Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-25 / 21. szám

NÉPÚJSÁG 1986. január 25., szombat Békési őspilőták a budapesti Petőfi-csarnokban Ez a kép fogadja a Petőfi-csamokba látogatókat...! A település nevének Me­gyei’ vésze a Megyer törzsbe­liek településére utal, míg a bél előtagnak a jelentése: belső, belül levő. Haán La­jos Békés vármegye történe­tét feldolgozó könyvében szemléletes magyarázatot ad a bél helységnévrész erede­tére: „Bél különösen oly Akad már néhány falumú_ zeum az országban, amelyek­ben nagy területen, távol eső falvakból összegyűjtött né­pi építészeti emlékek látha­tók. Nagyszerű dolog, ha az ember egy helyen tanulmá­nyozhatja a régi magyar fa­lu tárgyi világát, elmélyül­het a gazdálkodás és háztar­tás már-már feledett emlé­keiben, összevetheti egymás­sal az eltérő építkezési stí­lusokat, temetkezési szokáso­kat. A legmegkapóbb közülük az a kicsi skanzen, amely Kaposvártól jó macskaugrás- ra, a Zselicségnek nevezett tájegység egyik falujában, Szennán várja a látogatókat. Mindenekelőtt azért, mert benne van a faluban. Szen­na közepén. Nem úgy, mint a többi skanzen valamelyik városunk szélén, elkülönítve, múzeummá dermesztve. At­tól, hogy a szennai falumú­zeum közvetlenül kapcsoló­dik az élő községhez, egy csa­pásra elevenné válik ez a hivatalos nevén Szennai Sza­helyekre ruháztatott, melyek valamely rejtettebb helyen, péld. erdők, mocsárok’közt feküdtek, s a szem elől el­rejtve voltak épen úgy, mint a hasban a bél. .. . így ra­gadhatott Megyei re is ez a név Bélmegyer, minthogy a Sebeskörös és Düngösdi ér erdőlepte vidékén az utas badtéri Néprajzi Gyűjte­mény, amely rövid utcasor­nyi, rrtindössze öt favázas talpas házból áll. A mögöt­tük vagy velük szemben fek­vő melléképületeikkel — ólakkal, istállókkal, fészerek, kel, górékkal — szabályos parasztporták képét mutat­ják. Egy magaslatról az 1785-ben emelt református templom tekint a csupa zse- licségi faluból idetelepített, kontyolt zsuptetős, sárral ta­pasztott, sövényfonású vagy fecskerakásos falú házakra, présházakra. Ez utóbbiak elé a hitelesség okából szőlőt is telepítettek a gyűjtemény megalkotói. A templomot festett szó­széke, kazettás mennyezete, karzata és padjai Somogy egyik legszebb műemlékévé varázsolják. Belső berendezé­sét a Nagypáliból származó Nagyváti János asztalosmes­ter készítette. Az egész templom belső és külső re­noválását a valamikor itt segédlelkészkedő Tildy Zol­tán — később köztársasági szeme elől elrejtve feküdt.” A múlt század közepén Bé­késhez tartozó pusztaság egy­kor virágzó falu volt. Neve már a XIV. századi levelek­ben előfordult. Bélmegyer a XVIII. században elnéptele­nedett. Később újratelepült. Lélekszáma 1984. január 1-én 1592 volt. elnök — szorgalmazta, s Or- tutay Gyula kultuszminisz­tersége alatt indult meg. 1974-ben fejeződött be. A homlokzatukkal a temp­lomra tekintő házak Rinya- kovácsiból, Kisbajomról, Csökölyről — ez a legvénebb, 1843-ból való —, Nagykor­pádról és Somogyszobról költöztek Szennára. Szennai porta azonban nincs a skan­zenben. Mégpedig azért nincs, mert az ide való tal­pas házak még eredeti he­lyükön dacolnak az idővel. A skanzen őrzői, gondozói helybeli asszonyok, akik őszintén szíves, szép. tiszta szóval kalauzolják a látoga­tót, s beavatják a — szá­mukra nem is olyan rég­múlt — paraszti élet hétköz­napi és ünnepi műveleteinek útvesztőibe. Pontosan tud­ják, hogy mi mire szolgál, hogyan kell a ház falát ta­pasztani, a rozsszalmazsup- pot verni. Tudják, mert fia­talkorukban csinálták, s nemzedékről nemzedékre szállt ez a tudomány. A templom előtt álló régi, hajdani parókia a múzeumi fogadórész. Az itt vásárol­ható kiadványok és képesla­pok bősége, igényes kivitele meglepő. Akad minden itt látható műemlékről leírás, kép, füzet és könyvecske, s az ember többféle pecsét kö­zül választhatja ki azt, ame­lyiket rá akarja ütni lapjá­ra. Bárcsak más hazai mú­zeumi helyeink, vidéki mű­emlékeink hivatott gondozói példát vennének Szennáról, s a Somogy Megyei Múzeu­mok Igazgatóságától. Csonkaréti Károly Amikor a Szarvasi öreg­diákok Baráti Köre 1962 februárjában emlékestet ren­dezett a Békés megyei úttörő aviatikusok tiszteletére. s azon felszólalt a meghívott Kvasz András, éreztük, akik már történelemként kutattuk a múltat, hogy a megye még nem fedezte fel igazán őspi­lóta fiait. S lám, nem hiába ébresztgettük Csipke Ró- zsika-álmából ügyüket, most bevonultak Farkas Bertalan űrhajójával együtt a Város­ligetbe. Alig kétszáz méterre a Közlekedési Múzeum anya­épületétől. a budapesti if­júsági szabadidő-központ számára újjávarázsolt, vas- szerkezetű Petőfi-csarnok­ban megnyílt a magyarorszá­gi repüléstörténeti és űrha­józási múzeum. Amit mu­tat, az döbbenetes lehet a Békés megye történetét értő számára, elsősorban a sport- történet vonatkozásában. A múzeum kiállításának legelső képe egy korabeli plakát fotómásolata a kö­vetkező szöveggel: „Repülés Szatmáron, 1913. július 13- án. Utasrepülés. Jelentkezni lehet a pénztárnál. A lóver­senytéren, délután 4 órakor. Kvasz András és Hegedűs József fővárosi pilóták, akik már számtalan szebbnél szebb repülést rendeztek, külön-külön többször leszáll­tak és még Szatmáron be nem mutatott produkciókat végeznek. Belépődíj 50 fil­lértől 3 koronáig”, Hihette volna valaha va­laki is Békés megyében, hogy amikor feltámad a ma­gyar repülőközlekedés-tör­téneti múlt, akkor a múzeu­mi látogató Békéscsaba szü­lötte előtt vonulva kezdi meg bepillantását a propel­lerek világába? A bejárati főfolyosó har­madik képe is a miénk A plakát az Első Magyar Aéro Művek, Aradon, 1912. szep­tember 8-án rendezett nem­zeti repülőverseny hírverő­je, amelyen ,,a legvakme­rőbb magyar pilóták”, Kvasz András, Dobos Ist­ván és Minár Gyula tartot­tak magassági és bombav^- tési versenyt. Aztán eléri az érkező a történeti múzeum hatalmas termét, és emeletnyi magas­ságból lát rá a lenyűgöző anyagra. Lábunk alatt a történelem. Mindjárt a sor elején az ezüst testű Jun­kers F—13-as, a múzeum egyik legértékesebb darab­ja. Az ötüléses, svájci fel­ségjelű gépen 1921. október 21-én a Sopron megyei Dé- nesfán szállt le IV. Habs­burg Károly, hogy sikerre vi­gye a második királypuccs­kísérletet. Kudarcot vallott, s ez vonta maga után a di­nasztia harmadik, végső trónfosztását. A repüléstörté­netben korszakot nyitó, tel­jesen fémből készült utas- szállító gép pedig azóta is a nemzet, a múzeum vagyona. E gép mellett tárlók sora­koznak a nemzetközi és a magyar repülés hőskorának eseményeit idézve. A sort a „Blériot Budapesten" plakát nyitja meg. A képen a gép — melyen a francia a La Manche csatornát átrepülte —, s amelyen nálunk 1909. október 14-én bemutatóre­pülést tartott. A történetiség­hez hűen követik ezt a töb­bi tárlók, a külföldiek nyo­mán járó magyar aviatiku­sok, akik a TO-es évek ele­ién fantasztaként a Rákos­mezőn összetákolt „hangár- város”-ban gyülekeztek, hogy nagy fanatizmussal egyedi ..gép”-eket konstruál­janak. Itt látiuk a szarvasi Székely Mihály biplániának 1910. június 17-én bekövet­kezett katasztrófáját, ami­kor is 15 méter magasságból lezuhant. A hátára esett lé­gi szerkezet körül bámészko­dó tömegben öt lovas rend­őrt is elkapott a lencse. Aztán Kvasz András tárló­ja előtt állunk. Háttérben a hangár, előtérben Kvasz re- pülő-„gép”-e, a pilótaülés­ben a maga pénzét bánó, mindenre elszánt konstruk­tőr Kvasz, a légcsavarnál az indításra váró szerelőtárs. A rákosmezei korszak még további négy tárlóján lát­ható Békés megyei. Székely Mihály elsőként repült a Budapest—Bécsújhely tá­volságra oda és vissza, ugyancsak ő ért el 600 mé­teres magasságot 1913-ban. Ugyanez évben a két békés­csabai, Kvasz András és Bo- tyánszky Mihály a Felvidé­ken rendeztek nagy figyel­met keltő légibemutatókat. A gyulai Dobos István 1914. február 10-én 1850 méteres magassági rekordot ért el. A repüléstechnika fejlő­désének új korszaka nyílt meg 1915-ben — nyilván a hadi célkitűzések munkál­tak ebben a háború második évében —, amikor létrejött a Magyar Repülőgépgyár Rt. Dél-Budán, Albertfalván. Ez a monarchia legnagyobb re­pülőgépgyára, s itt készül­nek a korszerűbb Bran- denburg-típusú gépfajták. Egyik legjobb pilótája, Do­bos István ezen vitte 1919. május 19-én Szamuely Ti­bor népbiztost Kijevbe. A nyolc és fél órás odaút Al­bertfalvától nem kevés izga­lommal szolgált. Az albertfalvai korszak eme múzeumi anyagának utolsó tárlóján látható a Dobos István vezette gép. A kísérő szövegben név sze­rint rá emlékeznek, a ké­pen a gép mellett Szamuely áll. Ha a múzeum termében a látogató e tárlónál hátraar- cot tesz, pontosan szemben látja a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának aján­dékát. a Szojuz—35 űrhajót — az ezer négyzetméteres ejtőernyővel —, amely 1980- ban a földre hozta vissza az első magyar űrhajóst. A múzeum tematikus anyagának IX. traktusa a helikopter. Az utóbbi évtize­dekben polgárjogot nyert lé­giközlekedési eszköz műsza­ki alapozói között is találunk Békés megyeit, ős Lajos, a békéscsabai takarékpénztár pénztárnoka gondolta ki . a műszaki tervet, s Fikker Károly építő, műlakatos, a Knézich u. 9. sz. alatti mű­helyének udvarán készítette el a 25 lóerős motorral mű­ködő. acélcsöves helikoptert. A Békésmegyei Közlöny 1910. június 9-i száma szerint „alig nagyobb egy női kalapnál a Párizsból hozott Anzáni-féle motor, s ördöngös alkotás”. A múzeum vitrinjében lát­ható ős Lajos 1909-ben ké­szült helikopterének modell­je. A közlekedéstörténeti ál­landó kiállítás a Közlekedési Múzeum kihelyezett részle­gében hosszú időn át hirde­ti a győztes technikát mű­ködtető ember emlékét. Köz­tük többen békésiek, akik különösen nagy szolgálatot tettek a repülőközlekedés hőskorában, amikor egy dal is a maguk gyártott légi lé- lekvesztőkről szólt: ..meg­esik, hogy leesik . ..”. Éppen ezért a Békés megyei mú­zeumlátogatóknak a városli­geti repülőtörténeti múze­um épülete ez időtől kezdve jóval többet is mondhat, mint másoknak. Dr. Perényi Béla —dr. Virágh Ferenc Egy „höskori” konstrukció Fotó: Fábián István A Wenckhcim-kastélyban ma gyermekotthon működik Fotó: Szőke Margit Az Üj Barázda Tsz feldolgozóüzeme mintegy száz munkást foglalkoztat Hazai tájakon Falumúzeum Somogyországban A szennai falumúzeumban MTi_f®tó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom