Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-16 / 140. szám

NÉPÚJSÁG „Tiszta város, rendes falu” I vizsgálat tárgya: a településkörnyezet 1984, június 16., szombat Hz internacionalizmus iskolája Hatvanöt éve kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot Egy-egy település lakóinak közérzetét nem kis mér­tékben befolyásolják olyan, külön-külön talán kevésbé fontosnak tűnő tényezők, mint a közterületek tisztasá­ga, az épületek külseje, a település rendezettsége, a par­kok, a fák, a tiszta, vagy poros levegő, a jószágtartással járó kellemetlen „illatok”, az örökös motorzúgás, a szom­széd telkén éktelenkedő trágyadomb, a szomszédos ker­teket felverő gaz, a gazdátlan szeméttelep — egyszóval a településkörnyezet. A külső környezetünk rendjét, tisztaságát szolgáló kommunális tevékenység módját, végrehajtását vizsgálta meg a közelmúltban a szeghalmi Népi Ellenőrzési Bi­zottság öt településen, Szeghalmon, Vésztőn, Körösla- dányban, Füzesgyarmaton és Zsadányban. A helyi taná­csoknál, mint irányító szerveknél és a költségvetési üze­meknél, mint végrehajtó intézményeknél elemezték a szakemberek a településkörnyezettel összefüggő kérdé­seket. Történelmi esemény szín­helye volt hatvanöt esz­tendővel ezelőtt, 1919. június 16-án a felvidéki Eperjes: itt kezdődött — déli fél egy óra­kor — a kelet-szlovákiai te­rület párt- és szakszervezeti képviselőinek, a helyi mun­kás- és paraszttanácsok tisztségviselőinek részvételé­vel a népgyűlés, amely ün­nepélyes nyilatkozatban mondta ki: ......Az imperialistáktól m egtisztított szlovák földön a mai napon megalakult a Szlovák Tanácsköztársaság’ amely természetes szövetsé­gesének tekinti diadalmas testvéreit, az orosz és a Ma­gyar Tanácsköztársaságot, és a nemzetközi proletariá­tus oltalma alá helyezkedik.” Hz előzményekről Mint ismeretes, 1918 októ­berében alakult meg a Cseh­szlovák Köztársaság, amely­nek polgári-kispolgári veze­tői a csehek és a szlovákok jogos nemzeti törekvéseinek, független állami létüknek megvalósítását vállalták. Az első világháború végén ki­bontakozott forradalmi moz­galmakban azonban a dol­gozó tömegek nemcsak nem­zeti célkitűzéseikért harcol­tak, hanem szociális helyze­tük javításáért is. 1918 vé­gén, 1919 első hónapjaiban erőteljes munkásmegmozdu­lásokra, sztrájkokra került sof, s többfelé munkástaná­csok alakultak, Szlovákiában pedig helyenként — átmene­tileg — a munkásság vette át a hatalmat. Az antantra támaszkodó cseh és szlovák polgárság lassan konszolidálódó ural­mát a proletárforradalom magyarországi győzelme újabb megpróbáltatásnak tette ki. Ezért a csehszlovák kormány, amelynek csapatai már a szovjet hatalom meg­döntésére indított interven­cióból is jelentős részt vál­laltak, készséggel csatlako­zott az antantnak a magyar tanácshatalom megdöntésére indított akciójához. Április 7-én kelt a prágai hadügy­miniszter titkos parancsa a Magyar Tanácsköztársaság elleni támadás előkészítésé­re, majd miután a román királyi hadsereg április 16- án orvul megtámadta a fia­tal Tanács-Magyarországot, súlyos helyzetbe hozva ezzel annak kis létszámú, még csak a szervezés stádiumá­ban levő Vörös Hadseregét, április 27-én szintén táma­dásra indította csapatait. Ez a minden alapot nélkülöző fegyveres provokáció, Mis­kolc elfoglalása, Salgótarján veszélyeztetése, joggal vál­totta ki a magyar dolgozók erőteljes ellenállását. Ám önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe igen sok ma­gyarországi szlovák is, s a 16. szlovák vörösezred — a töb­bi nemzeti egységhez ha­sonlóan — kitűnt a harcok során. Internacionalista mádon A támadást visszaverő és ellentámadásba lendülő ma­gyar csapatokkal együtt mentek a Budapesten szer­vezkedő csehszlovák kom­munista szekció megbízottjai is. A szlovák községekben létrehozták a pártszervezete­ket, és segítették a direktó­riumok megalakítását, ame­lyek — átmenetileg — a munkáshatalom helyi képvi­seletei lettek. Napokon be­lül megszervezték a .tanács­választásokat is, s ezeken bebizonyosodott, hogy a fel­szabadított szlovák területek dolgozói igenük a tanács- rendszert. , A június 16-i eperjesi gyű­lés ideiglenes forradalmi végrehajtó bizottságot vá­lasztott, s ennek első ülésén megalakult a Szlovák Ta­nácsköztársaság forradalmi kormányzó tanácsa; gerincét a föderáció csehszlovák szek­ciójának vezetői alkották, el­nöke Antonin Janousek lett. Kihirdették az állampolgá­rok nemzetiségi különbség nélküli egyenjogúságát. Ki­dolgozták a tanácsköztársa­ság alkotmányát. Rendelete­ket adtak ki a dolgozók helyzetének megjavítására, s gondoskodtak élelemmel, va­lamint ruhával való ellátá­sukról is. Tervbe vették az iskolák államosítását, a nyolc általános iskolakötelezett­ség bevezetését stb. A Szlovák Tanácsköztársa­ság sajnos mindössze há­rom hétig állt fenn. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar Vörös Hadsereg — az antant követelésére — visszavonul a kijelölt de­markációs vonal mögé, a szlovák forradalmi kormány­zó tanács kénytelen volt vé­gű] úgy dönteni, hogy fegy­veres egységeivel ő is visz- szavonul a Magyar Tanács- köztársaság területére. Történelmi tanulságok A Szlovák Tanácsköztár­saság történelmi szerepének, helyének meghatározása kö­rű] már sok vita folyt és fo­lyik napjainkban is. Az azonban vitathatatlan tény, hogy a Szlovák Tanácsköz­társaság olyan szlovák szo­cialista állam alapjait vetet­te meg, amely a Magyar Ta­nácsköztársaság szövetségese kívánt lenni, s amelynek ha­tárait az önrendelkezés al- kalmázásával szándékoztak megvalósítani. A történelmi tények azt mutatják, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság nemcsak a társadalmi prob­lémák megoldásában, hanem a nemzeti kérdés rendezésé­ben is messzebbre látott, mint a polgári Csehszlovák Köztársaság létrejötte. Nem jelentette az alighogy meg­született önálló csehszlovák államiság felszámolását; a szlovák és a cseh nemzet tényleges érdekeinek megfe­lelően a szomszédos nemze­tekkel baráti, szövetségi vi­szonyban álló, a föderatív szlovák és cseh köztársasá­got egyesítő, szocialista Csehszlovákia megvalósítá­sát tartotta szem előtt. S bár nem volt hosszú éle­tű, nagy történelmi jelentő­sége, hogy először deklarált olyan elveket, amelyekre a ma felépülhetett. Olyan szlo­vák, cseh, magyar és uk­rán dolgozók közös interna­cionalista műve volt, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméitől és a Magyar Tanácsköztársaság példájától föllelkesülten el­határozták : a társadalom szocialista építésének útjára lépnek. Újlaki László Kezdjük a sort a fejlesz­tési és rendezési tervekkel, hiszen az állami szerveknek igen fontos feladata a tele­pülések megfontolt, céltuda­tos fejlesztése, az adott la­kóhely jövőbeli arculatát meghatározó rendezési terv készítése. Ebben természete­sen döntőek a környezetvé­delmi szempontok is, hi­szen fák, parkok, terek, ját­szóterek, közcélú