Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-08 / 106. szám

o 1982, május 8., szombat KULTURÁLIS MELLÉKLET Gyalogcsillag Emlékezés Bakó Józsefre egy kiállítás ürügyén Valami különös kegy, hogy nekünk oly sok csillagunk adatott, de e csillagokat nem engedtük mindig egünkön tündökölni, itt kellett elég­jenek magányukban, pedig fényükkel nem a magányos­ságot akarták táplálni, hanem mindenkinek szerettek volna világítani. Ilyen csillag volt Bakó József, a tanító, a köl­tő. Halála után írja Varga Domokos egy cikkében, pél­dázva sorsát: „Amikor az ő világa jött el, akkor, is kiszo­rult a gyepszélre.” Tehetség­telen lett volna Bakó József? Nem. Megjelent műveiről írott kritikák dicsérőleg szól­nak róla. Avagy Bakó József útja a vidéki tehetség gö­röngyös gyalogútját példáz­za? Megannyi kérdés, amire énmagam aligha tudok vá­laszolni. Tény azonban az is, hogy két vidék is versenyez­hetne Bakó életművét fel­tárni, de ez mind ez ideig hiányzik. Halála után mind­össze egy könyve jelent meg, amelyre Bakó szinte tizenöt esztendőt várt, a Följebb a kaptafánál című önéletrajzi regénye. Hiányzik egy Bakó életművét összegező, értéke­lő monográfia, s a mai olva­só is szívesen venné kézbe verseit, de legalább egy jó válogatásra lenne szükség, ami pótolhatná e hiányokat. De hát az összegyűjtött köl­tői munkákat, s egyéb írá­sait is örömmel látnánk köz- és magánkönyvtárainkban. Az ilyen munkák hozzáfér­hetősége is segítene a sző­kébb pátria értékeinek fel­mutatásában, újabb és újabb kötések megteremtésében.­Mindezek a gondolatok úgy jöttek elő, hogy Bakó József immáron húsz eszten­deje halott, ilyenkor illik emlékezni, s az orosházi Szántó Kovács Múzeum illő módon emlékezett, erre az alkalomra emlékkiállítást nyitott meg a múzeum eme­leti termeiben, amelyekben tökéletesen kirajzolódik egy életút, különös helyet kapva ebben Orosháza, illetve a Monori-tanyák, ahol tanító volt Bakó József. Szép és gondolatokat éb­resztő kiállítás a Bakó Jó­zsef irodalmi emlékkiállítás. Ennek alapján próbálom igen vázlatosan megrajzolni Bakó József életútját a figyelem- felkeltés célzatával. Honnan is kapta az első indításokat? Szülőföldje a Vas megyei Nemescsó. A születési anyakönyvi kivonat szerint apja 43 éves mező- gazdasági cseléd, anyja pe­dig 26 esztendős, amikor fiúk születik. Történt pedig mindez 1896. augusztus 24- én. Sorsa a zsellér sorsú gyermekek sorsa, s hogy nem mezőgazdasági munkás lett, hanem iparos, annak egy gyermekkori baleset az oka: korcsolyázás közben egyik, lába eltörött, béna marad, s így lett belőle cipészinas. Miután kitanulta a szak­mát, munkát keres, mint se­géd. felső munkakönyvének kiállítási ideje 1914. június 28. A könyvek iránt azonban igen fogékony, így aztán nem véletlen az, hogy az alig 20 esztendős ifjút Zala­egerszegen a Szakegylet könyvtárosává választják, a műhelyben pedig, ahol dol­gozik, ’bizalmi férfi lesz. Eb­ből egyenesen következik, hogy a Tanácsköztársaság idején a forradalom mellett áll. Elveit később sem, soha nem tagadja meg. Magát kommunista érzelműnek' vallja, állapítja meg a szom­bathelyi államügyészség vádindítványa 1920. február 4-én. A vád: izgatás a rend ellen. „Hét hónapot ültem a szombathelyi fogházban ... Utána hányódtam, vetődtem mindaddig, amíg írásaimra felfigyeltek ...” ■— írja ön­életrajzában. Első kötete 1927-ben jele­nik meg Árva kalászok cím­mel. Az indulásnál dr. Vá- rady Imre szombathelyi ta­nár segíti, és a későbbi egyetemi tanár volt az, aki első verseinek megjelenését támogatja, s az első kötete megjelenését követően az el­ső előadói esten is bemutat­ja az „ifjú” költőt. Pedig nehéz út vezetett eddig. Megkésve kellett pótolnia mindent. 27 éves, amikor magántanuló, majd minisz­teri korengedménnyel végzi el a soproni • tanítóképzőt. 1930. július 20-án állítják ki Sopronban a tanítóképző el­végzéséről szóló Népiskolai Tanítói Oklevelet. Ugyaneb­ben az esztendőben Sopron­ban megjelenik második verskötete is, Földem! cím­mel. Bemutatják a Mai ma­gyar múzsa című antológiá­Bakó József feleségével ban, s tanító lesz a Somogy megyei Tabon. Majd állás nélkül marad, de szülőföld­jének egyik lapja 1931 őszén hírül adja, hogy Bakó Jó­zsefet kinevezték Orosházá­ra állami tanítónak. Bakó örömmel vállalta ezt, így idézi őt a korabeli cikk. Ba­kó levele alapján: „Ilyen szép magyarokat még nem láttam. Azt hiszem megter­mékenyít ez a táj, ez a kör­nyezet, és kiteregethetem telkemet Petőfi földjére ...” Otthonra lel. A Monori-ta­nyák iskolája lesz az ottho­na. De milyen tanító volt Bakó József? Szerették ta­nítványai, hiszén örömük­ben és bánatukban is osz­tozhattak vele. Tanítványai­ban az értelem kibontakozá­sát segíti, a fogalmazás ta­nításánál is a lélek szabad­ságát hirdeti. A világot akarta kitárni. A monori tanyavilág kisugárzó cent­rumává tette az iskolát, amely kisugárzás még igen hosszú időn át élt. 1936. jú­nius 9-én írja az Orosházi Friss Hírek: „Bakó tanító másik értéke Monornak. A sikeres gyermeknevelés mun­kája mellett a Gazdakör ér­dekében is érdemes munkát végzett...” Termékenyítőleg hatott irodalmi tevékenységére is ez a vidék. Bekapcsolódott az orosházi Szépmív'es Céh munkájába, barátai azok az emberek, akik e vidék tár­sadalmi felemelkedéséért küzdöttek. Versei jelennek meg a Jövőnk című folyó­iratban, 1933-ban kiadja Kié ez a lélek című kötetét, amelyre Weöres Sándor Ba­kó Józsefhez írott levelében a következőket írja: „...mi­csoda rettenetes szenvedés préselődött költeményei­be. . ..”. Tehát költői kitel­jesedésének időszaka ez. Elek László állapítja meg Bakó líráját taglalva: .......felelősségtudata, pa­raszti nyomorismerete nem eng'edte meg, hogy felelőtlen egykedvűséggel hazug örö­möket rajzoljon ...”. 1937­b en újabb verskötet jelzi al­kotói lendületét, megjelenik a Sír a puszta, amelynek eredeti címe Az örök paraszt lett volna. Tanítóságának újabb állo­másai: Békéscsaba, aztán Pi­lis. Ez utóbbi helyen éri a felszabadulás, ahol iskola- igazgatói teendőkkel bízzák meg, a Nemzeti Bizottság elnökévé választják. 1943- ban megjelent regénye, a Kapaszkodók, a tanyavilágot mutatja be, akárcsak a Hí­nár című regényében amely már a felszabadulás után készül el, s a tanítóság raj­zát adja benne. Szociológiai értékét különösen sokra tartja a korabeli kritika. A felszabadulás után előbb a Köznevelés szer­kesztője. az MTA könyvtá­rának munkatársa, tanács­tag, majd az országgyűlési könyvtárban dolgozik 1955- ig, amikor nyugdíjba megy. Életében még két kötete je­lenik meg, 1958-ban a Két pillér közt, valamint a halá­la évében megjelent Télker­gető » Immáron húsz eszten­deje csak hiánya van jelen. Műveit éltetni pedig a mi feladatunk. Feladatunk, mert értékeket hordozó alkotásról van szó, s a gyalogcsillag példázata ma is igen tanul­Krasznai Julianna : Tanítónéni monológja ... de hisz’ a béke mindenkié üljetek csak le szépen így ni és most szétosztom a békét közietek csak semmi türelmetlenkedés mindenkinek jut ám belőle neked is meg neked is meg neki is te meg mit csinálsz fiacskám ott hátul teszed le azonnal azt az atombombát sagos. Fülöp Béla Bada Márta: Aranyszőrű mének Bada Márta: Anya gyermekeivel Kormos Sándor : ír Életben marad Életben marad az emberség Túléli sírásóit Hűtlen barát és hű ellenség Hiába áskálódik Életben marad a becsület Túléli sírásóit Hasztalan várja feszület Korunk új megváltóit Életben marad az igazság Túléli sírásóit Temesse kéjjel a pimaszság Hullátlan koporsóit Vágyódás Gondolatok Bada Márta cigányfestő kiállításához Volt-e néhány évtizede valaki a világon, vagy ke­rek e hazában, aki a ci­gányság művészete iránt nyílt szívvel érdeklődött? Talán, elvétve, néhány meg­szállott néprajzkutató. A közvélemény csupán a mu­zsikát, a hegedű megszólal­tatásának képességét 'tulaj­donította e néprétegek sa­játos tehetségének. A felszí­nes látásmód oka részben a cigányság zárkózottsága, részben a körülöttünk élők lebecsülő, elítélő szemlélete volt. A -másfajta életre vá­gyódás már évszázadokkal korábban ott bujkált a ci­gányemberek lelkében, de az örökös nyomor, a megaláz­tatás, az elmaradottság ál­landó menekülésre, védeke­zésre késztette őket. A visz- szahúzó erők, az ősök, az etnikum negatív tradíciói ma is működnek még a pozitív változások mellett. De egyre többen hoznak közülük hírt művészetükről, bizonyítanak alkotóképességükkel vers­ben, prózában,, festménye­ken. Most megyénkben mu­tatkozik be, a Gödöllőn élő festő, Bada Márta. A szerény, kedves arcú, barna fiatalasszony így vall életéről: — Héttagú cigány- családból származom. A nyo­morúság és a tudatlanság miatt sokat nélkülöztünk. Édesanyám és édesapám egy-két osztályt járt. Csak a húgom és én végeztük e] az ^általános iskolát. Hétéves korom óta festegetek. „Jár­tak szakkörbe” — javasolták a tanáraim. Nem bántam meg, hogy szót fogadtam r»^- kik. Sokat köszönhetek Mi- zser Pál és Remsey Iván festőművészeknek. Ma is hallgatok Repnsey intő sza­vaira: csak azt festem, amit érzek. Az általános iskola beféjezése után gyárban je­lentkeztem munkára, kéllett a pénz, sokan voltunk ott­hon. Az ecsetet azonban már nem tudtam, de nem is akartam végleg letenni. Egészen sajátságos az a színvilág és szimbólumrend­szer, amellyel a cigányfes­tők, köztük Bada Márta is, festenek. Harsány, élénk szí­nek a vásznakon, a meg­elevenedő cigánymesék ré­misztő, álomképszerű víziói ezek. A képzelet és a való­ság formát öltött viadala a kegyetlen sorsú figurák áb­rázolása. Ezek az alakok át­néznek az időn és téren, te­kintetükből félelmet és ma­gányt sugároznak. Bada Márta képein a fantasztikus megjelenítés ellenére minden mozog és él. A hétköznapo­kat is ábrázolja, a cigány­ság életének színtereit; a ve­rekedéseket, a vágyódás, a töprengés pillanatait, a sze­relmet, a szépet és borzal­masat egyaránt. Kísérlete­zett különféle technikai meg­oldásokkal, míg mostanra az olajfestékkel barátkozott meg. Kialakította jellemző színvilágát, az erőteljes pi­ros, kék. zöld, a sötét és vi­lágos sajátos harmóniáját, és festési módszerét. Nem véletlen, hogy me­gyénkben először Békésen látták képeit az évek múltán i-emélhetően hagyománnyá nemesedő folyosótárlaton. A városi tanács szépen restau- ’ rált épületének széles, vilá­gos folyosóját képezte erre alkalmassá a művészetszere­tő akarat. A békési műve­lődési központ bázisfeladata megyénkben a cigányság be­illeszkedésének segítése a társadalomba a közművelő­dés, a művészet eszközeivel. Évek óta tartalmasán dolgo­zó cigányklubjuk példája az országban újonnan születő hasonló közösségeknek. Bada Mártát Ők is szívesen, sze­retettel fogadták, s a béké­siek valamennyien. Később a megye többi cigánylakta településén is bemutatkozik majd a művész képeivel. Bede Zsóka *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom