Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

1980. június 1., vasárnap Felemelik-e a korhatárt? H teljesítmény rangja Egy korona színárnyalatai „A fizetés a munka koro­nája” — mondta egy idős szakmunkás. Aztán arról be­szélgettünk, hogy ennek a koronának milyen a színe. Erről több ember vélemé­nyét is meghallgattam. A szkeptikusak azt mondják, sok a mellékes kereseti le­hetőség, ez leértékeli a mun­kát, így a fizetést is. A no­tórius maszekolók, fusizók szerint a fizetés zsebpénz. A munkahelyen tudásuk legja­vát adók véleménye is meg­oszlik. Aki órabéres legyint, mondván, neki mindegy, ha ennyit, ha annyit csinál, egy a fizetése. Aki teljesítmény­ben dolgozik, az •nagyjából elégedett, ám munkahelye válogatja, van, ahol egy bi­zonyos „plafon” felett nem fizetik ki a bért, mert akkor romlik a bérszínvonal. Annak a bizonyos koroná­nak tehát eléggé meghatá­rozhatatlan a színe. Egy va­lami azonban tény: az el­múlt évtizedben valamelyest értéktelenedtek a főfoglalko­zások, legalábbis erre a kö­vetkeztetésre jut az érdek­lődő, ha az emberek véle­ményét tudakolja. * * * Félelmetes látvány: a ha­talmas ékszíjak őrült sebes­séggel forognak, a mennye­zettől a padlóig behálózzák a helyiséget. A bejárattól keskeny folyosó vezet a lif­tig; a békéscsabai István malomban vagyunk. A leve­gőnek itt színe van: törtfe­hér. Az ötödik emeleten liszt- felhő fogad. A teremben zsák zsák hátán, és egy gép is van. Két férfi dolgozik ott, az egyik egy hatalmas tölcsér aljára erősíti a zsá­kot, ami pillanatok alatt megtelik liszttel, társa egy varrógép alá nyomja az öt- venkilós zsák száját, majd leteszi a földre. Egy asszony kézikocsira teszi, s eltolja a helyére. Hamar észreveszik a koc­kás inges, farmemadrágos idegent, akit nem fed vé­kony lisztréteg. Kikapcsol­ják a gépet, beszélgetünk. A munkájukról és a fizetésük­ről faggatom őket. — Teljesítményben dolgo­zunk — tájékoztat Békési Lajos, a rangidős, aki már túl van az ötvenedik évén is. —. Ha egy zsákot megtöl­tünk és a helyére visszük, 48 fillért kapunk. — Ezen osztozunk hárman, egyenlő arányban. ka zömét és a földi megfi­gyelő alaphálózatot. A többi országnak csak a saját mun­ka közvetlen költségeit kell viselnie. A szocialista orszá­gok közül Csehszlovákia mindenekelőtt a Napban végbemenő aktív folyama­tokkal és a világűrben levő hosszúhullámú elektromág­neses kisugárzásokkal fog­lalkozik. Lengyelországnak az ionoszféra felső rétegé­nek rádiócsillagászati méré­sében, és az ' ionoszférikus rendellenességek tanulmá­nyozásában van kiemelkedő szerepe. Magyarországon el­sősorban a kozmikus ré­szecskesugárzás vizsgálatá­val és a mesterséges hol­dakkal való földi kapcsolat- tartás kérdéseivel, az io­noszféra megfigyelésével és az orvosbiológiai kísérletek­kel foglálkoznak. Bulgáriá­ban a plazmaszonda-méré- sek és az ionoszférikus rend­ellenességek vizsgálatai kap­tak megkülönböztetett szere­pet. Romániában a nagy energiájú részecskék mérése és az ionoszférában végzett tömegspektroszkópia áll az első helyen. Kubában és Mongóliában a távközlési mesterséges holdaknak a többi szocialista országgal való összeköttetés fenntartá­sában betöltött szerepével foglalkoznak. Az NDK kuta­tásainak középpontjában az atmoszféra felső rétege fizi­kai folyamatainak vizsgála­ta, illetve a nagy • magassá­— Mennyit dolgoznak egy műszakban? — Ezernégyszáz zsák az átlag. — Mitől függ a teljesítmé­nyük? — Két dologtól nagyon. Ha például nincs anyag, ak­kor ugye munka sincs. — Olyankor mit csinál­nak? — Takarítunk. — Mennyiért? — Tizenhárom forintos órabérért. — Ez sok vagy kevés? — Kevés, nagyon kevés. Én például nem szeretem, ha órabérért kell dolgozni. (Sós János és Mohnács Já­nosáé egyetértőleg bólint, ők is a teljesítmény hívei te­hát.) — Mi az a bizonyos másik dolog? — Ha nem jön kocsi, ak­kor hiába dolgozunk, nincs hova rakni a zsákokat, hisz megtelik az emelet velük. — Mennyi a fizetségük? — Körülbelül hatezer fő­tant, a délutános műszakpót­lékkal együtt. — Jól keresnek ... — Nem akarja emelgetni a zsákokat? (Most mit mondjak? Hogy nekem más a dolgom, vagy hogy nem is bírom, vagy ...) Inkább másra terelem a szót. — Meg vannak elégedve a fizetésükkel? Sós János fiatal, 23 éves. ö válaszol: — Nekem elég. — Mire? — Munkásszállóban la­kom, 25 forint a havi bére. A többit magamra költőm, erre-arra, de még így is ma­rad. — Van szakmája? — Van. — Mi? — Molnár. — Amit most csinál, az segédmunka. — Nem baj, de ezzel töb­bet keresek, mintha molnár- kodnék. Ezért csinálom, meg szeretem is. — Miért? — Azt nem tudom. Már három éve itt dolgozom, és csak úgy egyszerűen szere­tem ... — Nézze, én 18 éves ko­rom óta a malomban va­gyok — szól köze Mohnács Jánosné. — Voltam már szi­taőr, meg takarító, meg ki tudja még mi nem. Egyszer, mivel keveselltem a pénzt, elmentem máshova. Először üzemi konyhában mosogat­tam. Sokszor sírva — teszi hozzá. — Nem éreztem jól gokból különleges eszközök­kel és eljárásokkal földfel­színkutatás áll. Az első közös kísérletet 1968. december 20-án, a Kozmosz—261 mesterséges hold segítségével hajtották végre. Az első közös mester­séges holdat, az Interkoz- mosz—1-et 1969. október 14- én"'lőtték fel, geofizikai és napfizikai méréseket végzett. 1970. november 28-án indí­tották útnak a Vertikál—1 geofizikai rakétát. A prog­ram elfogadása óta (1980. április végéig) 20> Interkoz- mosz műholdat. 8 Vertikál geofizikai rakétát, meteoro­lógiai rakétát, bolygóközi szondát bocsátottak fel, öt szocialista országból való űrhajós járt a világűrben, és számtalan közös kísérletet végeztek. AZ INTERKOZMOSZ MESTERSÉGES HOLDAK Az Interkozmosz mestersé­ges holdak első nemzedékét (Interkozmosz—1, -14 és -16) Kozmosz típusú műholdak alkották. Feladataik szerint különböző berendezésekkel látták el és különböző pá­lyákra irányították. A közös műholdak második nemze­dékét (Interkozmosz—lß, -17, -20) automatikus univer­zális űrállomások (AUOSZ, avtomatyicseszkaja unyiver- szalnaja orbitalnaja sztanci- ja) képviselik, amelyek hosz­magam ott. Aztán felkere­kedtem, egy bölcsődében ta­karítónő voltam. Az sem tet­szett, egyszerűen hiányzott a malom, a liszt, az ismerő­sök. Most nehogy megkér­dezze, miért szeretek itt dol­gozni, mert én sem - tu­dom megmondani. Megszok­tam, itt nőttem fel, itt vol­tam fiatal, a fene tudja mi mindent jelent ez. — Tudja én miért szere­tek itt dolgozni? — mutat körbe Békési Lajos. — Miért? — Megmondom magának! Tudom, hogy ennyi-annyi zsákot teleengedtünk liszttel, ezért ennyi és ennyi lesz a fizetésünk. Pont annyi, amennyiért megdolgoztam. Békén hagynak, nincsenek sumák dolgok, így én isnyu- godtabb vagyok. Tiszta a lelkiismeretem, tudom, hogy nem loptam, meg azt is tu­dom, engem sem loptak meg. — Hát ilyen egyszerű — toldja hozzá. — Szerintem is így van — fűzi tovább a gondolatot a fiatálember. — Hagynak ben­nünket dolgozni, és pénz is van benne. Ez jó. Meg az is, hogy Lajos bácsival már jól Magyar—osztrák textilve- gyész-találkozót és -tanács­kozást rendeztek szombaton Kőszegen, a LATEX bútor­szövetgyárának tanácstermé­ben a hazai és az osztrák textilipar legjobb vegyé­Tavaly 21,1 millió liter te­jet vásároltak fel, különfé­le termékeket készítettek be­lőle. Árbevételük 240 millió forint volt. Jól gazdálkod­tak, több mint 22 millió fo­rint nyereséggel zárták az évet. A Sárréti Tej Közös Vál­lalat már régóta felhívta magára a figyelmet, többek között azzal, hogy az or­szágban az ő körzetében nö­vekszik a leggyorsabban a szú élettartamuk alatt egy­idejűleg több tudományos szakterületen képesek ada­tokat gyűjteni. VERTIKÁL GEOFIZIKAI RAKÉTÁK Az Interkozmosz-program keretében felbocsátott Verti­kál jelzésű geofizikai kuta­tórakéták a különböző nap­sugárzások jellemzőinek, a felső atmoszféra és az io­noszféra tulajdonságainak és meteorrészecskéknek komp­lex tanulmányozására* szol­gálnak. Műszereit zömmel az európai tagországok részvé­telével készítették. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK ŰRHAJÓSAI Az 1976 júliusi megállapo­dás értelmében 1978-ban megkezdődött a szocialista országok űrhajósainak rész­vétele a szovjet űrhajók és űrállomások programjában. 1978—79-ben Vladimir Remek csehszlovák, Miros- law Hermaszewski lengyel. Sigmund Jähn NDK-beli és Georgi Ivanov bolgár űrha­jós járt a világűrben — és most a magyar Farkas Ber­talan — szovjet űrhajókon (Szojuz—28, -30, -31, -33 és -36). Remek, Hermaszewski és Jähn a Szaljut—6 űrállo­máson is dolgozott. Ez a sor a most fenn levő Farkas Bertalannal bővült. összeszoktunk, egymás gon­dolatát is ismerjük, megy a munka sebesen. És ugye ez hozza a pénzt. — Vannak, akik munka nélkül is sok pénzt keres­nek — vetem köze. — Vannak disznó dolgok, vannak hát — hagyja hely­ben Békési Lajos. — Ezeken én is háborgók, de ki nem!? Tudja, az lenne a jó, ha csak rendes munkával le­hetne előbbre jutni. Mert nem igazság, hogy sokan, nagyon sokan a verítékükkel keresik a kenyérrevalót, egyeseknek meg csak úgy az ölükbe pottyan a rengeteg pénz, anélkül, hogy csinál­nának valamit... — Sokáig akar még kér­dezősködni? — kérdi tőlem. — A teljesítmény? —kér­dezek vissza. — Hány forin­tot „beszélgetünk el”? — Fejenként egy húszast. — Bocsánat... Behozzuk! Hogy hány színe van an­nak a bizonyos koronának, azt most sem tudom, csak azt, hogy ez is egy árnyala­ta. Nekem ez tetszik! Horváth István szei, koloristái részvételével. Megtárgyalták a szabvá­nyosítás és minőségellenőr­zés aktuális kérdéseit, s az ezzel kapcsolatos magyar— osztrák gyakorlat tapasztala­tait is. háztáji gazdaságokból felvá­sárolt tej mennyisége. Jó kapcsolatot alakítottak ki a mezőgazdasági üzemekkel is, az idén, az első négy hó­napban 10 százalékkal több tejet vásároltak fel tőlük, mint ,a múlt esztendő hason­ló időszakában. Igyekvésüket, az 1979. évi eredmények alapján, elisme­rő oklevéllel jutalmazta a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter. Ebből az al­kalomból tegnap ünnepi ta­nácskozást tartott a vállalat a szeghalmi Járási Művelődé- ni Központban, ahol dr. Sza­bó Sándor, a Békés megyei Tanács általános elnökhe­lyettese adta át az elismerő oklevelet Ombódi Sándor­nak, a közös vállalat igazga­tójának. II kis birkapásztor n nyugdíjasok létszá­ma — a nyugdíjra jogosító jogszabá­lyok kedvező változása, va­lamint az átlagos életkor fo­kozatos kitolódása következ­tében — állandóan emelke­dik. Míg 1975. évben a nyug­díjasok és járadékosok átla­gos száma nem érte el az 1,8 milliót, jelenleg megkö­zelíti a 2,1 milliót. A nyug­díjaslétszám növekedésével párhuzamosan jelentősen nö­vekedett a nyugdíjköltség is: 1975. évben 27 milliárd fo­rintról 1980. évben 56 mil­liárd forintra. Az időskorúakról történő gondoskodásnak sokféle for­mája alakult ki hazánkban, melyek két nagy csoportra oszthatók: pénzbeni és ter­mészetbeni formákra. A pénzbeni ellátás legjelentő­sebb tétele maga a nyugdíj, illetve a járadék. Hazánkban 1975. évtől egy­séges társadalombiztosítási törvény lépett életbe, ezen belül szabályozták a nyug­díjrendszert is. E törvény legjelentősebb célja az volt, hogy 5 éven belül (azaz 1980. évre) a parasztság nyugdíj- korhatára legyen azonos a munkásokéval és alkalma­zottakéval. A nyugdíjkorha­tár fokozatosan éventként 1 évvel csökkent. Ezen túlme­nően nyugdíjrendszerünk sok tekintetben nemzetközileg is élenjárónak tekinthető, ki­állja a nemzetközi összeha­sonlítás próbáját. Az utóbbi években kutatók és szakem­berek behatóan elemezték a nyugdíjrendszer összefüggé­seit, keresték azokat a mód­szereket, amelyekkel a nyug­díjak között kialakult túl­zott differenciáltság fokoza­tosan mérsékelhető. Ezzel egyidejűleg a lakosság köré­ben elterjedtek bizonyos hie­delmek a nyugdíjrendszer le­hetséges változtatásairól. Az alábbiakban szeretnék kitér­ni arra, hogy hol nem vál­tozik és hol változik majd a nyugdíjrendszer. A lakosság széles körét érinti a nyugdíjkorhatár problémája. Nálunk a kor­határ férfiaknál 60, nőknél 55 év, és a Minisztertanács által meghatározott konkrét munkakörökben (ún. korked­vezményes munkakörökben) ennél is alacsonyabb. Meg kell említeni, hogy a fejlett országok többségében a nyug­díjkorhatár ennél 5 évvel magasabb, sőt az országok mintegy felében a férfiak és nők nyugdíjkorhatára azo­nos. A jelenlegi és várható gazdasági és társadalmi kö­rülmények figyelembevételé­vel a következő évtizedben mégsem célszerű hazánkban a nyugdíjkorhatár felemelé­se, és ez a kérdés ilyen for­mában nincs . is napirenden. Ha esetleg sor kerülne a korhatár felemelésére, ismer­ve az érintett korosztályok egészségi állapotát, jelentő­sen növekedne a táppénzes arányszám, valamint a rok­kantsági nyugdíjazások irán­ti igény. Jelenleg az is elő­fordul, hogy amennyiben a dolgozó néhány évvel van a nyugdíjkorhatár előtt, és munkakörét már nem tudja kifogástalanul ellátni, a vál­lalat nem kezdeményezi az áthelyezést vagy a munka- viszony megszüntetését. Ki­várják a nyugdíjkorhatár elérését, amely tény önma­gában felmondási indok. Fi­gyelembe véve a munkaerő­gazdálkodásban jelentkező követelményeket, a valósá­gos és a vélt munkaerőhi­ány problémáját — érről az oldalról sem indokolt a kor­határ általános felemelése. Ma is sokakat foglalkoz­tat az a kérdés, hogy a nyug­díj alapjául szolgáló mun­kabér átlag számításának szabályai változnak-e? Kö­zelebbről : beszámít-e to­vábbra is a jutalom, prémi­um és a részesedés? Az 1980. január 1-től ér­vényes bér- és keresetsza­bályozási rendszer egésze fel­tételezhetően szigorúbb kö­vetelményeket támaszt a bér­növelés lehetőségét tekintve. Így a munkahelyek egyre kevésbé engedhetik meg ma­guknak, hogy a munkabér egy részét szociális célokra használják, és pl. nyugdí­jazás előtt a végzett munká­val nem arányos jutalmakat fizessenek. Ha ez így lesz, nem lesz szükség a nyugdíj alapjául szolgáló keresetszá­mítás változtatására. Jelenleg nyugdíjra jogo­sult az az állampolgár, aki a korhatárt elérte, és leg­alább 10 év biztosított szol­gálati idővel rendelkezik. Talán furcsán hangzik, de ezekben az években is több ezren mennek nyugdíjba úgy, hogy csak a minimális szol­gálati éveket szerezték meg életük során. A nyugdíj mér­téke függ a keresettől és a szolgálati időtől. Az alacsony szolgálati idő érthetően vi­szonylag alacsony nyugdíj­hoz vezet. Ezért és más meg­fontolásokból ig indokolt, hogy az említett 10 év szol­gálati időt fokozatosan 20— 25 évre emeljék. Erről a la­kosságot időben tájékoztat­ják, és bizonyos átmeneti szabályok könnyíteni fognak azok sorsán, akiktől nem le­het elvárni a további mun­kában maradást, a maga­sabb minimális szolgálati idő megszerzéséért. a nyugdíjasok jelentős része munkát vállal. Jelenleg a dolgozó nyugdíjasok száma mintegy 400 ezer. Munkájukra a nép­gazdaságnak feltétlenül szük­sége van. Ezzel egyidejűleg a szociális indítékkal létesí­tett nyugdíjasfoglalkoztatást a munkahelyeken felül kell vizsgálni, és hatékony, valós foglalkoztatássá kell átalakí­tani. Rózsa József Fotó: Veress Erzsi Osztrák és magyar textilvegyészek tanácskozása Kőszegen Ünnepség Szeghalmon

Next

/
Oldalképek
Tartalom