Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-08 / 288. szám
1984. december 8., szombat NAGYVILÁG Önállóság és felelősség Gazdasági kísérlet a Szovjetunióban Beszélgetés az Állami Tervbizottság első elnökhelyettesével A gazdasági tevékenységben a vállalatok jogainak bővítésére irányuló gazdasági kísérlet menete állandóan az SZKP és a szovjet állam figyelmének homlokterében áll. Lev Vorogyin, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának első elnökhelyettese, a gazdasági kísérlet általános irányítására alakult bizottság elnöke e kísérletben részt vevő öt ágazat vállalatainál az új feltételek közötti munka legfontosaT>b irányairól nyújtott tájékoztatást. — Hogyan értékeli a gazdasági kísérlet első eredményeit? — Figyelembe kell venni, hogy az a hét hónap, amelynek folyamán különböző ágazatokhoz tartozó mintegy 700 egyesülés és vállalat minőségileg új feltételek között tevékenykedik, nem nagy idő. Ezenkívül a kísérlet az ipar, az egész népgazdaság munkáját jellemző fő mutatók általános javulása közepette folyik, ami törvényszerű eredménye a párt-, a tanácsi, a gazdálkodó szervek, maguk a dolgozó kollektívák által végzett, a Központi Bizottság decemberi (1983), februári és áprilisi (1984) plénumán elfogadott határozatok megvalósítását célzó nagy szervező munkának. Mégis minden alap megvan arra, hogy levonjuk az általános következtetést: azoknál a vállalatoknál, ahol a kísérlet folyik, növekedett a kollektívák érdekeltsége és felelőssége a fő gazdasági mutatók megjavításáért. A termelés egész növekményét egyedül a munkatermelékenység növekedése terén érték el. Lényegesen csökkentették az önköltséget, s ennek alapTebogo Moselane tisztele- tes a dél-afrikai Sharpeville fekete gettóváros lelkésze. (Sharpeville 50 kilométerre van Johannesburgtól.) Moselane legfőbb egyházi vezetője az 1984. évi Nobel-béke- díj kitüntetettje, Desmond Tutu anglikán püspök. A megtiszteltetés a püspöknek és a fekete településeken dolgozó munkatársainak — köztük Tebogo Moselane tiszteletesnek — egyaránt szól. A dél-afrikai rendőrség Moselanet az utóbbi hónapokban többször beidézte kihallgatásra, körülzárták- a házát, éjjelente rendszeres telefonhívásokkal zaklatták, a szélsőjobboldali Witt-kom- mandó fehér rohamosztago- sai megfenyegették. A pretoriai rezsim Moselanet és Tutut egyaránt „veszélyes forradalmároknak” tekinti. Hogy Sharpeville fekete lakói két hónap óta sztrájkolnak és utcai tüntetéseket tartanak — azért is a lelkészt és munkatársait okolják. Szeptember 3-án általános sztrájkkal tiltakoztak Sharpeville polgárai a tervezett lakbéremelések el'en. A nyomorúságos viskók lakbérei már így is a legmagasabbak Dél-Afrika fekete városai közül, amelyek gyűrűként veszik körül a fehérek ipari központjait. A feketék tudvalévőén nem lakhatnak a fehér urak városaiban. Moselane ezen a napon gyűlést tartott a templomban. Elmondta, hogy a lakbéremelésekért felelős, feketékből álló városi tanács az elmúlt évben hétmillió dollár nyereséget ért el. Egyáltalán nem kellene tehát a lakbéreket emelni. Felborzolta a kedélyeket, amikor kiderült, hogy a „városatyák” megbízatásukat jövedelmező, privát üzletelésekre használják fel. A fehérek bábjaként kerek fél év óta hivatalban levő polgármester 200 ezer dollárért szolgáltatóházat építtetett magának, üzletekkel, benzinkút- tal és étteremmel, helyettesének pedig bevásárlóközján túlteljesítették a nyere- ségi tervet. A kísérletben részt vevő öt minisztérium közül három elérte a szerződéses szállítások hiánytalan teljesítését. — A kísérlet milyen ösztönzői hatottak a legeredményesebben az ön által említett változások elérésében? — Előnyös a változás a szállítások teljesítésében. A szerződéses fegyelem megtartásán alapul az egyesülések és vállalatok tevékenységének értékelése. Kedvező szerepet játszott továbbá a tervek kidolgozásának metodikájában és határidőiben végbement változás, a termelés és értékesítés irányításának; magukban a vállalatokban a premizálási rendszereknek üzemen belüli átalakítása. A vállalatok élnek azzal a számukra biztosított joggal, hogy a kiemelkedő eredményeket elérő dolgozókat a béralap-megtakarítás összegeiből jutalmazzák. — Módosultak a béralap, az ösztönzési, a termelésfejlesztési alapok megtervezésének feltételei is — mondotta az elnökhelyettes. — A tervezésnek szilárd gazdasági normatívák az alapjai. Ennek révén a dolgozó kolpontja van. Sharpevilleben elszabadult a pokol. A tömeg megroFTánta a kocsmákat és italraktárakat. A rendőrség és a katonaság brutálisan vágott vissza: több mint száz feketét megöltek, ezreket vetettek börtönbe, nemcsak Sharpevilleben, hanem másutt is, ahol tiltakozó megmozdulások voltak. Amikor a hír megérkezett, hogy Desmond Tutu kapta a Nobel-békedíjat, a Dél-afrikai Egyházak Tanácsa (SACC) éppen ülésezett. Leírhatatlan volt az ujjongás. Táncoltak, énekeltek, átölelték egymást a tanács tagjai, pedig tudták, hogy korai az öröm. Már 1960-ban is kapott Nobel-békedíjat egy fekete dél-afrikai, az akkori Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) elnöke, Albert Lu- thuli. Az apartheid mégis maradt, az ANC-t régen betiltották, s azok, akik Luthu- li halála után az ő munkáját folytatták, börtönben vagy száműzetésben vannak. Botha elnök kormányzata úgynevezett reformokat hirdetett meg. Az alkotmány- módosítás azonban, amellyel a félvérek és az indiai származásúak részére külön parlamentet hoztak létre, nem tévesztette meg a világot. Az ENSZ közgyűlése az új allektívák új fontos lépéseket tehetnek a belső tartalékokért, s nem kell tartaniuk attól, hogy a következő időszakra felemelt előirányzatokat állapítanak meg számukra. — Ösztönzi-e a kísérlet a műszaki haladás meggyorsítását? — Okvetlenül. Jelenleg olyan helyzet alakult ki, amikor minden vállalat lehetőséget kapott a műszaki újjáalakításra, az élelmiszer- iparban a rekonstrukcióra, az általa^ megkeresett és a kölcsönvett eszközök fel- használásával. Ezen a téren azonban még sok a tennivaló. A gépipari vállalatok megkapták azt a jogot, hogy a tudomány és technika egységes fejlesztési alapjának eszközeit kutatómunkákra használják fel. A műszaki és a gazdasági intézkedések összekapcsolása a kísérlet keretében lehetővé tette a részt vevők számára, hogy ésszerűen rendelkezzenek a munkatartalékokkal, ami most különösen fontos. . A tudományos-műszaki haladás ütemének meggyorsításáról olyan ösztönzőket állítanak be, amelyek jobb minőségű termékeket eredményeznek és az exportot is segítik. A dolgozó kollektívák kiterjedt jogait és nagy felelősségét szervesen összekapcsolva a kísérlet növeli erejüket, segíti beszabályozni azt a gazdasági mechanizmust, amellyel az ország megkezdi majd a tizenkettedik ötéves tervet. kotmányt érvénytelennek nyilvánította. A választásokon az indiaiaknak és a félvéreknek csupán 30 százaléka vett részt. A fehér kisebbségi kormányt újabb vereség érte, amikor néhány héttel- később a gettóvárosok fekete polgármesterei —akiket pedig a rezsim az ön- kormányzat jelképeiként tüntetett fel — kénytelenek voltak elmenekülni fekete testvéreik elől. Az ellenzéki Egyesült Demokratikus Front (UDF) harcot hirdet az ellen, hogy a lakosság 70 százalékát kitevő fekete többséget semmibe vegyék, negyedosztályú állampolgárokként kezeljék. A front, amelyben 700 haladó csoport, szakszervezet és egyházi szervezet egyesült, hirdette meg a választások bojkottját is. A fajüldöző kormányzat felismerte a veszélyt, amely a népszerű UDF részéről fenyegeti. Ezért 16 vezetőjét előzetes letartóztatásba helyezte, Louis le Grange belügyminiszter nyíltan betiltássá] fenyegette a szervezetet. És néhány nap múlva érkezett a hír Tutu püspök Nobel-díjáról. A püspök tagja az UDF felügyelő bizottságának, az általa szervezett Dél-afrikai Egyházak Tanácsa pedig szorosan együttműködik az állítólag felforgató szervezettel. Tutu előreláthatólag decemberben utazik Oslóba, hogy átvegye a Nobel-békedíjat. Az akta száma: Nr. 84—02110, címkéjén az áll: „A fülöp-szigeti nép kontra Ver tábornok”. Ami pedig a tartalmat illeti, a manilai különleges ügyészségi testület iratai akár a csaknem két évtizede hatalmon levő Marcos elnök sorsát is eldönthetik. A szóban forgó ügy ugyanis, amely hosszú hónapok vajúdása után nemrég jutott el az igazságszolgáltatás egyik legmagasabb fórumára, minden bizonnyal a legrobbanásveszélyesebb, amellyel az elnök és kormányzata szembe kell, hogy nézzen. Az Aquino-ügyről van szó: 1983. augusztusában a manilai repülőtéren megölték a távol-keleti állam legjelentősebb ellenzéki vezetőjét, Benigno Aquino szenátort, amikor több esztendős száműzetés! után az Egyesült Államokból hazaérkezett. Dz Dgrava- jelentés Az emlékezetes gyilkosság nehezen csillapuló politikai vihart kavart a 7000 sziget országában. Nem kevés szakértő értékelte úgy a helyzetet, hogy a merénylet utáni ingatag korszakkal megkezdődött „az elnök alkonya”. Számost jel valóban arra utal, hogy a szélesebb közvélemény mellett az üzleti körök egy része is fokozatosan kiábrándult a Marcos-féle „alkotmányos tekintélyuralmi rendszerből”. Ezt indokolják az ország egyre súlyosbodó gazdasági nehézségei is, amelyen a külföldi adósságok átütemezéséről folytatott tárgyalások sem sokat segítettek, legfeljebb a' pillanatnyi problémákat odázták el. Más megfigyelők viszont figyelmeztetnek: a hatalmi harcokban igen gyakorlott Marcos sorsát végső soron a támaszaként szolgáló hadsereg, valamint fő szövetségese, az Egyesült Államok állásfoglalásai döntik el — ezek pedig egyelőre meglehetősen kétértelműek. A fejlemények értékelése szempontjából mindenesetre tanulságos nyomon követni az Aquino-ügy menetét. Marcos első presztízsvesztesége az volt, hogy a gyilkosság keltette hazai és nemzetközi felháborodás, az elhúzódó, véres tiltakozóhullám miatt kénytelen volt beleegyezni egy különbizottság létrehozásába. Ez a részrehajlónak bizonyult testület azonban — megint csak a közvélemény nyomására — csakhamar feloszlott. A második próbálkozás sem volt szerencsésebb: egyes felkért politikusok el sem vállalták a részvételt a vizsgálatban. Végül egy Carazon Agrava bírónő vezetésével alakult új bizottság látott munkához a merénylet körülményeinek felderítésére, óriási figyelem kíséretében. Tanúkihallgatásait szinte naponta közvetítette a rádió, 400 férőhelyes manilai üléstermüket állandóan zsúfolásig megtöltötte a kíváncsi közönség. Az Agrava-bizottság október végén fejezte be munkáját, egyértelmű eredménynyel: a hivatalosan hirdetett teória (vagyis^ hogy Aquinót egy, az illegális kommunisták által felbérelt magányos gyilkos tette el láb alól) megdőlt. Ehelyett leszögezték, hogy a szenátort kétséget kizáróan a fegyveres erők tagjai ölték meg, s a kulisszák mögött egy összeesküvés szálai húzódnak meg. A testület jelentése jó néhány gyanúsítottat, köztük magas rangú főtiszteket név szerint isi felsorol. Taktikai húzás? Marcos számára a vizsgálat ilyen lezárása enyhén szólva kínos. Az egyetlen vigasz számára az, hogy maga Agrava asszony — társaitól eltérően — egy enyhébb kü- lönjelentésit készített, mint a bizottság másik négy tagja. ök ugyanis többségi beszámolójukban a háttérben álló szereplőket magasabban keresték, s egyik fő felelősként utaltak Fabian Ver tábornokra, a hadsereg vezérkari főnökére, ö pedig nemcsak hogy a katonai ranglétra csúcsán helyezkedik el, de egyben az elnök, s felesége, Imelda közeli barátja, az ország harmadik legtekintélyesebbnek tartott vezetője! Érthető hát, hogy az Agra- va-jelentés a kérdőjelek feloldása helyett így inkább szaporította azokat. Tisztázatlan, hogy mennyire tudja Marcos kihasználni a két, egymásnak részben ellentmondó változatot? (Agrava asszony a repülőtér biztonsági erőinek parancsnokát nevezte főbűnösnek.) Kérdéses, hogy Marcos szükség esetén valóban hajlandó-e ejteni a „jobbkezének” számító Vert, vagy mostani, „átmeneti szabadságolása” csupán taktikai húzás volt? Néhány washingtoni megnyilatkozás a jelek szerint arra ösztönzi, hogy csakugyan áldozza fel, hiszen a Fehér. Ház elsősorban a nagyobb vihar kitörését akarja megakadályozni — akár kisebb engedmények árán isi Ha ugyanis Ver tábornokot a most folyó újabb vizsgálatok során felmentik — s erre a tanúk manipulálása, propaganh'adjárat és külső befolyásolás révén máris utalnak egyes momentumok —, megnő egy elsöprő robbanási veszélye az amerikaiak ázsiai stratégiai érdekei szempontjából lét(Fotó: AP — MTI) fontosságú körzetben. A washingtoni aggodalmak magyarázata egyrészt az, hogy a Fülöp-szigeteken óriási haditengerészeti és légitámaszpontot tartanak fenn, s ezek biztonságát minden körülmények között meg akarják őrizni. Másrészt kénytelenek voltak felismerni, hogy az elmúlt esztendőben megszaporodott, s hevesebbé vált ellenzéki megmozdulások bizonyos Amerika-ellenességet is tükröznek, mivel a Mar- cos-ellenesség bizonyos fokig óhatatlanul összekapcsolódik a fő pártfogó támadásával is. Tábornoki manifesztum Az összkép persze ennél is bonyolultabb, hiszen a Washingtonból érkező sugallatok nem egyformák: más a véleménye például a külügyminisztériumnak, s más a Pentagonnak. Maga Reagan elnök nemrég kijelentette, hogy Marcos uralmának egyetlen alternatívája a Fülöp-szigeteken egy kommunista hatalomátvétel. Ez érthetően hideg zuhanyként érte a középutas, amerikai támogatást igénylő ellenzéki csoportokat, amelyek épp abban reménykednek, hogy a Fehéz Ház tanult az „iráni leckéből”, s nem fog a végsőkig ragaszkodni Marcos személyéhez. Figyelmeztető ómenként idézhető fel az a terjedelmes hirdetés is, ami a napokban jelent meg a legnagyobb példányszámú manilai újságban. A hadsereg 83 tábornokából 68 e furcsa módszert választotta, hogy indulatos mani- fesztumban álljon ki Fabian Ver ártatlansága mellett, visszautasítva a fegyveres erőket ért „méltatlan kritikát”, s figyelmeztetve a „lehetséges következményekre”. Nem csoda hát, ha manapság kevesen mernek jóslatokba bocsátkozni az Aquino-ügy kapcsán. Az ellenzéki képviselők kísérlete, hogy elérjék Marcos elnök lemondatását, „erkölcsi, törvényességi és politikai felelősségére” hivatkozva, sikertelen maradt, s a parlamenti erőviszonyok ismeretében eleve reménytelen is volt. Ám ha Ver bűnössége bebizonyosodna, nehéz lenne elhitetni, hogy a tábornok teljesen Marcos tudtán kívül vett volna részt a szenátor ellen szőtt összeesküvésben. Mindezért alig akad olyan megfigyelő, aki biztos lenne abban, hogy az újabb vizsgálatsorozat meglepetést hozhat. A legtöbben úgy vélik, hogy a Nr. 84—02110 jelzetű akta nincs ugyan még lezárva, ám utolsó lapját az elnöki palotában már régen megírták. Szegő Gábor Gáti István A legutóbbi zavargások során több mint száz feketét megöltek. A temetések tüntetésekké változtak: a feketék nem akarnak többé negyedosztályú állampolgárokként élni (Fotó: Stern) Harc a fajüldözés ellen fl püspök Nobel-díja Tüntetés Marcos ellen Szaporodó kérdőjelek