Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-04 / 155. szám
1984. július 4., szerda Békés, Egyetértés Tsz Gondok a napraforgó-termesztésben Hazánkban a hetvenes években felfutott a napraforgó termesztése. A mezőgazdasági nagyüzemek — néhány helyen — túlzásba Is vitték a fontos olaj növény termesztését. Aztán, úgy öthat évvel ezelőtt Jugoszláviában eddig még nem észlelt betegséget fedeztek fel. Ez a kórokozó négy évvel ezelőtt elérte hazánk délkeleti részét is. Az okozott kárt látva jó néhány üzemben befejezték a napraforgó termesztését. A békési Egyetértés Tsz- ben úgy döntöttek, nem mondanak le a vetésszerkezetbe kitűnően beillő növényről. Lázas munkába kezdtek a KITÉ-vel, és a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomással. I szára! károsítja Melyek a napraforgó szár- korhadásának (Diaporte he- lianti) a jellegzetes tünetei — kérdezem dr. Szántó Jánost, a közös gazdaság fiatal agrokémiai főágazat- vezetőjét. Ez a betegség a virágzás legjavában jelentkezik. Ilyenkor a talajtól mintegy 30—40 centiméterre a száron kerek, világosbarna színű foltok észlelhetők. Ügy tapasztaltuk, hogy ezután két-három hét alatt végigsöpör az egész táblán a fertőzés. A kórokozó apránként körbe halad a száron, s az eltörik. A tányérban a szemek nem telnek meg, ezért közülük sok léha marad. Négy évvel ezelőtt, 1981-ben még nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget a betegségnek. 1982-ben már úgy tapasztaltuk, hogy minden növényt károsított a kórokozó, különösen a gyengébb egye- deknél volt szemmel látható a hatás. Tavaly nyáron több csapadék volt nálunk, ezért erős fertőzés jelentkezett. Védekeztünk, de sajnos, eredménytelenül. Ma még csak elképzelések vannak a megoldást illetően. Az egyik feltételezés szerint a növény 30—40 centiméteres fejlődési szakaszában célszerű az első permetezést elvégezni, majd a másodikat a virágzás idején, míg a harmadikat a teljes virágzásban kell alkalmazni. Egy másik, több szakember által vallott nézet szerint, első alkalommal a virágzás kezdetén helikopteres vegyszerezéssel próbálkoznak, majd a második védekezésre a teljes virágzásban kerül sor. Néhányan úgy vélekednek, hogy vetésváltással lehet elkerülni a betegséget. A mi eddigi tapasztalataink ennek az ellenkezőjéről tanúskodnak. Közös kísérletek A békésiek a KITÉ-vel és a Békés megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomással közösen tisztázni akarják a betegség megelőzésének módját. Az egyik kísérleti parcellán azt vizsgálják, hogy mely szerek a leghatékonyabbak. A másikon arra a kérdésre keresik a választ, hogy a növény fejlődésének melyik szakaszában lehet a legeredményesebben beavatkozni. Először a növény 30—40 centiméteres állapotában, másodszor 40—50 centiméteres korban, és harmadszor a virágzás idején permeteznek. — Szeptemberre már mindent tisztán látunk — folytatja a főágazat-vezető. — Napjainkban ez a betegség a mi vidékünkön a napraforgó-termesztés „sorskérdésévé” vált. Úgy vélem, mivel a spóra feltehetően a légárammal terjed, hogy csapadékos időjárás esetén rövidesen az ország északi területeit és a Dunántúlt is eléri. A kutató- intézetekben foglalkoznak a fertőzés okainak feltárásával, de eddig még számottevő eredményt nem sikerült elérni. A külföldi és hazai nemesítők sem tudtak még olyan fajtát, hibridet előállítani, ami ellenálló. A békési Egyetértés Tsz támogatja a méhészeket is. A méhek elősegítik 'ugyanis a« növény jobb beporzását. Köztudomású, hogy a napraforgó igen jó mézelő növény, ezért a virágzás idején igen sok méhész keresi fel a közös gazdaság tábláit. Szólni kell még egy tényről. Mivel a napraforgót zömmel a gyengébb adottságú üzemek termelik, s a növényvédelem költsége igen jelentős, így ezek a gazdaságok válaszút elé kerülnek. Hogyan tovább? A békési Egyetértés Tsz- ben az idén már 200 hektár szóját is termesztenek, számolva azzal, hogy amennyiben nem sikerül megnyugtató megoldást találni, úgy befejezik a napraforgó-termesztést. Nagy István, a tsz főagro- nómusa különösen szívügyének tekinti az olaj növény sorsát: — A napraforgót 8—9 éve építettük be a vetésszerkezetbe. Hogy mennyire hosz- szú távon számolunk vele, bizonyítja, hogy a környék üzemeivel közösen egy 500 vagonos tárolót építettünk. Bízom a nemesítők,' a növényvédelmi szakemberek és a gyakorlati gazdák munkájában. A békésiek után nézzük hogyan vélekedik a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás növényvédelmi főmérnöke, Wábel János. — Először 1981-ben észleltük a délkeleti megyékben a betegséget. Úgy tapasztaljuk, hogy minél korábban jelentkezik a fertőzés, annál nagyobb kárt okoz. A KITÉ-vel közösen az üzemeknek egy technológiát dolgoztunk ki. Fontosnak tartjuk a napraforgótarló el- munkálását, és a megfelelő tőszám biztosítását. Az egyes fajták, hibridek fajtaérzékenységében nincs különbség, ugyanakkor tűrőképességükben eltérést tapasztaltunk. Úgy érzem, hogy tavaly sok mindenben sikerült előrelépni, s várhatóan az idén még kevesebb baj lesz a napraforgó' szárkor- hadásával. Ma még csak az ország délkeleti részén okoz problémát a napraforgó szárkor- hadása. Néhány éve Martfűn elsősorban éppen Békés. Csongrád, Szolnok megyék napraforgó-termesztésére alapozva jött létre a korszerű növényolajgyár. A betegség jelentkezését követően egyre több üzemben számolták fel az ágazatot. Napjainkban az a helyzet, hogy ellentmondó vélemények alakultak ki a növényvédők és a gyakorlati szakemberek között. Jó lenne, ha az illetékesek összefogásával — az itthon már jelentkező kedvező eredmények után — mielőbb megnyugtató megoldás születne. Verasztó Lajos Július 2-től 7-ig Kis környezetvédők Dánfokon Ismerkedés a madarakkal — egyelőre könyvekből Eredmények és kérdőjelek az önállósult csepeli vállalatoknál Sorrendben a tizenkettedik megyei környezet- és természetvédelmi tábor nyitotta meg kapuit július 2-án, hétfőn Békésen, a dánfoki ifjúsági és úttörőtábor területén. Az egyhetes sátorozás célja, hogy a megye településeiről verbuválódott száz felső tagozatos általános iskolás érdeklődését fel" ébresszék, elmélyítsék a környezetvédelem, a természet iránt. A tanulók — akiknek többsége most ismeri csak meg a tábori élet szépségeit — három biológiai tanár és két természettudományi muzeológus vezetésével kis csoportokban rövid túrák során bebarangolják Dánfok környékét és meghallgatnak egy tucat előadást a természetvédelemről. Az utóbbiak sorából emelkedett ki a kedd délelőtti, amelyet dr. Szabó Lajosné Viliin Erzsébet, a KISZ Központi Bizottsága környezetvédelmi titkárságának tagja tartott az ifjúság környezetvédő szerepéről. A szombat délben záródó program csúcspontjaként csütörtökön autóbusszal, illetve sétahajóval a Körösvölgyi természetvédelmi területet járják be a tábor lakói, megtekintik a déva- ványai túzokrezervátumot és a vésztő-mágori történelmi emlékhelyet. A tábor szervezőinek — a Békés megyei Tanács településfejlesztési és környezet- védelmi bizottságának, ifjúságpolitikai bizottságának, művelődési osztályának, a KISZ Központi, valamint Békés megyei Bizottságának és a múzeumok megyei igazgatóságának — élén Réthy Zsigmond megyei múzeumi osztályvezetővel, a tábor vezetőjével az a céljuk, hogy az eddigi tapasztalatokra alapozva jövőre környezetvédelmi építőtábort szerveznek a középiskolásoknak és a szakmunkástanulóknak. Kép, szöveg: K. E. P. A Csepel Művek egy évvel ezelőtt önállósult vállalatai kidolgozták gazdaságfejlesztő programjukat, s abban egészen a kilencvenes évek elejéig meghatározták termelési, gyártmányszerkezetátalakítási és értékesítési feladataikat. Különösen nagy hangsúlyt kap a műszaki fejlesztés, hogy csökkenjen, majd megszűnjön a túlsúlyos termékek okozta hátrány. A piac igényeinek megfelelően könnyítik az acélcsöveket, a kerékpárokhoz, transzformátorokhoz, gumiipari gépekhez felhasznált anyagokat. Egy-egy új, előnyösebb konstrukció akár 30-40 százalékos anyagmegtakarítást is eredményezhet. Mindez lényegesen szűkítené a veszteséges gyártmányok körét, versenyképesebbé és gazdaságosabbá válhat a csepeli vállalatok termelése. Tari Antal, a Csepel Művek ipari központjának elnöke elmondotta: az egy évvel ezelőtti szétválás mind a 15 csepeli vállalatnál és háttérintézménynél, valamint az azóta önálló gazdálkodás útjára lépett közös vállalatoknál, köztük a szolgáltató és kommunális intézményeknél bevált, a döntés hatásos intézkedésnek bizonyult. Mindenhol erősödött a költség- érzékenység, az önálló gazdálkodás szemlélete, örvendetes, hogy egyáltalán nem romion az együttműködési készség a vállalatok között, ami ahhoz is hozzájárult, hogy a csepeli üzemek növelhették nyereségüket. Míg a szétválás előtt a Csepel Művek alig több mint fél milliárd forintos nyereséggel zárta az évet, tavalyi munkájuk alapján már csaknem 750 milliót könyvelhettek el, s az idei terv 920— 950 millió forintnyi nyereséggel számol. Ez a terv megalapozott az első félév időarányos teljesítésének tükrében. Sokféle csepeli gyártmány értékesítési gondjai megoldódnak, némi piaci mozgás is érzékelhető. Az egyedi gépgyár mind több megrendelést kap a szocialista országokból, elsősorban a Szovjetuniótól. A szocialista exportkötelezettségek maradéktalan és ütemes teljesítése mellett erőfeszítéseket tesznek a konvertibilis kivitel fokozására. A közelmúltban egy japán cégtől robotgyártási jogot vettek át, a műszaki dokumentáció honosítása megkezdődött. A robot kis- és nagysúlyú munkadarabok megmunkálásánál, az öntvénytisztításnál használható, főleg a kohászati üzemekben. Hasonló gépeket ma még kevés cég gyárt Európában, így az eredményes próbák után piaci sikerre számíthatnak a csepeliek. Rövidesen munkába állítják az első ilyen robotokkal felszerelt gépsort a Csepeli Vasműben. Továbbra is gondokkal küzd a Csepeli Jármű- és Konfekcióipari Gépgyár; a kerékpárgyártás még mindig veszteséges, bár a veszteséget tavaly 400 millió forinttal csökkentették. A gyár vezetői abból indulnak ki, hogy a magyar kerékpárok kelendőek, ezért gyártásukat fenn kell tartani. A gazdaságosság növelésére új program készül. Gyáron belül sok dolgozót a jövedelmezőbb konfekciógép-gyártás- hoz átcsoportosítottak, így azokból a gépekből többet állítanak elő. Rövidesen a varrógépek és vasalóautomaták újabb, értékesebb típusait is kibocsátják. A gyártósorokat is korszerűsítik. Veszélyben az egyenlősdi V eszélyben bizony. Mert például az Ipari Minisztériumtól kapott információ szerint tavaly a legkisebb és a legnagyobb béremelést végrehajtó vállalatok között 15 százalékpontos eltérés mutatható ki. Még nagyobbak a különbségek a különböző iparágak dolgozóinak átlagbére között. Ha az ipari átlagbéreket 100-nak vesszük, akkor 1982-ben a bányászat átlagbére majdnem 150, a kohászaté 104, a gépiparé 96,7, a vegyiparé 103, a könnyűiparé pedig 85,4 százalékot ért el. Meglehetősen tarka, majdhogynem erőteljesen differenciált a bérkép. Veszélyben az egyenlősdi az egyes üzemeken belül is: a kísérleti bérszabályozást alkalmazó vállalatok többsége megduplázta, esetenként megháromszorozta a normál bérszabályozás által — adómentesen — engedélyezett bérszínvonal-növekményt. Az oly sok vihart és vitát kavaró vgmk-tagok átlagosan 80—100 forint közötti órabérekért dolgoznak, s emögött a fő munkaidőhöz képest többnyire jóval magasabb teljesítmények állnak. Szóval: veszélyben a bér- és keresetegyenlősdi, s amióta csak veszélybe került, azóta sokan aggódnak. Vannak, akik hevesen támadják a kísérleti bérszabályozást, s még inkább a vállalati gazdasági munkaközösségekben elérhető jövedelmeket. Híre jött annak is, hogy akadnak, akik a „vgmk-láz” csillapításának módszerein gondolkodnak. Persze nem adminisztratív, hanem inkább „szabályozókorszerűsítési” megoldásokkal. A szabályozók persze sokféleképpen korszerűsíthetek. Például — s ez kizárólag magánötlet! — tessék csak végiggondolni, hogy mi lenne egy olyan intézkedés következménye, ami szerint a vgmk-bérek ezentúl nem a vállalati költséget, hanem mondjuk a nyereséget terhelnék? ... Veszélyben tehát az egyenlősdi. Szerencsére — mondják az aggályoskodók- kal szerriüen sokan. Ám erre ismét megszólal az előbbi tábor: úristen, mi lesz ebből? Kérdik talán azért is, mert nem gondolják végig a nivellálás megannyi káros, s a differenciálás még több előnyös következményét. Azt tudják — bár nem szívesen emlegetik —, hogy a bér, a bérrendszer állapota nem csupán gazdasági, hanem egyben politikai kérdés is. A bérrendszer politikai racionalitása az számukra — az egyébként meghirdetett (bér) politikával ellentétben —, azt jelenti, hogy a bér- különbségek növelése súlyos társadalmi feszültségekhez, konfliktusokhoz vezet, vagyis a politikai stabilitást veszélyeztetheti. Csakhogy: tudnivaló — s ez egyre jellegzetesebb magyar specialitás —, hogy a bérek és a jövedelmek nem feltétlenül mozognak együtt. Annyira nem, hogy — a mai restrikciós bérpolitika következményeként — a bér- különbségek „szinten tartása”, netán további csökkenése a jövedelemkülönbségek fokozódásával is együtt járnak. Tudvalevő ugyanis, hogy az erős helyzetben levő társadalmi csoportok elől nem zárhatók el a hivatalos, a félig hivatalos vagy éppenséggel illegális jövedelemszerzési csatornák. Falusné Szikra Katalin írta le nemrégiben a Figyelőben: lássuk be, hogy a munkaerő újratermelésének költségeit a mai — hazai — bérek nem fedezik, ezért aki teheti, mellékjövedelmet hozó mellékmunkák vállalására kényszerül. Ez viszont ördögi kör: a bérkülönbségek növekedésének megakadályozásával a megszokott és kényelmes bérnivelláció támogatásával a gazdaság- irányítás éppen a jövedelmi különbségek ellenőrzésének lehetőségében és befolyásolásában korlátozza magát. Egyszer valami módon megfejtendő lenne a sokak által hirdetett — és csak elméletileg cáfolt — rögeszme, miszerint az erőteljes bér-, illetve keresetdifferenciálás, a valóságos teljesítményekhez igazodó bérpolitika és bérezési gyakorlat előbb- utóbb szembekerül — úgymond — a társadalom tűrőképességével. Hiszen — mondják — a teljesítményelvű differenciálás egy jól körülhatárolható, a munka- * teljesítményekért „hajtó” kisebbségnek kedvez, amivel a többség nem ért egyet... V aló igaz, sokan nem szeretik a „hajtós” embereket. Csakhogy hadd kockáztassak meg egy feltételezést: a differenciálás kontra egyenlősdi kérdést nem az aggályoskodók támogató egyetértése vagy negligációja dönti el, hanem azoknak az erőknek egyetértése vagy negligációja, amelyek — a politikai szervezetekbe, a társadalmi intézményekbe tömörülve — a politikai hatalom legfőbb támaszainak, a politikai stabilitás biztosítékainak, letéteményeseinek tekintendők. Ha ezek az erők elfogadják és minden lehető módon támogatják az egyébként meghirdetett bérdifferenciálási programot, akkor valóban veszélybe kerül az egyenlősdi. Ez bontakozik ki napjainkban. Vértes Csaba Új mezőgazdasági géptípussal jelentkezik Győrött a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár: az óriástraktorok mellett sorozatban gyártják már a 15 lóerős kistraktort is, amely kiválóan hasznosítható a háztáji gazdaságokban. A képen: a gyár régi és új terméke, a Dávid és Góliát (MTl-fotó: Matusz Károly felvétele — KS)
