Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-03 / 102. szám

1985. május 3., péntek

II sanzon királynője

100 éve született Medgyaszay Vilma

Ady Endre dalt írt neki, Babits Mihály, Juhász Gyu- la verset írt róla, Kosztolányi, Nagy Endre, Szép Ernő elragadtatott szavakkal méltatta tündéri lényét, tehetségét.

Medgyaszay Vilma a dal, a sanzon koronázatlan királynője volt.

Száv éve, 1885. május 3- án született. Apja dr. Stand Kálmán főorvos, anyja Medgyaszay Ilka énekesnő.

„Édesanyám nem hitt nekem, hogy elegendő énekhangom lesz, ezért íratott ■prózai színiiskolába — nyilatkozta egy interjúban. — S már fiatalon szerződtetett Krecsányi Ignác, az egyik legkiválóbb vidéki színigazgató.”

Krecsányi sikereit sokoldalú, válogatott műsorával (Csehovot, Gorkijt, Shakes- pearet, Ibsent játszott) és kitűnő társulatával érte el. Nyáron Budán szerepeltek, itt adták elő például Gorkij Éjjeli menedékhelyét, amelyben Medgyaszay Vilma Nász- tya szerepét alakította. Ebben az előadásban látta meg Beöthy László, a Király Színház igazgatója, s azonnal felfigyelt az ifjú szubrettre. Szerződtette, s rábízta egy új magyar daljáték, a János vitéz egyik főszerepét, Ilus- kát. (A címszerepet Fedák Sári alakította.) A premier 1904. november 18-án volt, s a darab hatalmas sikert aratott. Medgyaszay Vilma ezután számos operettben lépett a közönség elé, de mint nyilatkozta: „később meguntam az ostoba librettók hosz- szú sorát, s szerződésszegéssel átmentem a Modern Színházba, az első irodalmi kabaréba, ahol magyar írók verseit énekelhettem.”

Megtalálta a műfaját, s a dal, a sanzon is megtalálta benne ideális előadóművészét. Babits, Kosztolányi, Gábor Andor, Szép Ernő, Ernőd Tamás, Heltai Jenő megzenésített verseit tolmácsolta — feledhetetlenül. -(A színháznak gyakori vendége volt Ady Endre is. Egyik alkalommal „megfenyegette” Medgyaszay Vilmát: „Vágjon csak, Mimi, írok én magának egy pikáns dalt!” Másnap eltűnt Budapestről, s naplókkal később levél érkezett Párizsból a művésznő címére. A feladó Ady Endre volt, s a borítékban az a bizonyos „pikáns dal”, a Zozo levele.)

Medgyaszay Vilma háromszor volt színigazgató. Nagy Endrétől 1913-ban átvette a Modern Színpadot; aztán az első világháború vége felé ő alapította és építtette fel az Eskü téren a róla elnevezett kis színházat, s végül harmadszor a felszabadulás után. 1945 áprilisában a JóApáthy Imrével a Három a kislányban

kai téren — a mai Bábszínház helyén — megnyílt a Medgyaszay Színpad az ő igazgatásával. Ebben Kodály Zoltán segítette, aki akkoriban a Művészeti Tanács elnöke volt, s méltányosnak tartotta, hogy Medgyaszay Vilmának — korábbi érdemeire való tekintettel — színháza legyen Budapesten.

Ugyanis Medgyaszay volt az, aki az elsők között népszerűsítette Bartók és Kodály dalait. Erről így nyilatkozott: „Hogy Bartók és Kodály népdalfeldolgozásait megismerhettem, azt Nádasdy Kálmánnak köszönhetem, ö figyelmeztetett arra, hogy ezeket kötelességem elénekelni. Elhozta, válasszak hármat- néfvet közülük. Én valamennyit megtanultam. Azt is amit férfihangra írtak. Egy évig minden munkát félretettem, nem vállaltam szereplést és vasszorgalommal tanultam.”

Medgyaszay Vilma a fel- szabadulás után évekig a Vidám Színpad tagja volt, szocialista államunk megbecsülte művészi -.tevékenységét: Kossuth-díjjal és. Kiváló Művész címmel jutalmazta tevékenységét, életművét. 1972- ben halt meg.

Most, születésének centenáriumán hadd idézzük fel Juhász Gyula, Medgyaszay Vilma című versének négy sorát. Szebben aligha szólhatnánk róla.

Megédesíted a könnyet

szemünkben, S megszenteled ajkunkon a mosolyt,

S meglengeted a gyász fölött derűsen

Az Örömet, e ritka lobogót!

Kárpáti György

Emlékltangverseny Bach és Händel tiszteletére

Az európiai zene világában kettős ünnep az 1985-ös esztendő. A német barokk zene két kiválósága születésének 300 éves évfordulóját ünnepieljük az idén. Életművük maradandónak, időállónak bizonyult az évszázadok változásai közben is. Muzsikájuk megszólaltatása hálás, és megtisztelő feladat. Erre vállalkozott a békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola, a zeneművészeti szak- középiskola, a békésd Szegedi Kis István Gimnázium vegyes kara, és a békéscsabai Bartók Béla vegyes kar április 29-én. Bach d-moll zongoraversenyének első tétele vezette be a műsort, Lang Gusztáv atmoszférát teremtő, ünnepélyes tolmácsolásában. A kísérő ifjúsági zenekart Kiss Zsuzsanna tartotta kézben. Ritkán hallható mű volt a soron következő: brácsaverseny Handeltől, Décsd Zsuzsanna előadásában. Bach J. S. közismert h-moll fuvolaszvitjének néhány tételét Alföldi Borús Eszter játszotta, a stüusban otthonos biztonsággal és bravúrral.

A szünet alatt átrendeződött az előadói tér. Bevonultak a kórusok ési a szólisták — Sajti Júlia és Ürmösi József —, s a karmesteri pálcát Rázga József vette át. Kár, hogy nincs még jó magyar fordítása a Parasztkantátának. A mű Békéscsabán mosit hangzott el először az évforduló kapicsán. Igaz, előadásához — s az egész esthez — az erők maximális koncentrációjára volt szükség. Csak gratulálni lehet mindenkinek, aki a sikerhez hozzájárult. A lényegre tömören rámutató, művek előtti bevezetőért dr. Kibédi- né, Hrabovszky Évát illeti az elismerési Érdemes volna az egész műsort az év folyamán megyénkben szerte vinni. A telt ház látványa szívderítő volt.

Dr. Sárhelyi Jenő

Képviselőjelöltjeink

Békés megye 3. sz. választókerületében két képviselőt, Magyar Pált, a Mezőgép mezőberényi gyáregysége művezetőjét és Molnár Mihályt, a MÁV vésztői körzeti üzemfőnöksége mozdonyvezetőjét javasolták országgyűlési képviselőnek Me- zőberény, Csárdaszállás, Köröstarcsa, Vésztő és Doboz lakosai.

Magyar Pál

Magyar Pált otthon, a szokásos délutáni nagy munkában találom: eteti a farmot, vagyis a szépen gömbölyödő sertésállományt. Feleségével együtt szabadkoznak, majd gyorsan be is fejezik a munkát. A falka, miután megkapta az ennivalót, elhallgat, beszélgető- partnerem pillanatok alatt megfürdik, átöltözik. Világéletében gyors és pxintos volt a munkában — sportpályán.

— Több mint 15 évig aktív sportoló voltam, innen is sikerült valamicskét átmentenem. No, meg amikor inas lettem, már ott belém nevelték a pontosságot — kezdi. Igen, 1962-ben ipari tanulóként került első, vagyis jelenlegi munkahelyére. Forgácsolószakmát tanult, majd esti tagozaton érettségizett, ezt követően pedig mester- vizsgát tett, s megszerezte a forgácsolótechnikusi oklevelet is. Közben bekapcsolódott a szakszervezeti moz- galomba, hét éve pedig tagja a pártnak.-r- Szeretem az embereket, ahol tudtam és ahol tudok, segítek is gondjaikon.

Közben képviselő jelöltségéről beszélgetünk.

— Mi lesz, ha Magyar Pálból országgyűlési képviselő lesz?

— Azt hiszem, semmi különös, vagyis még közelebb

kerülök az emberekhez. Ha megválasztanak, akkor

igénylem a választók véleményét, segítségét, ugyanis egv ember nem érthet mindenhez. Amit megtehetek a város és falu közötti különbségek csökkentéséért, azt meg is teszem. Mert, s ezt vallom, a vidéki ember is igényli a kultúrát, a kényelmet ... Csak hát, a lehetőségek a községekben kisebbek.

— Tisztában vagyok az- zal, hogy kettőnk közül csak egyikünk jut a Parlamentbe. Ha Molnár Mihály lesz az országgyűlési képviselőnk, akkor legjobb tudásom szerint segítem munkáját. Hiszen célunk közös.

— sz —

Fotó: Szekeres András

Molnár Mihály

Molnár Mihállyal szolgálat után sikerült beszélgetnünk. Komótosan lép le a dízelmozdonyról, s miután az okmányokat, a gépiét leadta, készséggel áll rendelkezésemre.

— Most már ráérek — gyújt cigarettára és már mondja is.

— Tősgyökeres vésztői vagyok, 37 éves múltam. Apám 1951-ben a vasúthoz került dolgozni, sokat mesélt a vasútról, rajta keresztül választottam ezt a pályát — kezdi.

A szeghalmi Péter András Gimnáziumban érettségizett. A leszerelés után, 1970-ben mozdonyvezetői gyakornokként ismét a MÁV-hoz került.

— Minden típusú dízel- mozdonnyal jártam, kezdetben a megyében, majd egyre távolabb. Tizenhárom éve kerültem haza, s azóta csak a vésztői üzemfőnökség körzetében dolgozom, havonta 190—200 órát ülök gépen — közben megtudom azt is: 1962-től KISZ-tag, 1973-tól több éven át a vésztői üzemfőnökség KlSZ-bizottságá- nak tagja volt, s nem kis büszkeséggel meséli, hogy ez időszakban háromszor nyerték el a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. A pártnak hét éve a tagja, s az üzemfőnökség területén dolgozó három pártalapszervezet üzemi pártvezetőségének titkára. Vele is az esetleges képviselőségéről beszélgettünk tovább.

— Óriási dolognak tartom, hogy a választókerületben élő 30 ezer ember bizalmát érdemeltem ki. Számot vetettem magammal, hogy ké-, pes vagyok-e megfelelni az' igényeknek. Igent mondtam, mert bíznak bennem, biztatnak, segítenek.

— Most a választási gyűlésekre készülök, programomban továbbra is szerepel a településfejlesztésekkel összefüggő kérdések sora, s foglalkozom a háztáji gazda-, ságok szereplével, az idős emberek gondjával — nyújt jobbot búcsúzáskor.

— sz —

Meglepetés a „végeken”: Végegyházán

Végegyháza, általános iskola. Ne, kérem, ne legyintse- nek, mint ahogyan gondolatban magam is tettem, mert utána szégyellni fogják a mozdulatot. Valami téves meg- rögzöttség munkál az emberben, ha egy kis település oktatási intézményéről hall. Mindjárt a hátrányos helyzet, az esélyegyenlőség vitathatósága merül fel. (Többnyire joggal.) A végegyházi általános iskolában mégis egyik ámulatból a másikba estem.

Először is a környezet tisztasága, szépsége ragadott meg. Láthatóan, ez nem egyszeri, ^tavaszi nagytakarítás eredménye. A tartalmi munkáról, a belső élet eseményeiről már az iskola fiatal, halk szavú igazgatója, Baráth Mihály tájékoztatott. A szép környezetet felemlegető mondataimra leemelt a falról egy bekeretezett oklevelet, amelyen ez állt: „Az iskola belső és külső rendjének megteremtése és példamutató környezetvédelmi tevékenysége elismeréséül.” (1982.) Az oklevél adományozója a megyei tanács művelődési osztálya.

— Már két ízben nyertük el ezt az oklevelet — mondja az igazgató. — Nálunk erősek a környezetvédő hagyományok, az iskola és az úttörőcsapat nevelési tervében szerepel a közvetlen környezet rendben tartása és a tisztaság megőrzése mellett az egész község fáinak gondozása és piótlása. öt-hat gyerekünk mindig részt vesz a Békés-Dánfokon megrendezett nyári, környezetvédelmi táborban. A társadalmi munkával pedig úgy vagyunk, hogy a község vezetői sem szégyellik megfogni a lapát nyelét. így készült el a falu tüzelőtárolója, 200 ezer forint értékű társadalmi munkával. S mert nyári dologidőben voltunk, a té- eszelnök, a párttitkár, meg

én is alapiosan megfogtuk a munka végét a nyugdíjasokkal együtt. Ügy vélem, csak így érdemes.

Most újból szükség lesz rá Végegyházán. Jövőre ugyanis szeretnének hozzálátni a sportudvar elkészítéséhez. Nagy szükség lenne rá, hiszen tornaterem nem lévén, egy bitumenes sportudvar sokat lendítene a minőségi és tömegsporton. Télen, igaz, a művelődési ház

befogadja a diákokat, de a «

‘jó idő beköszöntővel a szabadtéri lehetőségekkel kell élni. Ha minden igaz, az SZMT és a megyei tanács is segít kipiótolni a felajánlott társadalmi munka értékét.

A társadalmi munkások persze'addig sem pihennek. Most dolgoznak a padlócserén és a födém javításán az Árpád-telepi óvodában. Ebben is részt vesznek a szülők, a tanácsi dolgozók és a vezetők. Nem véletlen, hogy az iskola igen komoly társadalmi tekintéllyel bír a faluban. Nemcsak azért, mert minden ünnepség állandó résztvevői, hanem a tantestületben dolgozik a tanácselnök-helyettes, a népfront elnöke, aki óvónő, s van még két tanácstag is. S az is a megbecsülés jele, hogy az ide érkező fiatal pedagógusoknak mindig tudnak szolgálati lakást biztosítani. A község saját erőből — s ilyet is ritkán hallani —

gondoskodik egy ösztöndíjasról. Olyan fiatal tanítójelöltet választva, aki végegyházi, s akit — családjával együtt — elfogadott, tisztel a község.

Az iskola integrációban működik az óvodákkal és a művelődési házzal, könyvtárral. Keresik a tartalmi munkamegosztásban az integrációból származó előnyöket. Ahogyan az igazgató mondta: — Pörög itt a motor. — Az óvoda és iskola kapcsolata példamutató. A kicsiket először egy órára, aztán mind többre és többre ültetik be az iskolapadba. Ezzel .próbálják csökkenteni az iskolába kerüléssel járó nehézségeket. Különös gondot fordítanak a cigány- gyerekek óvodába járására. Ha a gyerekek egy-két napot hiányoznak, már indul is a családhoz az óvó néni. Mert eredményeket ugye csak kemény munka árán lehet elérni. Az iskolában a hat végzős cigánytanulóból mind a hat jelentkezett továbbtanulni. (Sajnos, ez a törődés később, a középiskolákban már nem érezhető.)

És tessék meghallgatni a terveket. Nem akármilyen fába vágta a fejszéjét a végegyházi általános iskola tantestülete.

— Elterveztük, hogy bekapcsolódunk a Zsolnai-féle anyanyelvi alternatív tanterv oktatásába. A felkészítésben részt venne a munkákat irányító igazgatóhelyettesünk, a tanítónő és a napközis nevelő. Ennek a programnak egyébként a Mezőkovácsházi 1-es számú Általános Iskola a bázisintézménye. Remélem, a jelentkezésünket elfogadják. Nagy fantáziát és értelmet látunk benne. Aztán szeretnénk a mikroelektronikai programba is bekapcsalódni. Hét tanulónk vesz részt ezen a nyáron a szarvasi számító- gépes táborban. Három Commodore C—16-os számítógépet szerzünk be részben a saját költségvetésünkből, részben a Szabadság Termelőszövetkezet és a Mezőko- vácsháza és Vidéke Áfész segítségével. Az oktatás szakköri keretekben folyik majd.

— Célul tűztük ki — folytatja Baráth Mihály —, hogy iskolaszövetkezetét is alapítunk, s már megkezdtük a második műhely létrehozását is. Szóval, nem lehet mondani, hogy hátrányos helyzetben lennénk.

Az utóbbi mondat korábbi kétkedéseimre volt magyarázat. És arra, aminek útban hazafelé próbáltam megkeresni az okát. Hogy valahol a „végeken” is lehet lépést tartani a korszerű oktatási módszerekkel, csak az újra érzékeny vezetés, nevelőtestület kell hozzá. És emberléptékű iskola, ahol minden kisdiákot jól ismernek a nevelőik, s ahol a nevelés nem csak protokolláris szempontból áll az oktatás szó előtt.

A gondozott sövénykerítés mellett elhaladva az is eszembe jutott, hogy hány intézményben, vállalatnál virít a virágoskert, míg a munkahelyi légkör, a munka becsülete e precízen kezelt parkok mellett háttérbe szorul. Végegyházán megvan a természet és a munka becsülete is. Szépen egymás mellett, egymást kiegészítve. Mögötte sok-sok erőfeszítés, vita, próbálkozás. De nem hagyják magukat, A „végeken” is teljes életet akarnak élni. S ha ennyire akarják, sikerül is ...

B. Sajti Emese