Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-27 / 253. szám
1987. október 21., kedd Eleki német nemzetiségi pávakör „Amikor Gerolzhofenben jártunk... .Marika néni és Feri bácsi a kör születéséről beszél Éppen tízesztendős volt akkor az eleki művelődési ház német pávaköre, amikor első külföldi útjára indult. S nem is akárhová, az NSZK-beli Gerolzhofenbe. — Ebben az évben nevezetes évfordulóra készültek a gerolzhofeniek. Kétszáz- hatvan esztendővel azelőtt 24 család indult útnak és települt le Eleken. Ügy gondoltuk, jó alkalom ez az évforduló arra, hogy újra felvegyük a kapcsolatokat: csoportunk látogatásával kovácsolni a barátságot ... — kezdi visszaemlékezését az eleki kör vezetője, Marika néni. vagyis Nádor J. Istvánná. — Hogy nemzetiségi német csoportot kell alakítani, ez az ötlet 1974 januárjában vetődött fel 'őször — veszi át a szót az egyik alapító, Gábor Ferenc. — Akkor októberben ünnepelte községünk alapításának negyedévézredes jubileumát; ez az évforduló bennünket, nemzetiségieket külön inspirált. Tizenhárom évvel ezelőtt tehát 9 taggal meg is alakult az eleki művelődési házban a német pávakör. Egy év sem kellett hozzá, hogy taglétszámuk a maira. 24-re gyarapodjék. — Sajnos, nem a legfiatalabbak jöttek közénk. 1974 óta tízen haltak meg. közülük kilenc férfi. Fogyunk, fogyunk... — emlékezik Feri bácsi. — A legnagyobb gondunk éppen ez: tagjaink zöme 60 és 70 év közötti, ketten betöltötték már a nyolcvanat is. Hadd tegyem hozzá: fiatalokat megszégyenítő módon, tevékenyen vesznek részt a pávakör munkájában — folytatja Marika néni, aki kilenc évvel ezelőtt vonult ” nyugállományba, mint a helyi általános iskola tanára. — Ősztől tavaszig hétfőnként este hét és kilenc között, nyáron meg fél nyolc-nyolctól úgy tízig tartjuk összejöveteleinket, próbáinkat. Kevés a fiatal, alig-alig van utánpótlás: mindkettőjük erre a problémára tér vissza-vissza. A csoport azonban dolgozik, s nagyszerű eredményeket ér el. Többen is — és a pávakör is! — megkapták a Szocialista Kultúráért miniszteri kitüntetést, legutóbb, alkotmányunk ünnepén Marika néni vehette át. Nem kevés azoknak a száma sem, akik a művelődési miniszter dicsérő oklevelét tartják otthon nagy becsben. — Százra tehető azoknak a daloknak a száma, amely ' repertoárunkat képezi. Eddig 55 alkalommal léptünk fel Eleken kívül; választani sem tudnék, melyik volt a legszebb, a legemlékezetesebb — fűzi a szót Feri bácsi. — Szerintem a legfelemelőbb az volt, amikor 1984- ben Gerolzhofenben a. Stadthallé- ban háromezer ember előtt léptünk föl. öt '/.ámból álló dalcsokrot énekeltünk, egyszer csak megszólalt a nézőtér: a vagy háromszáz kilométeres körzetből miattunk, miértünk összejöttek, velünk énekelték a dalokat... Nemcsak nekem csalt ez a megható élmény könnyet a szemembe .. . Ma két önálló műsoruk van, dal- lal-tánccal színesített színpadi produkciók. Most próbálják a harmadikat, amely a böjti hagyományokat eleveníti majd föl. Nemcsak énekes ajkúak a kör tagjai: hozzájuk hasonlóan messze földön híres sramlizenekaruk és szájharmonika-triójuk is. November 14-én Etyek- re vagyunk hivatalosak; egy korábbi vendégszereplésüket viszonozzuk — beszél a tervekről, fellépésekről Marika néni. — Március 22-én Mohácson, a nemzetiségi fesztiválon voltunk; mi képviseltük a Tiszántúlt, hiszen ezen a tájegységen egyedül vagyunk német nemzetiségi csoport. Jövőre pedig újra szeretnénk Gerolzhofenbe utazni.. Most májusban voltak nálunk, 1988-ban „mi jövünk”. Diákjaink — nem utolsósorban a nyelvtanulás színvonalának javításáért is — először tavaly utazhattak az NSZK-ba, ők pedig most jöttek el a nyár elején. S persze, hogy ki ne hagyjam: nemigen tarthatnak olyan nagyrendezvényt Eleken, amelyen ne lépnénk fel! Legutóbb a román kör jubileumi ünnepségén szerepeltünk. Aztán legközelebb farsang utolsó szombatján újra megtartjuk a német bálát. Már most kezdjük a felkészülést... (nemesi) Egy oldalnyi emlék az 1984-es gerolz- hofeni látogatásról; újságkivágás a helyi lapból Fotó és reprodukció: Kovács Erzsébet Szépen magyarul Felpörgetett tempó Négy megye filmes vetélkedője Hz évszázad művészete keleten A műszaki újítások, fölfedezések, akárcsak a milliók kedvtelését jelentő sport, nem véletlen hagyják rajta nyomát a nyelven. Sokat és sokan írtak már erről, magam is, ilyen szólás például a nem esett le a tantusz vagy a húszfilléres — újabban ugyan már a kétforintos, vagy a bélás —, ilyen a téves kapcsolás a távközlésből, a teljes gőzzel, a félgőzzel, az ötödik sebességre kapcsol stb. (a közlekedés köréből). De az élet, a nyelv új meg új szólásmondásokat teremt. A felgyorsuló motorról a köznyelv — vagyis az autósnyelv — azt m.ondja, felpörög. Nemrégiben a Falurádió műsorában hallhattuk, hogy az ilyen „felpörgetett tempó mellett” előfordulhatnak hibák is. Egy másik műsorban, immár művelődési rovatban pedig, egy új magyar filmről azt hallhattuk, hogy a bemutatón „hullámhosszon volt” — vagyis a közönség összhangban volt, egy húron rezdült vele, ahogy régen mondották (ma viszont nem a muzsikaszerszámok, hanem az URH- és a CB-rádiók világából származott új, szemléletes hasonlat). A sportélet is számos kifejezéssel, szólással gazdagítja a nyelvet, szinte hétről hétre. A kártyázás ugyan legföljebb elmesportnak tekinthető (gondoljunk a versenyszerűen folytatott bridzsre), de a „hullámhosszon van” kifejezéssel jelentésben rokon a veszi a lapot; el is hangzott a rádió egyik műsorában: „a közönség jól fogadta Radnóti verseit Norvégiában, hogy úgy mondjam: vette a lapot”. De akadnak jócskán a valódi sport világából is szemléletes új kifejezések, szólásmondások. Az egyik közgazdasági műsorban hallhattuk, hogy „a gazdaság veszi az akadályt” — a könnyűatlétikából, az akadályfutásból vett példával. — Egy másik közgazdasági műsor a „pályaszélre csúszott vállalatokéról beszélt — a labdarúgásból vett -szó- képpel. Ugyaninnen vette stiláris elemét annak az irodalmi műsornak közreműködője is, aki a múlt század 40-es éveiről szólva így próbálta kifejezni azt, hogy Petőfi felesége még hírnévtelen, ismeretlen volt az irodalom berkeiben: „Ki volt az a Szendrey Júlia? Még nem rúgott labdába". S voltaképpen örülhetnénk is ennek az eleven kifejezésnek, ha valahogyan nem volna mégis szabálytalan, sportnyelven szólva: ha nem lesállásból született volna ez a stilisztikai sziporka. Mert hát hol volt még Szendrey Júlia idejében a labdarúgás? S kivált a női labdarúgás? Szilágyi Ferenc A második forduló helyes megfejtései: Vaszilij Makarovics Suksin — Vörös kányafa — Vaszilij Suksin és Ligyija Fedoszejeva. H 2. forduló nyertesei A helyes megfejtők közül a központi sorsoláson az alábbiaknak kedvezett a szerencse: Zámbó Lászlóné (Békéscsaba, Petőfi u. 20 6.) Patex, Békéscsaba, ajándék- csomag; Fekete Mária (Szolnok, Sashalmi u. 47.) Centrum Áruház, Békéscsaba, asztali rádió; Anka Istvánná (Kecskemét, Bánfi u. 6.) a kecskeméti Aranyhomok Szálló vacsorameghívása két személyre; Szűcs Istvánná (Hódmezővásárhely, Somogyi u. 12.) a Szegedi Ruhagyár ajándékcsomagja; Gi- gyor István (Szolnok, Ostor u. 1.) a Csemege Kereskedelmi Vállalat szolnoki üzletének ajándékcsomagja; Bánáti Zoltán (Békéscsaba, Lencsési út 59.) hétvége a gyulai Parit Hotelban két személy részére teljes ellátással; Lipták Katalin (Békéscsaba, Liliom u. 2.) egy évadra szóló bérlet két személy részére a Jókai Színházba; Szij jártó Gyuláné (Békéscsaba, Földvári u. 1.) egy évadra szóló Filharmónia-bérlet két személyre. A nyereményeket a Békés Megyei Moziüzemi Vállalatnál lehet átvenni. 3. forduló „A film az eredeti történet vizuális aspektusaira összpontosít: a ködös reggelekre, az utolsó betakarításra, a falu temetőjében tett látogatásra, a lakóház fertőtlenítésére, mint a család múltjától való búcsúvétel egyik módjára. A film főalakja, Dárja csökönyösen elzárkózik attól, hogy egy szárazföldön lévő állami lakótelepi lakás kedvéért elhagyja a falut: tragédiáját drámaian világítja meg a film.” Kérdésünk: ki a film rendezője és mi a film címe? Figyelem! A pályázati felhívásnak megfelelően figyelje a keddi napokon a szegedi körzeti rádió és televízió műsorában elhangzó ide vonatkozó filmes kérdéseket is! Beküldendő: a fenti, valamint a rádióban és a televízióban feltett kérdésekre adott válaszok. Beküldési határidő: november 3., kedd. Cím: Békés Megyei Moziüzemi Vállalat, 5600 Békéscsabai Luther u. 5 B. Boldog ember lennék, ha az volna az egyetlen bánatom, hogy éppen akkor írok tv-jegyzetet, amikor bágyadt őszi köd terpeszkedett a képernyőmre. Lehet, hogy „a hiba az én készülékemben van”, esetleg szerencsétlen kézzel választottam műsorokat, de tény, hogy az elmúlt hétvégén a képernyő előtt töltöttem sok olyan órát, amelyeket hasznosabb dologra fordíthattam volna. Amolyan se hideg, se meleg hangulatok uralkodtak rajtam, így most egy kulisszatitokba avathatom a kedves olvasót: néhány olyan műsort említek, amelyekről semmi érdemleges véleményem nincs. (De mivel friss érdeklődéssel kezdtem figyelni valamennyit, talán a készítőik is ludasok, ha tompult a figyelmem.) amiről szólni akartam és amiről nem Édesapám emlékét idézve néztem ismét az Abigél című sorozat felújítását. Túl a földi tisztítótüzeken, ha mérnek valahol két deci borocskákat, most megbeszélheti a társaivá lett Básti Lajossal és Ruttkai Évávab, hogy a legutóbbi vetítéskor még de jókat derült Horn Mici és Torma Gedeon figuráján. Fura fintorral mosolyognak, mert szép volt az- a hajdani játék, s figyelhetik az utódokat, ugyan visszük-e valamire? És kívánnak a régi matulá- sok módján minden boldogságot — Isten áldásával. De hiszen nem is erről akartam írni. Péntek estére, a Csinszka című filmhez- készültem. Ady öröksége közkincs, szüntelen szellemi táplálék, még akkor is, ha nem közvetlenül kerülünk bűvkörébe. Személyes sorsának örvényébe ragadott emberek közül szerencsééi volt találkozni rég volt menyasszonyával, Dénes Zsófiával. Ma is meghatódom, ha visszaemlékszem Zsuka asszony sugárzó alakjára. Vendég lehettem egy finom vonású, dióbarna szemű hölgy otthonában, akinek az édesapja dr. Ady Endre, a költő unokatestvére! Mintha a Szilágyságban, a hétszil- vaíás kúria csöndjébe csöppentem volna, bizonyságul, hogy oldalágon is, sokadíziglen, kitörölhetetlenek a gének. Léda és Csinszka, Hatvani báró, Bölöni György és Itóka alakja, s a verseket termő mámoros éjszakák ott derengenek idegeimben. Vártam tehát, nagyon vártam a Csinszkáról szóló művet, de valójában csalatkoztam, mert | a felszín fecsegésén túl nem tárulkozott meg előttem semmilyen világ. Bár a veszprémi megmérettetésnél fődíjas lett ez a film, de ha voltak, akik ellene szavaztak, ezennel hozzájuk tartozom. Szombati csemegének ígérkezett a Törőcsik Marival készített beszélgetés, amely csak ígéret maradt. Az ájult tisztelettel kérdező riporter és az önmaga élveboncolásának képes gyönyörűségeibe merült művésznő csevegésének lehettünk tanúi. Bár nincsenek önkínzó hajlamaim, de végignéztem a Derrick című sorozat legújabb epizódját. Régen ráuntam már a gülüszemű detektív figurájára, s a mostani találkozásunk is megerősítette: semmit se veszítek, amikor kihagyom az efféle kalandokat. akivel nem cserélnék Telt-múlt az idő, és nem sok jót írhatok az eddigi műsorokról. Sebaj, előttem a vasárnap. Ám a leginkább várt Magazin című adás a méla unalom perceit hozta. Amire pedig felkaptam a fejem, az is bosszúság: Növényi Norbert olimpiai győzelmét mutatták, az eredményhirdetés előtti, önkívületbe hajló örömét, s erre a műsorvezető megjegyzi, „van érzéked a showhoz”. Bár sokan lennének. akik ennyire tudunk örülni, és lenne is minek ... S ami a showműsort illeti, bizony idétlenre sikeredett, amikor „meglepték” a rokonszenves sportembert. Felhúzta az előre odakészített kesztyűket, és egyetlen rúgásra kihívta őt a Gombóc nevezetű énekesnő, mire Norbi gyerek feladta a közdelmet. Ha, ha, ha. Csöppet sem lettem vidámabb A Hét című műsorban megszólaló két miniszterünk hallatán. (Közben megnéztem még Az arany ára című filmet és a Gondolkodó című tudományos hetilap jelentkezését, s a róluk szóló véleményem lásd feljebb: mindkettő önmagába fulladt.) Mondom, a belkereskedelmi és az építésügyi miniszter beszélt — végre nem „nyilatkoztak”, de beszéltek — persze, hogy zömmel a gondokról. De mivel is építhet, keresked- hel egy magyar miniszter? Nem irigylem őket, de saját magunkat sem. Ám, éppen A.Hétben megszólalt egy miniszteri biztos, a hidak felújításának sikeres embere, aki szíve szerint felcserélné tisztét egy modernebb, hatékony irányítási rendszerben dolgozó vezetőével. A felismerésből pedig majd csak lesz cselekedet is. (Andódy) Vetélkedő Bélmegyeren A bélmegyeri könyvtár novemberben vetélkedőre várja a községben élő fiatalokat, akik ezúttal — a nagy októberi szocialista forradalom évfordulója alkalmából — arról adhatnak számot; „Ki tud többet a Szovjetunió múltjáról és jelenéről.” Az intézmény egyébként már több, hasonló, közösségi megmozdulásra invitálta látogatóit az idén. Januárban több mint negyvenen vettek részt a Petőfi-sza- valóversenyení A Kazinczy prózamondó verseny is népszerű rendezvénynek bizonyult. Áprilisban — a magyar nyelv hetén — még egy vetélkedőt tartottak, akkor nyelvhelyességi, helyesírási feladatokat kellett megoldaniuk a résztvevőknek. Ugyancsak áprilisban a Jókai Színház művészeinek közreműködésével nagy sikerű, rendhagyó irodalomórát tartottak több mint száz felső tagozatos diáknak. A könyvnapok, könyvhetek sem múlnak el „nyomtalanul” a bélmegyeri könyvtárban. Februárban a mező- gazdasági könyvhónapban előadást és kiállítást rendeztek az érdeklődőknek. Az ünnepi könyvhéten még vásárolni is lehetett a könyvtárban, ahol az akkor megjelent könyvekből válogathattak az érdeklődők. Az árusítás sikerén felbuzdulva tervezik, hogy a gyermekkönyvhét ideje alatt — karácsony előtt — ismét hasonló szolgáltatással lepik' meg az olvasókat. . Mindezeken túl a gyerekek nem egyszer keresik fel osztályukkal, napközis csoportjukkal a könyvtárat, hiszen a könyvtárismereti óra nemcsak érdekes, hanem hasznos is számukra. Természetesen a felnőttekről sem feledkeznek meg a könyvtárban, október elején Bihari Klárát látták vendégül. Az író-olvasó találkozóra több mint negyvenen jöttek el.
