Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-16 / 63. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG I MEGYEI PÜRTBIZOTTStG ES t MEGYEI TBNttCS LIPIR 1987. MÁRCIUS 16., HÉTFŐ Ars: 1,80 forint XUI. ÉVFOLYAM 63. SZÁM Emlékezés 1848. március 15-re — koszorúzások, nagygyűlések országszerte Orosházán felavatták Petőfi Sándor mellszobrát, Rajki László szobrászművész alkotását. Tudósításunk s 3. oldalon Békésszentandrási hét Ezen a héten az átlagosnál többször olvashatnak írásokat Békésszentandráson élő, dolgozó emberekről, gazdasági egységekről, községi célokról, eredményekről. Ezen a héten teremtünk arra is lehetőséget, hogy ezen a településen élők jobban megismerjék a munkánkat, s a találkozások alkalmával mi, toliforgatók is közelebb kerülhessünk a békésszentandrásiakhoz. Éppen ez az oka annak, hogy szolgáltató programunk, a Vonalban vagyunk — délután 2 órától 6 óráig — az l-es békésszentandrási telefonon hívható, sőt az ügyeletes kolléga felkereshető a nagyközségi tanácsházán. S a mai nap arra is alkalmat kínál, hogy a lap vezető munkatársaival beszélgessenek az itt élők egy olvasói ankét keretében, amelyet a községi könyvtárban rendezünk 16 óra 30 perckor. A békésszentandrási hét nyitányaként Hegedűs László írását olvashatják, amely a 3. oldalon található, s a község múltjával, jelenével és kibontakozó jövőjével foglalkozik. „Pontosan érkezett” a csapat Videoton—Békéscsabai Előre Spartacus 0-0 NB I-es labdarúgó-mérkőzés. Székesfehérvár, 4000 néző. V.: Nagy L. (Hazafi, Plasek). VIDEOTON: Disztl P. — Máriási, Disztl L., Novath, Horváth — Csucsánszky (Sallói, 46. p), Csongrádi, Wittmann — Kanyok, Szabó (»Németh, 68. p), Jónás. Edző: Tajtl József. Békéscsaba: ieboniczky — Szenti, Megyesi, Ottlakán, Fabulya — Adorján (Fecsku, 46. p). Pásztor, Csató, Csanálosi — Kurucs (Takács Z., 71. p), Szekeres. Edző: Csank János. Sárga lap: Fabulya (69. p), Jónás (69. p), Csanálosi (73. p), Sai- lói (87. p). Szögletarány: 7:3 (4:1) a Videoton javára. Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc évfordulójának előestéjén, már szombaton országszerte megkezdődtek a megemlékezések. A magyar nemzet ezen márciusi, tavaszt köszöntő ünnepén — amely ezúttal vasárnapra esik — mindenhol rendkívül gazdag és színpompás, két napra tervezett program várta a fiatalokat és idősebbeket egyaránt. A városok, falvak középületei és lakóházai ünnepi zászlódíszbe öltöztek. A kegyeletteljes megemlékezések, koszorúzások, s az ilyenkor hagyományos avatóünnepségek után szerte az országban vidám hangulatú, szórakoztató műsorokat, emléktúrákat, este pedig fáklyás felvonulásokat szerveztek. Sok helyütt ifjúsági nagygyűléseken emlékeztek meg az 1848-as szabadságharc mártírjairól. Avatóünnepséget tartottak Solton, ahol az ünnepi alkalomra fejeződött be a Vécsey-kastéty felújítása. A csodálatos műemlék épület előtt 48-as huszárruhába öltözött fiatalok vonultak fel, kezükben történelmi zászlókat lobogtatott a szél. Az avatóünnepségen Köpeczi Béla művelődési miniszter méltatta a szabadságharc történelmi jelentőségét külön szólt Vécsey Károlyról, a hős honvédtábornokról, az aradi vértanúk egyikéről, akinek családja ebben a kúriában talált menedéket. A magyar történelem kiemelkedő eseményére, az 1848. március 15-én a fővárosban kirobbant polgári forradalomra, és az azt követő szabadságharcra emlékezett vasárnap az ország. Koszo- rúzási ünnepségeken, nagygyűléseken adóztak tisztelettel a forradalmár elődök emlékének. Budapesten, a nemzeti ünnep reggelén a piros-fehér- zöld és vörös lobogókkal feldíszített Március 15. téren. Petőfi Sándor szobránál több százan gyűltek össze, hogy kegyelettel emlékezzenek a forradalmár költőre. A Himnusz hangjai után elhelyezték a megemlékezés koszorúit az MSZMP, a KISZ és a Hazafias Népfront budapesti és kerületi bizottságainak, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának, a fővárosi fegyveres erőknek és testületeknek, valamint a Petőfi Társaságnak a képviselői. Fővárosi ifjúmunkások és diákok, fiatalok és idősebbek helyezték el ezt követően virágcsokraikat a szobor talapzatán. Az ünnepség a Battyányi-induló hangjaival ért véget. A Magyar Nemzeti Múzeum előtt, a múzeumkertben és környékén több ezren hallgatták meg és nézték végig a KISZ Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által szervezett ünnepi nagygyűlést és műsort. Az ünnepség elnökségében ott volt Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára, Övári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titBékéscsaba A napsütés vakító, a hideg dermesztő ezen a szép március idusán 1987-ben. A megyeszékhely utcáin már kora délelőttől nemzetiszínű sza- Iagcsokrétás fiatalok szapo- rázzák lépteiket. Kinek a kabáthajtókáját, kinek a haját díszíti kokárda, amely a forradalomra, a márciusi if- jakra, a szabadságharc eszméjére emlékeztet. Az iskolákban nem kötelezték a diákokat, hogy a március 15-i ünnepségre elmenjenek. Önkéntes ösztönzőerő, belső késztetés verbuválta a népes közönséget ezen a napon a kára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, az Országos Béketanácsnak, a Szakszervezetek Országos Tanácsának, más állami, társadalmi és tömegszervezetnek, a fegyveres erőknek és testületeknek a képviselői, valamint az ötven évvel ezelőtt zászlót bontott Márciusi Front alapító tagjai. A nagygyűlés résztvevőit Králikné Cser Erzsébet, a KISZ KB titkára köszöntötte, majd Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondott ünnepi beszédet. — Gondoltuk, hogy nem minden ember visel kokárdát — nevetnek egymásra a lányok. Az utolsó darab nemzetlszfnü szalagocskát és egy gombostűt szorítanak az ujjaik között, de már azt sem sokáig. Gazdára talál a kokárda egy fiatalember kabáthajtókáján. Ancsin Ildikó és Anti Katalin a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakiskola elsősei a Béköt KISZ-eseivel együtt osztogatták a jelvényt a békéscsabai ünnep- Régen. — A KISZ-tItkárunk ötlete volt, hogy készítsünk ke. kárdát és adjunk annak, akinek nincs — mondja Ildikó. — Itt maradunk az ünnepen, estefelé pedig dlákbu. liba megyünk a Csaba Szállóba. Kossuth térre. Óvodások, szüleikkel még apróbb gyerekek, általános és középiskolás fiatalok sokasága, felnőttek, idősek, botra támaszkodó alig lépegető bácsika, magányos néni jött el, hogy az emlékezés szavait hallgassa. a koszorúzást megnézze. A 10 órakor megszólaló harangszó, a szomszédos templom kicsi és nagy harangjának csengő-bongó hangjait követően adták elő a Jókai Színház művészei és stúdiósai Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály verseiből zenei kísérettel szerkesztett műsorukat. Jól ismert verseket hallottunk, mégis szívesen figyeltünk erre az előadásra, különösen olyankor, amikor Harkányi János, Lengyel István és Józsa Mihály mondott verset. Szépen szólt a Békés Banda muzsikája, a MÁV- fúvósok zenéje. A balassis- ták tánca kerek egésszé formálta a hideg miatt kicsit hosszúnak tűnő műsort. Az emlékezés