Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-31 / 306. szám

1985. december 31., kedd NÉPÚJSÁG Ki mit vár 1986-tól? Hagyományok és remények Már-már a régi, szép idő­ket idézte 1985-ben a ma­gyar sportolók eredménylis­tája. mindenekelőtt azért, mert újra a nagyszerű ha­gyományokhoz méltó telje­sítményt nyújtottak az úgy­nevezett „magyar sportágak” képviselői. A kajakozok, ke- nuzók például különleges szenvedéllyel gyűjtötték az érmeket a világbajnokságon; az öttusa VB egyéni számá­ban magyar versenyző sze­rezte meg a győzelmet; a labdarúgó-válogatott figye­lemre méltó sorozatát a World Coccef című angol szaklap az európai első, az APA hírügynökség a máso­dik hellyel honorálta; s még az Európa-bajnokságon a szokottnál halványabban sze­repelt vízilabdázók is sike­resen zárták az évet, hiszen a Vasas csapata elhódította a Kupagyőztesek Európa Ku­páját, míg a BVSC együttese döntőt játszott az EK-ben. Vajon jövőre folytatódik-e a „nagy menetelés" — erről mondott véleményt két-két neves sportvezető és sportoló. Szepesi György, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke: — Mit várok 1986-tól ? Elő­ször is azt. hogy a válogatott jól szerepeljen a Mundialon. A csoportbeosztással nagyjá­ból elégedett vagyok, hiszen a sorsolás lehetett volna jobb is, rossizabb is. Hogy milyen helyezést érhet el Mexikóban a csapat, arra nem tippelek, mert 1954 óta nem jósolok ... Remélem továbbá, hogy a hazai bajnokságban jó mér­kőzéseket, tiszta játékot - lát­hatnak a szurkolók. Az előb­bi nem csupán illúzió, mert — sokakkal ellentétben — úgy vélem: a küzdelemsoro­zat színvonala eléri az euró­pai átlagot. Ami a tiszta játé­kot illeti, főként a durvasá­gok megelőzésére gondolok; bízom benne, hogy a bírók elejét tudják venni a súlyos szabálytalanságoknak. Régi szívügyem a fiatalok nevelé­se. így azt is nagyon fontos­nak tartom, hogy az után­pótlás-válogatott és az ifjú­sági együttes is bekerüljön a kontinens legjobb nyolc csa­pata közé. Végül hadd említ­sem meg: jövőre végre gá­tat kellene vetni a kiscsapa­tok sorozatos megszűnésének, de ez korántsem csak a szö­vetségen múlik. Ne feledjük: a „kicsikre” szükség van ah­hoz, hogy „nagyok" is le­gyenek . . . Mizsér Attila öttusázó, az év férfi sportolója, a világ- bajnoki cím védője: —■ Abban igazán csak re­ménykedni lehet, hogy ha­sonló évem lesz 1986-ban, mint amilyen 1985-ben volt. Így aztán a legfőbb tervem: mind az öt számban a ké­pességeimnek megfelelő tel­jesítményt nyújtarti. Ha ez sikerül, már nem lehetek elégedetlen, még akkor sem, xha esetleg nem sikerül is­mét VB-aranyérmet nyer­nem. Dr. Parti János, a kajak­kenu válogatott szövetségi kapitánya: 9 — Az 1986-os világbajnok­ságon három arany-, három ezüst- és három bronzérem megszerzésére tartom képes­nek a gárdát, amely 1985- ben csak egy medáliával gyűjtött ennél kevesebbet. Szerencsére, a legértékesebb éremből megvolt a három! Fiatal csapatunk kvalitásait sokra tartom, és feltehető, hogy a montreali VB-n már elkerülnek bennünket az ifjú versenyzők rutintalanságá­val magyarázható, a belgiu­mi Mechelenben rendezett világbajnokságon még itt-ott előfordult hibák. És egy Verebes István: Szeretnék végre több évre tervezni...! Eljutott odáig, hogy irigyei vannak. Amikor kijön a függöny elé konferálni, néhányan még nagyképű alaknak is tart­ják. Autója nincs, meglehet, mert keve­sebbet, s vele többet vállal, mint koráb­ban. Tucatnyi hivatás a sajátja, bár na­gyon is rangsorba tudja állítani őket. Ha akarja, ha muszáj. De nem mindig akar­ja. Volt, hogy az újságírásra esküdött, az Ádám belső munkatársaként, hogy aztán jó szívvel lemondjon róla — valami má­sért, amit éppen akkor fontosabbnak hitt. Nemrég azt mondta, rádiós lesz. Hívom László Györgyöt, akit leendő főnökének je­lölt. A szerkesztő azt mondja: „Pista a nyáron behozott egy kéziratot, hogy «ezt azonnal olvasd el, holnap érte jövök». Az­óta nem láttam . . .” Most rendez inkább. Mindent lehet, csak egyet nem, egyéni­sége mellett odafigyelés nélkül elhaladni * * * Egy várszínházi gálaműsorban találkoz­tunk először, Gyulán. Bár a néző ritkán jut ama szerencséhez, hogy a színpadtól 25 széksornyira is csak neki szólónak érzi a színészt — az a műsor ilyen volt. A ke­délyesre. szerpentinesre tervezett est arcát" pillanatok alatt levegőfagyasztóra formál­ta át, egy városról szóló konferanszával. A tanácselnökhöz intézett félmaszek inter­pellációja után sokunknak eszébe jutott: milyen kár, hogy ez a szemüveges fickó jövőre aligha játszik itt. Akkoriban úgy tűnt, csak Hofi engedheti meg magának, ne csak gondolja, el is mondja: bizony ez még nem jól van így, elvtársaim. Szerencsére azóta jött máskor is, a ta­nácselnök jót nevetett... Ez az eredeti te­hetséget hordozó, felnőttsége elején sokat botladozó színész-rendező-író-műsorvezető — ne most legyen kopott a jelző — jelen­séggé emelte önmagát. Volt idő, hogy ab­szolút a munkának élt, most azt mondja, a közös családi reggelik legalább olyan fontosak, mint maga a siker, no meg, ami ebből következik. Még a kudarc is ... Igazi sikeres ember, mégis gyakran emle­geti, hogy nem hisz a siker abszolutiságában. — Ehhez bizonyára annak is köze van, hogy tényleg sok kudarcban volt ré­szem, olykor előre tudtam, mégis, majd- hogy elé mentem. Szerzői estemen például a Fészekben, azokat az írásaimat adták elő Bálint Andrisék. amikor tele voltam ne­gatív élményekkel, s akkor írtam. Nem tudom pontosan, de úgy érzem, nem a kar­colatok, dolgozatok voltak annyira gyen­gék, amiért egyszerűen megbuktam. El­lenben, ha csak Illetékes elvtárs szól, ha mondjuk felidézzük az orosz kabarét, Kol- tai Róberttel beszélgetek, talán más a helyzet. Nekem azonban rendkívüli hajtó­erő a kudarc is. az is-t itt megnyomtam. Mert nyilván nem menekülök el a siker elől sem, bolond volnék. Nem érzem azon­ban pusztán saját magamra érvényesnek, hogy a kudarc hajtóerő. Mi nem vagyunk egy gazdag ország, volt részünk gondban, kudarcban is, mégis sokra vagyunk képe­sek. Mit gondol, ez nem tehetség dolga? Ahol annyi kiváló tudós, politikus, köz­gazdász, festő, sportoló, humorista él, egy­más tehetségközelsége igen-igen inspiráló erő. Egy valami nem hagy nyugodni: eb­ből eredően a színházművészétnek is jobb­nak kellene lennie! Nemzetközibbnek, még akkor is, ha a példaproduktum adott eset­ben nem tökéletes. A nyelv ebben bizo­nyos korlát is, mégsem hiszem el, hogy a magyar színész kevéssé exportképes, mint az énekes, táncos. De végül is elkalandoz­tam az eredeti kérdéstől, oda lyukadtam ki, ami például szintén nagyon izgat és ér­dekel. Most mit üzenne a gyulaiaknak? <*c — Remek hely. nagyszerűen éreztem magam, a Várfürdő a város miliője iga­zán a kellemes nyarakat idézi. Nem vé­letlen, hogy már harmadszor vállaltam munkát a Várszínházban, igaz, érdekelt Ács János eredetisége is, akivel közelebb­ről szerettem volna találkozni, együtt szín­házat csinálni. Illetve így nem helyes, s utálom, amikor ezt mondják. színházat csinálni. Azt nem kell csinálni, az csoda ezer éve, száz éve. Csortos Gyula, Törzs Jenő óta. Varázs, misztikum, egyedülálló. Visszatérve Gyulára, abszolút ne vegyék bántónak, de ha most nyitó konferanszot mondanék valahol, az is benne lenne, hogy attól, mert távol van Budapesttől, nem muszáj, nem szabad ennyire lelassul­nia egy városnak. Mérhetetlen vontatott a kiszolgálás, egy taxira 40 percig kellett várni. Nem éreztem,. hogy ott engem meg akartak kopasztani, kiudvarolni minden pénzt a zsebemből. Nincs tej a közértben, nem lehet reggelizni és nemigen tudok választani, másik helyet keresni. De mon­dok ellenpéldát. Walach úr Pizzázójában minden éjjel kiválóan éreztük magunkat,, mert ő úgy látszik, érdekelt abban, hogy mi hajnal háromig is ott legyünk. Sok ilyet, akkor válogatott üdülőhely lesz Gyula. Ne vegye rossznéven, de eddigi legnagyobb sikereit nem az írás, a rendezés, hanem a ka­baré hozta. Megkapta a Karinthy-gyűrűt is. Mégis inkább a klasszikus színházi élet felé fordul mostanában, nagy sikerrel játsszák a Vígszínházban Molnár Ferenc: Farkas című vígjátékát, a Játékszínben Füst Milán: Máli né­nijét, mindkettőnek rendezője, s január 13-án lesz a Radnóti Színpadon az újabb bemutató­ja. Sara Shepard, napjaink egyik legnépszerűbb amerikai drámaírójának alkotótársa, a Valódi vadnyugat főszerepét Eperjes Károly alakítja. Eközben vagy ettől függetlenül hová sorolja a kabarét? Véletlen-e például, hogy otthagyta a Mikroszkóp Színpadot? — Egy-egy csomó önálló kérdéskör, órá­kig taglalhatnám. Ami nagyon fontos utolsó kívánság: 1986-ban talán elérjük, hogy olyan fi­gyelmet kap a sportág, mint amilyet az eredmények alap­ján megérdemelne. Kenéz György, a Vasas KEK-győztes vízilabdacsa­patának kapitánya: — A következő évben csak távolról szurkolhatok a ma­gyar póló sikereiért, hiszen januárban az olasz Catania együtteséhez szerződöm. Elő­fordulhat ugyan. hogy a madridi világbajnokságra visszahívnak, de erre csupán halvány reményem lehet. Azt hiszem azonban, így is szé­pen búcsúzom (legalábbis egy időre): kilencszer vol­tam bajnokcsapatnak, há­romszor MNK-g.yőztes együt­tesnek tagja, 150-szer szere­peltem a válogatottban, és a Vasassal két ízben EK-. 1985-ben KEK-elsőséget sze­geztünk. Az angyalföldi klubbal különben olyan szer­ződést kötöttem, hogy ami­kor Olaszországból visszaté­rek. újból a piros-kékeknél folytatom a pályafutásomat. Feltehetően edző leszek, hi­szen a TF-en már kijártam az iskolát, és az utóbbi idő­ben Rusorán Péter szakve­zető segítője voltam. De ez már nem 1986-os terv, így hadd fejezzem be azzal, re­mélem, hogy a világbajnok­ságon — velem, vagy nélkü­lem — a legjobb négy közé kerül a válogatott. H. I.-----Szilveszteri színes szőttes— : ködobäläs Két szurkoló beszélget: — Azt hiszem, hogy a haverok mégis megdobálták a ■ játékvezetőt a meccs után. — Miből gondolod? — Ö mondta, hogy mikor a játékot lefújta, nagy kő ; esett le a szívéről. \ JEGYÜZÉR 5 A stadion bejárata előtti tömeget jegyüzér fogadja. Sza­■ bályos jegyüzért egyenruhában. Mindenkinek odasúgja: — Állóhely! Kasszái áron! Állóhely! Kasszái áron! Valaki sokáig figyeli, hallgatja. Kasszái áron! Odaszól a l jegyüzérhez: ; — Mondja, barátom, miből él akkor maga? A jegyüzér készségesen válaszol: — Cipőfelsőrész-készítő vagyok, kérem szépen . . . * * * — Magát nem bántja, hogy megint fiaskót szenvedtünk? Mire a másik rezignáltan: — Inkább az bosszant, hogy újból kikaptunk. ■ BIRÓKÜLDÉS — Én nem értem, már megint új biróküldő van. — Kicsoda? — A nevét nem tudom, egy meccsen láttam, amint azt l kiabálja egy bírónak, hogy menjen a fenébe . . . ■ HA SZERENCSÉJE VAN . .. — Hallottad? Egy játékost kétszer is elítéltek örökre? — Miért nem föllebbez? — Hátha elengedik az egyik eltiltást. . . [ EDZÉS A jégen kérdezik egyik tehetségtelen kezdőtől, aki egy j ! helyben áll: i — Miért nem korcsolyázol? — Fejlesztem az állóképességemet. . . összeállította: Somos István L.____________I e zekkel kapcsolatban: színészcsaládban nőttem fel, és apám jobbára kabarészí­nészként ismert. Hogy én ebben a műfaj­ban eljutottam a Karinthy-gyűrűig, óriásian megtisztelő, már a névadó miatt is. Hogy mennyire szeretem a humort, mutatja, 15 évvel ezelőtt, még kaposvári éveinkben a vidéki színházak vetélkedőjében Kern Andrissal talán ezzel arattuk első sikere­inket. Nem is tudnék teljesen elszakadni, ám mást is szeretnék elmondani. Ha úgy véli, hogy nálunk csak mostanában feltéte­lez véres komolyságot egy jó kabarépoén, az oda is visszavezethető, hogy nálunk egészen Mikszáthig nem komoly dolog derűsen megszólalni — ez különben Komlós Jánosnak is tétele volt. Egyenesen nemzetárulásnak számított a viccet éltetni. Élt egy tudat, miszerint nem komoly em­ber, aki viccelődik. Frissebb példát is mon­dok. A már említett, hallatlanul tiszta szellemiségű, puritán Székely János, akinek nagy tisztelője vagyok, írt egy esszékötetet. Ebben ő is nagyon bigott módon elveti a szórakozást. Hogy a szórakozás nem létele­me a magyar embernek! Ezt azért én vita­tom, talán bizonyítottam is néhányszor . . . De a színház másik oldalai mostanában jobban érdekelnek, leginkább a rendezői munka. Nagy vágyam egy olyan rádiós so­rozat is, amelyben a Színházi Élet című fo­lyóirat egy-egy száma jelentené a keretet. Mást ne mondjak, a Farkast például 1911- ben mutatták be. Ugye milyen hallatlan iz­galmas munka mondjuk párhuzamokat ke­resni a két, akkori és mostani előadás kö­zött? Szeretném népszerűsíteni a színhá­zat. A Mikroszkópból pedig nem az új ve­zetés miatt jöttem el, csak ott konferálni — egész embert kíván, akkor mást nem csinálhatok. Engem pedig más: műfaj is ér­dekel, mi több, fontos. Minden munka szó­rakoztat, éltet, és ez nem mond ellent an nak, hogy a hosszú családi reggeliknek, a együttléteknek is rendíthetetlen értéke vaj életemben. Valahol azt mondta egyszer, mindig bá mulatba ejtik a sport igazi egyéniségei, azok pillanatok, amikor eldől, hogy a roppant erő feszítést siker koronázza-e, vagy jön az eset' leges kudarc. Az az arcrándulás, amelyben ben ne foglaltatik egy egész sors. Hogyan alakult a kapcsolata a sporttal? — A színház nem mérhető ugyan gólok­kal, másodpercekkel, de ki vitatná a szám­talan rokon vonásit? Az ember öröme éí küzdése mindegyik, tehát érdekel. Ami en- - gém illet, nemrég az orvos szigorúan előír­ta, hogy minden reggel ússzak! Szót foga­dok, talán tényleg javult rövid idő alatt is a közérzetem, de ebben talán az is szere­pet játszik, hogy kevesebb . habostúróst eszem. Nekem az iskolában Faludi Mihály- volt a testnevelőm, aki remek világfi volt — azóta hozzáöregedtem, így talán mond­hatom —, később is nagyon tiszteltem a kézilabdaedzői pályán elért sikereiért, 1 sportot azonban sajna, nem tudta velem megszerettetni. Istenem, a könyvekhez job­ban vonzódtam. Szerintem lényeges sokszor 0 körülmények alakulása is. Itt van példá­ul a fiam, hétéves és sokáig cselgáncsozott. A nyár elején még irtózott a víztől, amikor jött egy barátom, aki régebben pólózott, versenyszerűen úszott. Két nap alatt meg­tanította úszni és a srác most Kenézhez meg Fai’agóhoz akar hasonlítani. Nem ki­zárt, hogy meghatározó volt életében a nyaralás közben, véletlen jött úszólecke. Látom, már sürgeti a próba . . . Hogy telt a karácsony? — Ha arra gondol, hogy otthon töltöt- tem-e, akkor büszkén mondhatom, szép és. boldog volt a karácsonyunk, mert együit volt az egész család, tizenketten ültük kö­rül az ünnepi asztalt. Nálam ez a hagyo­mányokhoz való mélységes ragaszkodás ápolása, több, mint illő szokás. Hatalmas szellemiséget örököltem most 65 éves apámtól, ö számomra mindenfajta etalon. Szemléletet, példát, etikát, erkölcsiséget, abszolút biztos fogódzót adott számomra. Természetesen a színház, a humor szerete- lét is. Ez nálam mind együtt belefér a kon­zervatív látásmódba, mert ilyet vallók. Humor, innen egy szóra a másik legak­tuálisabb: szilveszter. Édesapjával közös számuk lesz a tv-ben, konferálja a rádiókabarét. Ki­beszélhetnénk valamit belőle? — Talán azt, amivel majd zárul a rá­diós esztendőbúcsúztatóm. Arról beszélek, hogy bármennyire is kevés igazából a rea­litása, végre szeretnék nemcsak egy eszten­dőre tervezni. Az emberiség, a társadal­mak, mi magyarok, én, nem a terrorizmus­ra, a háborúkra és a békétlenségre terem­tődtünk. A szépre, az örömteli munkára, a békés boldogulásra, gyermekeink felneve­lésére, a szeretetre születtünk. Fábián István A szerző felvétele Dci/cc Mrrvn Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet- BEKES MEGYEI tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Kéziratokat, képeket . |P|.|'| Á/« megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csata János. Tele­iül C f Ion: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési dij:egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom