Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-15 / 164. szám

NÉPÚJSÁG 1982. július 15,, csütörtök Spanyol táncegyüttes Békéscsabán Úttörők szolidaritási felhívása A békéscsabai nyár kultu­rális eseménysorozatának ré­szeként, július 24-én, szom­baton este, a megyeszékhe­lyen, a Széchenyi-ligeti sza­badtéri színpadon vendég­szerepei műsorával a spa­nyol Fiesta gitana da Silva táncegyüttes. A világ talán legismertebb színpadi tánca a flamenco. Nos, a hispániai cigányegyüttes gazdag és (Tudósítónktól) Az Egyesült Mgtsz üzemi pártbizottságának meghívá­sára munkás pártdelegáció látogatott nemrégiben Kon­dorosra a Békéscsabai Kö­töttárugyárból és a téglaipari egyesülésből. A ' baráti talál­kozón jelen volt Vitális Pál, "a nagyközségi pb titkára és Mokran Mátyás, a nagyköz­ségi tanács elnöke. A munkásvendégeket Szmo- la w Gyula, a pb titkára és Ladnyik Mihály tsz-elnök tájékoztatta a szövetkezet politikai, gazdasági, társa­dalmi életéről. Érdeklődés­sel hallgatták az 1948-ban alakult első kondorosi ter­színpompás programjának zömét e tánc variációs be­mutatása foglalja el. Az együttes a csabai fellépés előtt egy héten át a Budai Parkszínpadon szerepel, majd még a debreceni közönség előtt is színpadra lép. A csa­bai műsort a tégla- és cse­répipari vállalat József Atti­la Művelődési Háza rendezi. melőszövetkezettől napjain­kig megtett út történetét, ta­nulságait. A szövetkezet ve­zetői beszéltek a vendégek­nek a jelenlegi eredmények­ről, gondokról és a távlati célkitűzésekről. Szó esett 'a két ipari vállalat és a ter­melőszövetkezet jövőbeni együttműködésének lehetősé­geiről is. A tájékoztató után a vendégek határszemlén is­merkedtek meg a szövetke­zet munkájával. Az azt kö­vető ebéden és baráti be­szélgetésen mindhárom üzem képviselői üdvözölték a kap­csolatteremtés gondolatát, és megállapodtak annak továb­bi ápolásában. Pribela János Palesztin gyerekeket, diá­kokat láttak vendégül az el­múlt napokban Zala megyei úttörők, a balatongyöröki őrsvezetőképző tábor lakói. A közös program során nem­csak egymással ismerkedtek a fiatalok, hanem közvetlen, élményszerű képet kaphat­tak a magyar pajtások ar­ról is, hogy milyen megpró­báltatások közepette élnek a palesztinok, a hazájukból el­űzött családok, gyermekek. A táborban tartott szolidaritá­si est résztvevői felhívást in­téztek hazánk valamennyi táborozó úttörőjéhez, az ezekben a hetekben pihenő, vakációzó sok tízezer társuk­hoz. Felhívásuk hangoztatja: Meghallgatva a táborunkat meglátogató palesztin gyer­mekek és diákok beszámoló­it, úgy döntöttünk, hogy szo­lidaritást vállalunk az ár­tatlanul szenvedő palesztin és libanoni gyermekekkel. Tiltakoztunk a Libanont ért izraeli fegyveres agresszió el­len, azért is, mert ott gyer­mekek és szüleik is áldoza­tul esnek. Hőkezeléssel vírusmentesí­tik a szaporítóanyagnak szánt szőlővesszőket a velencei vi­rológiái laboratóriumban fel­szerelt, programozható hő­mérsékletű és páratartalmú hőkamrában. A gyökeres sző­lővesszőket 8 hónapig neve­lik, a növényeket még nem károsító, de a vírusok élet- képességét csökkentő, s el­pusztító hőmérsékletű és pá­ratartalmú kamrákban. Az eljárásnak az a célja, hogy a kezelés végeztére a növény hajtáscsúcsa fertőzésmentes­sé váljon, s alkalmas legyen vírusmentes szaporítóanyag­nak. A hőkezeléses vírusmente­sítés megkezdésére igen nagy szükség volt: nagyüzemi sző­lőinkben ugyanis csaknem harmincféle vírusbetegség pusztít, s a fertőzéstől már Mi, akik békésen élünk, és örömmel, gondtalanul tábo­rozunk, túrázunk és fürdünk, mélységesen megvetjük és elítéljük azokat az embere­ket, akik ezt a világ más táján . megakadályozzák. Ezért is érezzük át a kegyet­len háborút átélő palesztin és libanoni gyermekek nélkülö­zését, mi, akik még nem hallottunk ágyúdörgést, és nem is akarunk hallani so­ha! Táborozó pajtások! Ti is tiltakozzatok a palesztin és a libanoni népet ért igazság­talan háború ellen. Járulja­tok hozzá a háború áldoza­tai szenvedéseinek enyhíté­séhez. Az úttörőtáborokban vásároljatok szolidaritási képeslapot. Az így össze­gyűlt összegből gyógyszert, élelmet, ruhát, takarót, sát­rat küldünk a libanoni nép­nek — hangzik a felhívás, amellyel a Zala megyei út­törők arra szólítják társai­kat, hogy országszerte csat­lakozzanak a Budapesti Mű­szaki Egyetemen nemrégiben tartott ifjúsági szolidaritási nagygyűlés kezdeményezésé­hez. szinte egyetlen ültetvény sem mentes. A szőlő lerom­lása, a sárga mozaik és króm­mozaik betegség, a levélsod­ródás, s több más kór csök­kenti a termés mennyiségét, gyengíti a tőkék élettarta­mát, rontja a gyümölcs .mi­nőségét, és értékesítési lehe­tőségeit. Mivel a betegség ellen védekezni csak a meg­támadott tőkék kivágásával lfehet, népgazdasági szem­pontból igen fontos a meg­előzés, s az, hogy a rekon­strukciók során, s az új ül­tetvények telepítésénél már vírusmentes szaporítóanya­gokat használjanak fel. A ve­lencei szakemberek úgy szá­mítják, hogy a szőlők meg­szabadítása a szubmikrosz- kópikus nagyságrendű kór­okozóktól majdnem egy év­tizedet vesz majd igénybe. Gyermekgyilkosságért — életfogytig fegyházban Munkás-paraszt találkozó Kondoroson Vírusmentesítés hőkezeléssel háborította a bűncselekmény, amely a legsúlyosabbak közé tartozik. Mivel elkövetőjét — bár máskor is került már ösz- szeütközésbe a törvénnyel — erőszakos bűncselekményért még nem kellett felelősségre vonni és jogi értelemben „büntetlen”- nek számít, a bíróság alkalmas­nak találta a társadalom védel­me érdekében a fizikai meg­semmisítésnél egy fokozattal enyhébb büntetés kiszabását, el­lentétben az ügyész által indít­ványozott halálbüntetéssel. Mel­lékbüntetésként Bencsiket a köz­ügyek gyakorlásától — a ki­szabható leghosszabb időtartam­ra — tíz évre eltiltotta. A bíróság a Fővárosi Fő­ügyészség vádindítványával min­denben megegyezően állapította meg a vádlott — önmaga által is már a nyomozás során elis­mert — bűnösségét, tettének szexuális indítékát, okát, az el­követés módját. Mindezt külön­féle orvosi, nyomszakértői véle­mények, a helyszíni bizonyítá­sok is alátámasztották, nemkü­lönben az, hogy megtalálták és a bíróság lefoglalhatta a kisfiú megfojtásához használt derék­szíját, amelyet Bencsik a hely­színről menekülve elhajított. Személyiségével kapcsolatban azt állapították meg a büntetőeljá­rás során, hogy „saját hibáján kívül” az élet perifériájára szo­rult, korán magára maradt, tár­sadalmi és erkölcsi nevelése egyaránt hiányosnak bizonyult, ez alakította torzult, úgyneve­zett moráldeffekt személyiségét. Szellemi szintje megközelíti a debilitást. Ezért — a cselekvés szempontjából — „fékrendszere” kialakulatlan. Mindezek ugyan enyhítő körülményként a javá­ra nem értékelhetők, a beszámí­tási képességét nem érintik, de lényegesek annak az eldöntésé­nél, hogy vele szemben a tár­sadalomnak milyen védekezési eszköze lehet”. Az ítéletnek zárt tárgyalások utáni nyilvános kihirdetését és indokolását követően az ügyész — jogaival élve — halálbüntetés kiszabásáért fellebbezett, Ben­csik László Tibor és védője pe­dig elsődlegesen — a tényállás minősítése miatt, illetve téves megállapítására hivatkozva — felmentésért, másodlagosan eny­hítésért jelentett be fellebbe­zést. A bűnügy másodfokú el­bírálásáig, a Legfelsőbb Bírósá­gon születő jogerős ítélet kihir­detéséig Bencsik továbbra is le­tartóztatásban marad. Ismét hobbiklub A gyűjtök körében előkelő rangot vívott ki magának a Szakszervezetek Fővárosi Műve­lődési Házának hobbiklubja. 'A mintegy 200 gyűjtőt számláló klub tagjai vasárnaponként cse- rebere-délelőttökön találkoznak a művelődési házban, képesla­pot. játékkártyát, kulcsot, sör­alátétet. cigarettásdobozt, mini­könyvet. s ki tudja még hány­féle összegyűjtött furcsaságot csereberélnek egymással. A hob­biklub ..szakosodása” napjaink­ban már oly nagymérvű, hogy minden hónap második és ne­gyedik szombatján a képeslap­gyűjtők. minden hónap első va­sárnapján a jelvénygyűjtők kü­lön foglalkozásokon is találkoz­nak. Jelentősek a klubba tömörült gyűjtök külföldi kapcsolatai is: a klubot rendszeresen meghívják külföldi találkozókra, kiállítá­sokra — legközelebb október­ben a jugoszláviai Újvidékre utaznak —. lengyel, csehszlo­vák. jugoszláv, NDK-beli gyűj­tők pedig hazánkba látogatva gyakori vendégei a vasárnapi foglalkozásoknak. Hosszabb nyári szünet után augusztus 1-én. vasárnap talál­koznak ismét a klubtagok, a gyűjtök a Szakszervezetek Fő­városi Művelődési Házában. A Fővárosi Bíróság — szerdán kihirdetett ítéletével — életfogy­tig tartó, fegyházban végrehaj­tandó szabadságvesztéssel súj­totta Bencsik László Tibort, aki aljas célból elkövetett emberölés büntette miatt került a vádlot­tak padjára. Gyilkosságának ál­dozata egy 8 éves kisfiú. A bűncselekményt — amely az emberölés úgynevezett minősí­tett, tehát köznapi értelemben súlyosabb megítélésű esete — ez év januárjában követte el. Az igazságügyi orvosszakértői vélemények szerint biszexuális hajlamú Bencsik a gyermek életét azért oltotta ki, mert vele mindenáron fajtalankodni akart. A közvéleményt is mélyen fel­„Szemtől szemben otthonunkkal” címmel készletbemutató kiállítást rendezett az Univcr- zál Kiskereskedelmi Vállalat a békéscsabai Jókai Színház előcsarnokában. A házi munkát csökkentő, a szabad idő és az otthon kulturáltságát növelő kiállított különféle termékek minden Univerzál-áruházban megvásárolhatók. A kiállítás június 20-ig naponta 10-től 18 óráig tekinthető meg, vasárnap kivételével Fotó: Fazekas László Hozzáállás — helytállás H ány betege és bolond­ja van manapság a pénznek, hányán tö­rik magukat azért, hogy még többjük legyen? Vajon —ve­tődik fel némelyekben — nem herdáljuk-e el közben szocialista értékeinket? Ezek a népi rend elfajzá- sától, föllazulásától tartó szívós kérdések korántsem rossz szándékból, vagy téves nézetekből erednek, hanem a szocializmus érdekviszo­nyaiból. Különböző egyének, vagy szervezetek mély meg­győződéssel hangoztatják, hogy ők fejezik ki leghíveb­ben az egész társadalom ér­dekeit! Abban, hogy többen szeretnek a munkásosztály­ra, az egész népre hivatkoz­ni, nincs semmj különös. De ha ez felerősödik, akkor za­vart okozhat, megnehezíti a bonyolult érdekviszonyok közti eligazodást, „s ezáltal akadályozza a pártot érdek­integráló funkciójának, a tel­jesítésében”. Maga a vita, az itt-ott mu­tatkozó konfliktus — külö­nösen a máj viszonyok kö­zött — természetes. A szocia­lizmus hívei között aligha találnánk olyat, akinek az utóbbi 10—15 év során meg ne fordult volna a fejében, hogy tényleg jó irányban ha- ladunk-e? Ez az olykori két­kedés egyrészt biztosítéka is annak, hogy menet közben korrigálhatjuk, finomíthat­juk az ösztönzőket, konkré­tan a közgazdasági szabályo­zókat. Ha minden részkér­désben teljes nemzeti egyet­értést tűztünk volna ki cé­lul, azt aligha tudnánk vala­ha is elérni. Igaz, a párt — valahányszor kezdeményez valamit —, mindig az össz­társadalmi érdeket tartja szem előtt, figyelembe veszi azonban azt a tapasztalatot is, hogy az egész népet érin­tő, nagy horderejű döntések elfogadására nem rögtön le­het számítani. Az emberek akkor hajlandók magasabb rendű cél elérésében részt venni — olvasható egy ide vágó tanulmányban —, ha azt saját céljuknak is el tudják ismerni. Ha' érdeklő­désüket tartósan fenn akar­juk tartani e cél iránt, ak­kor lehetővé kell tenni, hogy szerephez jussanak vele kap­csolatban. Nálunk, mi tagadás, még korlátozott a társadalom tag­jai közt felosztható javak mennyisége, ezért is támad­hatnak ellentétek. Iparkod­nunk kell azonban ezeket feloldani, megszüntetni. Ter­mészetesen nem erkölcsi pré­dikációval, hanem úgy, hogy — kicsit vulgárisán szólva — megteremtjük a szükséges javaknak a mostaninál, sok­kal nagyobb bőségét. A mi hazánk, sajnos elég szegény ásványi kincsekben, techni­kánk színvonalával valahol középen állunk a világrang­listán, túl sok felhalmozott tőkénk nincsen. Bárhogy nézzük is, a legnagyobb erő­forrásunk a lakosság mun­kakészsége, szaktudása, min­dig újakra törekvése, jobbí­tó szándéka, de az ebben rej­lő tartalékokat még koránt­sem tártuk fel és használtuk ki teljesen. Ehhez az életvi­szonyok további javítására van szükség, mert a dolgozó ember csak úgy tudja alkotó energiáját egyre magasabb fokon újratermelni, ha pers­pektívát lát maga előtt. Ál­lampolgáraink nagy tömegei saját körülményeiket, egyéni és társadalmi helyzetüket akarják megjavítani úgy, hogy könnyebben, szabadab­ban, kulturáltabban, embe­ribb módon élhessenek. Hiába akarnánk erkölcsi prédikációt tartani arról, hogy milyen csúnya jellem­vonás a pénz utáni hajsza, csak legyintés lenne a rea­gálás. A tudatformálásnak természetesen fontos szerepe lehet az életmód kialakítá­sában, de csak akkor, ha a bölcsesség számol az élet- színvonal fejlesztésének ob­jektív meghatározóival. Az MSZMP a realitások talaján elismerte, hogy a társada­lom gazdasági viszonyai ma mindenkit rákényszerítenek egyfajta „privát” gazdálko­dásra, összhangban a közös célokkal. Sokféle módszert kipróbál­tunk már, s közülük a jelen­legi látszik az egész nép megélhetése, boldogulása, jó közérzete szempontjából el­fogadhatónak anélkül, hogy a múltba hőkölés veszélyétől kellene tartanunk. I§ten őrizz, hogy azt képzeljük: amit csinálunk, az fölülmúl- hatatlanul tökéletes és egye­dül üdvözítő modell. Gaz­dálkodásunk kitapasztalt út- ja-módja valószínűleg csak Magyarországon használható teljes mértékben, így, s itt is csak addig, amíg az élet nem kívánja, hogy jobbat hozzunk létre. Egyelőre az a legfontosabb, hogy változat­lanul teljes a foglalkozta­tottság, a keresetekből meg tudjuk vásárolni azt. amire szükségünk van, tartani tud­juk az életszínvonalat, meg­alapozni a magasabb meg­élhetést. Ehhez általában meg kell értetni, hogy csak az olcsóbb és kelendőbb cik­kek gyártásával tudjuk tar­tani a mái nehéz világpiaci helyzetben, amit elértünk. Következetesen érvényesí­teni akarjuk a munka sze­rinti elosztás elvét, de ez csak úgy lehetséges, ha ki-ki többet dolgozik, tanul, kez­deményez, töri a fejét a ma­ga hasznára, s a társadalom boldogulásáért. Amikor azt mondjuk, hogy kiemelkedő újítók és alkotók keressenek akár milliókat, ezt nagyon komolyan gondoljuk, sőt kö­szönetét mondunk nekik. Biztosak vagyunk benne, hogy ezektől a nagy jöve­delmektől nem áll elő a „burzsoá restauráció veszé­lye”. A szocialista ipar és mezőgazdaság sokkal szilár­dabb annál, semhogy meg­rendüljön a személyi tulaj­don jobb hasznosításától. De akkor sem viccelődünk, amikor azt mondjuk, hogy szellemi vagy fizikai munka nélkül egyetlen fillért se vághasson zsebre senki. Saj­nos, mégsem tartunk még ott, hogy érvényesíteni lehet­ne az „akj nem dolgozik, ne is egyék” közmondást, gya­kori még az a fajta huncut­ság, amelynek sikerül kiját­szania — ideig-óráig —, a társadalom tételes és erköl­csi törvényeit. Kinek mi fáj, azt emlegeti. Amíg némelyek a gyarapo­dás láttán esetleg bizonyos kispolgárság fölébredésétől tartanak, eközben a vállalko­zó szellemű emberek az ösztönzést keveslik. A me­zőgazdasági kistermelők, a háztáji kertekben munkálko­dók közül az alacsony fel- vásárlási árra és a lassú át­vételre panaszkodnak. S bi­zony jogos az olyan észre­vétel, hogy állami, társadal­mi funkcióban is lehet árta­ni a közösség ügyének. Még az úgynevezett közéleti te­vékenység is privatizálódhat, alárendelődhet szűk körű ér­dekeknek. Mihelyt valaki kiskirálykodik, s a pozíció­jával járó hatalmat nem a köz szolgálatában használja fel, aktivitása rögtön érték­telenné válik, illetve csak árt a társadalomnak. E llentmondásoktól is terhes, alakúló társa­dalmunk szinte na­ponta vethet fel effajta kér­déseket. A fontos csak az, hogy mindig kellő időben fi­gyeljünk rájuk, s a „hozzá­állásnak” a heytállás legyen az alapja. F. Nagy István

Next

/
Oldalképek
Tartalom