Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-18 / 167. szám
1985. július 18., csütörtök Valóra váltott fogadalom Ugye, önök is. tettek már komoly, vagy kevésbé komoly fogadalmakat, hogy ezentúl ezt, vagy azt másként, máshogyan, másmiért csinálnak, nem csinálnak? Például: szilveszterkor veretes szavakkal szent esküt fogadunk, hogy elsejétől nem gyújtunk rá. Húsvét előtt elhatározzuk, hogy végiglocsoljuk a rokonságot, ismerősöket, és kizárólag rostos üdítőt iszunk. Amikor bajnoki szezonban katasztrofális vereséget szenved a csapatunk, megfogadjuk, hogy többet nem megyünk focimeccsre, a belépőjegy árából inkább luftballont veszünk. Az is gyakori eset, hogy orvosi vizsgálat után arról beszél a doktor. hogy rohanó életvitelünkön változtatnunk kell, sportosan kell élnünk, kerülni a konfliktusokat. Ilyenkor azt fogadjuk meg, hogy holnaptól rendszeresen kocogni fogunk, vagy azt, hogy hetenként háromszor elmegyünk az uszodába. Éjfélkor, amikor a család többi tagja már alszik, és mi még a munkahelyről hazahozott dossziéból dolgozunk, megfogadjuk, hogy többé munkát haza nem hozunk, inkább esténként elbeszélgetünk azzal a komisz kölyökkel stb. Aztán legtöbbször minden marad a régiben. A fenti, és a hozzájuk hasonló, be nem tartott fogadalmak sorozata végül azt eredményezik, hogy egy idő után meg sem próbáljuk életünket új mederbe terelni. Kialakul bennünk az az érzés, hogy nekünk úgysem sikerül. (Ezt jómagam a cigarettáról való sikertelen leszokásaimból ismerem.) De akadnak erőt adó kivételek, amikor egy-egy fogadalmunk tényleg valóra válik. * A fiatalember alig volt 17 éves, amikor motorkerékpárjával Gyulán, a Béke sugárúton közlekedett. A barátnőjét vitte az állomás felé. Valamikor tavaly áprilisban volt. Egy óvatlan pillanatban összeütköztek egy autóval. A továbbiakat Fodor József, a történet főszereplője mondja el: — Én viszonylag szerencsésebben estem, mert kisebb tört ssel és zúzódásokkal megúsztam a balesetet. A barátnőmnek viszont súlyos nyílt törése volt. A mentők gyorsan megérkeztek, szinte percek alatt a kórházba szállítottak bennünket. Éreztem, velem nem lesz különösebb probléma, inkább 'az foglalkoztatott, hogy mi van a barátnőmmel. Hiába nyugiattak, hogy minden rendben van vele . . . Tíz nap múlva kiengedtek a kórházból, és megtudtam, hogy őt a baleset után Mátraházára kellett elvinni. Felülvizsgálatra, kötözésre két- három naponként a mentők vittek be a kórházba. Akkor kezdtem azon gondolkozni, hogy személy szerint mi mit köszönhetünk a mentősöknek, egészségügyi dolgozóknak. Ha súlyosabb a balesetünk, gyorsaságuk talán az életünket mentette volna meg. Arról nem beszélve, hogy amikor hoztak- viltek. mindig megpróbáltak belém lelket verni, próbáltak kizökkenteni abból a lelkiállapotból. Megfogadtam magamban. hogy ha felépülök, akkor félreteszem addigi elképzeléseimet, és jelentkezem mentősnek. Ha alkalmasnak találnak erre a munkára, akkor mentős leszek! Rendbe jöttem, és szeptemberben elkezdtem az utolsó évet az Erkel Ferenc Gimnáziumban. A fogadalmamról még nemigen beszéltem senkinek. Az érettségi vizsgám pénteki napon volt, sikerült. Kedden már a mentősöknél jelentkeztem, felvettek. Egy hónapja már a mentősöknél dolgozom. Kocsira csak néhány napja kerültem mint mentős ápoló. A fogadalmamat valóra váltottam. Eddigi tapasztalataim szerint azt csinálhatom, amit előre elképzeltem. A munkatársaim — úgy érzem — befogadtak, segítenek a beilleszkedésben. Szüleim és barátnőm is örülnek ennek a fordulatnak. Remélem, hogy gyors és ppntos munkával nagyon sok bajba jutott emberen segíthetünk, akik hozzám hasonló, szorult helyzetbe kerültek. * A megvalósított fogadalom története ennyi volt. Talán sokaknak kicsit szentimentálisnak tűnhet, de mit tegyünk, így történt. lovász Sándor Élénkül a kötvénypiac Az Állami Fejlesztési Bank kötvénypiacán az idén jelentősen megnövekedett az érdeklődés a különböző értékpapírok iránt. A másodlagos forgalomban *— vagyis a régebben kibocsátott és a banknak eladott értékpapírokból — naponta több száz kötvény cserél gazdát. Az elmúlt hónapokban mind több értékpapírt ajánlottak fel eladásra, a piacon a keresletet mindinkább megközelíti a kínálat. Nemcsak a lakossági kötvények forgalma nőtt, a vállalati értékpapírok is mind nagyobb számban cserélnek gazdát. A bank, hogy a forgalmazás feltételeit javítsa, megváltoztatta korábbi gyakorlatát. Jelenleg már nem bizománybán, hanem készpénzért vásárolja meg a vállalati kötvényeket. Az AFB nemcsak Budapesten, hanem az ország más városaiban, hat vidéki igazgatóságán is megszervezte az értékpapírok vételét és eladását. Az Állami Fejlesztési Bank a kezdeti sikerek láttán új típusú értékpapírok kibocsátását készíti elő. A tervek szerint augusztus 15-én forgalomba hozzák az első változó kamatozású lakossági kötvényt. A befektetésnek ez a formája a tulajdonosok számára nagyobb kockázatot jelent ugyan, de kedvező esetben jelentősebb haszonra számíthatnak. Az értékpapír kamata ugyanis részben igazodik a kibocsátó vállalat nyereségéhez. A bank által forgalomba hozandó értékpapír kamata 9 százalék lesz. Ezt a tulajdonos minden évben megkapja. Ha azonban a kibocsátó vállalat jelentős nyereséggel gazdálkodik, akkor a 9 százalékon felül mozgókamatot fizet, amely maximálisan további 4 százalék lehet. A változó kamatozású kötvényt a Pest Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat fogja kibocsátani. A vállalat egyébként már korábban is forgalomba hozott kötvényt, e pénzből építették fel az érdi Forrás Iparcikk Áruházát. Az áruház a tervezettnél fél évvel korábban, tavaly decemberben megnyílt. A dinamikus fejlődés fenntartására, a forgóeszközök finanszírozására, az áruválaszték bővítésére vállalkoznak most a nagyobb hasznot ígérő értékpapír kibocsátásával. A kötvénytulajdonosok tájékoztatására ezután minden évben nyilvánosságra hozzák gazdálkodásuk mérlegadatait. így a tulajdonosok ellenőrizhetik, rendben megkapják-e a változó kamatot is. Az Állami Fejlesztési Banknál úgy tervezik, hogy a kibocsátás napján — délelőtt 10 órakor — részletes tájékoztatót tartanak a Pest Megyei Iparcikk-kereskedelmi Vállalat helyzetéről, A bankban más típusú értékpapírok forgalomba hozatalát, adásvételének megszervezését is előkészítik. Így különböző kockázattal járó lakossági és vállalati kötvények kibocsátását fontolgatják. Tervezik, hogy ötéves lejárattal olyan kötvényt is forgalomba hoznak, amelynél — az értékpapír névértékével együtt — csak az ötödik év végén fizetik ki a teljes kamatot. Az elképzelések között szerepel eddig kibocsátott értékpapírok — váltók, vállalati részvények — vásárlása és újbóli értékesítése is. Lesz-e virágos város Békéscsaba? Városainkban rohamosan csökken a virággal beültetett terület — álla- ; pitották meg a napok- : ; ban a pécsi városvirágo- sítási tanácskozáson, ahol az illetékesek arra kerestek módot, hogyan ; lehetne megállítani a : parkok, közterek, utcák j; elszíntelenedésének fo- \ lyamatát, feloldani a :j ; „betonmonotóniát’’. I HWWHWWVVUMWUVWWV > A tanácskozáson részt vett Botyánszki János, a Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat igazgatója is. Megkérdeztük, milyen tapasztalatokkal, ötletekkel tért haza. — A holland Sluis and Groot cég mutatta be egynyári virágkínálatát. Színpompás cannákat, árvácskái kát, petúniákat, szalviákat. violákat láthattunk, melyekből jövőre mi is rendelünk. — Békéscsaba nem mondható éppen virágos városnak .. , — Ennek több oka van. Szűkösek az anyagi lehetőségek — az említett virágok például igen sokba kerülnek, s csupán egy nyáron át díszítik a várost — ezenkívül köztudott, hogy vállalatunk munkaerőgondokkal küzd. Jelenleg összesen hat kertészeti szakemberünk van, s a város parkjainak, közterületeinek rendben tartását negyven munkás végzi. — Milyen a gépesítettség? — Kevés a gépünk ,és a meglevők is elavultak. Most nem aktuális ugyan, de főként hóeltakarítókra lenne szükségünk. Már csak azért is, mert a sózás — hogy témánál maradjunk — a talajban, s így pár év alatt a növényekben szintén maradandó károsodást hoz létre. Nem véletlen, hogy kitiltották a sót például a bécsi utcákról. Nekünk azonban sóznunk kell a havat, mert-a lakosság jórészt a téli úthelyzet alapján ítéli meg munkánkat. — Sokan róják fel a vállalatnak, hogy a parkok, játszóterek nincsenek megfelelően rendben tartva . . . — Ilyen körülmények között nem könnyű a munkánk. Kénytelenek vagyunk rangsorolni a tereket, a parkokat: a belvárosra jobban odafigyelünk, de ez mindenhol így van. Bizony, előfordul, hogy a külsőbb részeken csak évente kétszer, vagy egyszer nyírjuk a füvet. Nagy gond például az árokpartok ápolása, hisz manapság kevesen tudnak kaszálni. Méhkerékről hordunk be busszal embereket — fejenként napi 400 forintért —, s még így is kevés a munkáskéz. Valamikor természetes volt, hogy mindenki rendben tartotta a saját háza táját, ám manapság nem mindenhol van ez így. Igaz, az életmód is változott az új lakótelepek megjelenésével, ahol kevesen teszik „közszemlére” magukat azzal, hogy ösz- szeszedik a környékbeli szemetet, vajgy levágják a füvet. — Mit tehet a lakosság a város rendjéért? — Nagyon sokat! Nézze csak meg például a Lenesé-, si-lakótelep bizonyos részeit: rend van, kevés a szemét, vannak bokrok, fák, virágok. Ugyanennek a városrésznek más helyein derékig ér a fű, gyakori a piszok. Szóval egy város csak akkor lehet szép, ha a lakói is úgy akarják. Nem kell túl messzire menni, ha erre példát keresünk . . . Békéscsabán bizony előfordul, hogy a parkokból virágtöveket, sőt, bokrokat lopnak el. A tettes többnyire nem kerül elő, de ha mégis, mit érünk a pár száz forintos büntetéssel? — Lesz-e virágos város Békéscsaba? — Mindenesetre szeretnénk, ha az lenne. A jövő évet kineveztük kísérleti évnek; a köztereken eddig megszokott virágok mellé új fajtákat vásárolunk. A városképen rengeteget javítanak az üde zöld, vagy színes foltok. Hogy ezek megma- radnak-e majd eredeti szép-, ségükben, az nemcsak rajtunk, hanem a lakosságon is múlik! — gubucz — Fotó: Szőke Margit Polgáristák ötvenéves találkozója Orosházán Többhetes kiképzés kezdődött Békéscsabán az MHSZ-repülőtéren. Az ország különböző megyéiből érkezett fiatalok már befejezték a középiskola harmadik osztályát és jövőre — amennyiben eredményes érettségi vizsgát tesznek, s a felvételin is megfelelnek — felsőfokú tanulmányaikat a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán kezdhetik el. Sáfár Miklóst, az intézmény politikai helyettesét kértük meg arra, hogy a kiképzés céljáról, a növendékek fel- készültségéről beszéljen. — Most azt a célt tűztük ki magunk elé — mondja —, hogy az úgynevezett repülés- technikai szűrést elvégezzük. Ezenkívül igyekszünk megszerettetni a fiatalokkal a repülést. Továbbá megvizsgáljuk, alkalmasak lesznek-e később a szuperszonikus géi pék vezetésére. Az a tapasztalat, hogy e katonai pályára jelentkezőknek általában csak az egyharmada megy át a szigorú orvosi vizsgán. Különben a hivatásosok is valamikor itt kezdték a pályát, és csupán érdekességként említem meg, hogy Farkas Bertalan, a Magyar Népköztársaság hivatásos űrhajósa, valamint Magyari Béla kiképzett űrhajós szintén a békéscsabai repülőtéren vettek részt az előképzésen. — Mik a követelmények? — Ezek közé tartozik például az, hogy a növendék egyedül tudjon felszállni, az iskolakört megcsinálni és biztonságosan földet érni ezekkel a Z—142-es gépekkel Minden gyakorlatot osztályozunk. Jelenleg tíz oktató egy-egy négytagú csoportot vezet. Természetesen a napirendet is be kell tartani. Reggel 6 órakor van az ébresztő, és a reggelitorna után a technikai előkészítés következik. Nyolctól dél-, után 2-ig tart a repülés, amely után mindent megbeszélünk. A kötött foglalkozások keretében elméleti és szakmai kiképzés folyik. A vacsorát követően szabad- foglalkozás van, vasárnaponként pedig fürdés, kirándulás is szerepel a programi ban. Dobay Attila, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium IV. osztályos tanulója az első, aki „megérett" arra, hogy repülőgépét egyedül irányítsa. — Mikor kezdted el a repülést? — A múlt év őszén az MHSZ vezetői az iskolánkban jártak és a jelentkezés feltételeiről tájékoztattak. Azután kitöltöttem. egy nyomtatványt, majd háromnapos orvosi vizsgálaton vettem részt, amikor is megállapították, milyen gépre leszek alkalmas. Az idén februárban elméleti felkészítés után levizsgáztam, a tavaszi szünetben pedig táborba mentem, ahol elkezdtem a repülést. A nagy eseményen ott volt és fényképezett Attila édesapja, Dobay András is. — Mit érez most, amikor fia a gépet egyedül vezeti? — Nagyon örülök annak, hogy — ha majd megfelel a vizsgákon — a kisebbik fiam szintén repülős lesz. Ugyanis a nagyobbikat várhatóan még ebben az évben felavatják repülős tisztté. Szerénytelenség nélkül állíthatom, jó technikai érzékük már gyermekkorukban kifejlődött. Ez azzal magyarázható, hogy amikor motorokat szereltem, gyakran ott voltak mellettem .. Egyébként mindkét Dobay fiúnak Békési István volt az oktatója. Csak röpke pár szót váltottunk, mert figyelmét lekötötte Attila leszállási manővere. A férfi arcán is látszott, mindvégig izgult a fiúért, s azután pedig öröm, megelégedettség váltotta fel benne a feszültséget. Szappanos József, a békéscsabai MHSZ-repülőisko- la és reptér parancsnoka higgadt, jó pedagógiai érzékkel bíró ember. — Milyen tapasztalatai vannak a fiatalokkal kapcsolatban? — Már úgy jöttek ide, hogy otthon is repültek, ám különböző módszerekkel készítették fel őket. Tulajdonképpen csak akkor fogják igazán élvezni ezt a tevékenységet, ha már teljes biztonsággal — oktatók nélkül — vezethetik a gépeket. Meg vagyok elégedve a növendékekkel, mert helytállnak, bár tudjuk, hogy ez a napi egymásfél órás repülés elég nagy szellemi és fizikai megterhelést jelent nekik. Fontosnak tartjuk, hogy felszabadult, őszinte kapcsolat alakuljon ki közöttünk. Ez azért is' lényeges, mert ha például megkérdezem valamelyik fiataltól: „Vállalod-e > az egyedüli repülést?” Akkor • mondja meg nyíltan, igen, ,vagy nem. Vagyis mindenkinek meg kell adni et döntési lehetőséget. Senkit sem szabad kényszeríteni az önálló repülésre, ugyanis előfordulhat, hogy a fiatalember fáradt, kimerült és , ezért okvetlenül pihennie kell. Kép, szöveg: Bukovinszky István Szép, napfényes nyári délelőtt. Kis csoport gyülekezett a volt polgári iskola (ma József Attila I. számú Iskola) előtt. Igaz, a régi szép téglaoszlopos, fekete vaskerítés nincs már meg, de az öreg iskola sárga épülete az Árpád-kert mögött a szünidei csendben várta az ötven évvel ezelőtt, 1935-ben végzett „kisdiákjait”. A jelenleg szegedi lakos, Tóbiás István ötven év előtti megbízatásának eleget téve hívta össze a találkozót. A 41 tanulóból 16 megje-, lent (aki tudott, feleségestől), a távolmaradó 16-ból hárman levélben üdvözölték a találkozót. Pontosan 10 órakor „bevonultunk”. A kölcsönös üdvözlések után néma felállással tisztelegtünk 9 elhunyt osztálytársunk emlékének (akikről bizonyosak voltunk), és utána elmondtuk a sokszor bizony igen küzdelmes öt évtizedünk történetét. A beszámolók után virágokat vittünk volt igazgatónk, Balás Béla sírjára, majd az Alföld Szálló éttermében töltöttünk néhány kedves órát. Úgy határoztunk, öt év múlva, 1990. június 22-én találkozunk ismét, az összehívással Tóbiás István és dr. Bánki H. Béla barátunkat bíztuk meg. Kedves emlékkel és bízva jó egészségünkben mentünk haza az orosházi „polgárii ból” (Csorvástól Nagykanizsáig) ki-ki otthonába. Csizmadia Ferenc
