Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

1984. november 7-, szerda NÉPÚJSÁG o mWWHWVVMHVWHMHUWHUMUUWWUWV Emberek az eke előtt 40 eve... November 1-jén a szovjet katonai parancsnokság na­gyon is „polgári” rendele­tet bocsátott ki: „1. Magyar- ország területén a magyar pengőn kívül szabad forga­lomban van a Szovjet Ka­tonai Parancsnokságok ál­tal kibocsátott pengő is. A fent említett pénznemek ár­folyama a következő: egy hadipengő egyenlő egy ma­gyar pengővel. 2. Minden magyar állampolgár, min­den hatóság, ipari és keres­kedelmi vállalat köteles ezeket a pénznemeket elfo­gadni, megtartva azokat az árakat, amelyek érvényben voltak akkor, amikor a Vö­rös Hadsereg Magyarország területére lépett.” A pénzforgalom zökkenői a polgári vezető testületeket is foglalkoztatták. Békéscsa­bán, november 7-i dátum­mal az akkori viszonyokhoz képest remek nyomdai kiál­lítású kötvényt adtak ki: „Békéscsaba m. város . . . kölcsönkötvénye kettőszáz pengőről. .., mely összeget 4%-os kamatával együtt Bé­késcsaba m. város jelen köt­vény bemutatójának legké­sőbb 1945. december 31-ig — ha azonban a viszonyok le­hetővé teszik, úgy előbb is — törvényes fizetési eszköz­ben visszafizet. Jelen köt­vényt névértéke erejéig Bé­késcsaba m. város pénztárai adófizetés fejében elfogad­ják. — A kötvény 1944. no­vember 1-től kezdődően ka­matozik. A kötvény beváltá­sáért Békéscsaba m. város egész vagyonával szavatol.” Akadtak más természetű nehézségek is. A megyei közigazgatási főnök novem­ber 4-én felhívással fordult a járásbírósági elnökökhöz: „Elrendelem, hogy a kir. já­rásbíróságok büntető osztá­lyai működésüket azonnal kezdjék meg. és működé­sükben arra törekedjenek, hogy az elharapózott lopási és fosztogatást szenvedélye­ket a legszűkebb térre szorít­sák. Minthogy a m. kir. tör­vényszék' működésének leg­főbb akadálya az, hogy a kir. ügyészek elmenekülése folytán a vádhatóság kép­viselete lehetetlen, azért a járásbíróságok a kényszer- helyzet diktálta szükségsze­rűségből arra törekedjenek, hogy az egyes fosztogatást ténykedéseknél az értéket 200 pengő körülinek vegyék, hogy így a járásbírósági ha­táskörben történhessék meg az első intézkedés, és ezzel a közrend és köznyugalom helyreállítása részben elöse- gittessék.” November 9-én Szegeden együttes ülést tartottak a szegedi, az orosházi, a hód­mezővásárhelyi és a makói kommunista pártszervezet küldöttei. A jegyzőkönyv szerint „Keresztes elvtárs az orosházi pártszervezet kép­viseletében tartja meg be­számolóját. A Vörös Hadse­reg bevonulásával a köz- igazgatás szétesett. A párt- szervezet voit az egyedüli szerv, araely hozzáfogott a közigazgatás újjászervezésé­hez. Emellett Orosházán és a falvakban is a döntő súly- lyal bíró pártszervezetekre hárult az anyagi javak szét­osztásának felelőssége is. . . Az utóbbi időben rendeződ­tek a viszonyok, a polgárság kezd magához térni, a párt- szervezet igyekszik tehát ezektől a ténykedésektől megszabadulni, hiszen tulaj­donképpen közületi felada­tok ... A közületekben to­vábbra is bent hagyták a párt tagjait, hogy a párt és a munkásosztály érdekeit képviselve az ellenőrzés jo­gát gyakorolják.” A legsúlyosabb gond a megélhetés volt. „A földe­ken most már dolgoznak — mondja tovább a jegyző­könyv — azzal a kevés iga­vonó álattal. ami megma­radt . . . Megszokott látvány, hogy férfiak és nők húzzák a kocsikat, szekeret, ekét stb., és kézi erővel túrják fel, és vetik be a földet... De még .így is sok mezőgaz­dasági termény fog kint maradni a földeken (cukor­répa, kukorica, takarmány- répa). Az ínség nagy. Ruha­neműben, élesztőben, sóban és tüzelőben mutatkozik kü­lönösen nagy hiány.” Hasonló állapotokról szá­molt be felettesének Pusz­taföldvár főjegyzője: (A Wenckheim-birtokon) „49 lóból 2 maradt, ezt is a köz­ség őrzi; 69 ökörből a meg­maradt 31 darabot elhajtot­ták Mezőhegyesre katonai munkára; 37 tehénből 2, a 494 sertésből egy sincs az uradalom birtokában... Az uradalmi cselédség munka­morálja igen rossz, az ura­dalomban vezető nem ma­radt, az általam kiküldött Rajki Sándor okleveles gaz­dának a cselédség nem en­gedelmeskedett ... (A köz­ségben) a búzavetés szórvá­nyosan, de folyamatban van. Gazdáink emberfeletti erőt fejtenek ki, hogy minél több búzavetés legyen. Hi­ányzik azonban az igaerő, mert 618 lóval szemben 119 fáradt ló maradt a község­ben, 100 ökörrel szemben 36.” Beszélő számok sorakoz­nak a békéscsabai polgár- mester, dr. Lukács Pál je­lentésében is: „1944. év fo­lyamán búzavetés volt 12 225 kát. hold, s annak őszi ter­mése átlag 8 q-val számítva 97 800 q. Kukorica 16 033 kát. hold — á. 20 q-val számítva 320 660 q csövesen —, azon­ban ennek 60%-a van beta­karítva, míg 40n o töretlen. Burgonyából 407 kát. hold volt bevetve — melynek ter­mése (á. 50 q) 20 350 q —, melynek 80%-át elszedték az átvonuló csapatok, s így circa 4000 q, ami a lakosság birtokában van.” A legnyomasztóbb nehéz­ségek leküzdésének, vagy legalább enyhítésének a ter­ményadó behajtása volt majdhogy nem az egyetlen módja. A békési tanács no­vember 10-én elrendelte, hogy a 30 kát. holdnál na­gyobb birtokú gazdák hol­danként 20, a 10 ,és 30 kát. hold közöttiek pedig holdan­ként 15 kg búzát adjanak be szükségadóként „azon szo­ciális gondolattól vezetve, hogy csak az adhat, akinek van, és tartozik adni annak, akinek nincs”. Pusztaföldvár már emlí­tett jelentésében a további­akban ez áll: „A jegyrend­szert továbbra is fenntartot­tuk, gyakorlatban áll a ke­nyér- és a zsírjegy. Kenyér­nek való gabonát a Futura készletekből utalunk ki, a pék elszámolási kötelezett­sége mellett. . . Egy mal­munk működik. Egyelőre csak 1 q búzát őrölhet min­den család. A malom fával tüzel, eddig az oroszok ré­szére igénybevett tüzelő­anyagból adtunk a malom­nak, s az őröltetősök is vit­tek fát (q búza után 30 kg-ot). Petróleum a község­ben, amikor -október hó 15- én a készletet összeírattam, 112 kg volt, csak szülő anyák, kisgyermekes csalá­dok és betegek kaptak vi­lágítóanyagot .. A nagyobbak számára sok helyütt megkezdődött az is­kola. A megyei tanfelügyelő november 6-án kelt utasítá­sa egyebeken kívül megálla­pítja: „A megszálló katonai hatóságok nem kívánnak be­leszólni iskoláink belső éle­tébe, csupán annyi a kiköté­sük, hogy fasiszta elvekre ne neveljük ifjúságunkat, s az esetleges ilyen irányú tan­könyveket távolítsuk el isko­láinkból. Mivel fasiszta könyveink eddig sem voltak, s ilyen elveket eddig sem hirdettünk iskoláinkban, a tanítást az eddigi tantervnek megfelelően kell végezni, be­leértve a tárgyak közé a hit- és erkölcstant is.” Kongresszusi előkészület Elbeszélgetések időszaka a konzervgyárban Szeszélyes volt az idei év, állítják a Békéscsabai Kon­zervgyárban. A dolgozók a nyersanyaghiány miatt nem egyszer kérdezték: mi lesz a keresettel, a tervek telje­sítésével? Az aggodalom valóban jo­gos volt, hiszen paradicsom­ból a tervezettnél 5 ezer, zöldbabból ezer tonnával vá­sároltak fel kevesebbet, s az átvett mennyiség egy részét a megszokottnál nagyobb tá­volságból szállították a gyárba. Legszembetűnőbb az uborkatermés kiesése. A tervezett 3 ezer tonna he­lyett, alig 400 tonnát dolgoz­tak fel a nyersanyaghiány miatt. Fokozott erőfeszítések — Pártvezetőségünk idő­ben, már júniusban érzékel­te a hangulatváltozást, pedig akkor még sokan abban bíz­tunk, hogy csapadékosra for­dul az idő. A dolgozók fo­kozódó aggodalmát, észrevé­teleit jeleztük a gazdasági vezetőknek, akik ezt követő­en ismertették a várható nyersanyaghiány mértékét, s szóltak az intézkedésekről is. Szinte ezzel párhuzamosan vállalatunk fokozott erőfe­szítéseket tett a nyersanyag beszerzésére, megtermelt készleteinek értékesítésére, a feldolgozási veszteség csök­kentésére. — Ebben a dolgo­zók javaslataira, fokozott tenniakarására is számíthat­tunk — magyarázza Pap Károlyné, a pártvezetőség titkára. A kialakult helyzet fel­tárásával, kritikus elemzésé­vel a pártszervezetek és a gazdasági vezetők fokozott erőfeszítései nyomán, ha nem is zökkenőmentesen, de si­került oldani a feszültséget, s biztosítani a termelés fo­lyamatosságát. A kedvező megoldás a további tenniva­lók szempotjából döntő fon­tosságú volt. A tét már a júniustól ok­tóberig terjedő hónapokban is a dolgozók jövedelmét, hangulatát alapvetően be­folyásoló vállalati eredmé­nyesség megtartása, a párt­munkában pedig a soron kö­vetkező pártkongresszust megelőző beszámoló párttag­gyűlések eredményes előké­szítése lett. Ez utóbbi sikere nem utolsósorban a nyu­godt légkörön múlott, s lé­nyegében most is ez a hely­zet. — Ügy érezzük, a foko­zott leterheltség ellenére, a gazdasági és a politikai mun­kában egyaránt sikerült helytállni — fogalmaz Pap Károlyné. Kedvező légkörben Talán érthető, ha ezekben a hetekben a pártszerveze­tekben és tapasztalataink alakján mondhatjuk, a pár- tonkívüliek körében is, a figyelem egyre inkább a párt XIII. kongresszusának poli­tikai előkészítése felé for­dul. A konzervgyárban a pártvezetőség és a pártalap- szervezetek is elkészítették intézkedési terveiket. A vá­rakozás meglehetősen nagy; mindenki tudja, az elbeszél­getések, az elkövetkező be­számolók és vezetőségválasz­tó taggyűlések, küldöttgyű­lések, majd a kongresszusi dokumentumok vitáin is múlik a kongresszus sikere. Egyelőre azonban a helyi pártszervezetek feltáró, fe­ladatmeghatározó, a pártta­gok szerepét elemző munká­ja állt a középpontban. A pártmunka -eddigi gyakorla­tának megfelelően most az elbeszélgetések lebonyolítá­sára ügyelnek. A konzervgyárban ezt a már korábban kialakult pat­ronáló rendszer megfelelően segíti. A párt vezetőség tag­jainak szerepe így 'ezekben a hetekben az átlagosnál is nagyobb. Az elbeszélgetések formái egyébként már ko­rábban kialakultak, így a tartalmi szempontok kerül­tek előtérbe. Erről a követ­kezőket mondja a pártveze­tőség titkára: — Most is a pártalapszer- vezetekre, azok pedig a párt­csoportokra bízták, hogy vá­lasszák meg az elbeszélések formáit. Az alapszervezetek, egy kivétellel, a csoportos el­beszélgetések mellett döntöt­tek. Ennek kettős értelmét látjuk, először a még tartó feldolgozási munka idősza­kában sok időt takaríthatunk meg, másodszor, s talán ez a fontosabb, az őszinteségre, a szókimondásra szoktatjuk párttagjainkat. A csoportos elbeszélgetések, úgy gondo­lom, csak ott vezethetnek eredményre, szolgálhatnak megfelelő politikai tartalma­kat, ahol a pártszervezetek­ben már korábban kialakult a bírálatok szükségességét elismerő légkör. Őszinte hangnemben A konzervgyár hét alap­szervezete közül elsőként a 3-as alapszervezetben feje­ződtek be az elbeszélgeté­sek. A 63 fős szervezetben egy párttag kért egyéni el­beszélgetést, négy pártcso­portban a csoportos, kettő­ben pedig a kiscsoportos be­szélgetések mellett határoz­tak. A tapasztalatok, a nyílt­ságot, az őszinteséget illető­en kedvezőek, a bírálatok személyre való tekintet nél­kül hangzottak el. — A pártcsoport-megbe- szélések után, ha arra igény van, még lehetőséget adunk az egyéni elbeszélgetésre is — mondja az 1-es számú alapszervezet szervező titká­ra, Kristofóri Gúborné. — Az őszinte beszélgetések gyakorlata nálunk nem kor­látozódik a beszámoló tag­gyűlések előtti időszakokra. Évente önértékelés formájá­ban minden párttag kétszer ad számot pártmegbízatásá­ról. Ilyenkor óhatatlanul szóba kerülnek a munkát akadályozó vagy éppen se­gítő munkahelyi problémák. A 3-as számú alapszerve­zetben az értékelésekben a gazdasági vezetők járnak elöl jó példával. Mindenkit megelőzve jelentkeznek őszinte önértékelésükkel, nem egyszer a további érté­kelések hangnemét is meg­határozva. Visszatérve a mostani elbeszélgetésekre, ér­demes a tartalmi kérdésekről is szólni. Legtöbben a közvetlen munkahelyi gondokról, a pártélet belső kérdéseiről, sa­ját szerepükről, felelőssé­gükről szóltak. Sokan kifo­gásolták a helyi közlekedés megoldatlanságát és sürget­ték a nyugdíjasok és a fia­talok helyzetének javítását. A párttagok, mint sok más kérdésben, a pártonkívüliek véleményét is tolmácsolták, amikor a XIII. kongresszus iránt megnyilvánuló foko­zott várakozásról beszéltek. Kepenyes János Barátsági munka több hullámhosszon MSZBT-tagcsoport és rádiósklub az üveggyárban „Az üzemi pártbizottság a gyár dolgozóival egyetértés­ben elhatározta, hogy üzemünkben megalakítja az MSZBT helyi tagcsoportját”. Az idézet 1971 áprilisából való, s az Orosházi Üveggyár MSZBT-tagcsoportja több kötetes naplójának első bejegyzése. Azóta több mint 13 év telt el, s nemcsak a különféle bejegyzések szaporod­tak, hanem nőtt, bővült a tagcsoport hatóköre is. Mielőtt tovább mennénk, érdemes még egyet említeni a napló­ból. Ez a bejegyzés 1973-ból származik, s azt tudatja, hogy alig két évvel a megalakulás után aranykoszorús plakettel tüntették ki a tagcsoportot. Azóta semmi... — Ez azért nem egészen így van — jegyzik meg be­szélgetőpartnereim: Léka Sándor, az MSZBT-tagcso­port ügyvezető elnöke, Tóth Lajos nyugdíjas főgépész, az ügyvezető elnökség tagja. — Ma is igen aktív, eredmé­nyes munka folyik a tagcso­porton belül. Sőt, nemcsak a gyárban, hanem a gyáron kívül is. Mondhatnánk, hogy bázistevékenységet folyta­tunk, segítjük, propaganda­anyaggal látjuk el a város több tagcsoportját, s a ba­rátsági munka más formájá­ban tevékenykedőket is. n Helyeslőén bólint erre dr. Ambrus Pál, a gyár sze­mélyzeti főosztályvezetője, Vági Gyöngyi KlSZ-ügyin- téző és Varga Imre műszaki titkár is, akik szintén jelen vannak a beszélgetésen. Ar­ról, hogy milyen apropóból, majd később. Egyelőre ma­radjunk a tagcsoportnál, s ott is a kezdetnél. — A megalakulást követő gyors elismerés lendületet adott a további munkához — mondja Léka Sándor, aki egyébként tolmácsként dol­gozik a gyárban. — Felvet­tük a kapcsolatot a Szovjet Tudomány és Kultúra Házá­val, s remélem, nem va­gyunk szerénytelenek, ha azt mondjuk, ma is szívesen lát­nak ott bennünket, de ugyan­úgy nálunk a ház vezetőit, munkatársait. Valóban ba­ráti kapcsolat alakult ki köz­tünk, évente többször is ta­lálkozunk. Valerij Szmirnov, a kiállítási osztály főelőadó­ja például rendszeres ven­dégünk. Sok segítséget ka­punk tőlük, s tovább is adunk belőle a város más tagcsoportjainak. — Még a régebbi időkről annyit — szól közbe Tóth Lajos, aki a megyei koordi­nációs bizottság tagja is —, hogy a síküveggyár építkezé­sekor, ami köztudottan szov­jet segítséggel történt, meg­alakult egy vegyes brigád, a magyar és a szovjet szak­emberekből. Sokat tettek azért, hogy határidőre fel­épült ez az üzem. Azután a mozgalmi mun­káról esik szó, elsőként a vetélkedőkről. A Hősök vá­rosa — városok hősei elneve­zésű vetélkedőről, amelyen a Madam Curie brigád az elő­döntőig jutott, s hatodik lett. Az idén szervezett Baráti szövetségben vetélkedőn is indultak, a 6 gyári csapat közül az Angela Davis bri­gád jutott a decemberben sorra kerülő megyei döntőbe. n Külön figyelmet érdemel­nek a különböző évfordulók­ra készített pályaművek, amelyek közül nem egy for­rásértékű és igen magas színvonalú. Így például a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja megalakulása 60. évfordulójára érkezett 60 (!) pályamű, amelynek szerve­zésében, értékelésében nagy része volt az MSZBT-tagcso- portnak. A pályaművek — mindegyike lefűzve ma is megtalálható a gyárban — belépőnek számítottak az év­forduló kapcsán rendezett vetélkedőre. Többen részt vettek a Szovjetunió és a Komszomol megalakulásának 60. évfordulójára hirdetett pályázatokon is. Ez utóbbin szép siker született, egy fő szovjetunióbeli úton vehetett részt. Ugyancsak komoly munkák érkeztek a Lenin születésének 110. évfordulója alkalmából kiírt pályázatra. Mind a 16 résztvevő könyvet és emlékplakettet kapott, az 5 legjobb tekintélyes pénz­jutalomban részesült. A sor­nak még nincs vége: a Fák­lya 1981-ben rendezett pá­lyázatán 50 brigád vett részt, s a Puskás Tivadar nevét viselő kollektíva országos el­ső lett. Jutalmuk 10 napos szovjetunióbeli utazás Moszkva—Szocsi útvonalon. — Ezek mind olyan él­mények — összegzik az el­mondottakat —, amelyekre ma is szívesen emlékezünk, s amelyek nemcsak a tagcso­portot, hanem elsősorban a barátsági munkát erősítették. Ezért mondtuk az elején, hogy ez nem is kevés. n Valóban nem az, s ha eh­hez még hozzávesszük egy más szervezeti keretek kö­zött folyó, de gondolati tar­talmát tekintve hasonló célú munkát, akkor különösen nem az. A Moszkva Rádió baráti klubjáról van szó, amelynek az elején említett vezetőségi tagjai szintén részt vettek beszélgetésün­kön. — A klub 1980. október 6- án alakult — mondja dr. Ambrus Pál —, mégpedig a Birkás Imre KlSZ-alapszer- vezet és a Puskás Tivadar Szocialista Brigád kezdemé­nyezésére. Egyénileg vagy brigádonként addig is töb­ben hallgatták a Moszkva Rádió magyar nyelvű adásait, klubszerűén azonban négy éve. Ami a munkaformákat illeti, mindenekelőtt propa­gáljuk a magyar nyelvű adá­sokat, rendszeresen levele­zünk a rádió magyar osztá­lyával, mozgósítunk külön­böző pályázatokra, s végül klubfoglalkozásokat tartunk. Ezeken általában 30—50 fő vesz részt, de -volt olyan fog­lalkozás is, amelyen 300-an voltunk. Ekkor Magyari Bé­la kiképzett űrhajós volt a klub vendége, s együtt hall­gattuk Farkas Bertalan vi­lágűrből küldött és magnóra felvett üzenetét, majd kérdé­sek tucatjai következtek. A tagcsoporthoz hasonlóan a klub sem zárkózik be, ha­tóköre túlnő a gyárkapun. Segítségükkel alakult meg tavaly Tótkomlóson, az idén Békésen, korábban a Salgó­tarjáni Üveggyárban a he­lyi klub. Ezt a munkát is elismerték, amikor 1983-ban a Legaktívabb Klub címmel tüntették ki az orosháziakat. Oklevelet szereztek továbbá a Moszkva Rádió sportpá­lyázatán, amelyre az ország­ban a legnagyobb létszám­mal neveztek. Ami a jövőt illeti, a Moszkvában sorra kerülő XII. Világifjúsági Ta­lálkozó propagálásában vesz­nek részt, a decemberi fog­lalkozáson pedig az évszázad építkezéséről, a Bajkál— Amúr vasútvonalról tervez­nek beszélgetést. Munkájuk, mint már em­lítettük, szervezetileg más keretek között folyik, de a cél itt is ugyanaz: a magyar és a szovjet nép közötti ba­rátság erősítése, egymás jobb megismerése. Ügy is mondhatnánk, egyről szól­nak, több hullámhosszon. Seleszt Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom