Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-07 / 263. szám
KULTURÁLIS MELLÉKLET Világforgató hit Hogy mindnyájan örülhessünk „Nehéz ma a világforgató hitet újraidézni” — írja Ma sem könnyebb című versében Váci Mihály. Amikor a költő 1965-ben Leningrádban Most, amikor világszerte megemlékeznek a nagy októberi szocialista forradalom hatvankilencedik évfordulójáról, vajon lehet-e a költő szavainál szebben, tömörebben megfogalmazni a világot megrengető tíz nap históriáját, lényegét és jelentőségét? A legpontosabb azonban a száraz történelmi tény, amit ma már jószerivel minden iskolás tud: 1917 novemberében — a régi orosz naptár szerint októberben — az oroszországi proletariátus, lenini pártjának vezetésével, szétzúzta a cárizmust, megdöntötte a kizsákmányoló osztályok uralmát, és megteremtette a világ első szocialista államát. Közhely? Akkor sem tagadható, hogy a hatásában azóta is páratlan történelmi tettel megszűnt a világon a kapitalizmus egyeduralma — új korszak vette kezdetét. Korunk meghatározó élménye — szokták mondani Lenin októberére, azt értve A szovjet irodalomról, s benne a szovjet költészetről a felszabadulásig igen szórványos híradások tájékoztatták a magyar olvasóközönséget. A hazai írók és költők is felettébb keveset tudtak az oly nagy múltú, és minálunk is régóta tisztelt orosz irodalom szocialista jelenéről, a nem orosz nyelvű szovjet irodalmakról pedig hírek sem érkeztek. Egy-egy regény — elsősorban Gorkij, aki már a forradalom előtt is világhíres volt, mellette So- lohov Csendes Donjának csonkított fordítása, Katajev, Gladkov egy-egy műve, itt- ott külföldről becsempészett, külföldön magyarra fordított regény, például Rodionov- Taraszov szűk körökben lelkesen olvasott Csokoládé című elbeszélése — még csak átcsúszott a nemcsak politikai eszközökkel, de rágalmakkal és lebecsüléssel is lezárt határokon. A költészetből azonban legföljebb Majakovszkij nevét hallhatta az, aki akár politikai, akár esztétikai okokból érdeklődött az oly veszélyes hírű új kultúráról. De Majakovszkijnak is jószerével csak a nevét tudtuk, meg azt, hogy ő a szovjet költészet főalakja. Az a néhány fordítás, amely szovjetunióbeli magyar folyóiratokban jelent meg — Mácza János, Gábor Andor, Hidas Antal tolmácsolásában' —, nem érkezett el a hazai olvasókhoz. Az a nagyon is szórványos kísérlet, amely eleve torzító német vagy francia fordításokat fordított tovább magyarra, igen téves képét adott azoknak, akik véletlenül megismerték ezeket. Jellemző például, hogy szinte minden ilyen kísérlet félreértette a költő sajátos versformáit, és szabad verseknek vélték az eredetiben kötött formájú, rímes verseket. A versformák megváltoztatása járt, a forradalom szülőhelyén óhatatlanul is megigéz- te az 1917-es történelmi sorsforduló. Költeményében így vall róla: ezen, hogy a szocialista világforradalmi folyamat nyitánya az egyetemes társadalmi fejlődés sorsfordulója is. S mi még? Bizonyítása egyebek között annak, hogy a különböző nemzetiségű dolgozók testvérisége erősebb az uralkodó osztályok által szított nemzeti gyűlölködésnél, tehát le tudja győzni a háborút, meg tudja rendíteni a rendíthetetlennek vélt tőkés világot, és szilárd alap az új társadalmi rend megteremtéséhez. „Az októberi forradalmat — írja Herbert George Wells — a történelem egyik legnagyobb eseményének tartom. Gyökeresen megváltoztatta az egész világ ideológiáját ... Befolyása sokkal mélyebb és Szélesebb körű, mint az első francia forradalomé (az egyetlen olyan forradalomé, amelynek jelentősége volt).” Az angol író vallomása mellé kívánkoznak a szovjet-orosz költőnek, Majakovszkijnak a szavai: pedig már eleve meghamisítja a költeményeket. A felszabadulás után kul- túrpolitikailag is, esztétikailag is a fontos teendők közé tartozott a szovjet költészet, és elsősorban Majakovszkij megismertetése és népszerűsítése. Új, izgalmas műfordítói feladat volt mihamarabb létrehozni az első magyar Majakovszkij válogatott versei címen megjelent gyűjteményt. Ennek előkészítésével, megvalósításával és megjelenésével kezdődik a szovjet költészet hamarosan egyre bővülő ismerete a magyar olvasóközönség körében. Talán sokak számára nem érdektelen irodalom- történeti mozzanat az a közös munka, amelyet már 1945-ben elkezdtünk, és amelynek eredményeként az első magyar Majakovszkij- gyűjtemény 1947 elején meg is jelent. Hadd mesélem el, hogyan is történt. A közös munka tervezője, szervezője, lelke Békés István volt. Alighogy a Jövendő megindult, felvetette a gondolatot, hogy meg kell valósítani a Majakovszkij- kötetet. Akkoriban közvetlen munkatársak voltunk: ő volt a Jövendő szerkesztője, én az irodalmi rovat vezetője. Tehát együtt néztünk szét az irodalmi világban, kikkel is csinálhatjuk ezt a munkát. Én azonnal bevontam Deve- cseri Gábort, aki jó barátom volt. Akkoriban már vége- felé járt az Odüsszeia-fordí- tásnak, és jókedvvel vállalta, hogy mellette részt vesz a Majakovszkij-munkában is. Azokban az izgatott időkben sokan végeztünk párhuzamosan sokféle fontosnak érzett teendőket. A Jövendő kapcsolatban volt a szovjet kulturális szervekkel, be tudtunk tehát szerezni olyan, Moszkvában már korábban megjelent Majakovszkij-fordításokat, „Az emberiség közvetlen teremtőjévé vált a szocializmus, és ezzel új korszak nyílt a világtörténelemben...” S valóban, a nagy októberi szocialista forradalom nemzetközi jelentőségét hamar megismerték és felismerték a világ munkásai. „Még gyakrabban nem is annyira megértették — fogalmazta meg Lenin —, hanem inkább forradalmi osztályösztönükkel megsejtették, megérezték.” Valahányszor október példáját idézzük, jogosan lehetünk büszkék arra, hogy a világszerte elterjedt jelszót (Kövessük Oroszország példáját!)) a magyar munkásosztály elsőként valósította meg. A noszf hatására jött létre hazánkban a munkásosztály győzelmének eredményeként a Tanácsköztársaság 133 napja. S ha már írástudók segítségét vettük igénybe megemlékezésünkhöz, itt Tóth Árpád sorai a helyénvalók: „Szerényen s mégis segítve simul / A kicsiny, árva magyar jaj-patak / A messzezengő nagy moszkvai árba / Mely most tisztára mossa a világot.” A „kicsiny, árva” magyar forradalmat 1919-ben leverte az idegen túlerő. A Tanácsköztársaságot megdöntötték, a magyar kommunistáknak és valamennyi demokratikus erőnek mégis amelyek eléggé forma- és tartalomhűek voltak. Ezek közt volt egy Gábor Andor- féle tolmácsolás is. Gábor Andor nemrég tért vissza hosszú emigrációjából, szívélyes viszonyban voltunk vele, tehát egyenest tőle kérhettük a Beszélgetés Lenin elvtárssal című fordítás újraközlésének engedélyezését. Örömmel segített nekünk, még abban is, hogy átnézte a többi beszerzett Maja- kovszkij-fordítást és összevetette az eredetiekkel. (Gábor sokáig élvén a Szovjetunióban, tudott oroszul, amit rólunk nem lehetett elmondani.) Így került eleve a gyűjteménybe az akkor még sokáig haza nem térő Hidas Antal és a Temesvárott élő Franyó Zoltán néhány fordítása. Hamarosan közénk állt Képes Géza is, aki gyakran fordult meg szerkesztőségünkben. Szabó Lőrincet, Gáspár Endrét és Kardos Lászlót gyermekkorából hozott személyes barátság kapcsolta Békés Istvánhoz. Mind a négyen ugyanabba a debreceni gimnáziumba jártak, és iskolában kelt barátságuk akkor is megmaradt, amikor életútjuk is, olykor politikai útjuk is messzire kanyarodott egymástól. Szükség volt azonban egy irodalomban jártas orosz nyelv szakos szakemberre is. Békés Loránd György filológust szervezte be a munkába. Tulajdonképpen ő válogatta ki a költő óriási életművéből azt a 43 verset, amelyet Békéssel egyetértve és jgyenként velünk megbeszélve olyan gyűjteménynek tartottunk, amely képet adhat még a művészi fejlődés útjáról is. Ehhez előszóként illesztettük Majakovszkijnak a halála előtti évben (1929- ben) kelt prózai önéletrajzát. Az orosz szövegekből Lóránd György készítette el örök tanulságul szolgált a szocialista forradalom új, most már végleges győzelméért vívott további harcához. Mert az 1917 óta eltelt évtizedekben mind teljesebben bontakozott ki a szocialista forradalom embert, társadalmat, világot formáló, a népek sorsát új történelmi útra vezérlő ereje és hatása. Tudjuk, milyen rendkívül nehéz körülmények között is képes volt a szovjet nép arra, hogy megvédelmezze október vívmányait. S azzal is tisztában vagyunk, hogy a marxista—leninista pártok megalakulása, a szocialista világrendszer létrejötte, a gyarmatbirodalmak felbomlása, az imperializmus, a tőke hatalmának visszaszorítása — mind-mind összefügg az orosz proletariátus csaknem hét évtizeddel ezelőtti győzelmével. A világ társadalmi, politikai térképén azóta radikális változások mentek végbe. Az öt világrész megismerte — mert meg kellett ismernie — a szocializmus lényegét. Azét a szocializmusét, amelyről mint lenini kísérletről —, hogy végezetül ismét egy írót idézzünk — Bemard Shaw így vélekedett: „Ha mások is követni fogják Lenin módszereit, új korszak nyílik meg előttünk, és nem fenyeget majd bennünket az összeomlás és a pusztulás; új történelem kezdődik számunkra ... Ha Leniné a jövő, ennek mindannyian örülhetünk; ha azonban a világ a régi úton megy tovább, akkor szomorúan kell elhagynunk ezt a földet”. Juhani Nagy János a gondos nyersfordításokat, pontosan jelezve a sorok ritmikai felépítését és rímképleteit. Ez azonban még mindig nem volt elég. A nyelvész Békés lakásán mindegyikünknek külön-külön felolvasta skandálva az egyes verseket, némelyiket többször is, amíg fülünkben nem csengett a költemények nyelvzenéje. Azután ki-ki a maga otthonában kezdett játszani a fordítás lehetőségeivel. A valószínűtlenül sok nyelven tudó Gáspár Endre és a hivatásbelileg is nyelf vész Képes Géza már akkor elkezdett oroszul tanulni, hamarosan az eredeti szövegeket is maguk előtt tartották munka közben. Mi többiek kizárólag a nyersfordításokra és a verstani jelzésekre hagyatkoztunk. Ez a közös munka több mint egy évig eltartott. Közben Békés már tovább is lépett a Jövendőtől, a lapot Háy Gyula és Szász Béla szerkesztette, de az irodalmi rovatvezető továbbra is én voltam. Békés István akkor egy ideig a Parnassus könyvkiadót vezette. Ott is jelent meg a végre megvalósított gyűjtemény. Vagyis a munka nagyja éppen negyven évvel ezelőtt készült, és 1947-ben jelent meg. Jó néhány verset, amelyet ebbe a kötetbe én fordítottam, azóta több ízben is újrafordítottak. De az Induló balra címűt azóta is az én akkori szavaimmal mondják újra meg újra a rádióban és az ország különböző pódiumain. Majakovszkij már beleépült műfordítói irodalmunkba, nagyszámú gyűjteményes kiadása van (többek közt egy négykötetes válogatás az életmű java részéből), én magam is fordítottam későbbi kötetek számára további költeményeit. De a kezdet, az alapozás ez a 43 verset tartalmazó gyűjtemény volt. Hegedűs Géza „Az emberiség leggyönyörűbb nemzedéke adta magát itt kétszer is halálra önkéntes bőkezűséggel, hogy ne legyen többé alázat, éhség, háború, rabtartók és népek üldözése." Majakovszkij megszólal magyarul NÉPÚJSÁG Takács Zoltán rajza Vlagyimir Majakovszkij: Induló balra A matrózoknak Riadó! Sorakozz menetkészen! Ne beszélj a veszélybe’, ne pletykázzl Csitt, szónokok is! Beszéljen most maga Mauser elvtárs. Az Adám—Éva-féle törvényt tegyük ravatalra. Idő-gebénknek nincs ma féke. Balra! Balra! Balra! Hej, kékzubbonyosok! Rajta! Tengerre fel! Vagy tán eltompult a páncélosok orra, és minden hajó ül a tatján? Hadd, hogy koronáját rázza a brit oroszlán, üvöltve, diadalra, A kommünt senki le nem igázza! Balra! Balra! Balra! Ott, a kínok hegyein túl majd szűz és napos lesz a táj. Irány előre! Millió láb, indulj! S míg éhség, pusztulás van — meg ne áll). Csak öntsön körötted acélból lávát a gyülevész, a bérelt banda. Az oroszt nem gyűri le az Ántánt. Balra! Balra! Balra! Homályba vonhat sasszemet a pára? Ürrá lehet a régi újra itt? Szorítsd a világ torkára a proletárok ujjait! Ki a mellett! Rajta, a dobbal! Zászlókat a mennyei falra! Ki lépett ott ki jobbal? Balra! Balra! Balra! Hegedűs Géza fordítása Zelei Miklós: Lettország RIGA a madáretetők periszkópok a hó fölött SZOBROK kővé változtatjuk az arcunk hogy ne tudjuk elfordítani ÜZENET a fűszál nyomata a bőrön a halottak üzenete a bőr nyomata a fűszálakon