sportléte­sítmények, parkolók nélkül aligha képzelhető el ember­hez méltó, egészséges tele­püléskörnyezet. A szóban forgó öt település közül négy helyi tanács rendelkezik községrendezési tervvel — Zsadányban ilyen terv nincs — és a füzesgyarmati eléggé régen, 1964-ben ké­szült. Az 1982-ben jóváha­gyott megyei környezet- és természetvédelmi koncepció alapján csak Körösladány- ban volt külön terv, középtá­vú környezetvédelmi felada­tok címmel. Ebben szerepel egyebek között az útszéli fa­csoportok és fasorok védel­me, üzemek körbekerítése fasorokkal, a község bel- és szennyvízelvezetés megoldá­sára ideiglenes bizottság lét­rehozása. Mind az öt tele­pülésen van vezetékes ivó­víz, de nyáron, csúcsidőben előfordul vízhiány Körösla- dányban és Vésztőn. Miként a megyében más­hol is, sok a gond a szemét- gyűjtéssel, -szállítással^ és -elhelyezéssel. Ez mind az öt helyen kijelölt telepen történik ugyan, de sok az úgynevezett illegális sze­métlerakóhely, ahová — a tilalom ellenére — többnyi­re az éj leple alatt „csem­pészik ki” a szemetet, hul­ladékot, elhullott jószágot. A szemét összegyűjtése Szeg­halmon, Vésztőn és Körös- ladányban zömmel konténe­rekben és kukákban törté­nik. Zsadányban nincs szer­vezett gyűjtés és kiszállítás, itt ki-ki maga hordja a hul­ladékot a szemétlerakó­telepre. Külön fejezetet érdemel sajnos a szeméttelepek álla­pota. Sehol nincs szabályo­san körülkerítve, illetve er­dősávval elkülönítve a sze­mét, amelyet mindenütt ége­téssel ártalmatlanítanak. A hulladékokat csak Füzes­gyarmaton takarják le föld­del. Csak részben megoldott a szeméttelepek őrzése, zá­rása, így ide hordanak bon­tási törmelékeket, elhullott állatokat is. A szemétszállí­tó járműveket és konténe­reket sem mossák és fertőt­lenítik megfelelően. Mind az öt településen számottevő a jószágtartás, ami nem kis környezetszeny- nyezéssel járhat, ha nem tartják meg a gazdák az írott és íratlan szabályokat. A háztáji állattartást három helyen szabályozza helyi rendelet. Nagyobb gond ott jelentkezik, ahol az állattar­tás meghaladja a háztáji méreteket, Füzesgyarmaton 32 baromfiól van a köz­ség területén, s ezek miatt több közérdekű bejelentés érkezett az illetékesekhez. A tanács nem is ad ki újabb épí­tési engedélyt nagyméretű baromfiól létesítésére. Vész­tőn a tsz-ből a háztájikba kihelyezett sertések miatt panaszkodott a lakosság, előfordult ugyanis, hogy egy udvarban több mint száz sertést tartottak. A trágyát általában az üzemek szállít­ják el a kisgazdaságokból, és megfelelő kezelés után hasznosítják a termelésben, míg a hígtrágyát zárt tar­tálykocsikban szállítják el a kijelölt ürítőhelyekre. Ahol jószágot tartanak, ott előfordul elhullás. Az el­pusztult állatokat a taná­csok alkalmazásában álló gyepmesterek szállítják el, lovas fogaton. Az Állategész­ségügyi Szabályzat előírásá­nak nem felel meg a dögte­rek állapota, miként a szál­lításra használt jármű sem. Ráadásul Zsadányban ki-ki maga kénytelen gondoskodni az elhullott állatok dögkút- hoz való szállításáról. Végül lássuk a köztiszta­ságot. A helyzet itt sem jobb, mint másutt. A közte­rületek tisztán tartására ke­vés a munkaerő, ráadásul a lakosok sem mindenütt vi­gyáznak a rendre, tisztaság­ra. Tavasszal mindenütt kör­nyezetvédelmi hónapot szer­vez a településeken a nép­front és a tanács. A kör;- nyezetvédelmi és köztiszta­sági munkára egyébként a tanácsok nem készítettek programtervet. Ahol van költségvetési üzem, az meg­bízás alapján végzi a köz- tisztasági munkákat, de a konkrét feladatokról nincs írásbán lefektetett részletes megbízás. így mulasztás ese­tén bizonytalan a számon­kérés, a felelősségre vonás lehetősége. Füzesgyarmaton, Körösladányban és Vésztőn több intézmény, vállalat is végez köztisztasági munkát, de ezt nem hangolja össze senki, így ezek esetlegesek, tervszerűtlenek. S ha már a felelősségre-vonásnál tar­tunk; többnyire magánsze­mélyeket, de intézményeket, üzemeket is felelősségre von­tak a szóban forgó tanácsok a köztisztasági szabályok megsértéséért, összesen 123 esetben történt ilyen fele­lősségre vonás, gyakrabban helyszíni bírságot szabtak ki, de előfordult szabálysértési eljárás is. Évente összesen 150—180 közérdekű bejelen­tés, panasz, illetve javaslat érkezik a vizsgált települé­seken a köztisztaság ügyé­ben. Amint a vizsgálat összeg­zéséből is megállapítható, bőven van még mit tenni Szeghalmon, Vésztőn, Kö­rösladányban, Füzesgyarma­ton és Zsadányban is a tisz­ta, egészséges környezet megteremtéséért és megóvá­sáért. T. I. Nézem a lyukas, foltozott tetőket, a kupacba gyűjtött cse­répszilánkokat, a széltépte fóliákat, és szomorú vagyok. Hallgatom az elkeseredett, olykor dühös, lemondó kifakadá- sokat és nincs kedvem filozofálgatni az ember és a termé­szet ősi kapcsolatáról. A békésiek egy része ugyanis megint békétlen. A szegény embert még az ág is húzza! Földrengés, árvíz után az idén május 23-án jött az újabb csapás: a vi­har. Végigsöpört az ONCSA-telepen, az Epreskerten, a Ko­pasz utcán, a Décseri-kerten. Régi és zömében új házak te­tejét söpörte le, síremlékeket döntött fel, rongált meg a Ró­zsa-temetőben. Mintegy ezer épületet ért kisebb-nagyobb kár. A halottaknak már mindegy, az élők viszont szeretnének szabadulni a kiszolgáltatottságtól. A természettel hamar meg­békéltek, hiszen aligha tehettek mást. A vihart nem lehetett megfékezni. Ügy látszik, hogy a megcsontosodott szemlélet is csak lassan változik. Azokról van szó, akik mitsem törődvé a károsultak szorult helyzetével, fontoskodással, feleslegesés bürokratikus intézkedésekkel hátráltatták a gyors helyreál­lítást. Talán az együttérzést is elfújta a szél? Gondoljunk bele: milyen lehet a közérzete annak, akinek az orkán el­viszi a tetőt a feje fölül, vagy a keservesen félig felépített ház egy része pillanatok alatt semmivé válik. Egyszerűen hátborzongató! Állok a Szigetvári utca sarkán és hallgatom a kétgyere­kes özvegyasszonyt. Felháborodva magyarázza modern kál­váriája részleteit. Szaladgált fűhöz-fához, küldözgették ide- oda, mégsem tudott idejében cseréphez jutni. A városi ta­nács műszaki osztályán adtak ugyan egy papírt a "magyar gyártmányú cserép vásárlásához, amely a csabai gyár udva­rán hevert. Ugyanakkor a helyi TÜZÉP-en csak a méreg­drága jugoszláv tetőfedőt ajánlották, de ebből sem volt a telepen. Kínáltak valamit, ami voltaképpen csupán elméle­tileg létezett. Közben gyakran esett az eső, beázott a lakás, állandó rettegésben éltek: mikor szakad le a mennyezet. Ki­lenc napig rohangált, míg végül a városi pártbizottságon meghallgatták és intézkedtek. így június 5-én (?) elhozhatta a megyeszékhelyről a 600 cserepet. De ki fizeti meg a tete­mes fuvart, az idegeskedést, az elfecsérelt munkanapokat? Álmatlan éjszakáin azon gondolkozik: vajon talál-e vállal­kozót a munkára és főleg mennyiért? Tisztában van vele. hogy az Állami Biztosító 11 ezer forintja nem lesz elég a helyreállításhoz, ha fellebbez, se pénz, se posztó. Minek rek­lamálni? Majd lesz valahogy. Az újságíró megy, ácsorog, üldögél, telefonál és ámul. Több illetékessel beszélgettem ebben az ügyben. Nemegyszer hallottam olyan megjegyzéseket, hogy „ezt csak magánem­berként mondom, mit szól a főnököm, ezt ne írja meg”, és hasonlók. Kinek van itt titkolni valója? Mindenki tudja: nincs elegendő falazóanyag és tetőfedő cserép. A hazai gyá­rak teljesítménye véges, a hiányt importtal pótoljuk. Ezért a több csatornás termékforgalmazás szabályai szerint meg­határozzák, hogy mennyi építőanyagot adhat el az ipar köz­vetlenül a lakosságnak, valamint az állami és a szövetkezeti kereskedelem. A békési viharkár után felmérték: 60 ezer 253-as cserépre van szükség. A Dél-alföldi Tégla- és Cserép­ipari Vállalat ezt a mennyiséget azonnal felajánlotta az Al­földi TÜZÉP Vállalatnak, nem pluszként, hanem a kereske­delmi vállalat saját éves keretének a terhére. Ment is min­den, mint a karikacsapás. Néhány napig. Ekkor a TÜZÉP- vállalat gondolt egy nagyot, és megrendelte a jugoszláv cse­repet. Utasították a békési telep vezetőjét, hogy magyar cse­repet csak azoknak adjon, akiknek nincs biztosításuk, a biz­tosítottak várják meg az import árut. (Mellesleg a jugoszláv cserépből egy 14 forintba, a magyarból pedig 3 forint 90 fil­lérbe kerül.) A TÜZÉP azzal „érvelt”: hadd fizessen az Ál­lami Biztosító! Igen ám, de az ÁB-t sem ringatták kőbölcső­ben. Azt mondták: mi a tényleges kár arányos részét térít­jük meg az állampolgárnak, nem fizethetünk hazai cserép helyett jugoszlávot, hiszen az árdifferencia több mint három­szoros. Bennünket az érdekel, hogy milyen cserép volt vagy van a tetőn, az ipar és a kereskedelem vitája, illetve tehe­tetlensége miatt az állam sem károsodhat. Egyébként a biz­tosítási feltételek is egyértelműen ezt bizonyítják. Tehát nincs apelláta! A hifzavona viszont tovább tartott. Tárgyalás a Belkeres­kedelmi Minisztériummal, az ÁB-központtal, talán még a Pénzügyminisztériummal is. Az emberek meg ott álltak anyag nélkül. Mindez 60 ezer cserép miatt, amely a békés­csabai gyárban kellette magát. A megyei pártbizottságnak kellett közbelépni, hogy megszűnjön az áldatlan állapot. Most már minden károsult kaphat hazai cserepet (miközben megérkezett a jugoszláv is), ha bemegy érte Békéscsabára. Akár ötven cserépért is?! Aki pedig ötszáznál többet szeret­ne vásárolni és ennyiről hoz igazolást a tanácstól, gyanússá válik. A TÜZÉP-telep vezetője a főnöke utasítására kimegy a helyszínre és meggyőződik róla: nem blöffölt-e az illető. Az Alföldi TÜZÉP Vállalat még a tanácsban sem bízik, játssza a hatóságosdit, holott aligha ez a feladata. Nem akarom bántani a TÜZÉP-et, hiszen az ellátási fele­lősség egyedül az ő vállát nyomja. A szóban forgó 60 ezer cserép bizonyára valahol hiányzik, de korántsem olyan nagy mennyiség, hogy pánikba kellene esni miatta. Viszont az ilyen rendkívüli esetek gyors, körültekintő és politikus intéz­kedést követelnek. Nem én mondom, csupán tolmácsolom: a jugoszláv cserép megrendelése előtt kellett volna tisztázni, hogy milyenek a biztosítási feltételek, és csak ennek isme­retében dönteni. Kár mesterséges vihart kavarni, amikor az igazi is naponta itt van a nyakunkon. Mert nemcsak a cse­rép törékeny, hanem az emberek tűrőképessége és bizal­ma is. Seres Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom