Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-29 / 99. szám
% 1982. április 29., csütörtök O Pályázati (elhívás az Újítási Magazin 1. számában A Népszava Lap- és Könyvkiadó 1982-től rendszeresen, negyedévenként megjelenteti az Üjítási Magazin című kiadványt, amely folyamatos tájékoztatást ad a vállalatoknál már alkalmazott és a gyakorlatban jól bevált, másutt is alkalmazható módszerekről, újításokról és találmányokról. A közzétett szellemi alkotások széles körű és gyors hasznosításának elősegítésére a kiadó pályázatot hirdet. A pályázatot 1982. december 31-ig kell a Népszava Lap- és Könyvkiadó (Budapest XIII., Váci út 73.) a hasznosító vállalatok igazolásával együtt benyújtani. A pályázók az alábbiakban felsorolt turistautak és jutalmak sorsolásán vehetnek részt: 1. Szocialista országba szóló kétszemélyes turistaút. 2. Tőkés országba szóló kétszemélyes turistaút. 3. 2 darab 10 ezer forintos vásárlási utalvány. 4. 3 darab 5 ezer forintos vásárlási utalvány. A sorsoláson részt vehetnek azok, akik 1982. november 30- ig megjelenő Újítási Magazinok bármelyikében közölt újítások, illetve találmányok közül: a) legalább három különböző szellemi alkotás átvételét javasolták, és ennek alapján a hasznosítási szerződéseket az újítókkal, illetve az újítást első ízben megvalósító vállalattal 1982. november 30-ig megkötötték; b) azok, akik újításnak, találmánynak az újítási Magazinban való közzétételét javasolták, amelyet legalább három különböző vállalatnál 1982. november 30-ig hasznosítottak, az erre vonatkozó szerződéseket ezen időpontig megkötötték. A pályázatokat az Üjítási Magazin szerkesztő bizottsága bírálja el. A sorsolás eredményét az 1983. év előző negyedében megjelenő Üjítási Magazinban és a Népszava 1983. február 15-i számában ismertetik. A pályázati díjak mellett a kiadó már menet közben is százötven forint honoráriumot fizet minden beküldött és közölt újításért, és újabb 150 forintot fizetnek annak az újítónak, akinek javaslatát az Üjítási Magazin közvetítésével más vállalatnál is hasznosítják. (kép) Mesteriskola a fiatal építészeknek A tehetséges fiatal építészek alkotóképességének kibontakoztatását szolgálja immár két évtizede a Magyar Építőművészek Szövetségének és a Budapesti Műszaki Egyetem mérnöki továbbképző intézetének együttműködésével kétévenként indított „mesteriskolái” továbbképző intézmény: a Fiatal Építészek Köre. Eddig mintegy 150-en kapták meg kétéves ismeretbővítő tanulmányaik bizonyítványát. Azóta jó né- hányuk szakértelmét, hozzáértését nyugtázták jelentős tervpályázati sikerek, s többen kiemelkedő alkotásukért Ybl-díjat kaptak. Az idén indítják hetedik alkalommal a kétéves „mesteriskolái” továbbképzést, s ezúttal is pályázat alapján döntenek a 32 éves, vagy ennél fiatalabb építészek felvételi kérelmének elfogadásáról. Az érdekeltek május 10-től vehetik át a részletes pályázati kiírást a Magyar Építőművészek Szövetségének titkosságán. Felvételi kérelmüket június 14-ig kell benyújtani, s mellékelni hozzá eddigi építészeti tevékenységük, tervezőmunkájuk, alkotásaik műszaki dokumentumait. A felvétel második fordulójában a jelentkezők tervpályázaton vesznek részt, amelynek kiírását június 28-án vehetik át, majd a kész terveket augusztus 2-ig kell benyújtani. A bíráló bizottság a két forduló alapján augusztus végéig közli a jelentkezőkkel, hogy kiknek a felvételi kérelmét fogadták el. A mesterfokú Fiatal Építészek Körének hallgatóit az elméleti előadásokon kívül neves szakemberek, általában Ybl-díjas vezető építészek segítik majd gyakorlati munkájukban. Magánépítőknek is Ezzel az építési móddal készültek a házak a főváros Beregszász úti lakótelepén Térzsalus építési rendszer fejlesztésére kötött társulási szerződést a Budapesti Lakásépítő Vállalat — mint gesztor —, továbbá a Heves megyei Építőipari Vállalat és a Zala megyei Állami, Építőipari Vállalat, ök hárman, úgynevezett betéti társulási keretben kívánják a TÉR-nek nevezett építési rendszert megalkotni. A tagok valamennyien alkalmazták idáig is az alagútzsalus technológiát. Ezen építési mód lényege, hogy az egymás mellé sorolt, emeletmagas, fordított U- alakú fémzsalutáblák közé — a vasalás és a villanyszerelvények elhelyezése után — az építés helyszínén öntik a betont. Az egyszerre készülő falak és födémek — az úgynevezett alagutak — stabil monolit vasbetonszerkezetet adnak. Miután a zsaluk fesztávol- sága és mélysége tág határok között változtatható, így élénk, változatos homlokzatú, variálható alaprajzú és különböző magasságú épületek készülhetnek e technológiával. A gesztor vállalat —• amely a 60-as évek végén a francia Outinord- cég közreműködésével meghonosítója volt hazánkban az alagútzsalus építési módnak — szinte kizárólag lakóépületeket készített vele. A másik két vállalat többek közt szállodák, óvodák, bölcsődék építése során, is alkalmazta már. A jövőben kizárólag a Heves megyei vállalat szabadalmát, a PE- VA alagútzsalut használják. A technológia előnyeivel éltek a tervezők is, és mitagadás. az így készült épületek külső megjelenése szebb a panelházaknál. Ami viszont hátrányuk: körülbelül egynegyeddel, egy- harmaddal több helyszíni munkát igényelnek amazo- kénál. E többletmunka egy részére — ha pontos és jó minőségű lenne a szerkezet- építés —, nem volna szükség, ám a másik hányad csak úgy csökkenthető, ha a technológiát rendszerré fejlesztik. Vagyis megalkotják az előregyártott, és az épületeken szerelőmunkával elhelyezhető, csereszabatos komponenseket, alrendszereket. Ilyenek lehetnek például a homlokzatot lezáró, burkoló függönyfalak, a későbbiekben áthelyezhető válaszfalak, a könnyen cserélhető gépészeti berendezések. A kifejlesztett és gyártott rendszer előnye lesz, hogy a házgyárhoz képest jóval kisebb eszközhátteret igényel, az alrendszereket pedig akár a társult vállalatok, akár a kooperáló partnerek is gyárthatják. A társulás az értékesítést, sőt távlatilag az exportot is célnak tekintve, a magánépítőket is segíti, akár szerkezet-, akár kulcsra kész épületek készítését vállalja. A budapesti vállalat már a múlt évben felépített egy 4 lakásos, alagútzsalus sorházat a Beregszász úti mintalakótelepen. A zalai vállalat pedig — egy általuk kiírt tervpályázat eredményeit hasznosítva — hamarosan hasonló vállalkozásba kezd. N. K. G. „Tizenkét kőmíves...” Tizenkét kőmíves azon tanakodott, hogy is lehetne méltóképp megvendégelni nyugdíjba vonulásuk alkalmából két munkatársukat. Hogy kinek az ötlete volt a vacsora megrendezése? Nem is gondolkodnak rajta, rávágják: természetesen a brigádé. A csárdaszállási Petőfi Tsz kőművesbrigádja az Ybl Miklós nevet viseli. Tizenketten vannak. Most megcsappan ez a létszám, méghozzá Bibel János és Práth Pál teszi le a kőműveskanalat, a fándlit, a kőműveskalapácsot, legalábbis a munkahelyen. Hogy aztán otthon, a családi építkezéseknél folytatják? Persze, most már ráérnek a családot kisegíteni az építkezésben. Az Ybl brigád 1974-ben alakult. Most az 1981-es munkájuk eredményeként elérték az ezüstkoszorús szocialista brigád címet. A Békés megyei közművelődési mozgalomban való részvételükért háromszor kaptak emléklapot. Oklevelet a kiemelkedő településfejlesztő társadalmi munkájukért. Mezőberényben évek óta patronálják a Luther úti óvodát. De miután a brigádtagok között kö- röstarcsaiak is vannak, így az ottani általános iskolában is társadalmi munkában aljzatbeton-kerítést építettek mintegy 40 órás társadalmi munkában. A mezőberényi takarékszövetkezet ízléses, impozáns épületét majdnem egy hónappal korábban adták át rendeltetésének... A két nyugdíjas ... Práth Pali bácsit éppen a tévé mellől ugrasztották — a hívatlan látogatók. Szabadkozik: dehogy zavarjuk, már éppen a vacsorához öltözködik, mindjárt indulnak feleségével az ünnepi találkozóra. Pali bácsi most tölti be májusban a 60. életévét. Nem látszik — mondjuk, s ő mosolyogva nyugtázza a dicséretet. — A Petőfi Tsz-nél 1970 óta dolgozom. S azóta az Ybl brigádban. Rendes gyerekek mind egytől-egyig. Pedig mi vagyunk Jani komámmal 60 évesek, (Bibel Jánosra gondolt), a többi mind fiatal. De veszekedés, harag nem volt köztünk. Nem bizony — mondja komótosan. — Most, hogy elérkezett ez a 60 év, hát nyugdíjba megyek. Van itthon mit csinálnom. Három lányom van, mindegyik épít valamit... Mondja a brigádvezetőnk, Shultz Marci: várnak minket, mármint a brigádvacsorára, eljöjjünk ám. Meghatott vele bizony mondom ... Jólesik az embernek, hogy gondolnak rá, és a tiszteletünkre összejönnek a fiúk feleségestől, családostól. — Erkölcsi elismerés? Volt. 1977-ben kaptam meg a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést, Romány miniszter elvtárs aláírásával. Bibel János már éppen végzett a készülődéssel, amikor megérkeztünk. Kedélyes, kiegyensúlyozott ember benyomását keltette. — 43 évet dolgoztam a szakmában. Harminc évet az építőiparban, s 13 évet a tsz-ben. Kezdtem, mint beosztott kőműves, aztán művezető lettem. Hosszú idő bizony a negyvenhárom év ebben a nem könnyű munkakörben. Voltak nehéz napok, volt sok szép, sok jó. De elég volt. Ezzel persze én sem teszem le a lantot. Lesz mit csinálnom itthon. Javítani kell a kerítést, rendezni a kertet, no, meg lesz idő eljutni a fogorvoshoz is — mutat hiányos fogsorára. Még az építőiparban hatszor kaptam Kiváló Dolgozó kitüntetést. Itt, most április 4-e tiszteletére kaptam meg a Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetést... 4 Lassan megérkeznek a vendégek. A pörkölt, a krumpli kész. Az asztal ízlésesen megterítve. A hangulat nem olyan, mintha valakit búcsúztatnának. Nem is búcsúznak — hangsúlyozták — ők, csak tisztelettel megvendégelik két nyugállományba vonuló munkatársukat, akiknek a brigád még egy-egy elemes faliórát is ajándékozott, hogy ne felejtsék kát... el a jó kedélyű, kedves, összetartó társai Béla Vali áli ____ M inőség, ár, versenyképesség Termelés kooperációban eglepetéssel hallottam a termelőszövetkezeti vezető fejtegetését. A közös gazdaság a téli hónapokban általában nem tud tagjainak munkát adni, ezért más vállalatokkal kötöttek megállapodást fa vágására. A tsz tagjai hagyományos szerszámokkal, fejszékkel, csákányokkal, kézi fűrészekkel láttak munkához. Nem veszünk motoros fűrészt — magyarázta a téeszvezető —, mert ha gyorsan elvégezzük a vállalt munkát, újra dolog után nézhetnénk. A melléküzemágat sem fejlesztjük, mert igazán jó kooperációs partnert nem találunk, és egyébként is, mi lenne nyáron a zöldséggel? Az ipari szövetkezet úgyszólván mindent egy lapra tett fel. A termelési érték háromnegyed részét kooperáció útján állították elő. Történt azután, hogy a partnerek sorra felmondták a megállapodást, és a termelés rövid idő alatt a felére esett vissza. Mindez nem okozott volna különösebb nehézséget, ha a szövetkezet gyors belső átszervezéssel önálló termékeinek gyártására csoportosítja át munkaerejét. Ezt azonban a termékeik iránti gyér kereslet miatt nem tehették. Így nem maradt más választás, mint új partnerek keresése. Ez ugyan sikerült, ám a szövetkezetben levonták a következtetést; előbb-utóbb nagyobb sorozatú önálló termék gyártásába kell kezde- ni. A nagyvállalat elvállalta egy kisebb, önálló termelő- egység termékeinek kidolgozását. És mert berendezéseivel a vállalat saját igényeit is csak nagy nehézségek árán tudta kielégíteni, cserébe egy másik területen, ahol még feszítőbb gondjai voltak, kért segítséget. Az együttműködés akkor szakadt meg, amikor a középüzem hasonló berendezéshez jutott. A vállalat ekkor újabb partnerek után nézett. De már a kapcsolatteremtés is tetemes időt vett igénybe, nem is beszélve a termelőhelyiség kialakításáról, a szakképzetlen munkaerő betanításáról, mert végül is az időszakonként foglalkoztatási, gondokkal küszködő termelő- szövetkezetekkel sikerült a kooperációs szerződést aláírni. A példákat még sorolhatnánk, ám ez a néhány is azt bizonyítja, hogy a kooperációs termelésre vállalkozóknak az előnyök mellett egy sor kellemetlenséggel kell számolniuk. Talán ez lehet az oka, hogy sokszor a még szabad munkaerővel rendelkező gazdaságok is elzárkóznak az együttműködéstől. Ennek ellenére minden bizonnyal, a nagyobb haszon reményében, mégis újabb és újabb kooperációs szerződések jönnek létre. Aligha lehet véletlen, hogy a kooperációban tartósan részt vevő üzemek az átlagosnál is nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a versenynek. (A szerződést azzal kötik meg, aki a jobb feltételeket ajánlja.) És ez az, ami a legtöbb veszélyt rejti magában. A verseny ugyanis együttműködések, kapcsolatok megszakításával járhat, s ez nem egyszer nehézséget támaszt a gazdálkodó szervezeten belül, késhet, vagy abbamaradhat egy-egy termék gyártása. Ezért fontos, hogy a kooperációban részt vevők, a kölcsönös előnyök jegyében jussanak megállapodásra. Ez nemcsak vállalati, de nép- gazdasági érdek is. A jó együttműködés kedvező hatással lehet a termék minőségére, árára, versenyképességére. A tartós kapcsolatok ugyanakkor lehetőséget teremtenek arra is, hogy az együttműködések más területekre, például szakemberképzésre, a szakemberek cseréjére is kiterjedjenek. Mindemellett a nagyvállalatok szempontjából különösen fontos, hogy mindig legyenek kooperációra kész kis- és középüzemek, amelyek besegítenek egy-egy termék gyártásába. (Betöltik a háttéripar szerepét.) Ezzel nemcsak gazdaságosabbá, de egyszerűbbé is válhat a nagy sorozatú termékek előállítása. Az ilyen jellegű kooperáció persze többet kíván, mint a termelés üzemen belüli megszervezését, s éppen ez az, amivel vállalataink nem nagyon dicsekedhetnek. A folyamatos anyagellátás hiánya, a határidők csúszása, az együttműködésben részt vevő valamennyi gazdálkodó szervezet tevékenységét megnehezíti. A kooperáció feltételeinek megteremtése, előkészítése tehát nagy előretekintést igényel. Az is előfordul, hogy az egyoldalú előnyök reményében a kooperációt ajánló vállalat semmi mással sem törődik, csak a lefölözhető haszonnal, és megfeledkezik a folyamatos termelés biztosításáról. n em mondunk újat azzal sem, ha azt mondjuk, a kooperációs együttműködések útjában álló akadályok felszámolása sürgető feladat, mert termelés kooperáció nélkül egyre kevésbé képzelhető el. Ezt bizonyítják a gazdasági fejlődésben előttünk járó országok példái. Egyre több termék készül a világon kooperáció, termelővállalatok együttműködése útján. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az együttműködéseket kampányszerűen kellene most létrehoznunk, hiszen a kooperáció csak akkor életképes, ha kölcsönös gazdasági előnyökön alapul. Kepenyes János A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság telkibányai erdészete Hernádréce község határában a folyó hullámterén tizenöt hektáron telepít nyárfát. A gombáknak és a növényi kártevőknek jól ellenálló, gyorsan növő, tíz—tizenöt éves korban már hasznosítható fa talaját tuskófúró gépek készítik elő az ültetéshez (MTI-fotó — Kozma István felvétele — KS)
