Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-18 / 245. szám
1985. október 18., péntek NÉPÚJSÁG n magyar válogatott sima győzelméről Aczél Endre, az MTI londoni tudósítója jelenti Car- diffból: Magyarország 3—0-ás győzelmének góljait még szerdán éjjel is „nagykanállal” ehették a walesiek: saját tv- hálózatuk bő összefoglalóján • kívül a két nemzeti lánc, az ITV és a BBC is bemutatta, sőt a procedúra a reggeli tv-ben is megismétlődött. Elhangzott egyebek között, hogy dacára a walesi szövetségi kapitány derűlátásának, hosszú évek óta nem fordult elő, hogy a brit szigetek bármely válogatottja (angol, skót, ír, walesi) otthonában barátságos vagy tétmérkőzésen 3—0-ra kikapott volna. Ami magát Waleset illeti, kétéves, 9 mérkőzésen át tartott otthoni veretlenség^ sorozata szakadt meg durván. A walesi országrész legnagyobb napilapja, a Western Mail szerint „Magyar- ország leckét adott Wales- nek a támadásbefejezésből, és megmutatta, hogy válogatottja rpiért megy, a walesi tizenegy pedig miért nem megy Mexikóba”. A magyar gólokat a lap védelmi hibáknak tulajdonította, és egészében úgy vélte, hogy a walesi csapat egyik legrosz- szabb eddigi teljesítményét nyújtotta. Az országos lapok közül a Daily Telegraphban „Magyarország megsemmisítette Walest” címmel jelent meg tudósítás. Szerzője szerint „a magyarok három, klasszikusan felépített góllal mutattak be élénk szemléltető ábrát ahhoz, hogy futball- nagyhatalomként újjáéledtek”. „Magyarország leckéztet” — írta a maga részéről a Daily Express. Megállapította, hogy a magyar válogatott „valóban VB-klasszis”, Wales pedig megint drága árat fizetett védelmi hibáiért, és annak a bizonyos befejező mozdulatnak a tartós elmaradásáért. A Daily Mirror szerint a magyar győzelem kulcsát a szilárd védekezésben és a gyors kontratámadásokban kell keresni. A walesieknek — írta — sehogy sem sikerült az ellenfél roppant fegyelmezett és kiválóan olajozott védőmunkáját megtörni. Lehet így is! Magyarország—Wales: 3—0. Nem volt szép meccs a szerdai. Meglehetősen könnyen győztünk, közepesnek mondható játékkal. De nem a mérkőzésről akarok szólni, hanem a közönségről. Az angol — s általában a brit — szurkolókról a lehető legrosszabb vélemény alakult ki a legutóbbi — közismert —, általuk okozott katasztrófák miatt. Most szerdán mégis arra gondoltam, hogy Wales nem is brit tartomány. Legalábbis ami a közönséget, annak magatartását illeti. Egy-egy — igaz, ritkán előforduló — szép akciónk után felcsattant az elismerő taps. Először nem akartam hinni a fülemnek ... De a cardiffi közönség tapsolt, főleg nekünk és amikor a hazai csapatnak már vajmi kevés esélye volt ellenünk, akkor sem bántották, fütyülték ki saját játékosaikat. Ez, tudjuk, nálunk nem így szokott lenni... Szerdán a walesiek példát mutattak sportszerűségből, hogyan is lehet, kell becsületesen szurkolni. Bizonyára nagyon sok focirajongó látta ezt a tévéközvetítést. S csak remélni tudjuk, hogy ha ezek után kimennek egy-egy mérkőzésre, sokaknak eszébe jut a walesi közönség tárgyilagossága. P. f. A II. Volán Kupa dobogósai: középen a győztes Jankowski, balról Gyepes, jobbról Adorján. Akik pedig a győzteseket köszöntötték (balról) Ilovszki László klubelnök, Pomázi László, a Körös Volán főmérnöke és Dorogi János szakosztályvezető Remek főpróba a szombat délutáni bajnoki döntő előtt II csapatgyőzelem a hazaiaké, a Volán Kupa Jankowskié Csak az avatottabb szurkolók (és ilyenek egyre többen vannak a megyében) sejtették, hogy a csütörtök délutáni Békéscsabai Volán, Debreceni Volán vegyes és a lengyel Unia Leszno nemzetközi klubközi salakmotoros csapatverseny nem mindennapi csemegének ígérkezik. Elég volt ehhez csak annyit tudni, hogy a szombaton kora délután ugyancsak Gyulán sorra kerülő egyéni bajnoki döntő fordulója „bemelegítéseként” rendezett viadalon az idei lengyel csapatbajnok Unia színeiben ott lesz a két nemzetközi klasszis, Roman Jankowski és Zénón Kasprzak, hogy a debreceniek világ- bajnoki döntőséről, Adorján Zoltánról ne is beszéljünk. A csapatversenyhez párosuló, a Bcs. Volán megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére 1984-ben kiírt, most másodszor rendezett Volán Kupán tehát eleve adott volt egy „nagy futam” leendő mezőnye. Ebben ugyanis a csapatversenyen két-két legjobban szereplő egyéni pontgyűjtő indulhatott. A csapatverseny igazolta is a várakozást, hiszen nemcsak, hogy szorosan alakult, hanem az első helyért rendszerint egészen magas színvonalú párharcokat láttunk a legtöbb futamban. Jó jel a már említett holnapi egyéni csata előtt, hogy Gyepes Barnabás (az egyéni bajnokságban az 1-2. fordulóban 19 pontot szerzett és ezzel 4-5. helyen áll), valamint Farkas Ferenc és Rusz István is méltó társuk volt. Végül 6 pontos különbséggel a volá- nosok nyertek a „bölénye- sekkel” szemben. A Volán Kupáért vívott ráadás négy körben viszont a lengyelek Jankowski révén „vigasztalódhattak”, de Gyepes értékes helyezései közé sorolhatja a dobogón szerzett 2. lépcsőt. Kép, szöveg: F. I. Bcs. Volán-Debreceni Volán vegyes—Unia Leszno 48:42. Volán: Adorján 10, Hajdú 7, Gyepes 13, Farkas 7, Fórián 3, Rusz 7, Berndt 1. Unia: Okoniewski 8, Sterna 4, Kasprzak 9, Kra- kowski 2, Jankowski 12, Ba- linski 0. Bzdega 7. A nap leggyorsabb körét Jankowski futotta a 12. futamban, amikor 71,9 másodperc alatt teljesítette a négy kört. A II. Volán Kupáért: í. Jankowski, 2. Gyepes, 3. Adorján. Kilencven éve született a békéscsabai repülős: Botyánszky Mihály A magyar aviatika hőskorában Békés megye szülöttei kitettek magukért. Négy repülőnkről a szakkönyvek is bőven írnak. Közülük a szarvasi Székely Mihály már 1910. június 14-én, a békéscsabai Kvasz András és a gyulai Dobos István 1911-ben, az ugyancsak békéscsabai Botyánszky Mihály 1913 áprilisában repült először a rákosmezei repülőtéren. Székelyt az 1911. július 19-i bécsúj- hely—budapesti repülés után hősként ünnepelték, Kvasz nevét számos nagy sikerű repülőbemutatója tette országszerte ismertté, Dobosét pedig az a későbbi esemény, amikor 1919 májusában ő vitte ki repülőgépén Szamuely Tibort Leninhez Moszkvába, és hozta is haza biztonságban — Botyánszkyról azonban évtizedekig hallani is alig lehetett. Botyánszky Mihály élete utolsó éveiben teljes visz- szavonultságban élt Békéscsabán. Meglehetősen szűkszavú volt, század eleji repülőemlékeiről úgy szólott, hogy feljegyzéseibe beletekinthessünk. A következő évben megdöbbenve hallottuk: 1963. június 30-án hunyt el. Az érdemes aviatikus születésének 90. évfordulója volt. Szerény emlékezésként elevenítsünk fel róla egyet- mást. Botyánszky Mihály 1895. február 20-án született Békéscsabán. 1909-ben asztalos ipari tanuló korában készítette el első, gumival meghajtott papírmodelljét, ami az udvarunkon 10-20 métert repült. A fiatal fiú 1910-ben többször ellátogatott a Flicker Károllyal együtt kísérletező ös Lajos Tátra utcai hangárjához, s figyelte az ott folyó munkát. Két alkalommal látta is a gépük fel- emelkedését néhány méter magasságig. (Ös Lajos közel jutott egy nagy teherbírású helikopter megoldásához, kísérletük továbbfolytatásához viszont már nem volt pénze.) Botyánszky Mihály egyszerű hangárja 1911 tavaszán készült el a békéscsabai Rákóczi u. 17. szám alatti házuk udvarán. (Talán húsz éve bontották el.) 1911 júniusában készített egy nagy- gépmodellt, majd tapasztalatszerzésre az ausztriai As- pernbe utazott. 1912 tavaszán rövid ideig együt lakott Bécsben a másik fiatal békéscsabai repülőkísérletezővel: Osgyán Pállal, aki berlini tanulmányútra készült. Botyánszky 1912 nyarán visszatérve Békéscsabára, beállt azok sorába, akik az országban titokban versengtek, hogy ki tud tökéletesebb repülőgépet készíteni. Előbb szárnycsapásos gép elkészítésén fáradozott (a motor csak a felemelkedésig segített volna), de az elkészített gépe nem hozta meg a kívánt eredményt. Ekkor motoros repülőgép elkészítésével kezdett foglalkozni, monoplánt szerkesztett. Egy napon meglepte őt hangárjában Kvasz András, az akkor már jónevű repülő. Hívta Budapestre, ahol mint repülőkonstruktőrnek jobb kísérletezési lehetőségei voltak. Botyánszky Mihály elindult az álmai után, és 1913 február közepétől szerelőként dolgozott Rákoson Kvasz mellett, de közben már re- pülgetett is. Első sikeres repülését 1913. április 13-án végezte, amikor biplánjával 6-7 méter magasságban körülbelül 400 métert repült. Mindössze 18 éves volt ekkor, de ettől kezdve ő is részt vett az ország különböző helyein rendezett látványos repülőbemutatókon. 1913 nyarán Botyánszky Budapesten mecénásra akadt, és annak támogatásával új repülőgépet épített, amely 24 Botyánszky Mihály a pilótavizsga letételekor lóerős motorral volt ellátva. Ez a repülőgép aránylag gyors volt és sikerrel biztatott. Kvasz András viszont egy légibemutató alkalmával az idő tájt zuhant gépével a Hernádba, és repülőgépének szárnyai tönkrementek ; panaszkodott Bo- tyánszkynak, hogy a Szerit István-napi országos repülőversenyen nem tud részt venni, végül is a bajtársias Botyánszky gépének szárnyait szerelték fel Kvasz gépére. A sikeres verseny után Kvasz felvidéki útra indult a géppel. Botyánszky — meghívásra — Losoncra ment, ahol egy ottani együttesnek kiképzésre alkalmas repülőgépet konstruált. Losoncról aztán Kassára jött, ahol újból csatlakozott' Kvasz repülőcso-' portjához, amellyel Eperjesre. majd Késmárkra vezetett az útja, hatalmas érdeklődéssel kísért repülőbemutatók közepette. Egy alkalommal Trencsén környékén kényszerleszállást hajtott végre. A falusi emberek előbb nem mertek közeledni hozzá, s amikor ő hangosan kérdezte tőlük, hogy hol van, riadtan válaszoltak: „a Földön!”. Amikor aztán közel jöttek hozzá, a fiatalok megtapogatták, hogy vajon olyan-e az ő teste is, mint a többi emberé ... Budapestre való visszatérése után, 1913—1914 telén teljesen átépített egy régebbi repülőgépet, és azzal 1914 tavaszán önálló turnéra indult a Dunántúlra. A háború Muraszombaton érte, a repülőgép ott maradt, és ő többé nem is találta azt meg. A repülés eme hőskorában — pionír társaihoz hasonlóan — folytonosan az életét kockáztatta a levegő meghódításáért . .. Botyánszky háromszor zuhant le (ki- sebb-nagyobb sérülésekkel megúszta), először 1916 tavaszán, de ekkor már tábori pilótaként tevékenykedett, légi harcokban is részt vett. A Magyar Aero Szövetség a háború alatt is rendszeresen megjelentette évkönyveit. Az 1916/17. évi aviatikái annalesben névsor található „Magyarország nemzetközileg elismert pilótái”-ról. A listán természetesen mind a négy Békés megyei repülő — köztük 18. sorszámmal Botyánszky Mihály is — szerepel. 1917 májusában a „Békés megyei Közlöny” cikket közöl a csabai pilótáról, aki már nincs a harctéren, hanem oktató egy repülőiskolában, a Moson megyei Pái^ dorfalun, ahol közel húsz pilótanövendéket képzett már ki. Botyánszky a lapnak írt levelében megírja, hogy az 1913. évi első repülése óta négy év alatt 3000 felszállása volt (!), és csak úgy oda- vetöleg megjegyzi, hogy magyar magassági rekordot állított fel. Ez a rekord 5309 méter! Megtanulta már a légi bukfencet is, amellyel pár évvel ezelőtt a francia Pe- goud ejtette ámulatba a világot. „Talán lesz még alkalma a csabai publikumnak is — írja — meglátni ezt tőlem, földijétől”. Sajnos, erre már nem került sor sohasem. Az I. világháború után Botyánszky hazatért ugyan Békéscsabára, de megcsömörlött a nyilvános szerepléstől, sőt — alig 23 éves korában — visz- szavonult a repüléstől is ... özvegy édesanyja néhány holdas törpebirtokán gazdálkodott. Csöndben éldegélt. Mintha mindenki elfeledkezett volna róla — igaz, ő sem kereste mások társaságát. Egyetlenegyszer — a harmincas években — sikerült csak rávenni őt arra, hogy repülőgépbe üljön, de akkor sem ő vezetett: a Schmoll-paszta reklám repülőgép-pilótája ugyanis az ő hajdani tanítványa volt, és annak kérésére szállt fel vele. A II. világháború idején behívták még katonának az akkor már csaknem 50 éves tartalékos őrmestert, de rövid irodai szolgálat után haza is engedték. És peregtek tovább magányos évei ... A régi aviatikustársak közül jóformán csak földijével, Kvasz Andrással tartott valamelyest kapcsolatot, aki Békéscsabán járva nagy ritkán felkereste őt. Az „emlékiratait” is csak idősebb éveiben vetette papírra. Nem tudni, hogy jelenleg hol vannak ezek. Fényképeket a Békéscsabán élő unokaöccse, Botyánszky János bocsátott rendelkezésünkre. Ö híven őrzi nagybátyja emlékét. Ilja Ehrenburg egyik elbeszélésében kifejti azt a gondolatot, hogy bárki is addig él, amíg van valaki aki — akár testi valójára, akár csak egy gesztusára, akár hírére — még emlékezik. Többet kellene tennünk azért, hogy kiváló földinknek hí- rét-nevét ne fedje máris a közöny leple. Annál inkább is számon kell tartani értékeinket, mert helyettünk azt mások teszik meg. A Csehszlovákiában megjelenő „Technické Noviny” című lap például már jó 25 évvel ezelőtt „Michal Botyánszky”- ról, mint „az első szlovák repülőkonstruktőrről” emlékezett meg. Az elmondottakból is kitűnik, hogy Botyánszky Mihály, Békéscsaba nagy szülötte a magyar aviatika egyik büszkesége volt. A Békés megyei repülőklub — amely az idén vetnie fel Kvasz András nevét — talán találhat módot Botyánszky Mihály emlékének méltó ápolására is. , Dr. Perényi Béla — dr. Virágh Ferenc BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés IZHUllKTilcl megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Telefon : 26-395. Terjeszti a Magyar fosta. Előfizethető a hfrlapkézbesftő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem érzünk meg és nem küldünk vissza.
