Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-31 / 178. szám

NÉPÚJSÁG 1980. Július 31., csütörtök A krimi-védelmében? H a a Tetthely, vagy a San Francisco utcá­in egy-egy darabját sugározza a tévé, bizonyára milliók szorítanak Derrick felügyelőnek vagy Stone hadnagynak. Jómagam is iz­galmamban a körmöm rá­gom, s csak akkor kommen­tálom elnéző mosollyal a pergő képsorokat, ha túlsá­gosan hamar kilóg a drama­turgiai vagy logikai lóláb, magyarán, túl hamar sejt­hető, ki a gyilkos. Hasonló ez ahhoz a lekicsinyléshez, amit a keresztrejtvényfejtő érez, ha silány élvezetben van része a könnyen meg­fejthető rejtvény miatt. Sokféleképpen lehet ma­gyarázni a krimi népszerű­ségét, a logikai játékon túl az izgalommal, kalandosság­gal is. Ha úgy tetszik, a pót- lék-jellegével: a mindenna­pok kalandhiányát töri meg egy-egy film vagy bűnügyi könyv kalandossága. Csak­hogy nem szabad elfeledkez­ni arról, hogy a szórakozás a pihenés egyik formája, amikor is bizonyos képessé­geinket azért hozzuk műkö­désbe, hogy másokat teher­mentesítsünk, felfüggesz- szünk. A közkeletű kifejezés: „kikapcsolódni” — jól kife­jezi ezt a jelenséget. A fontoskodónak tűnő ma­gyarázat azért szükséges, mert azt az egyszerű kijelen­tést — „szeretem a krimit” — bizonyos körökben koc­kázatos megtenni. Nem is el, hanem lenéző mosollyal nyugtázzák, amiben az a vé­lemény is benne foglaltatik: aki ilyen hétköznapi szóra­kozásnak áldoz, az egyéb becstelenségekre is képes. Ilyen társaságban tudom, megítéltetésemen az sem eny­hít, ha hozzáfűzöm, évi - te­kintélyes krimifogyasztásom mellett jóval nagyobb meny- nyiségben befogadom a mai magyar irodalom jeles (és kevésbé jeles) alkotásait, s á világirodalom régi és új re­mekműveit is. Persze, én még csak-csak túlteszem magam az effajta lekicsinylésen, de mit kezd­jen vele az a gyanútlan kri­mikedvelő, aki nincs tisztá­ban a szórakozást, a könnyű műfajokat lebecsülő rossz beidegződésekkel, s egy-egy gúnyos megjegyzés, vállon veregetés után joggal érzi sértve magát. S mivel min­den sértés kirekesztő hatású, arra kényszerítheti az érin­tettet, hogy a kulturális fo­gyasztás adott szintjén meg­ragadjon. Pedig nyugodtan állítható, hogy a krimiolvasástól — a kalandirodalom más műfa­jain át — vezethet út a szép- irodalom felé. Különösen ak­kor, ha az út mentén segítő­kész útbaigazítók, s nem fitymálók állnak. Az iroda­lom élvezete ugyanis minde­nekelőtt olvasni tudást téte­lez fel, s nem kifinomult íz­lést. Utóbbit már csak sok­sok olvasás után lehet birto­kolni. Olvasni tudásról szól­MŰI MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: tíj operalemezeinkből. 9.20: Irodalmi évfordulónaptár. 9.44: zenevár. 10.05: Olimpiai híradó. 10.20: Hobbi. — Dominó. 10.50: Sass Sylvia és Melis György operettfelvételei­ből. 11.11: Nekem az tűnt fel. Ri­port. 11.2«: Kesza és Morito. Akuta- gava Rjunoszuke japán író elbeszélésének rádió­változata. 12.35: Olimpiai híradó. 12.55: A doktornő és a mérnök úr javítást vállal. Riport. 13.10: Zenemúzeum. 14.18: Szólítlak hattyú. Népek költészete Nagy László fordításában. 14.42: Behár György fúvósmű­veiből. 15.10: Olimpiai hírek. 15.15: Amatőr zenei együttesek. 15.28: Sirius kapitány és a Csil­laglány. Fantasztikus rá­diójáték. 16.05: Liszt-művek. 17.07: Olvastam valahol a ma­gyar mondavilágról. Szűcs va a leghétköznapibb dolog­ra gondolok: arra, hogy va­laki az elolvasott szöveget úgy értelmezi, azt hámozza ki belőle, amit és ahogy a szerző elgondolta. Ha az ol­vasást illetően aggodalmaink vannak, még csak nem is a nyolc osztályt el nem vég­zett emberekre kell gondol­ni. Magyartanárok a meg­mondhatói, hogy a folyama­tos, az értelmet megmozgató, s a szöveg értelmét befoga­dó olvasás a szakmunkás­képző-intézetek első osztá­lyaiban is gyakran hiányzik. Az ilyen embereknek vi­szont nehéz elsőül a Háború és békéről állítani, hogy a világirodalom remeke. Vi­szont a pergő cselekményű, egyszerűbb dialógusokkal építkező bűnügyi történet, a rejtély vonzó izgalmával fel­keltheti az érdeklődésüket. Itt a krimi nemcsak kikap­csolódás, hanem a szépiroda­lom „előszobája" lehet. Természetesen krimi és krimi között van különbség. A rossz kriminek, a ponyvá­nak — joggal — nem adunk ma sem teret. De az sem vé­letlen,' hogy Agatha Christie — az UNESCO statisztikája szerint — a hatodik legtöb­bet fordított szerző a vilá­gon. Egérfogó című darabja 1952 óta egyhuzamban, több mint tízezer előadással sze­repel az egyik londoni szín­ház műsorán. Sherlock Holmes történeteiből is vagy másfélszáz film készült. A jó krimi ugyanis egyfajta me­se: bűnesetet feldolgozó tör­ténet, amelyben a jó — ál­talában a nyomozást irányí­tó személy képviseli — vé­gül is elnyeri jutalmát, _ a bűnös a büntetést. A műfaj becsületes darabjai nem is kívánnak többnek látszani, szemben azokkal a munkák­kal, amelyek — nemegyszer mesterségbelileg is selejtes módon — valamilyen ideoló­giát akarnak elhitetni a be­fogadóval, többnek akarnak látszani önmaguknál. Ezek azért is veszélyesek, mert azt a vélekedést kelthetik, hogy már nem „csak” krimiről, hanem „tartalmas” krimiről, igazi művészetről van szó. A kizárólagosság persze a krimi esetében is visszaüt. Ha valaki egyedül ezt a faj­ta irodalmat olvassa, csak ilyen filmet néz, annak meg­győződésévé válik, hogy más szórakozás nincs is. S ez már öncsonkító hatású — ha nem is fizikai értelemben. R öpirat a krimi védel­mében? Nem. A szó­rakozás, a szellemi játék, az ízlés különböző szintjeinek védelmében. Te­hát nagyon is demokratikus alapkövetelmények védelmé­ben. Aligha véletlen, hogy Rejtő Jenő, annyi szellemes kalandregény, krimiparódia- számba menő történet szer­zője egyenrangú társ lehetett annak a Karinthynak a ká­véházi asztalánál, akit klas­szikusnak, a humor abszolút tekintélyének ismerünk el. Marafkó László Jenő történésszel beszélget Benda Kálmán. 17.27: Verdi: Aida. — Aida és Amneris kettőse a II. fel­vonásból. 17.39: Délutáni Rádiószínház. 19.15: Halló, itt Moszkva! Köz­vetítések, tudósítások a XXII. nyári olimpiai já­tékokról­21.30: Magyar előadóművészek. 22.15: Moszkva ’80. Összefoglaló az olimpiai eseményekről. 22.35: Tíz perc külpolitika. 22.45: A kamarazene kedvelői­nek. 0.10: Aldobolyi Nagy György és Szenes Iván táncdalai­ból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Mai dalok. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Napközben. 10.36: Zenedélelőtt. 12.33: A népművészet mesterei­nek felvételeiből. 12.55: Kapcsolás a győri körze­ti stúdióba. A Balaton másik arca. 13.25: Ifjúsági könyvespolc. 13.30: Csillebérci fák alatt. 14.00: Szórakoztató antikvárium. 16.00: Idősebbek hullámhosszán. 17.00: Halló, itt Moszkva! Köz­vetítések, tudósítások a XXII. nyári olimpiai já­tékokról. 19.10: Barangolás régi hangle­mezek között. Sorsok A vőfély Bánkúton keressük, csak a nevét tudjuk, meg azt, hogy sertésgondozó a tsz-ben, és valahol erre lakik. Néptelen az utca, de mégsem ... Odább egy ház előtt hárman beszél­getnek. Megszólítjuk őket, ismerik-e Kapás Istvánt. Az egyik, egy idősebb férfi kö­zelebb jön, tétován hátrább billenti kalapját... „Aki vő­fély szokott lenni” — tesz- szük hozzá, mire felderül az arca. — Vissza kell, hogy for­duljanak, aztán... — s mu­tatja, merre induljunk. Nagy nehezen rátalálunk a tanyára, ám legnagyobb bá­natunkra, elment a lányához. Végre célhoz érünk. Az asszony már az ajtóban men­tegetőzik, hogy „szalad min­den”. — Tudják, holnap jön ha­za a lányom, a kisbabájával. Most született — mondja kis meghatottsággal ' hangjában. — Azért ez a nagy rendet­lenség ... — Jól van már — inti le az ura. Üljenek csak ide. S ezzel elkezdődik a cso­da. Mert amit elmond, öröm hallgatni, s a szavait, mint a díszes füzéren a virágokat szokták, úgy fűzi mondatok­ká. Csak ámulni tudunk ízes, élvezetes előadásmódján. — Az érdekli, hogy lettem vőfély? Ha jaj, hosszú sora van annak. Még kisgyerek voltam, olyan 7-8 éves, mi­kor először besurrantam egy lagziba. Az öreg Kristóf bá­csi volt a vőfély, meghalt már szegény azóta. Nagyon tetszett nekem, hogy ha meg­szólalt, a népek csak sírtak, vagy nevettek a hallatán. El is határoztam, megtahulom én is a mondókáit. Volt, hogy a színpad alatt bújtam meg, különben elzavartak volna. Apám, mikor megtud­ta, hogy hívatlan mentem a lakodalomba, jól elhányt. Később megkérdezte, min­den áron meg szeretném ta­nulni? Igent mondtam, erre hozatott nekem egy szegedi alföldi vőfélykönyvet. El­kallódott már azóta, de a rigmusok, amik abba bele voltak írva, ittmaradtak a fejemben. Hát így vettem fel ezt a vőfélységet... Egy percre elakad, gon­dolkozva maga elé néz, ta­lán az események sorát ren­dezgeti a fejében. — Az első lakodalom, ahol fölvehettem a szalagos kala­pot, Szentetornyán volt. A gazda az utcasarkon dobol- tatta ki a mulatság idejét, meghívta az egész falut. Há­rom napig tartott a vigasság. Az egésznek szomorú vége lett, három hét múlva szét­váltak a fiatalok. Tudja ré­gen másképp voltak a lako­dalmak. A vőfély úgy föl Fotó: Martin Gábor volt virágozva, hogy ha a tehén megtalálja, megette volna. Ma már csak Almás- kamaráson divat a földíszí­tés. A vőfély feladatai is ki­sebbek manapság. A virág­kérés már nem dívik, s hí­vogatni sem igen kell men­ni, helyette ott a meghívó. Amikor én kezdtem, volt, hogy száz helyre is mentem házról házra, s mindenütt el­mondtam a hivogatót. A ki­kérés, a búcsúztatás, az es­küvő utáni beköszöntő, no és a vacsora köszöntése még most is élő szokás. Van ott mondóka a levesre, a ke­nyérre, a pörköltre, a sült­húsra, éppen hogy fürjnyelv- re nincsen ... Ha hiszi, ha nem, még manapság is elő­fordul kétnapos vigalom. Csak azt ne mondja, szá­moljam össze, hány lakoda­lomban voltam már! Kettő­nek nincs annyi hajaszála, mint ahány helyre elhívták már. Legmesszebb Búcsún voltam. Amikor megvan a menyasszonytánc, a me­nyecsketánc és a házasság­elmondás, én veszem a kala­pom, s már jövök is haza ... — Ezért nem bánom, ha megy. Szereti csinálni, idő­ben megjön, s nem is iszik soha — szólal meg a fele­sége is. — Nem is ihatok. Józanul kell bolondnak lenni, így mondják, s ez így is igaz. A szülők rámbízzák a lakoda­lom levezetését, én meg mindig azt mondom a töb­bieknek, akiknek még dol­guk akad, hogy akkor igya­nak, amikor én kacsintok. Én meg nem tudok kacsinta­ni ... Ilyen utódot is szeret­nék magamnak. Sokan jöt­tek, hogy „Pista bácsi, ta­nítsa meg a rigmusait ne­kem”, de a vőfély, aki la­kodalmon felemeli a poha­rat, elveszett .ember. Most van egy fiatalember, a Nyá­ri Jóska, ő szereti is csinál­ni, jól is mondaná, csak rendesen meg kell tanulnia minden rigmust. Mondtam neki, jöjjön el egy lagzira, s hallgassa meg, hogy kell hangsúlyozni, meg hogy egy­általán, hogy, mint megy en­nek a sora. Kérjük, mondjon el né­hány mondókát, percig sem kéreti magát. Csak a mag­nót hiányolja, mert így las­sú, nem egyszer megakad ... Valóban kár, hogy a hang­ját nem tudjuk megörökíteni, kellemes, mély orgánumával könnyedén eljátszik a rí­mekkel, a ritmusokkal. Köz­ben bele-bele mesél, hogy ekkor meg akkor mi törté­nik: — ... aztán jönnek a tála­lók, nyolc legény, őket kell felavatni a vőfélynek. „Tisz­telt násznagyurak / Ismét megjelentem / Van már had­seregem / Ezennel jelen­tem ... Amíg ezt a hadat / összeverbuváltam / Szép ma­gyar hazánkat / Egészen be­jártam ... Ez a két dalia / Attilának vére Ez az egyik kissé / Sántít tyúkszemé­re . .” így aztán szép sorban mind bemutatom. Ha jól csi­nálom, a hangulat már itt jócskán felvidul. De nem is ért engem az a vád soha, hogy nem vagyok jó vőfély. „Ha Pista bácsi ott van, ak­kor jól sikerül a mulatság” — szokták mondani... Nagy Ágnes w Esemény az Uj Aurora 1980/2. száma A napokban kapták meg előfizetői és az újságáru­sok irodalmi és művészeti folyóiratunk, az Űj Aurora 1980/2- számát. A folyóirat első részében verseket és novellát közöl Csoór István, Simái Mihály, Káldi János, Varsa Zoltán és mások tol­lából. Figyelemre méltó a Bartók Bélát megidéző ösz- szeállítás, ebben Devecsery László Bartók című versét olvashatjuk, valamint Fábi­án Zoltán írását. Csak tisz­ta forrásból címmel Fasang Árpád cikkét, melyben Bar­tók Békés megyei népdal- gyűjtésének szerepét elemzi világhírű zeneszerzőn^ mun­kásságában. végül pedig Bosnyák Sándor beszélgeté­sét Denijs Dille belga zene- történésszel, Bartók Bélá­ról. A Portré, riport, tanul­mány rovatban Lázár Emma ír Szalay Lajos festőmű­vészről, Schéner Mihály pe­dig Lonovics László fiatal, Békéscsabán élő festőmű­vészt mutatja be az olvasók­nak. A rovat többi írás,a is figyelemre méltó, akárcsak a következő rész, a váloga­tás a mai román lírából. Az 1980/2. számot hét néprajzi tanulmány zárja. 19.29: Vörös Kálmán népi zene­kara Játszik. 19.55: Slágerlista. 20.33: Mesélő házak: Bécs. 21.30: Edson Arantes do Nasci- mento, vagy ahogy a vi­lág Ismerné: Pelé. 22.00: Daloló, muzsikáló tájak. 22.40: Rex Harrison zenés játé­kokból énekel. 23.15: Tánczene. 23.45: Morrlcone filmzenéiből. III. MŰSOR 9.00: XX. századi szerzők mű­veiből. 10.20: Wagner operáiból. 11.05: Kamaramuzsika. 13.07: Népszerű olasz táncdal- énekesek felvételeiből. 13.51: Zenekari muzsika. 15.20: Romantikus operakettö- sök. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Így láttam Kodályt. 16.50: Popzene sztereóban. 18.00: Wilhelm Kempff, Kari Lister és Pierre Fournier Beethoven-felvételeiből. 19.05: Dévai Nagy Kamilla ma­gyar és külföldi népdalo­kat énekel. 19.20: Örkény István: Novellák. Könyvszemle. 19.30: Kapcsoljuk a Salzburgi Festspielhaus-t. A Fran­cia Nemzeti Zenekar hang­versenye a salzburgi ün­nepi játékokon. Közben: kb. 20.30: A középkori Pécs. kb. 20.45: A hangversenyközve­títés folytatása. kb. 21.30: A dzsessz történetéből. kb. 22.10: Operaáriák. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Hétközben. Szerkesztő: Kardos Ernő. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene a szerzők elő­adásában. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TELEVÍZIÓ, I. MŰSOR 8.55: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna, (ism.) 9.00: Csak gyerekeknek! Kis- film-összeállitás: 1. A kis jelvény. Lengyel kisfilm. (f.-f.) 2. Ferdinánd a szel- lemvasúton. NDK kisfilm. 3. A megzavart születés­nap. NDK bábfilm, (f.-f.) 10.00: A XXII. nyári olimpiai já­tékokról jelentjük . . . Is­métlés a tegnapi esemé­nyekből. 11.30: Kékszakáll. Magyarul be­szélő francia film. (ism.) 14.55: Hírek, (f.-f.) 15.00: A XXII. nyári olimpiai já­tékokról jelentjük . . . 18.10: Tévébörze, (f.-f.) 18.20: Falujárás. Riportműsor, (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna. 19.30: Tv-hfradó. 20.00: Menekülés a7 arany föld­jéről. Magyarul beszélő csehszlovák filmsorozat. vn/6. rész. 21.00: A XXII. nyári olimpiai já­tékokról jelentjük. .. Közben: Reklám. Kb. 23.30: Tv-hiradó — 3. II. MŰSOR 17.40: Weiner koncert Blooming­tonban. Riportfilm. 18.10: A XXII. nyári olimpiai já­tékokról jelentjük .. . A szünetben: Reklám, (f.-f.) 21.00: Tv-hiradó — 2. 21.20: Tudósklub. (f.-f.) BUKAREST 10.00: A fattyú. Ism. 11.00: Közvetítés a moszkvai olimpiai játékokról. ösz- szefoglaló műsor. 15.45: Riportfilmek Svájcról. 17.35: Rajzfilmek. Kum-Kum. 4. rész. 18.00: Tv-hiradó. 19.00: Ifjúsági óra. 19.55: A nagyfogú. Olasz film. 20.35: Tv-hiradó. 21.00: Közvetités a moszkvai olimpiai játékokról. BELGRAD, I. MŰSOR 14.00: Olimpiai krónika. 14.30: Olimpia: ökölvívás. 16.30: Olimpia: Atlétika, döntő. 18.05: Tv-naptár. Többszemközt a Kossuth Klubban Hétfőn délután öt órai kezdettel közvetítették elő­ször a rádió Petőfi adóján a „Többszemközt, a Kossuth Klubban” című műsort. Elő­ször, mert másnap kora dél­előtt ismét meghallgathattuk e műsort, ezúttal a Kossuth adón. Sorozatról van szó, mely­ben neves emberek életével, munkásságával ismerkedhe­tünk, kötetlen beszélgetések formájában. Ezúttal Dömö­tör Tekla találkozott bará­taival, munkatársaival, s persze velünk, hallgatókkal. A házigazda Hortobágyi Ti­bor professzor, a riporter Kerényi Mária volt­Megérte — ha csupán fül­tanúként is — e beszélgeté­sen részt vennünk, hiszen egy küzdelmes, s ezért szép életet ismertünk meg. A ne­ves folklórkutató, egyetemi tanár valahol a gyermek­években kereste az indítta­tást. Apja korán meghalt, édesanyja nevelte. A csa­lád összefogásának köszön­hető, hogy meg tudtak élni. Korán kezdett verset írni, talán az átélt események tet­ték fogékonyabbá ... ? Ti­zenkét évesen jelent meg az első vers, s valahol itt kez­dődött az az irodalomszere­tet, amely a későbbi idősza­kokban is elkísérte. s itt kezdődött a műsorban a ré­gi és az újabb barátok meg­szólaltatása is. Ortutay Zsu­zsa, az egykori iskolatárs. Huszár Kiár,a rendező, Da­rázs Klára akadémikus, Pócs Éva, Sárkány Mihály és Eperjesi Ernő volt tanítvá­nyok, akik azóta munkatár­sakká. barátokká váltak. És így sorolhatnánk tovább a megszólalókat, akik Dömö­tör Tekla nagyszerűségét, emberségét, tudását méltat­ták. A Kossuth Klubban eltöl­tött fél óra alatt, lassan ki­rajzolódott az életút, felidé- ződött a folklórkutatás ősko­ra, melyhez Ortutay Gyula nyújtott számára segítő ke­zet: a tanszék kialakulása, az azóta folyó kutatások, s ,a ma eredményei... Egy­ben megismertük sikerének titkát is- Szerénységét, a tu­domány előtti alázatát. Úgy hiszem, ,a fentiekből kitűnik, tetszett, nagyon is tetszett ez az őszinte hangú beszélgetés. Am a cím... A „Többszemközt... ”, az már kevésbé. Részben, mert már volt hasonló a tévében. Nem lehetne valami új, izgatóbb? Annál is inkább, mert rádió­műsorról lévén szó. nem ép­pen találó a több szemre utalni, ám annál inkább a figyelemre, amellyel várjuk e sorozat újabb adásait. N. A. 18.15: A csúnya kiskacsa — gyermekműsor. 18.45: Költői színház. 19.15: Rajzfilm. 20.00: Külpolitika. 20.50: Felhívás utazásra — ve­télkedő. 22.05: Ismerjük-e egymást elég­gé? — kulturális műsor. II. MŰSOR 18.45: Belpolitika. 19.15: A közlekedésről és az ide­genforgalomról. 19.27: Ma este. 20.00: Közeli találkozások. 22.05: Tegnap, ma, holnap. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Ha­lálos tévedés — 6 és 8 órakor: Világvége közös ágyunkban. Bé­késcsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: A farkas nyomában •— 7 órakor: Felkavart víz. Bé­késcsabai Kert: Serpico. Békés­csabai Szabadság: de. 10 óra­kor: Hattyúdal — 4, 6 és 8 óra­kor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? Békéscsabai Terv: A kedves szomszéd. Gyu­lai Erkel: Félek. Gyulai Kert: Pantaleon és a hölgyvendégek. Gyulai Petőfi: 4 órakor: A po­fon — 6 és 8 órakor: A férfi, aki szerette a nőket. Orosházi Partizán: Előttem az élet. Szarvasi Táncsics: Az egyik énekel, a másik nem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom