Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)

1985-06-20 / 143. szám

1985. június 20., csütörtök o Pulóvertől a zokniig Rugalmas kötőipar — A köztudatban még mindig háziipari szövetkezet az üzem neve. Mikor és mi­ért változtatták ezt meg? — kérdezem a gyomai Kötőipa­ri Szövetkezet főkönyvelőjé­től, Weigert Lajosnétól. — A háziipari szövetkezet munkája a nyolcvanas évek elejéig a bedolgozói rendi szerre épült, azóta ez egyre kevésbé jellemző. A hetve­nes évek közepén a beruhá­zásokkal, új gépek vásárlá­sával átrendeződött a szövet­kezet profilja. Ezek a tartal­mi változások késztettek ar­ra bennünket, hogy új nevet keressünk. így 1983. január elseje óta Gyoma Kötőipari Szövetkezet a volt „háziipar’' neve — válaszolja beszélge­tőpartnerem. Olasz címkével — Hány dolgozójuk v.an, mekkora a bérszínvonal a szövetkezetben? — Mintegy 800 dolgozót foglalkoztatunk, 95 százalék­ban nőket. Az új szabályo­zók a szövetkezetei is rá- kénvszerítették az ésszerűbb gazdálkodásra. Sajnos a bér- színvonalunkkal nem büsz­kélkedhetünk, tavaly 41 ezer 495 forint volt. Erre az év­re 44 ezer 500 forintot ter­veztünk, de ezt az összeget is meghaladjuk, mert az Endi'ődi Cipész Szövetkezet­hez hasonlóan mi is a ke- resetszint-szabályozást vá­lasztottuk, ami feltételezi a viszonylag állandó nyere­séget. — Milyen tervekkel kezd­ték az 1985-ös esztendőt, si- került-e ezeket megvalósí­tani? — Az éves árbevételi ter­vünk' 185 millió forint. Az első félévben ebből 90 millió forintot terveztünk megva­lósítani. Május végére mint­egy 70 milliót teljesítettünk. A második félévben mindig több árut tudunk eladni a szezonalitás miatt, hisz kö-i töttárut általában ősszel vá­sárolnak az emberek. ’ Nagyon sok készárunk van raktáron, amiatt, hogy a nagykereskedelmi vállalatok csak az év egyes időszakaT- ban vásárolnak nagyobb té­telben, a termelésünknek pedig folyamatosnak kell lennie. — Kik a legnagyobb vá­sárlói a szövetkezet termé­keinek? — Zömében belföldre gyár­tunk, Jó kapcsolatunk van az olasz partnervállalatokkal. A Konsumex és a Centriköt devizakeretének terhére olasz importfonalat, gombot és egyéb, a termékekhez szük­séges díszítő elemeket vásá­rolunk. Az olaszok adják a mintát is és mi ennek alap­ján készítjük el a pulóvere­ket, amelyek olasz címkével jelennek meg a hazai bol­tokban Ez exportkiváltó ter­mék, amiből 60—70 ezret ké­szítünk az idén. Dolgozunk bérmunkában is. Az NSZK-beli Otto cég részére gyártunk különböző kötött holmikat. — Ezek sajnos nem lát­hatók az itthoni kirakatok­ban, pedig biztosan nagyon kelendőek lennének. — Igen. Nekem is ez a vé­leményem. a mintákat vi­szont nem másolhatjuk le. be igyekszünk hasonló ter­mékeket a hazai vásárlók­nak is kínálni. Hasznosak ezek a külföldi kapcsolatok, hisz korszerű, modern ter­mékek gyártására ösztönöz­nek bennünket is. NDK kötőgépeken — A hagyományos kötött ruházati cikkeken kívül mi­vel foglalkozik még a szö­vetkezet? — Amennyit kapacitásunk megenged, havonta körülbe­lül 2()() úgynevezett vadász­kollekciót gyártunk. Ez zok­niból, garbóból, kardigánból és harisnyanadrágból. ha úgy tetszik- jégeralsóból, áll. Időigényes munkát kíván a különböző minőségű, vastag­ságú fonalakat, gombokat, díszítő elemeket és bőröket egyszínű zöldre festeni. Van rá kereslet, van üzlet ben­ne, bár ezek a termékek — mivel vadászathoz nemigen használhatók — inkább a reprezentációra szolgálnak. — Mennyibe kerül egy ilyen vadászkollekció? — Például a kardigán, amit bőrrel kombinálunk. 1200 forint. De folytatom a sort: a japánok ez évben is vásárolnak tőlünk mintegy 18 ezer pár kézi kötésű kesz­tyűt, két és fél millió forint értékben. Nyugati piacra gyártunk még ezenkívül kö­tött sísapkát és sálakat. Ter­mészetesen szocialista piacra is dolgozunk: Csehszlovákiá­NSZK megrendelésre készülnek a szoknyák ba és a Szovjetunióba ex­portálunk kötöttárut. Néhány adattal hadd egé­szítsem ki az előbb elmon­dottakat. Mint említettem, éves árbevételi tervünk 185 millió forint. Ebből négy és fél milliót hoz a szocialista kivitel, hárommilliót a tő­kés piaci bevétel, a fennma­radó rész pedig a hazai pia­cokról származik. — Hogyan alakult az első negyedév nyeresége? — Az 1985-ös esztendőre 17 millió forint nyereséget terveztünk. Az első negyed­évben ebből 3 millió 84 ezer forintot sikerült teljesíteni, az első félév végére 7-8 mil­liót várunk. Nehezíti munkánkat a fo­nal gyenge minősége. A nagykereskedelem gyakran szín- ós anyaghibás hazai gyártmányú fonalat szállít. Emiatt sok úgynevezett osz­tályos termékünk van. Visz- sza nem küldhetjük az alap­anyagot, mivel helyette má­sikat nem hoznak. Gépparkunk elavult. Több mint tíz éve nem volt gép­csere. A Technoimpex Kül­kereskedelmi Vállalaton ke­resztül most vásároltunk hat NDK gyártmányú kötőgépet. Ezekhez 30 viirrógépet is ka­punk — úgynevezett lízing szerződéssel — bérbe. Igyekszünk a nyereséget növelni. A maradék fonalat felhasználva tavaly kezdtük meg szövetkezetünkben a zoknigyártást. A múlt évben vettünk két körkötő gépet a Budapesti Finomkötöttáru­gyártól, amin melegítő-alap­anyagot készítünk, és ezeket itt is varrjuk össze. Van egy hulladékanyag-tépő gépünk, amit bérbe adtunk a nagy- kállói Áfésznek. Mi szállít­juk a hulladékot, ott feldol­gozzák, és paplat készítenek belőle. Az ebből származó hasznunk évente mintegy félmillió forint lesz. Szerződéses üzletekben — A gyomaendrődi és a szeghalmi üzletüket szerző­déses üzemeltetésre adták ki. Mi ennek az oka? Ez év március 1-től indul­tak szerződéses üzleteink. Mi ezeket a boltokat nem. tud­tuk minden keresett és meg­felelő jövedelmet hozó ter­mékkel ellátni. A szerződé­ses üzletek tulajdonosa vi­szont bárhonnan vásárolhat olyan árut, melyet el tud adni. Ezek a boltok most szélesebb, színesebb, bősége­sebb választékot kínálnak, így a vásárló is, a bolt szer­ződéses tulajdonosa is és a szövetkezet is jól jár — mondja végezetül Weigert Lajosné, a szövetkezet fő­könyvelője. Kép, szöveg: Hornok Ernő Búzaérlelő nyár Szőkül a határ, érik a szem: küszöbön az aratás. A csak­nem három héttel megkésett fejlődést, a hűvös és csapadé­kos időjárás okpzta elmaradást már kipótolta a természet, és a határszemlék tanúsága szerint az idén a hagyományos Péter-Pál táján kombájn alá érik az őszi árpa. Valamivel a tavalyinál korábban kezdődik a nagy nyári betakarítás. Több mint másfél millió hektáron duzzad, érik a kalász az országban.' Az időjárás eléggé szeszélyes, gyakran öntö­zik kiadós, esők a határt. Kenyérérlelő nyárnak nevezik az ilyet. A termés ígéretes, bár a parasztemberek azt tartják, nem árt a becslésnél az óvatosság, hiszen aratásig még sok­szor „alszik” szabad ég alatt a vetés. Az aintásra való felkészülés mindenütt befejeződött, a kombájnokat tüzetesen átvizsgálták, a hiányzó alkatrésze­ket pótolták, vagy ezekben a napokban pótolják. így hát semmi akadálya, hogy. június végén meginduljon a betaka­rításra felkészített csaknem 12 és fél ezer kombájn, és ezek nyomában a sok ezer bálakötöző. Egyre több a nagy áteresztő képességű, modern kombájn hazánkban. Ezek kétszer annyi gabonát le tudnak vágni, mint a régiek, amelyek java része elavult. A 12 ezer 335 aratócséplő gépből, amely a felmérések szerint a gazdasá­gok birtokában van, jelenleg több mint négyezer az előre- I gedett, és 582 gépet pedig nullára kellett leírni. Ezek mun­káját hivatottak elvégezni a korszerű, új NDK aratócsép- lők. Mindez egymagában is sejteti, hogy nem lesz könnyű munka az idei betakarítás. Hajlamosak vagyunk arra, hogy újabban a gépi techni­kára hivatkozva, kissé „lebecsüljük" a betakarítási erőfe­szítéseket, példának emlegetve a régi aratásokat, a kaszát, a sarlót. Igaz, akkor nagyobb emberi erőkifejtésre volt szükség, mert izmot sorvasztó munka volt a tűző napon I I vágni a rendet. Manapság egy gép száz kaszás munkáját I ■ elvégzi. Hiányzik manapság a falvakban a régi aratások hangula­ta is. Elvesztette romantikáját ez a munka. De így van ez rendjén. Ma alig veszi észre a falu, a nagy közösség, hogy aratnak. Hol vannak már azok a régi, meztéllábas. ételhor­dó gyerekek, és hol vannak az öreg szülék, akik kipirultan főzték az aratóknak az ebédet? Kiszállítja a határba a kombájnosok, traktorosok, szerelők, bálázók ebédjét a te­repjáró, a hűsítőkkel együtt. Az idén reménytkeltő az ígéret: lesz elegendő pótalkat­rész. Ami gzt is jelenti, hogy egyétlen kombájnnak, vonta­tónak sem kell huzamosabb idfeig tétlenül vesztegelnie. Ehhez megszervezték az ügyeletet: a raktárak állandó kap­csolatban állnak egymással, ha valamelyik megye távoli ha­tárában eltörik egy tengely, és a közeli raktár nem tud hozzá új alkatrészt adni, elég egy üzenet á rádión, telepen, s másnap már ott a kívánt alkatrész, és indulhat a gép. Kiszámították: jó idő esetén, a meglevő gépparkkal két I liét alatt le lehetne vágni az összes kalászos gabonát az or­szágban. De lehet, ez csak statisztika, hiszen két hét alatt sok minden akadályozhatja a munkát, lehet eső. ránk csaphat vihar, alakulhat ügy az időjárás, hogy délig nem is indulnak a kombájnok. így hát, ezeket az eshetőségeket isi beszámítva, arra van kilátás, hogy egy hónap leforgása alatt -az idén is befejezi az ország a kenyérgabona betaka­rítását. Július végére, augusztus elejére — ha különösebb viharok nem gátolják a munkát — mindenütt magtárakba kerül a kenyér. Sok új tárolóhely épült az elmúlt években. A régi magtá­rak is kitakarítva, fertőtlenítve várják a gabonát. Már csak néhány nap, és a régi „pendülő kasza” helyett a kombáj­nok feldübörgő motorjai adnak jelet a nagy munka kezde­tére, hirdetve a kenyérszagú határban, hogy a mezőgazda­ságra is ráköszöntött az igazi forró nyár. Illés Sándor Magyarok és az űrrepülés A közös szovjet—amerikai Szojuz—Apolló űrrepülés óta (1975) nem volt olyan széles és Bonyolult nemzetközi összefogás az űrkutatásban, mint a szovjet Vény era tí­pusú űrszondáknak a Halley-üstököshöz indítása. Magyarországról a Központi Fizikai Intézet mérnökei és fizikusai, a Csillagászati Kutató Intézet csillagászai, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem mérnökei vettek részt a Vega űrszondák tv-elektronikájának, a Tünde részecskeanalizátornak, a Plazmag ion- és elektron­spektrométernek, a BLISZI-adatgyűjtőnek és a földi be- mérő-berendezéseknek a kifejlesztésében. (A TIT buda­pesti planetáriumában a magyar Vega-műszereket, és az űrszondák modelljeit a nagyközönség is megtekintheti.) A Nap körül mesterséges LESZÁLLÁS A VÉNUSZON A Vega-szondák Vénusz- egységei, belépve az igen sű­rű légkörbe, ejtőernyővel fé­kezik leszállásukat. Kb. 60 km magasan két részre vál­nak: légköri ballonszondára és felszíni egységre. A felszíni leszálló kb. egy órán keresztül éri el a boly­gó felszínét. A légköri le­szállás alatt komplex módon vizsgálja a légkört. A felszí­nen a légköri mérések foly­tatása mellett egy különle­ges fúróval néhány cm-es talajmintát vesznek, majd ezt bejuttatva az egység bel­sejébe, analizálják kémiai összetételét. A mérési ered­ményeket, amelyekre kb. 15 perc szükséges, a bolygó mellett elrepülő Halley-szon­dákat reléállomásként hasz­nálva, rádión sugározzák a Földre. A légköri . ballonszonda felfúvódik, és egy léggöm­bön lebeg kb. 55 km magas­ságban. Együtt sodródva a felső légkörrel, méri a hő­mérsékletet, nyomást, sűrű­séget, a szélsebességet, a megvilágítási viszonyokat és a villámokat. A tervek sze­rint a ballonszonda a prog­ram végeztével, miközben a hélium kinyomódik belőle, lassan leereszkedik a Vénusz felszínére, és leszállás közben is folytatja a légkör, tanul­mányozását. A Vega-űrszondák Halley- kutató egységei, azaz az üstökösszondák a Vénusz ár­nyékos oldala felett kb. 30— 40 ' ezer km-rel repülnek el. bolygóként — majdnem egy fordulatot tesznek meg. Két nappal a legnagyobb megkö­zelítés előtt (kb. 14 millió km-röl) kezdik a felvételek és a mérések készítését a Halley-üstökös,ről. Az űr­szondák mélyen berepülnek majd az üstökös több száz­ezer km átmérőjű légkörébe, a kómába, és mintegy 5000— 10 000 kilométerre megköze­lítik a Halley-üstökös eddig nem látott részét, az alig 5 km-es jeges, szilárd magot. JÓL VIZSGÁZIK A BALATON MŰSZER A magyar szakemberek hamarosan megkezdik a Szaljút—7 űrállomás fedél­zetén levő — a Medicor Mű­vekben készített —, Balaton elnevezésű műszer mérései­nek elemzését. A napokban fejezték be a műszer első változatával a Szaljut—6 űrállomáson vég­zett mérések vizsgálatát. Há­rom űrrepülő-együttes: a szovjet és a magyar, a szov­jet és a román, a szovjet és a mongol űrrepülők pszichés teljesítményét mérték vele. A készülék jelezte például, hogy a másodszor, vagy a harmadszor repülő űrhajósok információfeldolgozó képes­sége a súlytalánsághoz tör­ténő alkalmazkodás korai időszakában is stabil maradt. Az emocionális feszültségük szintje sem változott. Az először repülők — köztük Farkas Bertalan — informá­ció-feldolgozó képessége vi­szont ebben az időszakban csökkent, emocionális fe­szültsége ingadozott. A kis méretű — csupán 420 gramm­nyi — műszert tehát jól hasz­nosíthatják az űrhajósok: ez­zel bármikor ellenőrizhetik, hogy közülük ki fáradt el, kinek kell pihennie, ki a leg­alkalmasabb az adott pilla­natban a feladatok elvégzé­sére. A készülék több mint hatvan adatot „közölt” az űrhajósok állapotáról, a jel­zett értékeket azonban nem őrizte meg, minden méréskor jegyezni kellett. Ez megne­hezítette az űrhajósok dolgát. Ezért a magyar szakembe­rek továbbfejlesztették ta­lálmányukat. A Szaljut—7 űrállomáson már a Balaton műszer új változatát használják az űr­hajósok. A pszichés teljesít­ményüket jelző számokat a készülék rögzíti, telemetriás úton közvetítik a Földre az űrhajóról, amely napjaink­ban is kering a világűrben. Főleg' az utóbbi, sí egyben a leghosszabb, 237 napig tar­tott űrrepülés idején mért teljesítmények feldolgozása­kor szerezhetnek újabb, je­lentős információkat arról, hogy az ember szervezete miként viseli el az űrhajón teremtett életfeltételeket. Ezt az eszközt egyébként a Földön is alkalmazhatják majd, -többek között a moz­dony- ési a gépkocsivezetők, az atomreaktor-kezelők pszichés állapotának ellen­őrzésére, valamint a pszi­chológiai, munkaélettani la­boratóriumokban. A' műszert a tervek szerint sorozatban gyártják majd. nullszériája elkészült. A Vega-űrszonda a szerelőcsarnokban

Next

/
Oldalképek
Tartalom