koszorúit helyezték el a Kossuth-szo- bor talapzatánál az MSZMP városi bizottsága, a városi tanács nevében Mácsai Sándor vb-tag és Paluska Pál az ifjúsági és sportosztály vezetője. A KISZ megyei és városi bizottsága nevében Szabó Béla. a megyei bizottság első titkára, Varga Sándor megyei úttörőelnök, Achim Mihály városi KISZ- titkár, és Hajtmann Ildikó városi úttörőelnök koszorúzott. A sorban láttuk a Hazafias Népfront városi bizottságának, a város fegyveres testületéinek képviselőit, a tanulóifjúság nevében a Szlovák Gimnázium diákjait, a mezőgazdaság fiataljait képviselő Békéscsabai Állami Gazdaság és Húsker munkásait, az ipari szakmunkás fiatalok közül a Forcon és a Mezőgép KISZ- eseit. Az ünnepség térzenével fejeződött be. Orosháza „... — Nincs addig igazi sajtószabadság, amíg Táncsics Mihály börtönben ül! Ki kell szabadítani Táncsics Mihályt! Ki volt ez a Táncsics? lró volt, aki sajtóvétségért a budai börtönben ült. Eleinte csak ketten-hár- man emlegették a sajtószabadság vértanúját, majd mind sűrűbben emelkedtek a hangok Táncsics érdekében. — Koronázzuk meg a napot azzal, hogy kihozzuk Táncsicsot a börtönből! — indítványozta egy nagy ba- juszú jurátus... A tömeg vezényszó nélkül megindult a Múzeumkertből át Budára, át a Lánchídon, útközben mindenütt éltetve a bebörtönzött írót... — Vigyék a rabot! — felelt a küldöttségnek az elnök.” — Krúdy Gyula így meséli a nagy napnak e mozzanatát, Táncsics kiszabadítását. (Folytatás a 3. oldalon) A békéscsabaiak veszélyeztettek először, ugyanis a 6. percben Szenti jobbról beívelt egy labdát, amit a kapus röviden ütött ki, de Kurucz egy lehelettel lemaradt róla. Csongrádi szabad" rúgása szállt mellé, miként jóval később Wittmann 20 méterről eleresztett nagy lövése. Fél órás tili-toli után Csucsánszky a 16-os vonaláról lőtt a léc fölé. Az első dolga Leboniczkynak csak ezután akadt, amikor Novath bólintott kapura öt méterről, de a jobb alsó sarok felé tartó labdát a békéscsabai kapus szögletre öklözte. A lefújás előtti percekben Máriási távoli nagy bombája irányt változtatott egy védőn, de Leboniczky az utolsó pillanatban oda ért a labdához, kiütötte, majd másodszorra meg is kaparintotta. Fordulás után az újabb valamire való akció Szekeres nevéhez fűződik, aki ezúttal a jobb szélen húzott el, élesen középre adott, de a berobbanó Csató elől Sallói mentett úgy, hogy Disztl P. és a kapufa fölött centiméterekkel suhant el a labda. Megint Leboniczkynek akadt dolga egy irányt változtatott labdával, amikor a 69. percben Novath szabadrúgása megpattant a sorfalon. Ezúttal is másodjára „szorította magához” a pettyest a békéscsabai kapuvédő. Sőt, ez esetnél, a későn oda érkező Jónás meg is rúgta Le- boniczkyt. Ennek az esetnek nemcsak a székesfehérvári csatár volt a sárga lapos szenvedő alanya, hanem Fabulya is, aki erőszakosan lépett föl csapattársa védelmében. Aztán Csanálosi négy perccel később hasonlóképp „besárgult”, aki lerántotta Kanyokot, majd a sípszó után elrúgta a labdát is. Már csak negyed óra volt hátra, amikor Fecsku robbant ki a védők közül, de Disztl P. kifutva elé — tisztázott. Németh dönthette volna el a mérkőzés sorsát a 76. percben, amikor Kanyok labdájával megiramodott, s 12 méterről lőtt kapura, de az elszállt a jobb sarok mellett. Sallói nagy lövése a felső kapufáról pattant a játéktéren kívülre. Búcsúzóul az iménti nagy lövő kapott sárga lapot, Ott* lakán buktatásáért. (Folytatás a 8. oldalon) A Jókai Színház művészeinek műsora
