Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-24 / 120. szám
o 1985. május 24-, péntek Az alkonyaiban messzire világítanak Szeged határában az algyői földgázkitermelő üzem fényei MTl-fotó: Stekovics János — KS „Olyan gyerek volt, amilyet egy anya álmodhat” Nehéz nekem erről beszélni. Legyen egy kis türelemmel irántam, mig összeszedem magam. Már dolgozni is alig tudok, úgy megviselt a dolog. Pedig egyedül nevelem a két gyereket. Mikor a kisfiam megszületett, nemsokra rá, meghalt a férjem. Mindenünk megvolt, békességben, szeretetben éltünk. Talán a kicsit jobban óvtam, mint a lányomat, mert nagyon beteges volt. De nem kényeztettem el. S most itt állok teljesen tanácstalanul. Ki tudja megmondani, hol rontottam el, S most mit kell tennem? A baj úgy kezdődött, hogy a lányom egy- ' szer figyelmeztetett; a kisfiam játékai között idegen kisautók vannak. Mikor megkérdeztem a gyereket, azt mondta, cserélte. Amit adott érte, nagyjából árban megfelelő volt. Ezzel napirendre is tértem felette, mígnem a fiú barátai egyszer mondják nekem, hogy Péter lopott. Azonnal rohantam a boltba, s megkérdeztem. Igaz, mondták az eladók, akik engem jól ismernek, hiszen ott vásárolok. Megfordult a bolt körülöttem. Kiderült, a fiam csokikat lopott, amin csodálkoztam, mert nem is szereti. Kiderült, néhány barátjával együtt cukkolták egymást. Ez volt számukra a bátorság mércéje. A könyvek úgy írják, ilyenkor szépen le kell ülni a gyerekkel, és józan hangon megbeszélni vele mindent. Így tettem, mert ha az első dühömben ütni kezdem, tán agyon is ütöm. Mondtam neki, ha nagyon vágyik valamire, leülünk, megbeszéljük, s ha jogos a kérés megvesszük, s akkor nincs semmi baj. Higyje el, nagyon bíztam, hogy minden jóra fordul, mert ez a gyerek olyan otthon, mint egy angyal. Maga ajánlkozik segíteni, a hobbikertben úgy dolgozik, mint egy felnőtt. Jól is tanul, csupa négyese és ötöse van, kivéve a matematikát. Hol is tartottam? Ja, szóval mire összeszedtem volna magam, jött az igazi villámcsapás. Húsvét előtt nem sokkal jönnek a gyerekek, hogy Péter, a fiam, és a barátja megint lopott. Kérdeztem, mikor, hiszen napközis délután, s onnan pontos időben érkezett haza. Kiderült, elkéredzkedtek, s az alatt követték el az újabb bűnt. Most öntapadókat, meg matricákat loptak. Igen nagy mennyiségben. Kétségbeesésemben a másik fiú szüleihez rohantam. Az apuka rám sem hederített, aztán az anyuka jól elpáholta a fiát. Nem tagadom, én is tomboltam. Másnap nem tudtam dolgozni, annyira kétségbeestem. Bementem az iskolába, kerestem a gyerek osztályfőnökét, könyörögtem neki, nagyon fontos, hogy beszéljek vele. Tudta, miről van szó, behívott másnap este fél hatra. S akkor mondta el, ez a legkevesebb, mert a gyerek a barátjával együtt még pénzt is lopott az öltözőből az iskolában. Másnap pedig várjam a lakásunkon a nyomozókat. Na, jöttek is a nyomozók. A két gyerek igyekezett minden bűnét a másikra kenni, de azért bevallottak mindent. Először láttam rémültnek a fiam. Mint aki most fogja fel először, mtt is tett. Én már korábban mindent figyeltem a lakásban, így nem merte behozni. A tárolóban, meg itt-ott dugta el. Ekkor derült ki, hogy tőlem is lopott. Könyvekre. Mert nagyon szeret olvasni. Esténként én is, ha van időm, szívesen olvasok fel neki. Őröm nézni, hogy falja a könyveket. Ha szólt volna, megveszem boldogan! Miért kellett neki ezt tenni? Voltunk aztán a rendőrségen is. A nyomozók nagyon értettek a gyerekek nyelvén. Csak jót mondhatok róluk. Előtte, igaz, nagyon sírt a fiam, hogy nem megy, de én elmagyaráztam neki, hogy a rendőrök csak jót akarnak nekünk, mert olyat csinált, amit a felnőtteknél börtönnel büntetnek, örüljünk, hogy segíteni akarnak nekünk, ha már idáig süllyedtünk ... Szerencsére, minden előkerült, nem lett nagyobb baj belőle. Már talán egy kicsit kezdek is megnyugodni, hogy így kibeszélhettem. Mert ugye, kihez is fordulhatnék? Ilyennel nem dicsekszik az ember. Tudja, azért valamit nem értek. Mikor benn jártam az iskolában, a szülői munkaközösség — mint később megtudtam —, az én gyerekem ügyét tárgyalta. Miért nem hívtak be? Leprás vagyok én? Nem lett volna jobb, ha együtt törjük a fejünket, hogy mit is kell ilyenkor tenni? Kérdeztem én a tanárt is, nem lehet-e, hogy beteg a gyerek? Esetleg vigyem-e pszichológushoz? Azt mondta, ne vigyem, azok csak összezagyválnak mindent. Hát, tanácstalan voltam és vagyok is. Aztán a másik kérdésem; miért engedik el a gyereket szülői engedély nélkül a napköziből? Akkor ez nem történhetett volna meg. Bevallom, mikor hazajöttünk a rendőrségről, úgy istenigazából megvertem a gyereket. De nem kínzóm folyton, nem gyanúsít- gatom. Ahogyan az iskolájában teszik. Azóta nincs megállása. Most attól rettegek, hogy az iskolagyűlésen is kiprédikálják. Pedig már így is kirekesztették az osztályközösségből. Ha történik valami, mindjárt őt, meg a társát gyanúsítják. így egy felnőtt sem élhet, nemhogy egy gyerek. És még egy dolog motoszkál bennem. A boltban mondták, mennyi gyerek lopott az idén. Nem lakótelepi betegség ez? Negyven ilyen jegyzőkönyvük van. Ez rettenetes. És akkor miért csak az én kilencéves fiam kell pellengérre állítani? Sokat gondolkoztam, sok pszichológiai tárgyú könyvet olimstam erről. Falun alig akad ilyen eset. Ott ismerik az emberek egymást, tán azért. Állítólag, mint a többi, rágógumilopással kezdte a fiam. Talán még lehetett volna segíteni. Vagy még mindig van rá mód? Könyörgöm, segítsen, mert megállt a tudományom. Így pedig nem lehet élni. Nem merek szülői értekezletre sem járni, mert úgy néznek rám, mintha én is tolvaj lennék. Az igazgató ítélete egyébként még hátra van. Lehet, áthelyezik egy másik iskolába. Én is megbüntettem. Nem mehet el az osztálykirándulásra. De látom, nem nagyon bánja, hiszen kizárták a pajtásai. Mondja kérem! A fiamnak az egész életét magányosan kell ezután leélnie? Mi lesz velünk? Könyörgöm, segítsen... Lejegyezte: B. Sajti Emese Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát Törődnek az idősekkel Vakszövetségi élet Szeghalmon Tíz évvel ezelőtt 303 tagja volt a Vakok és Gyengén- látók Országos Szövetsége Békés megyei szervezete szeghalmi körzeti csoportjának, ma pedig már csak 220- an vannak. A körzeti csoport vezetője, Hőgye Mihály a vezetőség többi tagjával együtt tartalmas tevékenységet igyekszik megvalósítani a csoportban. Hat éve is elmúlt már annak, hogy klubközösségben is találkoznak. Kirándulásokat, találkozókat, előadásokat szerveznek a környék vak és gyengénlátó embereinek. Ősszel Dévavá- nyán rendeztek jó hangulatú találkozót, ahová az okányi termelőszövetkezet autóbusza szállította a vendégeket. A helybeli termelőszövetkezet ebédet adott a rendezvény támogatására. Márciusban Körösladányban találkoztak taggyűlésen a körzeti csoport tagjai, s a budapesti irányítók jelenlétében beszélhették meg problémáikat. Elmondották, hogy a környéken még mindig gondot jelent a vakok számára biztosított díjmentes kedvezmény igény- bevétele a helyi autóbuszjáratokon. A körzeti csoport vezetősége tervezi már a nyári programokat is. Júniusban a Szeghalom-környéki Várhelybe kirándulnak, míg júliusban kétnapos-útra készülnek Miskolcra. Az ősz folyamán szeretnének ellátogatni a gyulai strandra és Füzesgyarmatra is. B. Zs. Hibás hajfestékek A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet az importáló DfiL- KEK Vállalat megbízásából megvizsgálta a bolgár gyártmányú Anette hajfestékek minőségét. Megállapította, hogy a 13-as hamvasszőke és a 16-os platinaszőke festékek minősége nem felel meg a tanúsítottnak. A minőséghibás festékek a hajat szőke helyett szürkére vagy feketére festik, emiatt azok rendeltetésszerű használatra alkalmatlanok. Ezért a KERMI a 13- as és 16-os jelzésű Anette hajfestékek további árusítását megtiltotta. Az Intézet felhívja a forgalmazó kereskedelmi vállalatokat, hogy a rossz minőségű hajfestékek árusítását haladéktalanul szüntessék meg. A vásárlókat reklamáció esetén a termék minőségének ellenőriztetése nélkül kártalanítani kell. A Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátnak jelenleg 871 nyugdíjas dolgozója van. Ez a nagy szám arra ösz,- tönzi a vállalat szakszervezeti bizottságát, hogy fokozottan törődjön idős, munkában megfáradt munkásaival, alkalmazottaival. A kombinát szakszervezeti bizottsága évente tárgyal az egyes rétegek — köztük a nyugdíjasok — helyzetéről — s ráirányítja a munkahelyi bizalmi testületek figyelmét a velük való tartalmi foglalkozásra. A szakszervezeti bizottság irányításával 9 tagú nyugdíjas bizottság dolgozik a nagyüzemben, segíti a munkahelyi bizalmi testületeket. A jelzett szakszervezeti szervek feladata nem kicsi, hiszen sokan vannak a nyugállományba vonultak között, aikknek nyugdíja nem éri el a havi háromezer forintot, ráadásul sok esetben másodmagát kell ebből az összegből eltartania az idős embernek. Nem vitás, hogy ezekre a nyugdíjasokra fokozott figyelmet kell fordítani és gondjaikon enyhíteni. A kombinát szakszervezeti bizottsága a múlt év októberében fokozatosan összehívta az egyes munkahelyi bizalmi testületek nyugdíjasait — ezeken a megbeszéléseken közel ötszáz nyugdíjas vett részt. Elmondták gondjaikat, jelezték, miben várnak segítséget fiatalabb kollégáiktól. Az elhangzottakat összegezték az elkészítő bizottság tagjai, ezzel segítve a SZB munkáját. A jelentésből az alábbi tényeket szűrte le. A nyugdíjasok étkeztetése minden területen megoldott, a háromezer forintnál kevesebből élők kedvezményes üzemi étkeztetésben részesülnek. Évente átlagosan 184-en kapnak anyagi támogatást. Cseppet sem mellékes, hogy lakáshelyzetük megoldott, életük végéig használhatják a kombinát szolgálati lakásait. Tüzelőellátásukról az a kerület, üzem gondoskodik, ahol nyugdíjaztatás előtt dolgozott. Több idős embert patronál egy-egy szocialista brigád — indokolt lenne körüket bővíteni. A munkahelyi bizalmi testületek a beteg nyugdíjasokat rendszeresen látogatják. Természetesen a szakszervezeti tisztségviselők, alapszervezeti tagok azokkal is törődnek, akik nem betegek és a kisnyugdíjasoknál jobb helyzetben vannak. Szorgalmazzák, hogy akinek az egészségi állapota engedi, az vállaljon munkát a kombinát bármely területén. Ezzel nemcsak pénzhez, természetbeni juttatáshoz jutnak, hanem nyer tevékenységükkel a nagyüzem is. A nyugdíjasok felhalmozott szaktudása, tapasztalata jól hasznosítható — ezt már korábban felismerte a nagyüzem vezetése és ezért szívesen alkalmazza őket. A munkán kívül jut idő a kikapcsolódásra, közös programokat szerveznek a nyugdíjasoknak. A kombinát vezetői két évenként találkoznak volt dolgozóikkal — tájékoztatják őket a nagyüzem eredményeiről, gondjairól. A szakszervezetisek helyet biztosítanak az idős embereknek különböző gyógyüdülőkben: Gyulán, Harkányban, és más helységekben. S ami másutt meglehetősen ritka, még a vállalati üdülőben, főszezonban is fogadni tudják néhányu- kat. Tavaly egy év alatt nyolcszor adott a kombinát vezetősége autóbuszt, hogy nyugdíjasaik kirándulni mehessenek, megismerkedjenek hazánk nevezetességeivel. A felsorolt segítségen kívül nem szabad megfeledkeznünk a családok szerepéről. Mert igaz ugyan, hogy a volt munkahely sokat tehet a nyugdíjasok életének megkönnyítésében, de az elmagányosodás, a közvetlen gondoskodás jelentős feladatából a fiatal rokonok sem húzhatják ki magukat. A nagyvállalat törekvései csak így a családi háttérrel válhatnak igazán hatásossá. A kombinát szakszervezeti szervei, vezetői ennek tudatában gondoskodnak nyugdíjasaikról, s igyekszenek a jövőben is mind többet tenni értük. m. n. zs. Választások Magyarországon Tiszteletbeli elnök: Lenin Q A vesztett háború népforradalomba torkollott. A háborús parlament, amelyet 1910-ben választottak meg, 1918. november 16-án „a teljesen megváltozott viszonyokra való tekintettel” kimondta feloszlatását. Még aznap a Parlament előtti téren összegyűlt tömegek bejelentették a népköztársaság kikiáltását. A régi képviselőház utolsó ülése mindössze 5 percig tartott. Utána a kupolacsarnokban összeült a Nemzeti Tanács. Hock János, a köztársaság lelkes híve ékesszólóan jelentette be a király lemondását. — Máris összetörtük a trónt, amely az önkényuralomnak, a népiek elnyomatásának, a rabszolgatartásnak és a vérrel-vassal dolgozó régi világrendnek volt alapköve. Szabad és független nemzetté lettünk, elszakadván a német szövetségtől és az osztrák közösségtől... Összejöttünk, hogy kimondjuk most államformánk megváltoztatását: a szabadás független köztársaságot. így lett a vérözönből megváltás, a halál pusztulásából dicsőséges feltámadás. Az „őszirózsás forradalom” kormánya az 1918. évi I. Néptörvényben gondoskodott az általános, titkos, most már a nőkre is kiterjedő választójogról, amely csupán a férfiaknál 21, nőknél a 24 éves korhatártól függött, de a nőknél még az írás-olvasás ismeretét is megkövetelte. A törvény a számítások szerint mintegy kétszázezer, elsősorban falusi nőt fosztott meg a választás lehetőségétől. És nem elégítette ki ez a törvény az ország férfiifjúságát sem, hiszen a 18 évesek, akik közül nem kevesen megjárták már a frontok poklát is, és igazán felnőtté váltak, nem szavazhattak. Meg is kezdődött a választások előkészítése, megkezdődött a különböző pártok közötti harc. Az 1918 novemberében alakult Kommunisták Magyarországi Pártja nem indulhatott rajtuk. A piárt vezetőit letartóztatták, a pártot félillegalitásba, valójában illegalitásba szorították. A régi köz- igazgatás készítette elő a választásokat, ezzel eleve a* polgári piártok kerültek előnybe. A Vörös Újság még a választási küzdelem előtt rámutatott: „A nemzetgyűlési választásokon a szociáldemokratákkal szemben a piolgári piártok nagy- nagy többséggel fognak győzni. A polgári ellenforradalom korlátlan szabadsággal szervezkedik... a szolgabíróterror, a papi uszítás akadálytalanul folyik. Ha valaha azt hihette a Szociáldemokrata Párt, hogy parlamenti többség útján egyszerű szavazással kisajátíthatja a kapitalizmus osztályállamát, és kiépítheti a szocialista államot, ennek a naiv ábrándnak az orosz, most pedig a német és osztrák példa után vége.” E választásokra azonban nem került sor, 1919. március 21-én vértelenül győzött a proletárforradalom. És a következő vasárnapon, 1919. március 23-án, a magyar történelem e felejthetetlen napján az Országház-téren több mint 100 ezer ember köszöntötte a két nappal korábban kikiáltott Magyar Tanácsköztársaságot. Ebben az időben még nem voltak hangszórók, s a százezernyi emberhez egyszerre több szónoknak kellett beszélnie. Kun Béla, Bokányi Dezső, Garbai Sándor a munkások vállán állva beszéltek, Bőhm Vilmos hadügyi népbiztos egy automobil tetejéről, Hamburger Jenő és Nyisztor György a Földművelésügyi Népbiztosság, Vágó Béla pedig az Igazságügyi Palota erkélyéről tartott szónoklatot. Az egész tér visszhangzott a proletárdiktatúrát, a Forradalmi Kormányzó Tanácsot, Szovjet-Oroszországot, a III. Internacionálét és Lenint éltető kiáltásoktól.
