részleteit, a vádlottat, a terhelő és enyhítő körülményeket — az akta mögött mindig ott van az ember is! — Néhány esztendővel ezelőtt országos visszhangot váltott ki a gyulai „nuncsakus” fiatalember ügye; a vádlott egy veszélyes kelet-ázsiai harci szerszámmal támadta meg a szolgálatát teljesítő rendőrt, aminek következtében a rendőr pisztollyal tette ártalmatlanná a férfit — állapította meg az ftélet. Szemtanú nem volt. Ilyen esetekben hogyan lehet teljességében, valósághűen feltárni az ügyet? — Rendkívül nehéz a katonai ügyészek dolga, hiszen pusztán a. közvetett bizonyítékokra támaszkodhatnak. Döntő természetesen a cselekvési sorrend megállapítása, a vádlott és a sértett vallomása, azok szavahihetősége. — Melyik vallomás bir nagyobb jelentőséggel? — Nem mérlegeljük — amelyik hihetőbb. — A katonai ügyészségek munkája iránti érdeklődés mindenképp összefügg a rendőri szervek tevékenységének figyelemmel kísérésével A. rendőri intézkedéseket általában két oldalról támadják: egyesek túl enyhének, mások indokolatlanul keménynek, olykor drasztikusnak tartják, attól függően, ki milyen szemszögből figvell az esetet. Egy másik megközelítésben: a rendőröket manapság „divat” szidni. Talán még mindig keveset tudunk az intézkedő rendőr jogosítványairól és kötelességeiről . .. — Valóban, a „rendőrügyek” teszik igazán próbára az ügyészeinket, tudniillik rendkívül nehéz bizonyítani a vádakat. Sok esetben kevés a tanú, akár egy hivatali visszaélésnél, akár egy hivatalos eljárás során elkövetett bántalmazásnál, vagy kényszervallatásnál; általában a sértetten kívül egy vagy két rendőr van jelen, ezért nehéz az ügy megítélése. Persze nagyon sok alaptalan feljelentés is érkezik hozzánk, mert az emberek nincsenek tisztában azzal: a rendőri eljárás mikor jogszerű és mikor nem. Miből állhat a rendőr intézkedése? Ismeretes az igazoltatás, a rendőri figyelmeztetés. Törvénybe ütköző cselekmény esetén a rendőr feljelentést tesz. Ha az állampolgár bármilyen rendőri intézkedésnek ellenáll, vagy nem tesz eleget a felszólításnak, akkor alkalmaz a rendőr kényszerítő eszközöket; gumibotot, bilincset, végső esetben pedig a fegyverét. Az ilyen esetekről a rendőrnek kötelezően jegyzőkönyvben kell rögzítenie a történteket, s a kényszerítő eszköz alkalmazásának körülményeit a felettes parancsnok mindenkor kivizsgálja. — Mikor veheti elő a rendőr a gumibotot és a lőfegyvert? — Akkor, ha saját, vagy mások testi épsége, vagy élete veszélybe került, s amit másként nem tud elhárítani. A fegyver használatát egyébként szigorú belügyminisztériumi szabályok rögzítik. — A beszélgetés elején ön említette a katonai ügyészségek általános törvényességi felügyeletét. Mit takar ez a fogalom? — Minden katonai szervnél tartunk törvényességi felügyeletet éppen a törvények, jogszabályok betartását vizsgáljuk; egyebek mellett a fegyelmi eljárások, a fogságfenyítés végrehajtásának törvényességét, a panaszügyek intézését, a szabadság kiadását, az anyagi felelősség kérdését, a fegyverek, lőszerek tárolását. A rendőrségeknél pedig a már említett kényszerítő eszközök alkalmazását, a helyszíni bírságok szabályszerűségét, és minden olyan intézkedést, amelynek szabálytalansága esetén az állampolgári jogok szenvednének csorbát. Ugyanígy vizsgáljuk a határőrség, a büntetésvégrehajtási intézet munkáját; összességében az általános törvényességi felügyelet a tevékenységünk 30-40 százalékát teszi ki . .. —... és ez kerülne ki a katonai ügyészségek „kezéből”, ha az új alkotmány szabályozási koncepciója nyomán e szervezetek önállósága megszűnne ... — Igen, és egvelőre megoldatlannak tűnik, ki és hogyan végzi majd ezeket a feladatokat a katonai ügyészségek helyett. Meggyőződésem, hogy jól működik az a mechanizmus, amelyben jelenleg dolgozunk. Az ügyészségek a legfelsőbb fórum, az Ország- gyűlés előtt adnak számot a munkájukról, függetlenek, és erre továbbra is szükség van. És ez nem csak a saját, hanem az egész ügyészi apparátus véleménye. — Köszönjük a beszélgetést. László Erzsébet Fotó: Kovács Erzsébet
