Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-04 / 129. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1980. JÚNIUS 4., SZERDA Ara: 1,20 forint XXXV. ÉVFOLYAM, 129. SZÁM Sikeres visszatérés Eredményes program után földet ért a szovjet—magyar űrpáros Az MTI és a TASZSZ közleménye: A nemzetközi személyzet — Valerij Nyi- kolajevics Kubászov, a Szovjetunió kétszeres hőse, a Szovjetunió űrhajós pilótája és Farkas Bertalan kutató-űrhajós, a Magyar Népköztársaság állampolgára — miután a Szaljut—6—Szojuz—35—Szojuz—36 orbitális tudományos kutatókomplexum fedélzetén sikeresen teljesítette a közös vizsgálatok és kísérletek előirányzott programját, 1980. június 3-án visszatért a földre. Leonyid Po- pov és Valerij Rjumin űrhajósok folytatják a munkát a Szaljut—6 űrállomás fedélzetén. A Szojuz—35 űrhajó leszálló egysége a Szovjetunió területének megadott térségében, Dzsezkazgan várostól 140 kilométerre délkeletre ért földet. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan közérzete jó. A nemzetközi személyzet a Szaljut—6— Szojuz—35—Szojuz—36 űrkomplexum fedélzetén tett hétnapos repülőútja során maradéktalanul elvégezte a tervezett vizsgálatokat és kísérleteket, amelyeket a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság tudósai együttesen dolgoztak ki. Az űrhajósok a természeti erőforrások tanulmányozásának programja keretében vizuális földfelszin-megfigyeléseket végeztek, fényképezték a földfelszínt és a világóceán egyes térségeit. A felvételeket szovjet fényképezőberendezéssel, valamint a Szovjetunió és az NDK szakemberei által közösen kidolgozott MKF—6M mintájú fényképezőgéppel készítették. Az orvos-biológiai kutatási program keretében tovább tanulmányozták az űrrepülés tényezőinek az emberi szervezetre gyakorolt hatását. Az Interkozmosz-program keretében most sikeresen zárult űrrepülés újabb példája a testvéri szocialista országok gyümölcsöző együttműködésének a világűr békés célú kutatásában és hasznosításában, újabb példája a további tudományos-műszaki haladásnak. A szovjet—magyar nemzetközi személyzet munkája nagymértékben hozzájárult a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népei baráti kapcsolatainak fejlődéséhez. Ébredéstől leszállásig Pirityi Sándor és Szászi Júlia, az MTI tudósítói 'jelentik a földi repülésirányítási központból. Különleges napra ébredt kedden a Szaljut—6—Szojuz —35—Szojuz—36 űrkomplexum négytagú személyzete, a Moszkva környéki repülésirányítási központ, az úgynevezett kutató-mentő szolgálat, különleges napra virradtak a Szovjetunió területén levő űrkövető állomások és a Szovjet Tudományos Akadémiának a világóceánokon és tengereken tartózkodó mérőkövető hajói. A programszerint biztosítani kellett a Szojuz—35 űrhajóban Valerij Kubászov és Farkas Bertalan visszajuttatását az orbitális pályáról a földre, a hatalmas kutatási anyag lehozatal át, az űrhajósok és a kozmikus szállítmány biztonságba helyezését. Leonyid Popov, Valerij Rjumin, Valerij Kubászov és Farkas Bertalan budapesti idő szerint reggel 7 órakor kezdte a munkanapot — tisztálkodással, reggelivel, az űrkomplexum rendszereinek ellenőrzésével. A leszállni készülő páros elvégezte a Szojuz—35 rendszereinek „fel- frissítését”, hiszen ezt az űrhajót — Leonyid Popovval és Valerij Rjuminnal a fedélzetén — április 9-én indították a földről és a következő napon kapcsolódott a Szaljut—6 űrállomáshoz. A Szojuz—35 kedd délig 865 fordulatot, a Szaljut—6 15 413, a Szojuz—36 121 fordulatot tett meg a föld körül. Budapesti idő szerint kevéssel dél előtt, fél 11 után közvetlen televíziós kapcsolat jött létre az űrkomplexum és a kalinyingrádi repülésirányítási központ között. Ekkorra már megtörtént a szovjet—magyar űrpáros programjának végrehajtásáról szóló tanúsítványok aláírása és az átszállás. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan megköszönte a kitűnő együttműködést a pályán maradó két szovjet űrhajósnak, sok sikert kívánva nekik. Leonyid Popov és Valerij Rjumin meleg szavakkal vett búcsút a szovjet —magyar űrpárostól — sima leszállást kívánva. Az átrakodás, az átszállás gondosan ellenőrzött folyamatai és az elbúcsúzás után bezárultak a Szojuz—35 és a Szaljut—6 közötti átjárók, a leszállni készülő űrhajó saját energiaellátásra kapcsolt át, s amikor a Csendes-óceán fölött kilépett a petro- pavlovszki követőállomás hatósugarából, megkezdődött mindkét oldalról a nyílászáró szerkezetek hermetizá- ciójának ellenőrzése. A Szaljut—6 fedélzetén maradt Leonyid Popov és Valerij Rjumin programjában az elbúcsúzás után egyórás testgyakorlás szerepelt, majd megtették az előkészületeket a Szojuz—35 leválasztására. Miközben az űrállomáson tájolási műveleteket végeztek és ismét ellenőrizték a rendszereket, Valerij Kubászov és Farkas Bertalan felöltötte a szkafandert, az űrhajósruhának nevezett bonyolult technikai szerkezetet, amely viselőjét gyakorlatilag függetleníti környezetétől, s a külső fizikai értékektől független belső gázösszetétel, hőmérséklet és légnyomás mellett bizonyos testmozgások lehetőségét is biztosítja az űrhajósnak. A Szojuz—35 leválasztására budapesti idő szerint 13 óra 47 perckor került sor, miután alaposan ellenőrizték a búvónyílások herme- tikus lezártságát. A háromperces műveletet ismét közvetítette a kozmovízió, mégpedig a Szojuz—35 kamerája segítségével. Az űrhajó hajtóművei rövid bekapcsolásukkal 0,3 méter/sec. távolodó sebességet hoztak létre, s ettől kezdve a Szaljut—6— Szojuz—36 űrkomplexum és a Szojuz—35 űrhajó útjai lassan elváltak egymástól. A földi irányítóközpontban közölték, hogy az űrhajósok közérzete jó, a rendszerek kifogástalanul működnek. Ezután mind a két űrobjektumon megebédeltek, és míg a Szaljut—6 fedélzetén pihenőidő következett, a szovjet— magyar űrpáros készült a fékezőrakéták bekapcsolására. Budapesti idő szerint 16 óra 16 perckor 179 másodperc időtartamra bekapcsolták a fékező hajtóműveket. Ez a művelet, amelyet mintegy 354 km magasan, az Atlanti-óceán fölött, de még az Egyenlítőtől délre kezdtek meg, az első kozmikus sebességről (másodpercenként 8 km körüli sebesség) némileg lelassította az űrhajót, úgy hogy az elliptikus formájú ballisztikus pályán kezdett ereszkedni, pontosabban zuhanni a föld felé. Ugyancsak budapesti idő szerint 16 óra 37 perckor, most már 170 km magasban, Szudán fölött a parancsnoki visszatérő fülkéről leválasztották az orbitális fülkét és a műszeres-hajtómű egységet. s a Kubászov—Farkas páros a visszatérő fülkében folytatta útját. A parancsnoki visszatérő fülke 3,8 köbméter térfogatú, lekerekített végű, csonkakúp formájú, önálló élet- fenntartó rendszerrel van ellátva. Az űrhajó berendezéseinek, rendszereinek ellenőrzésére szolgáló műszerek mellett itt találhatók navigációs helyzetmeghatározó berendezések, az űrhajó (Folytatás a 3. oldalon) Öröm és büszkeség Nyolc napon át izgatottan figyeltük a világűrből érkező híreket. A felfokozott izgalom oka az volt, hogy május 26-án este, fedélzetén magyar űrhajóssal szállt fel a magasba a Szojuz—36 űrhajó, Farkas Bertalan személyében először jutott el honfitársunk a világűrbe, a Szaljut—6 űrállomás fedélzetén az elmúlt napokban először dolgozott együtt magyar a szovjet kozmonautákkal az Interkozmosz-program megvalósításán. A csütörtöki angyalföldi választási nagygyűlésen mindannyiunk szívéből szólt Kádár János, amikor így fogalmazott: „Nagy eseménye életünknek, hogy a fölöttünk több mint kétszáz kilométerre keringő űrállomáson a négy űrhajós közül az egyik honfitársunk... Köszönetét mondunk a Szovjetuniónak, s mindazoknak, akik ezt lehetővé tették számunkra. A föld körül keringő négy űrhajósnak pedig jó egészséget, jó munkát, sok sikert kívánunk! Örömünk akkor lesz teljes, ha a szerencsés visszatérés után itt a földön üdvözölhetjük őket.” Kedden este értesültünk róla, hogy Farkas Bertalan és parancsnoka, Valerij Kubászov a „kölcsön kapott” Szojuz—35 fedélzetén Kazahsztánban sikeresen földet ért. Örömünk azóta teljes. Teljes azért, mert a magyar— szovjet űrpáros eredményesen teljesítette feladatát a világűrben, s teljes azért, mert sikeresen hajtotta végre a leszállást is. Addig a pillanatig azonban, amíg a műszerek' jelezték az űrhajó leszálló egységének visszatérését bolygónkra, sok izgalmas óra telt el. A Moszkva környéki repülésirányító központ nagytermének elektronikus faliújságja kedden délután közölt először külön- külön adatokat a fennmaradt Szaljut—6, Szojuz—36 űrkomplexumról, és a nemzetközi személyzet leszálló űrhajójáról, a Szojuz—35-ről. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan ekkor már másodpercenként nyolc kilométeres sebességgel száguldott a föld felé. A visszatérést feszülten figyelték a repülésirányító központ szakemberei, hiszen valamennyien tudatában voltak annak, hogy egy olyan művelet szemtanúi, amely a rajt és az összekapcsolás után a legnehezebb feladat az űrhajósok munkájában. A szovjet—magyar űrkísérlet mérlegét most megvonni természetesen korai lenne, hiszen a tudományos-kutató program értékelésén még hónapokig dolgoznak majd a két ország tudósai. Az azonban már most bizonyos, hogy a Kubászov—Farkas páros tudományos programja minden korábbi Interkozmosz-kísérletnél zsúfoltabb volt, s az űrhajósok’ eredményesen hajtották végre az előírt orvosbiológiai, gyártástechnológiai és erőforráskutatási feladatokat. A magyar kutató űrhajós munkájáról egyöntetűen elismerő hangon nyilatkoztak a szovjet űrkutatás kiemelkedő, világszerte elismert személyiségei. Farkas Bertalan a vártnál zökkenőmentesebben alkalmazkodott a súlytalanság állapotához, nagyszerű munkabírásról tett tanúbizonyságot, minden tekintetben állta az összehasonlítást kozmonauta társaival. A szovjet—magyar űrpáros munkája egyben újabb nagyszerű példáját adta a szocialista országok összefogásának, az egész emberiség javát szolgáló együttműködésüknek, a Szovjetunió segítőkészségének. Az űrhajó neve, a Szojuz szó magyarul szövetséget jelent, meggyőzően jelképezi azt a testvéri szövetséget, amely hazánkat a Szovjetunióval, a többi testvéri szocialista országgal fűzi össze az élet minden területén. A szocialista országok együttműködése az űrkutatásban ennek a sokoldalú összefogásnak a természetes része, s példa nélkül áll a világ tudományos életében. Hazánk erejéhez és lehetőségeihez mérten eddig is kivette részét az Interkozmosz-program megvalósításából. Magyar tudósok, mérnökök, műszakiak, munkások alkotásai már nemegyszer eljutottak a világűrbe az Interkozmosz kutatórakétáin, mesterséges holdjain — mondotta a Szojuz—36 űrhajó rajtjánál megjelent magyar párt- és állami küldöttség vezetője, Korom Mihály Bajkonurban. Mi tagadás, büszkék vagyunk arra, hogy az első magyar űrhajós sikeresen teljesítette küldetését. Büszkék vagyunk azért, mert méltó képviselőnk volt ebben a nagyszerű programban, mert vele valamennyien „ott voltunk” nyolc napig a világűrben. Most, hogy parancsnokával, Valerij Kubászovval együtt sikeresen földet ért, boldogan köszöntjük őket. Az öröm, az izgalom, a büszkeség és az aggódás nyolc napja véget ért. A kazahsztáni ölelések, kézfogások- valamennyiünk földi köszönetét tolmácsolták a nyolc csillagos nappalért és éjszakáért.
