Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-26 / 122. szám

NÉPÚJSÁG 1986. május 26., hétfő Megyénk küldötteinek egy csoportja az ülésteremben Újdonsült KISZ KB-tagjaink mondják A szavazatok összeszámlálása után az eredmény ki­hirdetésekor kiderült, hogy a kongresszusi küldöttek há­rom Békés megyeit a KISZ Központi Bizottságába vá­lasztotta be. Valastyánné Vízhányó Julianna — mint azt már megírtuk, a kongresszus első napján egészséges fiú­gyermeknek adott életet a békéscsabai kórházban — tá­vollétében kapott bizalmat, ezért személyesen nem gra­tulálhattunk neki, de Biberecz Juditnak, a békéscsabai 635-ös Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulójá­nak és Szabadosné Bécsi Katalinnak, a KISZ Gyula vá­ros titkárának személyesen is tolmácsoltuk jókívánsága­inkat. Kongresszusi élményeikről, tapasztalataikról mond­ták a következőket: Biberecz Judit: — Életem első KISZ-kongresszusán a leg­jobban a plenáris ülések tetszettek. Különösen azért, mert a tizenévesekkel, a diákokkal sokat foglalkoztak a felszólalók. A középiskolások szekcióülésén a konkrét kérdéseket vitattuk meg. A vita jellemzésére csak any- nyit, hogy délután 2-kor kezdtük el és hajnal 2-ig tar­tott. Nem mondom, fárasztó volt. Másnap reggel nehe­zen ébredtem, de a határozathozatal előtti pezsgő vita, a véleményütköztetésak felélénkítettek. Szabadosné Bécsi Katalin: — A kongresszus munká­jával elégedett vagyok. A küldöttek bebizonyították, hogy nem elégednek meg a problémák feltárásával, hanem ké­pesek kijelölni a cselekvés útjait is. A hozzászólók fele­lősséggel nyilatkoztak, igyekeztek reális képet festeni napjaink fiatalságáról. Részt vettem a lakóhelyi fórumon is, de itt valamivel kevesebbet kaptam, mint amit előze­tesen vártam. Az az érzésem, hogy olyan problémákat vitattunk meg, amelyeket a plenáris ülésen kellett volna. Nekem azok a hozzászólások tetszettek a legjobban, ame­lyek konstruktívak, előre mutatóak voltak, mert ezek se­gítették igazán a KISZ megújulási törekvéseit. Szünet helyett ének Mi történik, ha por­szem kerül a gépezetbe? Csikorognak a kerekek. És mi van akkor, haza­var támad a kongresszu­si mechanizmusban, tör­ténetesen az által, hogy a küldöttek egyötöde nem kapja meg a szer­kesztőbizottság javasla­tát a határozattervezet módosítására. Ilyenkor kapkod az elnök, adott esetben Gubcsi Lajos, a Magyar Ifjúság főszer­kesztője. Előbb 10 perc szünetet rendel el, aztán visszavonja, mert a kong­resszus nem akar szüne­tet. De a küldöttek segí­tenek rajta. Énekelnek. Jó tíz percen keresztül jönnek egymás után a mozgalmi dalok, szépen, mintha egy ezer fős kó­rus dalolna. Aztán min­denki „kiegyenesedik”, és a kongresszus folytat­ja munkáját. (Folytatás a 2. oldalról) a már megszavazott korrek­ciókkal, a kiigazításokkal és a válaszokkal együtt — egy tartózkodással elfogadták a KISZ XI. kongresszusának határozatát. A küldöttek egyhangúlag fogadták el a módosított szervezeti sza­bályzatot, a KISZ KB be­számolóját, valamint a Köz­ponti Pénzügyi Ellenőrző Bizottság jelentését. Ezután Hámori Csaba tar­totta meg vitaösszefoglalóját. Elöljáróban kiemelte: a kongresszus háromnapos munkájában valamennyi fel­szólaló hozzájárult az ifjúsá­gi szövetség közös arcula­tának kialakításához. A ta­nácskozást tettrekészség, cselekvési vágy jellemezte. A fiatalok tanúbizonyságot tettek arról, hogy vélemé­nyük van a világról, az or­szág dolgairól, és helyzetün­kön változtatni, javítani kí­vánnak. Kifejezésre juttat­ták, hogy fontos számukra mindaz, ami a környezetük­ben történik. A küldöttek jobbító szándékkal szóltak a társadalmi, a gazdasági élet hiányosságairól. Megfogal­mazták : olyan közfelfogásra van szükség, amely rangot, elismerést ad a szorgalmas, hatékony munkának, fellép a fegyelmezetlenség, a laza­ság és a hanyagság ellen. A továbbiakban a KISZ KB első titkára arról szólt, hogy a 80-as évek ifjúságá­nak a szocialista társadalom természetes életközege. Ezt a nemzedéket mgekímélte a történelem a nagy sorsfor­dulóktól, de a mai fiatalok is érzékelik a feszítő gondo­kat, a fejlődés ellentmondá­sait. Ebben a helyzetben az ifjúság világos programot, tapasztalt, biztos vezetést akar. Ez a vezető erő tár­sadalmunkban a Magyar Szocialista Munkáspárt. A fiatalok a kongresszus mun­kájában érezhették a párt figyelmét; az MSZMP főtit­kárhelyettese e fórumon is hangoztatta, hogy a KISZ élvezi a párt bizalmát. Az ifjúkommunistáknak építeni­ük kell a párt támogatására. Az ifjúkommunisták kül­dötteinek háromnapos ta­nácskozása nem egyszerű tü­körképe volt a kongresszus előtti vitáknak — állapította meg a továbbiakban. Meg­mutatkozott, hogy az állás­pontok változtak, átalakul­tak. Elcsitult például a vi­har a fiatalítás kérdése kö­rül. Világossá vált, hogy nem statisztikai megfontolá­sok, hanem a társadalompo­litika fontos kérdéseit érintő célok vezették a hozzászóló­kat, amikor javasolták: a felnövekvő nemzedékek mi­nél ifjabb korban kapcso­lódjanak be a társadalom építésébe, s az eddiginél jobban érvényesüljön a tel­jesítményelv. A vélemény- cserében markánssá vált az a felismerés, hogy a mun­kaerkölcs, a rend és a fe­gyelem nagyon fontos terme­lési tényező. Megfogalmazó­dott a kongresszuson az is, hogy a sport, a testnevelés, az egészséges életmód vál­jék mindennapjaink szerves részévé. A KISZ XI. kongresszusát élénk nemzetközi érdeklő­dés kísérte — mondotta a KISZ KB első titkára. A Lenini Komszomol nevében Viktor Misin, a szervezet Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta: a szov­jet fiatalok az SZKP béke­politikájának, az internacio­nalizmusnak, a szovjet és a magyar ifjúság barátságá­nak elkötelezett hívei. Há­mori Csaba a portugál és a nicaraguai testvérszervezet képviselőjének hozzászólását ugyancsak az internaciona­lizmus megnyilvánulásaként említette. Ezután köszönetét fejezte ki a párt, a kormány, a szakszervezet, a népfront­mozgalom képviselőinek, akik a plenáris és a szekció­ülések munkájában is részt vettek. A KISZ KB első titkára végezetül azt kérte: a kül­döttek vigyék magukkal a kongresszus kritikus, friss, cselekvő akaratát a szocialis­ta Magyarország építésében, minél több fiatalt megnyer­ve a szocializmus eszméi­nek. Szekeres Imre, a szavazat- számláló bizottság elnöke be­jelentette, hogy a KISZ Xl. kongresszusa zárt ülésen közvetlenül megválasztotta a Központi Bizottság tagjainak egy részét. A választás új rendje szerint ugyanis a KB- tagok nagyobb részét a me­gyei, illetve megyei jogú és fővárosi küldöttértekezle­teken, továbbá a kongresszu­si rétegszekciók ülésein delegálták a testületbe. A kongresszus küldöttei Hámori Csabát választották meg a Központi Bizottság el­ső titkárává. A Központi Bizottság tit­kárai : Domonkos László, Ernőd Péter, Nagy Imre, Szandtner Iván, Szórádi Sán­dor, Varga-Sabján László. A Központi Pénzügyi El­lenőrző Bizottság elnökévé Pongrácz Antalt, titkárává Horváth Ágnest választották meg. A 105 tagú Központi Bi­zottság — a kongresszusi vá­lasztási rendnek megfelelően — első ülésén megválasztot­ta a KISZ KB Intéző Bizott­ságának nem delegált tag­jait, valamint a KB titkár­ságának tagjait. A tanácskozás soros elnö­ke, Rusznák András, a MÁV Záhonyi Üzemigazgatósága KISZ-bizottságának titkára mondott zárszót. A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség XI. kong­resszusa az Internacionálé eléneklésével fejeződött be. A helyszíni tudósításokat ké­szítették: Arpásl Zoltán, Lónyal László, Lovász Sándor. Fotó: Beszélgetés Szórádi Sándorral, a KISZ KB titkárával Ifjúság és elektronika Aligha akad bárki is napjainkban, akinek magyarázni kéne az elektronika, és ezen belüi a számítástechnika fontosságát. E természetesség ellenére — bár kétségte­len eredményekkel dicsekedhetünk — nem elég gyors az előrehaladás. Mivel a jelen és a jövő technikai húzó­ágazatáról van szó, a fiatalokra vár a feladat: minden­napivá tegyék a ma még néha kissé érthetetlennek tűnő dolgokat. A kongresszus idején Szórádi Sándort, a KISZ KB titkárát kértük arra: válaszoljon néhány kérdésünk­re. Először is arra: mit tesz a KISZ azért, hogy növe­kedjen a fiatal műszakiak, vagy tágabb értelemben a fiatal értelmiség megbecsülése. — Jól ismerjük a fiatal értelmiség helyzetét, hiszen a kongresszust megelőző alapszervezeti taggyűléseken, a küldöttértekezleteken sok szó esett a problémákról. Kü­lönösen a műszaki értelmiség volt igen aktív. Őszintén feltárták, ami lelkűket nyomja. Tudjuk tehát, hogy má­ra differenciálódtak a problémák. A termelő ágazatban néhány üzem már megteremtette annak lehetőségét, hogy érdemben javítson a fiatal műszakiak helyzetén. Elmozdultunk tehát a holtpontról, de látnunk kell: messze vagyunk még a megoldástól. A nem termelő szférában, a kutatóintézetekben, egyetemeken dolgozó fiatalok helyzete nagyon rossz. Kis túlzással azt is mond­hatnám, hogy ma nem azok maradnak az egyetemen tanársegédnek, akik a legjobbak, hanem akiket szüleik el tudnak tartani, hiszen a fizetésükből aligha tudnának rendesen megélni. — A gondokat tehát már világosan látja az ifjúsági szövetség, de mit tud tenni, hogy meg is oldódjanak? — Mi a magunk eszközeivel harcolunk a fiatal értel­miség — és hadd tegyem hozzá: a fiatal szakmunkások, technikusok — nagyobb megbecsüléséért. Rámutatunk arra, hogy miközben a világban egyre nő a termékekbe fektetett szellemi tőke és a magas színvonalú szakmun­ka értéke, nálunk mesterségesen alacsonyan tartjuk ezek értékét. Látnunk kell, hogy az alkotó munka leértékelé­sével saját cserearányainkat rontjuk! A kongresszuson tehát határozottan kimondtuk: azonnal gátat kell ennek vetni! — A számítástechnikát sokan úgy emlegetik, hogy ez lesz a jövő tömegkultúrája. A KISZ felkészült erre? — Látjuk, hogy a számítógépek, a mikroprocesszorok nem egyszerűen technikai eszközök, hanem olyanok, melyek befolyásolják a társadalmi folyamatokat. Átszö­vik mindennapjainkat, nem tudunk létezni nélkülük. Ügy véljük, hogy a jövő fő problémája nem az lesz, mi­ként szerezzük meg a fejlett technikát, hanem az: ki üzemeltesse megfelelő hatásfokkal. Nekünk tehát ten­nünk kell valamit azért, hogy az elektronikus eszközök értő kezekbe kerüljenek. — Erre a munkára már programja is van az ifjúsági szervezetnek ? — Természetesen. Mi elindítunk egy elektronikus mozgalmat. Ennek feladata lesz, hogy felkészítse azokat is az elektronizációra, akik ezt az iskolában még nem tanulták. Külön is odafigyelünk a szakmunkásokra, hi­szen ők fognak majd dolgozni az elektronikus eszközök­kel. Törekszünk arra is, hogy minél szélesebb körben terjedjenek el a házi számítógépek. Látjuk, a jelenlegi árak túlságosan nagyok a tömeges terjedéshez. A KISZ már eddig is sokat harcolt az olcsóbb gépekért, nem kis részünk van abban, hogy csökkentek a vámtételek. Küz­dünk egy olcsó magyar gépért, és a számítógéppark egy­ségesítéséért. Igyekszünk terjeszteni a számítástechnikai szemléletet, kultúrát. Azt hiszem, joggal érzem úgy: rajtunk nem múlik az elektronika térhódítása! . Lónyai László MTI. II kongresszus humora A szónoki emelvény, ami az első fel­szólalót — de talán még a közszerepléshez szokottakat is — feszélyezi, tekintélyt pa­rancsol. Legalábbis abban az értelemben, hogy az odaszerelt mikrofonba általában komoly dolgokról illik beszélni, és termé­szetesen komolyan. De ha fárad a kong­resszus — és miért ne fáradna egy egész napos ülésezés alatt — jönnek a szónoki fogások, az „aranyköpések” (amelyek né­ha csak amolyan „alumíniumköpésre” si­kerednek), és — horribile dictu — a vic­cek és a tanmesék. Ilyenkor aztán derül a kongresszus. Hogy min? Íme egy csokor- ravaló: — Az új seprű jól seper, de a régi tud­ja, hogy hol a szemét. — A KISZ hasonlatos a szálkás létrá­hoz, de ezt csak akkor vesszük észre, ha lefelé csúszunk rajta. — A szakmai programok jól összefogják a fiatalokat, sőt, ebből máig tartó házas­ságok is kötődtek. — Hunniában valami készül. Talán a KISZ-ben is. — A középiskolások szekciójának tag­jai — az éjszakába nyúló vita után — a zárómondat megfogalmazása helyett ágy­ba bújtak.... — Sem utóda, sem boldog őse, sem ro­kona, sem ismerőse nem vagyok senkinek. — A ... megyei húsipari vállalat 250 dolgozója ezer disznó levágásával tisztel­gett a kongresszus előtt. — Nem egyedül állok itt a mikrofonok előtt. Velem van az optimizmus is. — Pistike azt mondta az anyukájának, hogy nem szereti a kisöccsét. Az anyja erre jól elverte. Ettől kezdve Pistike soha többet nem mondta, hogy nem szereti a kisöccsét — csak gondolta. — Az elefánt és a kisegér mennek a hí­don. Iszonyúan dübörög alattuk a hid. Egyszeresük megszólal a kisegér: te, ele­fánt, érzed, hogy dübörgünk? (A felszólaló még hozzátette: jó dübör­gést, fiatalok!) Lovaglópályán: „Asszonyom, üljön fel a lóra.” „De hát én még sohasem ültem lovon." „Nem baj, a lovon sem ült még soha­sem lovas." Egy orvos hozzászólásából: — Tartsa fel a kezét az, aki öt szál ci­garettánál többet szív el naponta. Most az is tartsa fel, esetleg a másik kezét, akinek nincs otthon biciklije. Aztán az, aki úgy érzi, hogy egy-két kilót fogynia kellene. Es végezetül az nyújtsa fel a kezét, aki­nek legalább egy doboz nyugtatója van otthon. Namármost, aki minél több vég­tagját nyújtja fel, annak annál kisebb az esélye arra, hogy megéri az ezredfordulót. Békés megyei KISZ-küldöttek a kép bal oldalán

Next

/
Oldalképek
Tartalom