Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-12 / 86. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG II MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1986. ÁPRILIS 12., SZOMBAT Ara: 2,2« forint XII. ÉVFOLYAM, 86. SZÁM Május elsejei jelszavak A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1986. május elsejei jelszavai: 1. Világ proletárjai, egyesüljetek! 2. Éljen a marxizmus—leninizmus! 3. Éljen május elseje! 4. Éljen a proletár internacionalizmus, a kommunista és a munkáspártok szolidaritása! 5. Éljen a Szovjetunió, a béke és a haladás szilárd támasza! 6 Éljen a magyar és a szovjet nép testvéri barátsága! 7. Békét, biztonságot a világnak! 8. Éljen a szocializmus és a béke! 9. Támogatjuk a szovjet leszerelési javaslatokat! 10. Atomfegyvermentes világot az ezredfordulóra! 11. Támogatjuk a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népek harcát! 12. Előre az 1986. évi népgazdasági terv sikeres végrehajtásáért! 13. Hatékony, fegyelmezett munkával a gyorsabb haladásért! 14. Köszöntjük a szocialista brigádokat, a munkában élenjáró dolgozókat! 15. Fiatalok! Nagyobb tudással, jobb munkával a szocialista Magyarországért! 16. Előre a XIII. kongresszus határozatainak végrehajtásáért! 17. Éljen pártunk és népünk egysége! 18. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! 19. Éljen és erősödjék szeretett hazánk, a Magyar Nép- köztársaság. Hz ipari vállalatok vezetőinek tanácskozása Pénteken, a Budapest Kongresszusi Központban mintegy 500 ipari vállalat és szövetkezet több mint kétezer vezetője, és a vállalati tanácsok elnökei értekezleten vitatták meg az ipar előtt álló feladatokat. Az elnökségben helyet foglalt Grósz Károly, a budapesti pártbizottság első titkára, Maróthy László, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Ballal László, a Központi Bizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője, Hetényi István pénzügy-, és Veress Péter külkereskedelmi miniszter; ott voltak a gazdasági élet és a társadalmi szervezete^ képviselői és országgyűlési képviselők. Kapolyi László ipari miniszter beszédében mindenekelőtt azt sürgette, hogy a vállalatok gyorsabb ütemben csökkentsék a termelés költségeit. Mint mondta, az ipari termelés fele késztermékként belföldre, 10 százaléka a szocialista, ugyanennyi a tőkés piacra, a termékek 30 százaléka pedig alapanyagként, vagy alkatrészként a hazai feldolgozó Iparhoz kerül. Ez utóbbi arányát azonban mérsékelni lehetne, ha az üzemek korszerűbb szerkezeti anyagokat használnának, csökkentenék a gépek, berendezések súlyát. A tanácskozáson felszólalt Maróthy László Is. A miniszterelnök-helyettes a párt Központi Bizottsága és a kormány nevében köszöntötte a résztvevőket. Majd arról szólt, hogy az ipar meghatározó szerepet tölt be a népgazdaságban, hiszen az ipari ágazatokban dolgozik az aktív keresők egynegyede, az iparban található a népgazdaság állóeszköz-állományának egyötöde. Az ipar biztosítja a nemzeti jövedelem 40 százalékát, az összkivitel csaknem 70 százalékát. Kifeitette, hogy az előző tervidőszakban a talpon maradás programja valósult meg, a gazdaság intenzívebb kibontakozása még előttünk áll, s ennek érdekében rendkívül nagy erőfeszítésekre van szükség mind az ipar- irányításban, mind a vállalati gazdálkodásban. Rámutatott, hogy 1985-ben az ipari kivitel bővülése az export struktúrájának kedvezőtlen irányú változásával, hatékonyságának romlásával párosult. 1986 első negyedében nem csökkentek a gondok, a konvertibilis kivitelben további érzékeny veszteségek érték a gazdaságot. Annak érdekében, hogy a népgazdaság idei célkitűzései valóra váljanak — ami egyúttal megalapozza a VII. ötéves terv sikerét is —, termelékenyebb, jobb minőségű munkára van szükség. Gyorsítani, fokozni kell a szelektív fejlesztést, rangsorolni az erőforrások felhasználását. Ennek jobb feltételeit a kormány az irányítási rendszer további korszerűsítésével, az irányító munka hatékonyságának javításával, a kormányzati szervek cselekvési-szemléleti egységének erősítésével kívánja megteremteni. A kormány nyitott partneri viszony kiépítésére törekszik minden vállalattal, s jobbító szándékú, előremutató, átgondolt javaslataikat is szívesen veszi. A miniszterelnök-helyettes kifejtette, hogy megfelelő mozgásteret és működési feltételeket kell teremteni a vállalatok számára, mert csak így biztosítható az eddiginél aktívabb és hatékonyabb vállalati gazdálkodás. Mindezt segíti a gazdaságirányítási rendszer fejlesztése; a verseny kibontakoztatása, a monopolhelyzetek oldását biztosító szervezeti lépések, a bank és az adórendszer átalakítása, a működő tőke bevonása, ösztönzőbb exportérdekeltségi rendszer alkalmazása és egyebek között a munkaerő mobilizálása. — A vállalati munkának az idén elsősorban a konvertibilis külkereskedelmi mérleg javítását, és az antiinflációs törekvéseket kell előmozdítaniuk — hangoztatta Maróthy László. Az Ausztrál Szocialista Párt elnökének látogatása A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására április 3— 11. között hazánkban tartózkodott Jack McPhillips, az Ausztrál Szocialista Párt elnöke. Az ausztrál vezetőt fogadta Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, megbeszéléseket folytatott vele Kótai Géza, a Központi Bizottság tagja, a KB külügyi osztályának vezetője és Ballal László, a KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője. Az ASZP elnöke ellátogatott Fejér megyébe, ahol Barts Oszkárné, a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatta a megye politikai és gazdasági életéről. Jack McPhillips találkozott Bognár Józseffel, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatójával is. A szívélyes, elvtársi légkörben, az internacionalista szolidaritás szellemében megtartott találkozókon a két párt képviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjuk tévéké nyeségéről, az MSZMP XIII., illetve az Ausztrál Szocialista Párt V. kongresszusa óta eltelt időszak főbb jellemzőiről. Jack McPhillips pénteken elutazott Budapestről. Fórum a családvédelemről Országos családvédelmi tanácskozás kezdődött pénteken Siófokon a Magyar Vöröskereszt, a Művelődési Minisztérium és az Egészség- ügyi Minisztérium közös rendezésében. A kétnapos eszmecserére meghívták az egészségügy és a művelődés- ügy országos és megyei irányítóit, a Vöröskereszt-szervezetek képviselőit, a témában érdekelt társadalmi és itömegszervezetek, valamint kutatóintézetek munkatársait. A tanácskozás munkájában részt vesz Csehák Judit miniszterelnök-helyettes is. Megnyitó beszédében Hantos János, a Magyar Vörös- kereszt Országos Végrehajtó Bizottságának elnöke elmondta: a fórumot azért hívták össze, hogy közösen elemezzék, milyen állami és társadalmi segítségre van szüksége a családnak ahhoz, hogy betöltse kívánatos sokoldalú funkcióját. Az egészségügy lehetőségeiről és feladatairól Hutás Imre államtitkár, a család és nevelőintézmények együttműködésének fejlesztéséről pedig Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes tartott előadást Parancsnoki tanácskozás A munkásőrség vezető parancsnoki állománya pénteken Budapesten tanácskozott. Borbély Sándor, a munkásőrség országos parancsnoka elemezte az 1986. évi munka indításának tapasztalatait, értékelve az új ötéves harckiképzési program végrehajtásának megkezdését. Szólt arról, hogy a munkásőrök miként vesznek részt a gazdasági építőmunkában, s hogyan segítik a fegyveres erőkkel és testületekkel együttműködve a közrend és az állampolgári fegyelem megszilárdítását. Az országos parancsnok a napirenden levő feladatok végrehajtása érdekében követelményként határozta meg, hogy a munkásőrök fegyelmezetten végezzék termelő- munkájukat, teljesítsék megbízatásaikat, vegyenek részt az ifjúság nevelésében, és maradéktalanul tegyenek eleget a szolgálati és kiképzési követelményeknek. Borbély Sándor bejelentette, hogy a munkásőrparancsno- kok III. országos tanácskozását májusban rendezik meg. A közlekedés biztonságáról Pénteken a Belügyminisztérium Művelődési Házában ülést tartott az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács tanácskozó testületé, amelynek munkájában minisztériumok, főhatóságok, valamint társadalmi szervezetek, és a sajtó képviselői vesznek részt. A testület értékelte hazánk közlekedés- biztonsági helyzetének alakulását az elmúlt öt esztendőben, s kijelölte a szervezet feladatait a jelenlegi ötéves tervidőszakra. Az elmúlt évek közlekedésbiztonsági tapasztalatait értékelve Tóth Ferenc rendőr vezérőrnagy, az országos rendőr-főkapitány közbiztonsági és közlekedési helyettese kiemelte: az utóbbi öt esztendőben 94 300 személyi sérülést okozó baleset történt, 3,8 százalékkal kevesebb, mint az előző ötéves időszakban. E balesetek következtében 127 560 ember sérült meg, s közülük mintegy 8 ezren vesztették életüket. Emelkedett a gyalogos- gázolások száma; 1985-ben több mint 5200 embert, köztük sok gyermeket, illetve idősebb korú embert ütöttek el. E baleseteknek 650 halálos áldozata volt. Különösen aggasztó, hogy még mindig magas — 17,3 százalék — az ittas állapotban okozott balesetek aránya. Az ittas vezetés társadalmi veszélyére hívja fel a figyelmet az a statisztikai adat is, amely szerint a halálos balesetek 21,6 százalékában játszott szerepet az alkohol. A közlekedés biztonságának növelésében az elkövetkező években is jelentős feladat vár a közlekedésbiztonsági tanácsokra. Az űrhajózás napja 25 éves az űrrepülés 1961. április 12-én — 25 éve — a moszkvai rádió adását megszakítva jelentette be a szenzációs hírt: ember a világűrben. Ma már, amikor szinte megszokottá vált egy-egy űrexpedíció indítása, nehéz visszaemlékezni arra a szívet szorongató érzésre, amikor Jurij Gagarin vállalta a legnehezebbet: elsőként indulni az ismeretlenbe. Pedig az az utazás csak másfél óráig tartott! Az egész világ várta, leste a hírt a szerencsés visszaérkezésről. Természetesen sok kísérlet előzte meg ezt a vállalkozást. 1957. október 4-én indult meg a világűr ostroma a Szput- nyik—1 startjával, majd Lajka nevű kutyával végzett kísérletek győzték meg a tudósokat arról, hogy a megfelelően szerkesztett űrkabin oltalmat képes adni az élőlényeknek, így az embernek is. Senki sem tudhatta addig, hogy képes-e az ember életben maradni a súlytalanság állapotában, nem kap-e veszélyes mértékű sugárzást, és mi a valószínűsége annak, hogy az űrhajó mikrometeorit- tal. esetleg kisebb méretű meteorral ütközik. Az ember világűrbe juttatásához azonban — ezeken az ismereteken kívül — hatalmas technikai eszköztárat kellett kifejleszteni, hordozórakétákat, űrhajókat, űrállomásokat, a Föld és az űreszközök közötti kapcsolattartást biztosító te- lemetrikus rendszereket, a repülés biztonságát szolgáló pályamérő és -követő rendszereket. Mindezekhez sok ezer, tízezer elméleti és gyakorlati szakember erőfeszítésére volt szükség. A cél kezdettől fogva az ember feljuttatása volt, nem technikai bravúr, nem öncélú kockázatvállalás, hanem tudatos megfontolás miatt. Az ember nélkülözhetetlen a világűr kutatásában. Mivel egyre bonyolultabbá — ezzel együtt drágává — váltak a kozmikus berendezések, jelentős tudományos és gazdasági veszteséget jelent, ha a berendezések nem a programnak megfelelően működnek: az < űrhajósok korrigálhatják a nem megfelelően működő berendezéseket. Jó példa erre az a folyamatos karbantartó te- j vékenység, amelyet a Szaljut—6 űrállomáson tartózkodó j űrhajósok folytattak. Fontos az is, hogy a legbonyolultabb eszközök, műszerek is csak azokat a méréseket tudják elvégezni, amelyekre előzőleg beprogramozták őket: a váratlan vagy eddig ismeretlen jelenségekre érzéketlenek. Ha űrhajós is jelen van, beavatkozása révén az ilyenekről is információt gyűjthet; példa erre az erdőtüzek, halrajok vonulásának számos megfigyelése. Végül fontos az ember részvétele az űrbéli munkák, gyártástechnológiai tevékenységek végzése, de az űrbéli szerelések miatt is, amelyekre a jövőben bizonnyal egyre nagyobb szükség lesz. Folytatódtak mind a szovjet, mind az amerikai kísérletek az embert szállító, űrhajókkal, emlékezhetünk még az erre a korra jellemző Vosztok- és Mercury-programokra. Ezeknek a kísérleteknek az eredményeként tanult meg az ember élni a világűrben. Ezt követte az űrrepülések történetének az a szakasza, amely a szovjet Szojuz és az amerikai Gemini űrhajók kora volt: ekkor már ketten, illetve hárman tartózkodtak az űrhajóban, és repülési idejük 2-3 hétre nőtt. Ebben a korban dolgozta ki az ember az űrrandevúk technikáját, és ekkor valósultak meg az első űrséták is. amelyekhez kitűnő, nagy biztonságot nyújtó szkafanderekre is szükség volt. A következő időszakban szerepeltek sokat a hírek között a Szaljut űrállomások, és az Apolló űrhajók. Az előbbiek az egyre hosszabb űrrepüléseket tették lehetővé (a mai rekord 237 nap!), a világűrben Végzett komoly tudományos és technikai munkavégzést, az utóbbiak az igen bonyolult manőverezést igénylő holdra szállást. És Gagarin hősi repülése után alig telt el nyolc esztendő, amikor 1969. július 20-án az emberiség első követe, Neil Armstrong megjelent egy idegen égitesten, a Holdon. Az űrkutatás történetében sajnálatosan eddig egyetlen az a sikeres kísérlet, amelyet 1975 júliusában hajtottak végre: a világűrben összekapcsolódott egy szovjet és egy amerikai űrhajó. A másik jelentős eseményre 1978 márciusában került sor: nemzetközi (egy szovjet és egy csehszlovák) legénységgel indult a Szojuz—28, és ezzel megkezdődött az Interkozmosz-program, amelynek során Farkas Bertalan is nyolc napot tölthetett a világűrben. A mai napig szovjet űrhajókon tizenegy ország űrhajósa látogatott a kozmoszba. Az amerikai Apolló-program befejezése után tervbe vettek egy új rendszerű, sok feladatú és többször felhasználható űreszköz, az űrrepülőgép kifejlesztését. Ez a jövőt ígérő program sikeresen teljesült: Gagarin űrrepülésének huszadik évfordulóján, 1981. április 12-én startolt először az űrjárművek legújabb generációjának első tagja. A program annak ellenére sikeresen folytatódott, hogy a világ éppen az idén gyászolja az űrkutatás hét legújabb áldozatát, akik a szomorú Challenger-katasztrófa során haltak hősi halált. A világ emlékezni fog rájuk — miként az űrkutatás többi áldozatára is —, de emléküknek akkor tisztelgünk legméltóbban, ha az ember töretlen hittel megy tovább a kozmosz megismerésének és békés felhasználásának nem veszélytelen útján. H. J. i
