Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

1989. január 7., szombat

TALLÓZÓ

IZUdULfiIcjl

E

zen az oldalon válogatást talál az olvasó a magyar sajtó — néhány esetben könyv — általunk érdekesnek tartott írásaiból. A tallózó természetesen csak a legérdekesebb részleteket tartalmazza a forrás megjelölésével. Esetenként a rádió és a tévé műsoraiból is szemezgetünk.

Kádár János felajánlotta lemondását

A reform (az 1968-as reformról van szó — a szerk.) kritikájának, vagy a reform „kinövései lenyesegetésének” vezető, hangadó képviselői a politikai vezetésen belül 1972 őszén nyíltan is támadásba lendültek. Későbbi korok kutatói számára nyílik majd meg a lehetőség, hogy mindennek okait levéltári források alapján feltárják. Ma már ismert azonban az a tény, hogy Kádár János 1972 tavaszán, amikor 60 éves lett, a Központi Bizottságnak felajánlotta lemondását, visszavonulását. A Központi Bizottság ezt nem fogadta el, s felkérte Kádár Jánost, hogy továbbra is maradjon a helyén. (Ezt a tényt 70. születésnapjának ünnepségén, 1982 májusában Kádár János maga is elmondta a köszöntésére adott válaszában.) Bizonyos konzervatív politikai erők azonban egyértelműen a hatalom felé törekedtek, és számukra a „munkásérdek” és a „szocializmus érdekeinek” védelme kínálta a legkézenfekvőbb, a legtermészetesebb, s a valódi tömegtámogatás biztosítására is alkalmas eszmei alapot. A támadás az MSZMP, elsősorban a Nyers Rezső és Fehér Lajos nevével fémjelzett reform vonalának megfordítására irányult. Ha Kádár János másfél évtized alatt történelmi horderejű életművet teremtő, népszerű személye kikezdhetetlen, az össztüzet a kádári politika legfőbb reformreprezentánsai ellen irányítják, s az első titkárt „megszabadítják” a párt reformszárnyának vezéregyéniségeitől. (Mert az egypártrend- szer logikájához tartozik, hogy azon belül — ha nem sztálini típusú diktatúra érvényesül — létezhetnek különböző irányzatok vagy ahogy Gramsci fogalmazta: ha egy párt van, akkor azon belül lehet több párt.) Ezen erők megszerve- ződését a politikai struktúrák változatlansága könnyen lehetővé tette. Sikereik pedig megbontották a pár belső „koalícióját", gyengítették a reform alapjára állt centrumot.

Az persze igaz, hogy sok minden összemosódott, s nem egyszerűen a „jók” és a „rosszak”, a „reformerek” és a „reformel lenzők” csaptak össze. Nyilvánvaló, hogy nem mindenki tudta, hogy milyen oldalon áll, sőt nem is érzékelte, hogy különböző oldalak vannak. Az is nyilvánvaló, hogy a különböző oldalakon állók egyaránt követtek el hibákat. Ez sem moshatja azonban össze a cselekvések hatását és felelősségét. Mert ugyan hiba volt azt hinni, hogy a reform védelmében túl messzire is el lehet menni a kompromisszumokkal, vagy hogy az olajrobbanás hatását meg lehet állítani Hegyeshalomnál. De ezek a hibák nem adhatnak fel- oldozást a háztáji gazdaság, a szövetkezeti vállalkozókedv és a szakértelem elismerése ellen indított pusztító támadás „hibáira”. A különböző irányú cselekvések során elkövetett hibák nem hozhatók közös nevezőre. Mindezek ellenére voltak valóságos frontok. Bizonyos volt, hogy a reform elleni támadáshoz megfelelő nemzetközi támogatást is sikerül biztosítani, hiszen a magyar reformfolyamat 1968 után egyedül maradt, és nem egy szocialista országban bizalmatlanságot, sőt a Kommunyiszt, a Neues Deutschland vagy a Rudé Prá- vó hasábjain nyílt és burkolt kritikákat váltott ki. (Berend T. Iván: A magyar gazdasági reform útja című könyve.)

Németh elvtárs, fog ez menni (1988 ősze)

(Fotó: a Magyar Ifjúságból)

Mit akar .

a szakszervezeti tagság?

.Foci'

Miért menesztették a főszerkesztőt?

— A szövetség elégedett volt a lappal, és főszerkesztőjével, Boskovics Jenővel?

— Teljes mértékben. Olyannyira, hogy december 8- án meg is jutalmaztak kiváló munkámért.

— Ezek szerint, semmiféle jelzést nem kapott arról, hogy baj lehet az állásával?

— Néhány barátom még a nyáron figyelmeztetett, hogy vigyázzak, mert fúrnak, de nem törődtem vele, mert az volt a meggyőződésem, hogy engem az MLSZ- ből nem lehet kifúrni. Aztán, amikor október 1-jén hazajöttem az olimpiáról, aznap este kaptam egy telefonfelhívást, amelyben ba- rátilag tudatták velem, hogy január 1-jén már nem én vezetem a lapot. Ezt a közlést már nem lehetett figyelmen kívül hagyni, s bár hivatalos forrásból semmit sem sikerült megtudnom, végül november 1-jén elértem, hogy leüljünk tárgyalni az MLSZ elnökeivel, dr. Varga

Miklóssal és Vadászi Tiborral, valamint Török Péter főtitkárral, helyettesével, Czékus Lajossal, és az én helyettesemmel, Hámori Tiborral. Kértem: valljanak

színt. Nos, megtették, kijelentették, hogy én jószerivel csak a társadalmi munkáimmal törődök, elhanyagolom főszerkesztői munkámat. És választás elé állítottak: vagy lemondok ezekről (a Magyar Üjságírók Országos Szövetsége sportújságíró-szakosztályának titkára és a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség sajtószóvivője) a társadalmi munkákról, és akkor megmaradhatok a helyemen, vagy ha erre nem vagyok hajlandó, akkor új főszerkesztőt kell kinevezniük.

— Ha jól értem, akkor a társadalmi munkások — az MLSZ elnökei — fölszólították önt arra, hogy szüntesse be társadalmi munkáit.

— Pontosan így történt.

(N. P. Magyar Hírlap)

„Politika felhők fölött, paplan alatt”

A tagság többsége ma igazi autonómiával rendelkező, szakmai szerveződésen alapuló, önkéntes tömörüléssel létrejövő országos szak- szervezeti szövetséget akar, amely felváltja'valamennyi szakmai, foglalkozási csoport érdekeinek a képviseletét, védelmét — mondotta a SZOT főtitkára. Hozzátette, hogy a mozgalomban felerősödő decentralizálási és kü- lönválási törekvések voltaképpen természetesek, de

A kormányszóvivő megemlítette, hogy a Grósz-kormány működéséről közvéleménykutatás folyt. A Magyar Közvéleménykutató Intézetben e vizsgálat eredményeiről kérdeztem meg Bokor Ágnest...

„Mindent egybevetve elégedett-e vagy elégedetlen a kormány tevékenységével?” — kérdeztük; 14 százaléka mondta nagyon, 4? százaléka kicsit elégedettnek magát, 27 százaléka

veszélyeket is rejtenek, mert ha a szakszervezetek egymással rivalzáló kiscsoportokra bomlanak, akkor nem érhetnek el komoly eredményeket a kormánnyal, és a munkaadókkal szemben. Utalt arra, hogy Nyugat-Eu- rópa több országában ez idő szerint újra erős integrációs törekvések tapasztalhatók a szakszervezeti mozgalomban, mert rájöttek arra, hogy így hatékonyabban tudnak fellépni. (Művészvilág)

nyilatkozott úgy, hogy kicsit, 6 százaléka, hogy nagyon elégedetlen. öt százaléka nem tudta eldönteni. Láthatóan a többség mérsékelt véleményt alkotott. A higgadtak között az iskolázottak vannak többségben, a nagyon elégedetlenek között viszonylag sok a fiatal, a nagyon elégedettek körében pedig az idősebb állampolgár. Egy érdekesség: a iközvélemény bizalmat szavazott a mostani kormánynak. (Kovács Judit — Magyar Nemzet)

Azt hiszem, nem maradhat említetlen, hogy a pártértekezlet radikalizmusának a konzervativitásuk miatt sokat szidott megyei pébék voltak az egyik zászlóvivői. Márpedig akkor ... Igen, nálunk a többpártrendszer egyelőre egy párton belül valósul meg. Persze erről egy kicsit még ma is illetlenség beszélni, a pártegység a legszentebb dogmák egyike, pedig a párttörténet is arra tanítana — ha hagynák —, hogy a különböző áramlatok, csoportosulások, platformok mindig is léteztek a kommunista pártokban. A fejlődésnek az ellentmondás, a konfliktus a rugója. ez alól a szocializmus vagy a párt sem kivétel...

Az immár eszmei, nem fjedig hatalmi okok miatt rokon szovjet pártértekezlet kimondta: nyilvánosság nélkül nincs átalakítás, nincs demokrácia, hogy a tömegeknek mindent tudniuk kell, mindenről ítéletet kell

formálniuk, és tudatosan kell cselekedniük. Képtelenség. hogy mindig utólag tudjuk meg, mi történt velünk, hogy a szocializmus története főtitkártól főtitkárig terjed, hogy halálukkal a múlt rájuk eső darabját is eltemetjük. Nem hiszem, hogy a marxizmushoz bármi köze is van annak, hogy mi csak ilyen etapokban ismerhetjük meg á történelmet, hogy valakik halála után tudhatjuk meg újra és újra, hogy mi is történt velünk. Végre nyilvánvalóvá vált, amíg a nyíltság a pártelit belügve, addig legfeljebb helyben lehet járni. Az elmúlt évtizedekben ennek az országnak sem volt napi történelme, mert egyszerűen nem hozták a tudomására. Ahogy egyik ismerősöm mondta: a politika felhők fölött, paplan alatt készült. Hogy lehetett volna ebben társszerző az istenadta nép? (Pünkösti Árpád, Új Tükör)

II közvélemény a Grósz-kormányról

— Tombolán nyertük, felneveljük a fürdőkádban

(Karikatúra a Magyar Nemzetből)

flz új erőforrás: az információ

Ma már tömegméretekben állítjuk elő az információt, akárcsak az autókat.

Az információs társadalomban rendszerjellegűvé tettük az ismeretek előállítását, és felerősítettük szellemi teljesítményünket. Az iparból vett hasonlattal élve, a tömegtermeléshez hasonlóan állítjuk elő az ismereteket, az így előállított ismeretanyag pedig gazdaságunk hajtómotorjává válik.

Az új erőforrás nem a kevesek kezében levő pénz, hanem a sokak kezében levő információ.

A világegyetemben működő többi erőtől eltérően azonban az ismeretekre nem vonatkozik a megmaradás

törvénye. Ismereteket létre lehet hozni, és ezeket szét lehet rombolni, és ami a legfontosabb, az ismeretekre érvényes a szinergia törvénye, az, hogy az egés2 maga rendszerint több, mint az alkotórészek összessége. Peter Drucker a következőt .jegyzi meg: „Az ismeretek termelékenysége vált kulcsfontosságú tényezővé a termelékenység, a versenyképesség, valamint a gazdasági eredmények létrehozásában. Az ismeret maga vált a leglényegesebb iparággá, azzá az iparággá, amely a gazdaságot a lényeges és központi jellegű termelési forrásokkal ellátja.” (John Naisbitt: Megatrendek című könyve)

logorvoslat

Liehet, hogy ma még egyik-másik, régebben alkotott jogszabály lehetőséget ad visszaélésekre, kiszolgáltatja — nem is annyira a hatalomnak, mint a különböző hivatalokban ülő kis- királyocskáknak — az állampolgárokat ... Mégis meg kellene szokniuk már a hivatali és minden egyéb döntést hozóknak, hogy megváltozott a világ. Előbb-utóbb lesz Magyarországon alkotmánybíróság is, amelyhez a jogorvoslat reményében fordulhat sérelmével minden állampolgár. De addig is: jó lenne kevesebb sérelmet okozni! (Várkonyi Endre, Népszava)

Piros lámpás házakat?

— Napjainkban egyre több szó esik a piros lámpás házakról. Sokan — köztük a gyengébb nem képviselői is — úgy vélekednek, hogy a nyilvánosházakat ismét meg kellene nyitni. Hogyan látja ezt a kriminológus? Dr. Kránitz Mariann, az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet tudományos csoportvezetője — a szerk.).

Történelmi tapasztalat, hogy a bordélyokat hol bezárják, hol kinyitják. A dolog úgy fest, hogy az álláspontok körülbelül százévenként változnak. A huszadik században a bezáráson van a sor. Magyarországon nagy vívmányként könyveltük el a nyilvánosházak megszüntetését az ötvenes évek elején, pedig Svédországban már 1919-ben megtették ugyanezt. Kétségtelen, hogy a könnyebb nyilván- tarthatóság, a rendszeres egészségügyi ellenőrzés, érvek lehetnek a bordélyházak mellett, az esetleges adóbevételekről nem is beszélve. A híres görög államférfi, Szólón például pártolta ezeket a műintézeteket, de korántsem valamiféle felvilágosultságból, hanem az athéni állam anyagi rászorultsága miatt. Ettől függetlenül szerencsétlen megoldásnak tartanám a nyilvánosházak visszaállítását. Ezzel „felcímkéznénk**, stigmatizálnánk a prostituáltakat, intézményesítenénk ezt az életformát. ..

— Magyarországon évente legfeljebb félezer embert vonnak felelősségre üzletszerű kéjel- gés miatt. A rejtett bűnözés óriási, az igazi méreteket még becsülni sem könnyű. Nyakunkon a munkanélküliség, amely legérzékenyebben a fiatalokat érinti. Félő, hogy az alacsony bérek, a magas árak mellett e téren is jócskán megnő a „vállalkozókedv*’. Mit jósol, hogyan prognosztizál a szakember?

— Elvileg további növekedésre kell számolni. A prostitúció azonban mindenekelőtt gazdasági jelenség. Ebből következik, hogy a kínálat csak addig képes növekedni, amíg van rá fizetőképes kereslet. Lehet, hogy a recesz- szió a belföldi kliensek pénztárcáját sem kíméli.

A jövőt illetően tehát maradnak a találgatások. A költségvetés minden bizonnyal item követi Szólón receptjét, s hiányzó milliárd- jait nem a nyilvánosházak adóiból fogja előteremteni. A belbiztonság és a diplomácia szokásai lassan változnak, az idegenforgalom viszont egyre nagyobb teret nyer. A legidősebb mesterség művelői ezért legfeljebb csak a távoli jövőben maradnak munka nélkül.

(BaLLa Péter, Magyar Nemzet)

Rákosi — Sztálin

Rákosi félt is Sztálintól, • s ennek voltak okai. Hegedűs András nyilatkozta a Képes 7-ben: „Rákosi az első pere idején annyit beszélt feleslegesen, hogy több embert is kiszolgáltatott a hatóságoknak.”

Idézet Szász Béla Rajk-könyvéből:

„Nem fért kétség ahhoz, hogy Moszkva bizalmának leg!- főbb letéteményese a párt első titkára, Rákosi Mátyás. De ez nem volt mindig így. Sztálin nem kedvelte Rákosit, sőt jó ideig gyanakodott is rá. Ennek oka az volt, hogy mikor Rákosit a III. Internacionálé illegális munkára Magyarországra küldte és a rendőrség elfogta, súlyosan terhelő vallomást tett társai ellen. Lehet, hogy ezt csak terjesztették róla. Szálint mégis sikerült meggyőzni, és a III. Inernacio- nálé, a szovjet diktátor személyes utasítására, felfüggesztette Rákosi párttagságát... A Moszkvában élő magyar kommunistákat nem csekély mértékben lepte meg, amikor a háború befejezése után a Kreml mégis Rákosit állította a rn.a- gyar kommunista párt élére.”

Talán erre választ ad a már idézett Hegedűs-interjú egy másik részlete:

„Rákosi? Tizenhat évet ült börtönben. Figyelmeztetés is lehetett volna ez, hogy semmit sem tud arról, mi történik itthon. Moszkvában egyébként is tökéletesen elszigetelten éltek. Skizofrén személyiség. Több nyelven beszélt, rendszeresen olvasta a nyugati lapokat, jól tájékozott, igazi politikus karakter benyomást keltette. Szerette a paternalisz- tikus, joviális hangot, de szigorúan magázódott. Viszonylag sokat mozgott a „nép között”. Sétált az utcán, elment a piacokra, jött velem vidékre. Ilyenkor igazolódott Dosztojevszkij nagy mondása: „Az üres ember ideológiát teremtő állat.” Rákosi látta az üres kirakatokat, s kész volt a válasszal: feletetik a kenyeret a disznókkal, a kulák rejtegeti a búzát, a reakciósak szabotálnak, a kispolgár harácsol, íme az ellenség keze... Nagy élvezettel olvasta a rendőri jelentéseket, és hitet adott a végletekig meghamisított pártjelentéseknek. Az ellenvéleményt azonnal az ellenség működésének tulajdonította, nyájassága mögött mások megvetése és irracionális félelem húzódott. Néha tapintható üldözési mániája, állandóan a kémeket és a szabotálókat kereste. Eminens tanuló stréberségével szolgálta Sztálint. Mindent hűen másolt a Szovjetunióból, de ha lehet, túlteljesített. Rákosi nem vette észre, hogy a nyugati orientációra berendezkedett országra bizonyos fokig alacsonyabb szintű ideológia, kultúra s technika erőltetése teljes kudarccal kell hogy végződjön. Mérhetetlen, otromba személyi kultusszal vettük körül. Mellesleg szólva, még életében egyetemet, üzemeket neveztünk el róla.” (A Rákosi Mátyás Fémműveknek — Csepelnek akkoriban a testvére, Bíró Ferenc volt az igazgatója.) (Soltész István, Magyar Nemzet)