Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-05 / 130. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1980. JÚNIUS 5., CSÜTÖRTÖK Ara: 1,20 forint XXXV. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM Védjük környezetünket! irta: Gyulavári Pál, megyei tanácselnök Ezen a nyáron Környezetvédelmi világnap­pá nyilvánították a mai na­pot. Az egész világon meg­emlékeznek erről az emberi­ség számára egyre nagyobb feladatokat támasztó problé­máról. Ez is a világnap cél­ja: felhívni a figyelmet, be­levésni az emberek tudatába, hogy komoly veszélyben va­gyunk : környezetünk ka­tasztrofális módon szennye­ződik. A súlyosbodó veszély elhárítását nemcsak az em­beri nemtörődömség, a véde­kezés költséges volta, a kö­rültekintés nélkül alkalma­zott vegyszerek, hanem az a körülmény is nehezíti, hogy sikertelen az óvórendszabály, a tenni akaró segítés, hacsak egy ember, egy megye, egy ország, vagy akár csak egy földrész akarja. E kérdésben nincsenek város-, megye- és országhatárok. A veszély glo­bális, a védekezés is csak globális lehet. Ebben a glo­bális védekezésben, az egyre romló helyzet megváltoztatá­sában mégis az egyesnek, az egyénnek van meghatározó szerepe és annak a szervező, gyakran kényszerítő erőnek, amely hivatott az egyes em­berek tevékenységét koordi­nálni, aktivizálni. Ezért elengedhetetlen Bé­kés megyében is beszélni er­ről, és cselekedni ezért. So­kan még közvetlenül nem ér­zékelik romló viszonyainkat, fel sem figyeltek rá. Pedig Békés megye sem az már, ami évtizedekkel előbb volt. Büszkék vagyunk nagyon sok változásra, amely életünket kényelmesebbé, gazdagabbá tette. Nem szükséges ezeket most mind, vagy akárcsak példaként néhányat is felso­rolni. Éppen olyan heteket, hónapokat élünk, amikor ezekről jelölő gyűléseken, vá­lasztási gyűléseken és egye­bütt sok szó esett. Most in­kább arra irányítsuk a fi­gyelmet, ami ennek árnyol­dalát jelenti nálunk is, és ar­ra, miként kellene és lehetne ezeken változtatni, mielőtt nyomunkba lépő fiaink, lá­nyaink olyan állapotokat örö­kölnének miattunk, amelyen már nem, vagy csak nagy- nagy erőfeszítéssel tudnának változtatni. A környezetvédelem nagy fontosságát az a körülmény is jelzi, hogy a mai világ fő problémái — a háború és bé­ke, a demográfiai robbanás, az energiaválság — között szerepel a környezetvédelem gondja. Ezek mindegyike túl­nőtte a nemzeti határokat. Társadalmi rendszerekre, ér­dekszférákra való tekintet nélkül közös fellépést kívánt: az emberiség egészének az ügye. Hazánk, s ezen belül me­gyénk nem tartozik a világ legkritikusabb területei közé a környezeti szennyezettség fokát tekintve. Mégis ko­moly feladatok előtt állunk. Melyek azok a gondok, ame­lyekkel Békés megyében is szembe kell néznünk? Fel­színi vizeink szennyezettsége évről évre növekszik, pedig jelenleg is vannak erőfeszíté­sek ennek megakadályozásá­ra. Száz éve még a Körösök vize ivásra alkalmas volt. Ma már az Élővíz-csatorna egyes szakaszain a halak is kipusztultak belőle. Még ta­lán e helyzetnél is rosszabb a felszín alatti vizeink álla­pota. Olyan nagy mennyisé­gű szennyező anyag jut az utóbbi években, évtizedekben a földbe, hogy ivóvizeink is veszélybe kerülhetnek. A nö­vekvő és káros hulladékok községeinknek, városainknak egyre nagyobb gondot jelen­tenek, s egyúttal rontják a környezetet. Településeink le­vegőtisztasága a gépjármű­vek kipufogógázától, a por­tól, a tüzelőanyagtól egyre romlik. Növekszik az intenzívebbé váló nagy- és kisüzemi ál­lattenyésztés melléktermékei által okozott szennyeződés. Földi és légi növényvédelmi gyomirtások következtében fasoraink kezdenek pusztul­ni. Szép út menti fáinkat, nö­vényritkaságainkat indoko­latlanul irtjuk, mikor fákból, erdőből úgyis kevés van me­gyénkben. Gazdag és értékes vadállományunk életfeltéte­leit fokozatosan felszámol­juk. Talán szükségtelen a pél­dákat tovább sorolni, mert mindannyian átérezzük sú­lyosságukat és jelentőségü­ket. Változtatnunk kell ezen a helyzeten magatartásunk­kal, cselekedeteinkkel. Kör- nyezetí/édelmi szemlélet szükséges az élet minden te­rületén. Legyen a megye minden lakosának, a közüle- teknek és üzemeknek szív­ügye a rend, a tisztaság és az egymás iránt érzett fele­lősség. Ezzel gondjaink és ve­szélyforrásaink jelentős ré­szét megelőzhetjük. A sze­metelés, a hulladékok szét- hagyása, a növényzet és lé­tesítmények rongálása, a szállításkor leszóródó és a munka közben széthagyott anyagok, a túladagolt vegy­szerek, mind kárt okoznak. Közismert, hogy a termé­szetnek az évmilliárdok alatt kialakult egyensúlyát mes­terséges beavatkozással meg­változtatni igen \ kockázatos. Az esetek sorozatában még­is ezt tesszük. De a baj még­sem ebből ered, hanem a kellően végig nem gondolt, nem ellenőrzött beavatkozás­ból. A természeti erőforrások teljes körét úgy kell felhasz­nálnunk, hogy az óvja, kí­mélje a környezetet. A tech­nológiák káros hatás nélkü­liek, hulladékszegények vagy attól mentesek legyenek. Ar­ra kell törekednünk, hogy a legegyszerűbb, a legolcsóbb, a legcélravezetőbb megoldá­sokat alkalmazzuk a környe­zetvédelmi károk elhárításá­ban. Legyünk kezdeménye­zők a feladatok megoldásá­ban, mint például a Gyulai Vízművek a szennyvíztisztí­tásban. Legyenek tiszta, vi­rágos, fásított községeink, városaink, szép tájaink. Az« üzemek valósítsák meg az~ egészséges, tiszta munkakör­nyezetet. Indítsunk mozgal­mat környezetünk megóvása érdekében, és váljon ez napi munkánk részévé, értékévé. Egyforma érzéssel őrizzük, vigyázzunk természeti érté­keinket, történelmi-kulturá­lis hagyatékainkat. Óvjuk, kíméljük fáinkat, növényein­ket. Iskoláink vállaljanak részt a környezeti munka fejlesz­tésében, a szemlélet terjesz­tésében, és járjanak élen pél­damutatásaikkal. Magunk és a jövő nemzedék egészséges életfeltételeinek biztosítása érdekében nagy felelősség van vállunkon. Ennek a fel­adatnak megfelelni: társa­dalmunk további fejlődésé­nek is fokmérője. Hat Központi építőtábor lesz megyénkben Az idén nyáron hat köz­ponti és kilenc megyei épí­tőtábor működik Békés me­gyében. A szerződést június 4-én, tegnap délelőtt Békés­csabán, a KISZ-iskolán ír­ták alá az érintett gazdasá­gok képviselői, és a táborve­zetők. A hat központi tábor­ba érkeznek majd fiataloka megyehatáron túlról is, ugyanakkor több mint 1200 Békés megyei fiatal dolgozik majl az ország más vidékein, központi és szakmai építő­táborban. Megyei címerező tábort szervez az idén a békéscsa­bai, a mezőhegyesi, a hidas­háti, az Orosházi Állami Gazdaság, A telekgerendási Vörös Csillag, ax gyomai Győzelem, a végegyházi Sza­badság és a békéscsabai Sza­badság Tsz. E megyei tábo­rokban 22 középfokú iskolá­ból összesen 1636 diák dol­gozik majd. Központi tábort szervez­nek 1980-ban a Békéscsabai Konzervgyárban, Békés- Dánfokon, a Békéscsabai Ál­lami Gazdaságban, a mező­kovácsházi Űj Alkotmány Tsz-ben, a Mezőhegyesi Ál­lami Gazdaságban és anagy- szénási Október 6. Tsz-ben. A táborokba összesen 3200 fiatalt várnak. A konzervgyárban az ere­detileg tervezett turnuson túl még további kettőt szervez­nek, amelyre a KISZ Békés megyei bizottság vállalta a fiatalok mozgósítását. Így a konzervgyárban szervezett építőtáborban június 9-től 21-ig dolgozik a fiatalok el­ső csoportja, és augusztus 18-tól 28-ig szervezik meg e központi építőtáborban az idei szezon utolsó turnusát, amelyre száz diákot mozgó­sítanak. Valóságos növénykertet alakítottak ki a virágszerető dolgo­zók a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár udvarán. Az ama­tőr kertészek elsősorban kaktuszokat nevelnek, több mint két és fél ezret (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Egyszerűbb tanácsi ügyintézés Az ügyintézés idejének rö­vidítésére törekednek a ta­nácsoknál szerte az ország­ban. Igyekeznek kedvezőbbé tenni az ügyfélfogadás fel­tételeit, s hogy nem ered­ménytelenül, erről tanúsko­dik: egyre kevesebb a lakos­sági panasz. A falun élő lakosság ügyei­nek gyorsabb, szakszerűbb és gazdaságosabb intézésére körzeti műszaki ellátási cso­portokat szerveztek, illetve szerveznek Baranya megye nagyközségeinek tanácsai. Országosan is újszerű kez­deményezésről van szó, amely más aprófalvas me­gyékben is biztató eredmé­nyeket ígér. Baranyában kí­sérleti jelleggel tavaly Sás- don, Pécsváradon és Szent- lőrincen alakult meg műsza­ki ellátási csoport. Kádár János fogadta Jorge Hollét Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára szerdán a KB székha­zában fogadta Jorge Kollét, a Bolíviai Kommunista Párt első titkárát, aki az MSZMP KB meghívására tartózko­dik hazánkban. A szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszélésen tájékoz­tatták egymást országuk helyzetéről, pártjuk tevé­kenységéről. Véleményt cse­réltek a nemzetközi kommu­nista mozgalom időszerű kér­déseiről, a két testvérpárt kapcsolatainak erősítéséről. Áttekintették a nemzetközi élet fontosabb eseményeit, különös tekintettel a latin­amerikai helyzetre. A találkozón részt vett Simán Reyes, a Bolíviai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Gyenes András, az MSZMP KB titkára. * * * Hollandia Kommunista Pártja meghívására — Szabó Józsefnek, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tagjának vezetésével tegnap pártkül­döttség utazott Amszterdam­ba. A delegáció részt vesz Hollandia Kommunista Párt­ja XXVII. kongresszusán. Bajkonuri sajtókonferencia IÁI vannak, egészségesek Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Kitűnő hangulatú sajtókonferencián számoltak be nyolcnapos űrutazásukról — alig 18 órával a földet érés után a szovjet—magyar nemzetközi űrexpedíció tagjai, Valerij Kubászov és Farkas Bertalan. A két űrhajós nagyszerű állapotban van, orvosaik egy­értelmű véleménye szerint szervezetükben semmiféle kó­ros elváltozás nincs, a kisebb változások — például a súlyveszteség, ami Farkas Bertalan esetében mintegy há­rom kilogramm — az előre várt határokon belül vannak, és rendkívül gyorsan helyreáll a normális állapot. A sajtókonferencián ter­mészetesen arról kérdezték a legtöbbet a magyar űrha­jóst, mi volt a legnagyobb élménye. — Ne haragudjanak meg szovjet barátaim, ha azzal kezdem: a legnagyobb él­ményt az adta, hogy meg­láthattam Magyarországot a világűrből. Igaz, többnyire éjjel haladtunk át az ország felett, de a fényeket, így Budapest fényeit is jól le­hetett látni. Ugyancsak nagy élmény volt űrhajósunk számára a föld más részeinek megfi­gyelése, a napfelkelte és a napnyugta a világűrben, a kozmikus éjszaka a ragyogó csillagképekkel. — A súlytalanságot ha­mar megszoktam. Mintegy másfél—két órával a rajt után jelentkezett ugyan ki­sebb vértolulás a fejemben, de parancsnokom megnyug­tatott, ez nem jelent bajt és elmúlik. így is történt, és ezután már nem volt ezzel különösebb bajom. Az űrál­lomáson sokak szerint bizo­nyos érzékelési zavarok je­lentkeznek, orientációs prob­lémák mutatkoznak. Nálam ez nem volt így — igaz, meg kellett tanulni, hogy meg­szűnik a fönt és a lent, a jobbra és a balra. A legfon­tosabb, hogy mindvégig meg­őriztem a munkaképességet, a munka nem fárasztott el,- bár a súlytalansággal nem lehet tréfálni, ez nem egy­szerű megszokás kérdése csu­pán. A visszatérés tűnt szá­momra a legnehezebbnek, itt egy pillanatra úgy éreztem, hogy vízre szálltunk le, de ez csak érzéki csalódás volt. Farkas Bertalan meghatott szavakkal mondott köszöne­tét. mindazoknak, akiknek tá­mogatását a világűrben is érezte, tudta, hogy sokan fi­gyelnek rá. — Igyekeztünk a legjobb tudásunk szerint végezni a munkát. Parancsnokom és az állandó személyzet tagjai, Leonyid Popov és Valerij Rjumin segítségével ez sike­rült. Úgy érzem, becsülettel helytálltunk — mondotta. Az MTI tudósítójának kér­désére válaszolva a magyar űrhajós elmondta: parancs­nokával, Valerij Kubászov- val már az előkészület ide­jén szoros barátságot kötött, most azonban úgy érzi, az úton „kozmikus testvérek” lettek. „Nagyon sokat segí­tett, mindig megnyugtatott. A világűrben is úgy dolgo­zott, mint a földön, nagy nyugalommal, és ez igen jó hatást tett rám is” — mon­dotta. Kubászov véleménye sem változott kutató űrhajó­sáról: kitűnő munkatársnak, jól képzett űrhajósnak, jó barátnak tartja. A visszatérés után eltelt időről szólva az űrhajósok elmondták: közérzetük pom­pás, jól pihentek, kitűnően aludtak. „Farkasnak farkas­étvágya van” — tréfálkozott a magyar űrhajós, amikor arról kérdezték, jól evett-e a visszatérés után. „Mélyen aludtam, nem álmodtam, nem éreztem a különbséget — igaz, amikor felébredtem, először néztem, miért nem a mennyezeten vagyok, és el akartam rugaszkodni az ágy­tól” — mondotta. Mint kö­zölte, még a visszatérést és az orvosi vizsgálatokat köve­tően szaunában is voltak. Az űrállomásról szólva, mindkét űrhajós azt emelte ki, hogy rendkívül tágas, kényelmes tartózkodási és munkahely. Nem volt idő viszont ar­ra, hogy megtekintsék a nemzetközi expedíció által eljuttatott magyar videoka­zettát — ezen a téren nem tudták teljesíteni a tervet, inkább késő éjszakáig be­szélgettek. Kubászov elárul­ta: ezekben a napokban ke­veset aludtak, mert mással voltak elfoglalva. Tisztázódott a sajtókonfe­rencián a sok vihart keltett „bajuszügy” is. „Berci an­nak idején megígérte, ha el­jut az űrállomásra, levágat­ja a bajszát — mert nem hitte, hogy ez a mesének tű­nő dolog megvalósulhat szá­mára — mondta Kubászov. — Emlékeztettük erre, de arról is tudtunk, hogy a ma­gyar nők tiltakoznak az el­len. így jutottunk arra a megállapodásra, hogy meg­kurtítjuk a bajszát. Lekötöz­tük az ülésre, az egyik ol­dalról Valerij Rjumin látott a műveletnek, mégpedig egy nagy lemezvágó ollóval, a másik oldalról én, egy kis- ollóval — azért mint látha­tó, maradt a bajuszból.” A sajtókonferencián a tu­dósítók meleg szeretettel kö­szöntötték az űrhajósokat magas kitüntetésük alkalmá­ból, Kubászov és Farkas Bertalan viszont megköszön­te a sajtó, a rádió, a televí­zió irántunk tanúsított ér­deklődését. A sajtókonferencia után Farkas Bertalan — Valerij Kubászov közreműködésével — emlékfát ültetett az űr­hajósok sétányán, szálláshe­lyük közelében. Parancsnoka, aki már előzőleg kétszer járt a világűrben, már akkor ele­get tett ennek a hagyomá­nyos kötelességnek. A szovjet—magyar űrex­pedíció tagjai néhány napig még Bajkonurban marad­nak, beszámolóra és vizsgá­latokra, majd visszatérnek Csillagvárosba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom