Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-08 / 288. szám

1984. december 8., szombat NAGYVILÁG Önállóság és felelősség Gazdasági kísérlet a Szovjetunióban Beszélgetés az Állami Tervbizottság első elnökhelyettesével A gazdasági tevékenységben a vállalatok jogainak bő­vítésére irányuló gazdasági kísérlet menete állandóan az SZKP és a szovjet állam figyelmének homlokterében áll. Lev Vorogyin, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának első elnökhelyettese, a gazdasági kísérlet általános irá­nyítására alakult bizottság elnöke e kísérletben részt ve­vő öt ágazat vállalatainál az új feltételek közötti munka legfontosaT>b irányairól nyújtott tájékoztatást. — Hogyan értékeli a gaz­dasági kísérlet első ered­ményeit? — Figyelembe kell venni, hogy az a hét hónap, amely­nek folyamán különböző ágazatokhoz tartozó mint­egy 700 egyesülés és válla­lat minőségileg új feltételek között tevékenykedik, nem nagy idő. Ezenkívül a kísér­let az ipar, az egész népgaz­daság munkáját jellemző fő mutatók általános javulása közepette folyik, ami tör­vényszerű eredménye a párt-, a tanácsi, a gazdálko­dó szervek, maguk a dolgo­zó kollektívák által végzett, a Központi Bizottság decem­beri (1983), februári és áp­rilisi (1984) plénumán elfo­gadott határozatok megvaló­sítását célzó nagy szervező munkának. Mégis minden alap megvan arra, hogy le­vonjuk az általános követ­keztetést: azoknál a válla­latoknál, ahol a kísérlet fo­lyik, növekedett a kollektí­vák érdekeltsége és felelős­sége a fő gazdasági mutatók megjavításáért. A termelés egész növekményét egyedül a munkatermelékenység nö­vekedése terén érték el. Lé­nyegesen csökkentették az önköltséget, s ennek alap­Tebogo Moselane tisztele- tes a dél-afrikai Sharpeville fekete gettóváros lelkésze. (Sharpeville 50 kilométerre van Johannesburgtól.) Mose­lane legfőbb egyházi vezető­je az 1984. évi Nobel-béke- díj kitüntetettje, Desmond Tutu anglikán püspök. A megtiszteltetés a püspöknek és a fekete településeken dolgozó munkatársainak — köztük Tebogo Moselane tiszteletesnek — egyaránt szól. A dél-afrikai rendőrség Moselanet az utóbbi hóna­pokban többször beidézte ki­hallgatásra, körülzárták- a házát, éjjelente rendszeres telefonhívásokkal zaklatták, a szélsőjobboldali Witt-kom- mandó fehér rohamosztago- sai megfenyegették. A pre­toriai rezsim Moselanet és Tutut egyaránt „veszélyes forradalmároknak” tekinti. Hogy Sharpeville fekete la­kói két hónap óta sztrájkol­nak és utcai tüntetéseket tartanak — azért is a lel­készt és munkatársait okol­ják. Szeptember 3-án általános sztrájkkal tiltakoztak Shar­peville polgárai a tervezett lakbéremelések el'en. A nyo­morúságos viskók lakbérei már így is a legmagasabbak Dél-Afrika fekete városai közül, amelyek gyűrűként veszik körül a fehérek ipari központjait. A feketék tud­valévőén nem lakhatnak a fehér urak városaiban. Moselane ezen a napon gyűlést tartott a templom­ban. Elmondta, hogy a lak­béremelésekért felelős, feke­tékből álló városi tanács az elmúlt évben hétmillió dol­lár nyereséget ért el. Egyál­talán nem kellene tehát a lakbéreket emelni. Felbor­zolta a kedélyeket, amikor kiderült, hogy a „város­atyák” megbízatásukat jöve­delmező, privát üzletelések­re használják fel. A fehérek bábjaként kerek fél év óta hivatalban levő polgármes­ter 200 ezer dollárért szol­gáltatóházat építtetett magá­nak, üzletekkel, benzinkút- tal és étteremmel, helyette­sének pedig bevásárlóköz­ján túlteljesítették a nyere- ségi tervet. A kísérletben részt vevő öt minisztérium közül három elérte a szerződéses szállí­tások hiánytalan teljesítését. — A kísérlet milyen ösz­tönzői hatottak a legeredmé­nyesebben az ön által emlí­tett változások elérésében? — Előnyös a változás a szállítások teljesítésében. A szerződéses fegyelem meg­tartásán alapul az egyesülé­sek és vállalatok tevékenysé­gének értékelése. Kedvező szerepet játszott továbbá a tervek kidolgozásának me­todikájában és határidőiben végbement változás, a ter­melés és értékesítés irányí­tásának; magukban a válla­latokban a premizálási rend­szereknek üzemen belüli át­alakítása. A vállalatok élnek azzal a számukra biztosított joggal, hogy a kiemelkedő eredményeket elérő dolgozó­kat a béralap-megtakarítás összegeiből jutalmazzák. — Módosultak a béralap, az ösztönzési, a termelésfej­lesztési alapok megtervezé­sének feltételei is — mon­dotta az elnökhelyettes. — A tervezésnek szilárd gazdasá­gi normatívák az alapjai. Ennek révén a dolgozó kol­pontja van. Sharpevilleben elszabadult a pokol. A tö­meg megroFTánta a kocsmá­kat és italraktárakat. A rendőrség és a katonaság brutálisan vágott vissza: több mint száz feketét meg­öltek, ezreket vetettek bör­tönbe, nemcsak Sharpeville­ben, hanem másutt is, ahol tiltakozó megmozdulások voltak. Amikor a hír megérkezett, hogy Desmond Tutu kapta a Nobel-békedíjat, a Dél-afri­kai Egyházak Tanácsa (SACC) éppen ülésezett. Le­írhatatlan volt az ujjongás. Táncoltak, énekeltek, átölel­ték egymást a tanács tagjai, pedig tudták, hogy korai az öröm. Már 1960-ban is ka­pott Nobel-békedíjat egy fe­kete dél-afrikai, az akkori Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) elnöke, Albert Lu- thuli. Az apartheid mégis maradt, az ANC-t régen be­tiltották, s azok, akik Luthu- li halála után az ő munká­ját folytatták, börtönben vagy száműzetésben vannak. Botha elnök kormányzata úgynevezett reformokat hir­detett meg. Az alkotmány- módosítás azonban, amellyel a félvérek és az indiai szár­mazásúak részére külön par­lamentet hoztak létre, nem tévesztette meg a világot. Az ENSZ közgyűlése az új al­lektívák új fontos lépéseket tehetnek a belső tartaléko­kért, s nem kell tartaniuk attól, hogy a következő idő­szakra felemelt előirányza­tokat állapítanak meg szá­mukra. — Ösztönzi-e a kísérlet a műszaki haladás meggyorsí­tását? — Okvetlenül. Jelenleg olyan helyzet alakult ki, amikor minden vállalat le­hetőséget kapott a műszaki újjáalakításra, az élelmiszer- iparban a rekonstrukcióra, az általa^ megkeresett és a kölcsönvett eszközök fel- használásával. Ezen a téren azonban még sok a tenni­való. A gépipari vállalatok megkapták azt a jogot, hogy a tudomány és technika egységes fejlesztési alapjá­nak eszközeit kutatómunkák­ra használják fel. A műszaki és a gazdasági intézkedések összekapcsolása a kísérlet keretében lehetővé tette a részt vevők számára, hogy ésszerűen rendelkezzenek a munkatartalékokkal, ami most különösen fontos. . A tudományos-műszaki hala­dás ütemének meggyorsítá­sáról olyan ösztönzőket állí­tanak be, amelyek jobb mi­nőségű termékeket eredmé­nyeznek és az exportot is segítik. A dolgozó kollektí­vák kiterjedt jogait és nagy felelősségét szervesen össze­kapcsolva a kísérlet növeli erejüket, segíti beszabályoz­ni azt a gazdasági mechaniz­must, amellyel az ország megkezdi majd a tizenkette­dik ötéves tervet. kotmányt érvénytelennek nyilvánította. A választáso­kon az indiaiaknak és a fél­véreknek csupán 30 százalé­ka vett részt. A fehér ki­sebbségi kormányt újabb ve­reség érte, amikor néhány héttel- később a gettóvárosok fekete polgármesterei —aki­ket pedig a rezsim az ön- kormányzat jelképeiként tüntetett fel — kénytelenek voltak elmenekülni fekete testvéreik elől. Az ellenzéki Egyesült De­mokratikus Front (UDF) harcot hirdet az ellen, hogy a lakosság 70 százalékát ki­tevő fekete többséget sem­mibe vegyék, negyedosztályú állampolgárokként kezeljék. A front, amelyben 700 hala­dó csoport, szakszervezet és egyházi szervezet egyesült, hirdette meg a választások bojkottját is. A fajüldöző kormányzat felismerte a veszélyt, amely a népszerű UDF részéről fe­nyegeti. Ezért 16 vezetőjét előzetes letartóztatásba he­lyezte, Louis le Grange bel­ügyminiszter nyíltan betil­tássá] fenyegette a szerveze­tet. És néhány nap múlva érkezett a hír Tutu püspök Nobel-díjáról. A püspök tag­ja az UDF felügyelő bizott­ságának, az általa szervezett Dél-afrikai Egyházak Taná­csa pedig szorosan együtt­működik az állítólag felfor­gató szervezettel. Tutu elő­reláthatólag decemberben utazik Oslóba, hogy átvegye a Nobel-békedíjat. Az akta száma: Nr. 84—02110, címkéjén az áll: „A fülöp-szigeti nép kontra Ver tábornok”. Ami pedig a tartalmat illeti, a manilai különleges ügyészségi testü­let iratai akár a csaknem két évtizede hatalmon levő Mar­cos elnök sorsát is eldönthe­tik. A szóban forgó ügy ugyanis, amely hosszú hóna­pok vajúdása után nemrég jutott el az igazságszolgálta­tás egyik legmagasabb fóru­mára, minden bizonnyal a legrobbanásveszélyesebb, amellyel az elnök és kor­mányzata szembe kell, hogy nézzen. Az Aquino-ügyről van szó: 1983. augusztusában a manilai repülőtéren meg­ölték a távol-keleti állam legjelentősebb ellenzéki ve­zetőjét, Benigno Aquino sze­nátort, amikor több eszten­dős száműzetés! után az Egyesült Államokból hazaér­kezett. Dz Dgrava- jelentés Az emlékezetes gyilkosság nehezen csillapuló politikai vihart kavart a 7000 sziget országában. Nem kevés szak­értő értékelte úgy a helyze­tet, hogy a merénylet utáni ingatag korszakkal megkez­dődött „az elnök alkonya”. Számost jel valóban arra utal, hogy a szélesebb közvéle­mény mellett az üzleti körök egy része is fokozatosan ki­ábrándult a Marcos-féle „al­kotmányos tekintélyuralmi rendszerből”. Ezt indokolják az ország egyre súlyosbodó gazdasági nehézségei is, amelyen a külföldi adóssá­gok átütemezéséről folyta­tott tárgyalások sem sokat segítettek, legfeljebb a' pil­lanatnyi problémákat odáz­ták el. Más megfigyelők vi­szont figyelmeztetnek: a ha­talmi harcokban igen gyakor­lott Marcos sorsát végső so­ron a támaszaként szolgáló hadsereg, valamint fő szövet­ségese, az Egyesült Államok állásfoglalásai döntik el — ezek pedig egyelőre megle­hetősen kétértelműek. A fejlemények értékelése szempontjából mindenesetre tanulságos nyomon követni az Aquino-ügy menetét. Marcos első presztízsveszte­sége az volt, hogy a gyilkos­ság keltette hazai és nem­zetközi felháborodás, az el­húzódó, véres tiltakozóhul­lám miatt kénytelen volt beleegyezni egy különbizott­ság létrehozásába. Ez a rész­rehajlónak bizonyult testü­let azonban — megint csak a közvélemény nyomására — csakhamar feloszlott. A má­sodik próbálkozás sem volt szerencsésebb: egyes felkért politikusok el sem vállalták a részvételt a vizsgálatban. Végül egy Carazon Agrava bírónő vezetésével alakult új bizottság látott munkához a merénylet körülményeinek felderítésére, óriási figye­lem kíséretében. Tanúkihall­gatásait szinte naponta köz­vetítette a rádió, 400 férőhe­lyes manilai üléstermüket állandóan zsúfolásig meg­töltötte a kíváncsi közönség. Az Agrava-bizottság októ­ber végén fejezte be mun­káját, egyértelmű eredmény­nyel: a hivatalosan hirdetett teória (vagyis^ hogy Aquinót egy, az illegális kommunis­ták által felbérelt magányos gyilkos tette el láb alól) megdőlt. Ehelyett leszögez­ték, hogy a szenátort kétsé­get kizáróan a fegyveres erők tagjai ölték meg, s a kulisszák mögött egy össze­esküvés szálai húzódnak meg. A testület jelentése jó néhány gyanúsítottat, köztük magas rangú főtiszteket név szerint isi felsorol. Taktikai húzás? Marcos számára a vizsgá­lat ilyen lezárása enyhén szólva kínos. Az egyetlen vi­gasz számára az, hogy maga Agrava asszony — társaitól eltérően — egy enyhébb kü- lönjelentésit készített, mint a bizottság másik négy tag­ja. ök ugyanis többségi be­számolójukban a háttérben álló szereplőket magasabban keresték, s egyik fő felelős­ként utaltak Fabian Ver tá­bornokra, a hadsereg vezér­kari főnökére, ö pedig nem­csak hogy a katonai ranglét­ra csúcsán helyezkedik el, de egyben az elnök, s felesé­ge, Imelda közeli barátja, az ország harmadik legtekinté­lyesebbnek tartott vezetője! Érthető hát, hogy az Agra- va-jelentés a kérdőjelek fel­oldása helyett így inkább szaporította azokat. Tisztá­zatlan, hogy mennyire tudja Marcos kihasználni a két, egymásnak részben ellent­mondó változatot? (Agrava asszony a repülőtér biztonsá­gi erőinek parancsnokát ne­vezte főbűnösnek.) Kérdéses, hogy Marcos szükség esetén valóban hajlandó-e ejteni a „jobbkezének” számító Vert, vagy mostani, „átmeneti sza­badságolása” csupán taktikai húzás volt? Néhány wa­shingtoni megnyilatkozás a jelek szerint arra ösztönzi, hogy csakugyan áldozza fel, hiszen a Fehér. Ház elsősor­ban a nagyobb vihar kitöré­sét akarja megakadályozni — akár kisebb engedmények árán isi Ha ugyanis Ver tá­bornokot a most folyó újabb vizsgálatok során felmen­tik — s erre a tanúk manipu­lálása, propaganh'adjárat és külső befolyásolás révén máris utalnak egyes momen­tumok —, megnő egy elsöp­rő robbanási veszélye az amerikaiak ázsiai stratégiai érdekei szempontjából lét­(Fotó: AP — MTI) fontosságú körzetben. A wa­shingtoni aggodalmak ma­gyarázata egyrészt az, hogy a Fülöp-szigeteken óriási ha­ditengerészeti és légitámasz­pontot tartanak fenn, s ezek biztonságát minden körül­mények között meg akarják őrizni. Másrészt kénytelenek voltak felismerni, hogy az el­múlt esztendőben megszapo­rodott, s hevesebbé vált el­lenzéki megmozdulások bi­zonyos Amerika-ellenességet is tükröznek, mivel a Mar- cos-ellenesség bizonyos fokig óhatatlanul összekapcsoló­dik a fő pártfogó támadásá­val is. Tábornoki manifesztum Az összkép persze ennél is bonyolultabb, hiszen a Wa­shingtonból érkező sugalla­tok nem egyformák: más a véleménye például a külügy­minisztériumnak, s más a Pentagonnak. Maga Reagan elnök nemrég kijelentette, hogy Marcos uralmának egyetlen alternatívája a Fü­löp-szigeteken egy kommu­nista hatalomátvétel. Ez ért­hetően hideg zuhanyként ér­te a középutas, amerikai tá­mogatást igénylő ellenzéki csoportokat, amelyek épp ab­ban reménykednek, hogy a Fehéz Ház tanult az „iráni leckéből”, s nem fog a vég­sőkig ragaszkodni Marcos személyéhez. Figyelmeztető ómenként idézhető fel az a terjedelmes hirdetés is, ami a napokban jelent meg a legnagyobb pél­dányszámú manilai újságban. A hadsereg 83 tábornokából 68 e furcsa módszert válasz­totta, hogy indulatos mani- fesztumban álljon ki Fabian Ver ártatlansága mellett, visszautasítva a fegyveres erőket ért „méltatlan kriti­kát”, s figyelmeztetve a „le­hetséges következményekre”. Nem csoda hát, ha manapság kevesen mernek jóslatokba bocsátkozni az Aquino-ügy kapcsán. Az ellenzéki képvi­selők kísérlete, hogy elérjék Marcos elnök lemondatását, „erkölcsi, törvényességi és politikai felelősségére” hi­vatkozva, sikertelen maradt, s a parlamenti erőviszonyok ismeretében eleve reményte­len is volt. Ám ha Ver bű­nössége bebizonyosodna, ne­héz lenne elhitetni, hogy a tábornok teljesen Marcos tudtán kívül vett volna részt a szenátor ellen szőtt össze­esküvésben. Mindezért alig akad olyan megfigyelő, aki biztos lenne abban, hogy az újabb vizsgálatsorozat meg­lepetést hozhat. A legtöbben úgy vélik, hogy a Nr. 84—02110 jelzetű akta nincs ugyan még lezárva, ám utol­só lapját az elnöki palotában már régen megírták. Szegő Gábor Gáti István A legutóbbi zavargások során több mint száz feketét megöl­tek. A temetések tüntetésekké változtak: a feketék nem akarnak többé negyedosztályú állampolgárokként élni (Fotó: Stern) Harc a fajüldözés ellen fl püspök Nobel-díja Tüntetés Marcos ellen Szaporodó kérdőjelek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom