Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-31 / 306. szám

1982. december 31., péntek NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT SPORT Tíz nap, ami meghozhatja Beszélgetés Pásztor Józsefiéi ■ ■ ■■ ■■ mm az oromot Buda István újévi nyilatkozata Az 1982-es versenyidénnyel a magyar sport a két olimpia közötti időre kitűzött feladato­kat teljesítette. S az összkép nem rossz, hi­szen a világbajnoki mérleg: 9 arany, 17 ezüst és 19 bronz, míg az Európa-bajnokságoké: 9 —14—17. Ezen túlmenően is sok értékes siker született a versenyszínhelyeken éppen úgy, mint a tárgyalóasztaloknál és a sportdiplo­máciai életben. Nem lehet persze megfeled­kezni a hiányosságokról sem, amelyek időn­ként beárnyékolták a mindennapok szorgos tevékenységét, és emiatt nem lehetett még szebb a teljes kép. Az alábbiakban Buda István államtitkár, az OTSH elnöke ad nyilatkozatot a Magyar Távirati Iroda sportrovatának a versenysport 1982. évi eredményeiről, különös tekintettel az olimpiai felkészülésről és a magyar sport né­hány aktuális kérdéséről. — Elöljáróban talán azt lehetne megemlí­teni, hogy az olimpiász félidejének lezárása­kor a nemzetközi erőviszonyokban nem volt tapasztalható jelentős változás, de érdekes és szembetűnő több sportágban a kínai verseny­zők szereplése. A 18 olimpiai sportágban megrendezett világbajnokságok eredményei alapján készített rangsorban Magyarország nem hivatalos pontszámítás szerint a 7., dobo­gós helyezések alapján a 6., az aranyérmek számát tekintve pedig a 9. helyen áll. E te­kintetben szembetűnő egyébként a Szovjet­unió fölénye, és hogy az NDK milyen szilár­dan tartja 2. helyét. — A rangsor dicséretes helyezései ellenére is a magyar sport összteljesítménye elmaradt az olimpiára meghatározott célkitűzéstől. En­nek fő oka, hogy a magas szinten teljesíteni tudó versenyzők köre nem bővült kellő mér­tékben és az egyes sportágakból kivált klasz- szisokat nem tudták megfelelően pótolni. Azt is fel lehetne persze említeni, hogy egyes felelős szakvezetők az évi munka során nem kellően „lángoltak”, s ezt mielőbb fel kell szítani. Hogyan ítéli meg az OTSH elnöke az egyes sportágak évi teljesítését? — Versenysportunk eredményességének leg­nagyobb teherviselői — olimpiai terveinknek megfelelően — az idén is a kajak-kenu és a vívás, az érmek és a pontok felét ők hozták. Az elhatározásnak megfelelő volt a sportlö­vők és az öttusázók „eredménylistája”, mind­- két sportágban a fiatalok jeleskedtek. Birkó­zásban a kötöttfogásúak elmaradtak az előző évek sikereitől, és ezt a szabadfogásúak ja­vuló eredményei/sem tudták pótolni. Jelentős visszaesés volt tapasztalható súlyemelésben és ökölvívásban, kielégítőnek tűnt a cselgáncso- zók és a férfitornászok szereplése, míg az utóbbi sportágban a nők alaposan elmaradtak korábbi teljesítményüktől, a nemzetközi szín­vonaltól. Atlétikában és úszásban nemzetkö­zileg nem sikerült előbbre lépni, náluk csak a hazai eredmények említhetők és néhány te­hetség feltűnése. — Ha „olimpiában” gondolkodunk, akkor azokban a sportágakban, amelyekben a rész­vételt csak egy-két számban tervezzük, a hely­zet nagyjából változatlan kisebb-nagyobb eredményekkel és megingásokkal (evezés, íjá­szat, vitorlázás). Jól teljesített a vízilabda­válogatott csapat a VB-ezüstérem kiharcolá­sával és az olimpiai részvétel biztosításával, csakúgy mint a női kézilabda-válogatott. Ilyen tekintetben nem tudott velük lépést tartani a női röp- és a férfi kézilabdacsapat, az európai középmezőnyben foglal helyet a férfi röplab­da, és a női kosárlabda,'s .messze vannak az élvonaltól a férfikosarasok. Mindezek után kik számíthatnak majd olim­piai részvételre? — Mindenki, aki becsületesen készül fel, hozza a megfelelő szintű nemzetközi ered­ményt és esélye van érem-, vagy olimpiai pontszerzésre. Persze a küldöttség száma ala­posan függ attól, hogy a csapatsportokban hány együttesnek sikerül kivívnia az utazás jogát, hiszen ezeknél az egységeknél 20, sőt ennél több fős gárda is lehetséges. Ha számot is kellene mondanom, akkor 150—250 fős ma­gyar csapat utazhat Los Angelesbe. Végezetül hogyan ítéli meg a magyar sport nemzetközi kapcsolatait? — Úgy hiszem, e tekintetben elégedettek lehetünk, hiszen 55 nemzetközi sportszerve­zetnek vagyunk tagja és 36-ban van tisztség- viselőnk, akik 95 pozíciót töltenek be, közülük 28 jelentősét (alelnök, főtitkár, elnökségi tag, stb.). — 1982-ben sok híres nemzetközi Sportve­zető látogatott hazánkba, és több fontos sportdiplomáciai eseményre is sor került fő­városunkban. A Budapest Sportcsarnok fel­építésével lehetőség kínálkozott nemzetközi sportesemények rendezésére is. Elmondhatom tehát, hogy a magyar testnevelési és sport- mozgalom a sok gond mellett is eredményes évet zárt — fejezte be nyilatkozatát Buda István. WPS- I sztori Algírban Árnyékban negyy/ülíöt fok volt. Algéria ■' fővárosának szívében, a légügyi miniszté­rium előtt, az Orah Morris tér autóáradatában vártam Boukortt Slimane barátomra és kísérőmre, aki — éppúgy, mint a világ bármelyik nagy­városában csúcsidőben — hasztalanul keresett parkolót. Eközben lettem figyelmes néhány kalodába szorított autóra, s nem volt nehéz ki­találni, hogy a tilosban par­koló kocsik kerekeit zárták le gazdáik elől, akik azután 60 dinár (körülbelül 12 dol­lár) kifizetése után akár foly­tathatták is útjukat... Nosza, gondoltam, gyorsan lefotózom az egyik kocsit, a kép jól jöhet otthon, példá­ul egy közlekedési cikk il­lusztrációjaként. Éppen a fényképezőgép lencséjét pró­báltam élesre állítani, ami­kor egy marcona kinézetű, égszínkék ruhás rendőr meg­kocogtatta a váltam: „Uram! A papírjait!” — mondta franciául, és nem túl­zottan barátságosan. ,,Azon­nal” — szabadkoztam, ango­lul, csak odamegyek a bará­tomhoz, a kocsiban van a táskám, benne az útlevelem­mel és az igazolványaimmal. „Oké!” — így a válasz, s mellé a kérdő-gyanakvó te­kintet. Elindultam át a téren, ab­ba az irányba, ahol az autó­ból kiszálltam. Talán mon­danom sem kell, már régen a szomszéd utcában próbál­kozott üres helyet keresni Slimane. Homlokomon kezd­tek szaporodni a verejték gyöngyök, ráadásul Jäßficöz- ben négyre szaporodott a rend őreinek száma. Kosz- szallóan ÁKézdtek tekintgetni fot&rnásinámra is, és heves gesztikulálásuk félreérthetet­lenül jelezte: vagy kiveszik és elkobozzák a filmet, vagy bekísérnek a kerületi kapi­tányságra. Nem lehet kétséges, hogy ilyenkor mit választ az új­ságíró ... A következő percben már robogott is velünk a rácsos autó. Nem volt sok időm fa­pados ülésén töprengeni, mert máris tereltek befelé egy szűk utcasarki épületbe, a kapitány színe elé. A helyzet kezdett kínossá válni, annál is inkább, mert franciául csak néhány szót beszélek, arabul ugyaneny- nyit... Igazolni egyelőre nem tudtam magamat, irataim ek­kor még messze egy Honda autó hátsó ülésén, a táskám­ban lapultak. Már-már a te­lefonkönyvet kezdtem önké­nyesen lapozgatni, hátha rá­akadok a magyar nagykövet­ségre — amelynek sajtóatta­séja, Bessenyei Zoltán vélet­len éppen battonyai —, ami­kor mentőötletem támadt: megmutattam a Magyaror­szágon megjelenő „Labdarú­gás” című újságot, benne egy Belloumi képével megjelent cikket, hogy lám, én innen jöttem, ahol Belloumit is szeretik, igazán megérthet­nék, hogy én sem akarok rosszat. Algírban az érdekel csupán: hogyan arattak vi­lágraszóló győzelmet az NSZK fölött? Aztán fella­poztam egy másik cikket, amelyet történetesen én ÁYh*" tam... ­Figyeltenx a citál ruhás ka­pitány arcát, próbáltam ki­fürkészni, elhiszi-e, amit mondok? Tekintete mintha cseppet enyhült volna, ám lehet, hogy csak az én óha­jom láttam viszont az ar­cán. Még mindig úgy nézett ki, hogy a nap hátralevő részét, esetleg az éjszakát is a rend­őrség fogdájában kell tölte­nem, de addig mindenképp itt kell maradnom, amíg nem tisztázódik egyértelműen, ki is vagyok valójában? Ekkor újabb mentőötletem támadt. Miközben zsebeim­ben kétségbeesetten 'tapogat­tam, AlPS-igazolványam (A1PS —a Nemzetközi Sport- újságíró Szövetség, amelynek 73 tagországa van, s 70 ma­gyar tollforgató a tagja) akadt a kezembe! Hirtelen mozdulattal nyújtottam oda a vizsgálótisztnek. Egy dara­big forgatta, ellenőrizte, és amikor azt kezdte olvasni: „Officials are asked to give the holder every assistance.” azaz, kérik a funkcionáriu­sokat, hogy adjanak meg minden segítséget az igazol­vány tulajdonosának. — Lát­tam, hogy megenyhül az ar­ca. A félreértés most már gyorsan tisztázódott, elnézést kértek, s jó utat kívántak. Én pedig algíri látogatásom óta többször is megáldottam nagyra becsült Szombathy István kollégámat, a szövet­ség egykori főtitkárhelyette­sét, immár tiszteletbeli tag­ját, hogy 1975-ben kiállítot­ta számomra a „No. Hungary 20. sz. AlPS-igazolványt”. Fábián István Meg kell mondanom, hogy elfogult vagyok Pásztor Jó­zseffel, a Békéscsabai Előre Spartacus válogatott labda­rúgójával. Ez persze szemé­lyes dolog, és az olvasó jog­gal mondhatná, miért hoza­kodom elő magánügyeimmel, amikor őt az nem érdekli. Csakhogy ez esetben bizo­nyára érdekli. Néhány ez­ren vagyunk ugyanis, akik a futballban a szikrázó ke­ménységgel szemben a szi­porkázó szellemességet cso­dáljuk. Pásztor József pedig ezt testesíti meg. Lehet, hogy ezért is vitte ennyire. Lehet, hogy ezért is vitte csak ennyire? Amikor őszi jó szereplése, az újbóli válogatott keret­tagsága apropóján beszélget­tünk, ezúttal is a sokszor elmondott, de ma is büsz­kén vállalt Vencsellőnél kezdtük. — Egy Nagykálló—Ven- csellő mérkőzés után, 1974- ben Kaskötő Károly muta­tott be Papp Lászlónak, az NB I-be feljutott Békéscsa­ba akkori technikai vezető­jének. Nem ő hívott elő­ször, megkerestek Debre­cenből, Diósgyőrből, Nyír­egyházáról, de mindig ne­met mondtam. Papp László azonban addig beszélt, amíg ráálltam, s eljöttem Csabá­ra. A megyei II. osztályból az NB I-be. — Megbánta? — Egyáltalán nem. — Mit bánt meg? — Azt, hogy nem 16—17 éves koromban kerültem olyan edző keze alá, mint Babolcsay György. Kemé­nyen, mindenkivel személy­re szólóan foglalkozott, s tudta azt is, mikor kell egy kicsit lazítani. — Vencsellőn milyen edzések voltak? — Edzések? Kimentünk„z, pályára, lejátszottuk a mécs­eset, és kész. Én petsze en­nél sokkal többet töltöttem a foci pálya,«; az iskolából, de gyakrán még ahelyett is odamentem. Élveztem, hogy ußfy csavarodik a labda, ahogy én akarom. — A Nagykálló—Vencsellö mérkőzés óta eltelt 9 esztendő. Es mit történt eközben? — Kettőszáznegyven baj­noki, 9 válogatott mérkőzés, és ha jól számolom, 6 műtét. — Menjünk sorjában. KÉS A VÍZBEN Az ellenfél centerének ki- cakkozták a fülét, néhány foga a medence alján lebe­gett, jókora monoklival a szeme alatt, lábát húzva sántikált ki a medencéből a rangadó vízilabda-mérkőzést követően: — Ez semmi — gargarizált még mindig ful­dokolva —, inkább vegyé­tek ki a kést a hátamból! SZÖGEK Neves vágtázó atlétánk a szöges cipőt szögre akasztot­ta ... GÖMBÉRZÉK A listavezető kosárlabda- csapat ezúttal is győztesen hagyta el a pályát. A gárda legjobbja egyedül 65 pontot dobott, többet, mint a többi­ek együttvéve. Az edző a mérkőzést követően eképp dobogott: — ,S ha még gömb­érzéke is lenne ... MONEY Tízezer forintért a jobb­szélső átment a balszélső he­lyére és fordítva. A pénzen megosztoztak . . . Szeretnék az Európa-bajnoki mérkőzéseken bizonyítani — Az első mérkőzésre na­gyon emlékszem ma is. 1974-ben a Tisza Kupában játszottunk a Salgótarján el­len. Básti volt az ellenfelem, és nem sokat rúgott labdá­ba azon a meccsen, pedig kitűnő futballista volt. Ak­kor éreztém, hogy vihetem valamire. És a mostani őszi szezon egyik mérkőzésére, a Rába ellenire emlékszem szívesen. No, és még egy emlék. Az 1977—78-as sze­zon, amikor Mészöly Kál­mánnál az év játékosa let­tem. — És mégse utazott az. ar­gentínai világbajnokcságra. — Nem, aktkor már kész volt a csapát, és nem fértem bele aá elképzelésekbe. Vá­logatott egyébként először 1976-ban voltam, az NDK ellen, Baróti Lajos állított be — középcsatárnak. Éle­temben nem játszottam kö­zépcsatárt. Meg is égtem. Akkor egy darabig csend volt körülöttem. Azután Mé­szöly Kálmán javaslatára meghívtak az olimpiai csa­patba, ott ismert a szerep­lésünk. Közben néhány nem­zetek közötti mérkőzés, töb­bek között újra az NDK el­len, 1979-ben Budapesten, amikor eltörött a kulcscson­tom. Hosszú kihagyás után kerültem vissza az akkor LÁBVlZ A hosszútávú gyorsúszó­bajnok több mint két test­hosszal előbb csapott be, mint az ezüstérmes, s akadt olyan is, akire egy utcahosz- szat rávert., Már rögtön a rajt után az élre állt, s vé­gig őrizte előnyét. A célba érkezés után a riporter mi­értjére eképp válaszolt: — Láttam, hogy a mellettem levő nem mosta meg a lá­bát, nem akartam a lábvizét inni. Atköltés Hátamon a zsákom, Zsákomban a csatárom. Csatáromban a pénzem. Moly rágta a zsákom, Kihullott a csatárom, Kiesett a csapatom. BUNDA A gólerős csatár megkér­dezi nejét: „Szeretnél egy bundát?” — Nagyon elkelne — sóhajtott az asszony. A mérkőzés 0—0-ra vég­ződött. NYAKKENDŐ A maratoni futók a táv utolsó szakaszát a stadion­már a VB-selejtezőre készü­lő keretbe. Játszottam a szovjetek, az osztrákok, a csehszlovákok és a lengye­lek ellen. Úgy éreztem, ment a játék. — És megint csak nem ke­rült ki a világbajnokságra .. . — Az emlékezetes, 1980. elejei, argentínai túrára in­dulva edzőmérkőzést ját­szottunk a Ganz-MÁVAG el­len. Egy nagy rúgásnál iszo­nyú fájdalmat éreztem a jobb combomban. A lovaglóiz­mom sérült meg. Szóltam a kapitánynak és az orvosnak, azt mondták, néhány óra van az indulásig, már nem tudnak mást kivinni helyet­tem, majd az úton rendbe­jövök. Nem jöttem rendbe, de napokig még egy injek­ciót sem kaptam. A többiek meg közben játszottak, én, a turista, meg nézelődtem. Ettől kiborultam. Tudtam, hbgy most bejátszhattam vol­na magam a csapatba, és tudtam, hogy számomra el­ment a világbajnokság. — Azt is mondogatták, hogy két dudás, vagyis Nyilasi és Pásztor nem tér meg egy csa­patban. — Ezt csak kitalálták, szakember ilyet soha nem mondhatott, hiszen más tí­pusok vagyunk, Tibi befe­jező, én pedig előkészítő já­tékos, tehát elférünk egy­más mellett. — Most viszont újra beválo­gatták. 1— Igen,, Mészöly Kálmán ismét bizaímgt szavazott, el­sősorban őszi játékom alap­ján. Szeretnék az Európa- bajnoki mérkőzéseken bizo­nyítani. Huszonnyolc éves vagyok, sok mindenen túl, de remélem sok minden előtt is. És- talán a sérülé­sek sem zavarnak többé. — Ki a játékosideálja? — Johan Crfiyff. t — És itthon? — Göröcs János. — A .maiak közül? — Nyilasi Tibor, és ha jó napjuk van, Kiss és Tö- rőcsik. — Mit vár az új évtől?'1 — Az első tíz napot. _ 7 — Eközben-jelöli ki ugyan­is a szövetségi kapitány az Európa-bajnoki keretet... Hozza meg ez a tíz nap az örömöt — az egész évre. Seleszt Ferenc ban teszik meg. Bekanyaro­dik az élboly, s a riporter fölkiált: „Az élen egy piros nyakkendős fiatalember fut, ő érkezett elsőnek a kapu­ba!” Segítője megböki, s hal­kan odasúgja: „Az nem nyakkendő, csak kilóg a nyelve." KAPUS A kosárlabdacsapat zsinór­ban tizenkettedik vereségét szenvedte el. ;A csapatot pat­ronáló üzem igazgatója ide­gesen pattant föl: — Nem adok több pénzt ennek a gárdának. Különben is, hol van a csapat kapusa, hogy ilyen sok „gólt” kaptak ... ? ÉRDEM Az úszóválogatott hazaér­kezik a nemzetközi verseny­ről. A riporter faggatja a szövetségi kapitányt: „Mit tart a legnagyobb eredmény­nek?” — Azt, hogy nem fulladt bele senki. TÖRÜLKÖZŐ A toronyugró azzal büsz­kélkedik: a tíz méteres tran- bulinról ő még egy vizes törülközőre is leugrik. Be is mutatja, mire össze-víssza töri magát. A kórházban éb­red föl, s az első kérdése: „Ki csavarta ki a törülkö­zőt?” — jávor — BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy.u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. PL: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5061. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: dr. Arpási Zoltán. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítö postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom