Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-04 / 129. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1980. JÚNIUS 4., SZERDA Ara: 1,20 forint XXXV. ÉVFOLYAM, 129. SZÁM Sikeres visszatérés Eredményes program után földet ért a szovjet—magyar űrpáros Az MTI és a TASZSZ közleménye: A nemzetközi személyzet — Valerij Nyi- kolajevics Kubászov, a Szovjetunió kétsze­res hőse, a Szovjetunió űrhajós pilótája és Farkas Bertalan kutató-űrhajós, a Magyar Népköztársaság állampolgára — miután a Szaljut—6—Szojuz—35—Szojuz—36 orbitális tudományos kutatókomplexum fedélzetén sikeresen teljesítette a közös vizsgálatok és kísérletek előirányzott programját, 1980. június 3-án visszatért a földre. Leonyid Po- pov és Valerij Rjumin űrhajósok folytatják a munkát a Szaljut—6 űrállomás fedélzetén. A Szojuz—35 űrhajó leszálló egysége a Szovjetunió területének megadott térségében, Dzsezkazgan várostól 140 kilométerre dél­keletre ért földet. Valerij Kubászov és Far­kas Bertalan közérzete jó. A nemzetközi személyzet a Szaljut—6— Szojuz—35—Szojuz—36 űrkomplexum fedél­zetén tett hétnapos repülőútja során mara­déktalanul elvégezte a tervezett vizsgálato­kat és kísérleteket, amelyeket a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság tudósai együt­tesen dolgoztak ki. Az űrhajósok a természeti erőforrások tanulmányozásának programja keretében vi­zuális földfelszin-megfigyeléseket végeztek, fényképezték a földfelszínt és a világóceán egyes térségeit. A felvételeket szovjet fény­képezőberendezéssel, valamint a Szovjetunió és az NDK szakemberei által közösen kidol­gozott MKF—6M mintájú fényképezőgéppel készítették. Az orvos-biológiai kutatási program kere­tében tovább tanulmányozták az űrrepülés tényezőinek az emberi szervezetre gyakorolt hatását. Az Interkozmosz-program keretében most sikeresen zárult űrrepülés újabb példája a testvéri szocialista országok gyümölcsöző együttműködésének a világűr békés célú kutatásában és hasznosításában, újabb pél­dája a további tudományos-műszaki hala­dásnak. A szovjet—magyar nemzetközi sze­mélyzet munkája nagymértékben hozzájárult a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népei baráti kapcsolatainak fejlődéséhez. Ébredéstől leszállásig Pirityi Sándor és Szászi Júlia, az MTI tudósítói 'je­lentik a földi repülésirányí­tási központból. Különleges napra ébredt kedden a Szaljut—6—Szojuz —35—Szojuz—36 űrkomple­xum négytagú személyzete, a Moszkva környéki repülés­irányítási központ, az úgyne­vezett kutató-mentő szolgá­lat, különleges napra virrad­tak a Szovjetunió területén levő űrkövető állomások és a Szovjet Tudományos Akadé­miának a világóceánokon és tengereken tartózkodó mérő­követő hajói. A programsze­rint biztosítani kellett a Szojuz—35 űrhajóban Vale­rij Kubászov és Farkas Ber­talan visszajuttatását az orbitális pályáról a földre, a hatalmas kutatási anyag le­hozatal át, az űrhajósok és a kozmikus szállítmány biz­tonságba helyezését. Leonyid Popov, Valerij Rjumin, Valerij Kubászov és Farkas Bertalan budapesti idő szerint reggel 7 órakor kezdte a munkanapot — tisz­tálkodással, reggelivel, az űr­komplexum rendszereinek el­lenőrzésével. A leszállni ké­szülő páros elvégezte a Szo­juz—35 rendszereinek „fel- frissítését”, hiszen ezt az űr­hajót — Leonyid Popovval és Valerij Rjuminnal a fe­délzetén — április 9-én in­dították a földről és a kö­vetkező napon kapcsolódott a Szaljut—6 űrállomáshoz. A Szojuz—35 kedd délig 865 fordulatot, a Szaljut—6 15 413, a Szojuz—36 121 for­dulatot tett meg a föld kö­rül. Budapesti idő szerint ke­véssel dél előtt, fél 11 után közvetlen televíziós kapcso­lat jött létre az űrkomple­xum és a kalinyingrádi re­pülésirányítási központ kö­zött. Ekkorra már megtör­tént a szovjet—magyar űr­páros programjának végre­hajtásáról szóló tanúsítvá­nyok aláírása és az átszál­lás. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan megköszönte a ki­tűnő együttműködést a pá­lyán maradó két szovjet űr­hajósnak, sok sikert kíván­va nekik. Leonyid Popov és Valerij Rjumin meleg sza­vakkal vett búcsút a szovjet —magyar űrpárostól — sima leszállást kívánva. Az átrakodás, az átszállás gondosan ellenőrzött folya­matai és az elbúcsúzás után bezárultak a Szojuz—35 és a Szaljut—6 közötti átjárók, a leszállni készülő űrhajó sa­ját energiaellátásra kapcsolt át, s amikor a Csendes-óce­án fölött kilépett a petro- pavlovszki követőállomás ha­tósugarából, megkezdődött mindkét oldalról a nyílás­záró szerkezetek hermetizá- ciójának ellenőrzése. A Szaljut—6 fedélzetén maradt Leonyid Popov és Valerij Rjumin programjá­ban az elbúcsúzás után egy­órás testgyakorlás szerepelt, majd megtették az előkészü­leteket a Szojuz—35 levá­lasztására. Miközben az űr­állomáson tájolási művelete­ket végeztek és ismét ellen­őrizték a rendszereket, Va­lerij Kubászov és Farkas Bertalan felöltötte a szka­fandert, az űrhajósruhának nevezett bonyolult technikai szerkezetet, amely viselőjét gyakorlatilag függetleníti környezetétől, s a külső fi­zikai értékektől független belső gázösszetétel, hőmér­séklet és légnyomás mellett bizonyos testmozgások lehe­tőségét is biztosítja az űrha­jósnak. A Szojuz—35 leválasztásá­ra budapesti idő szerint 13 óra 47 perckor került sor, miután alaposan ellenőriz­ték a búvónyílások herme- tikus lezártságát. A három­perces műveletet ismét köz­vetítette a kozmovízió, még­pedig a Szojuz—35 kamerá­ja segítségével. Az űrhajó hajtóművei rövid bekapcso­lásukkal 0,3 méter/sec. távo­lodó sebességet hoztak létre, s ettől kezdve a Szaljut—6— Szojuz—36 űrkomplexum és a Szojuz—35 űrhajó útjai lassan elváltak egymástól. A földi irányítóközpontban közölték, hogy az űrhajósok közérzete jó, a rendszerek ki­fogástalanul működnek. Ez­után mind a két űrobjektu­mon megebédeltek, és míg a Szaljut—6 fedélzetén pihenő­idő következett, a szovjet— magyar űrpáros készült a fékezőrakéták bekapcsolásá­ra. Budapesti idő szerint 16 óra 16 perckor 179 másod­perc időtartamra bekapcsol­ták a fékező hajtóműveket. Ez a művelet, amelyet mint­egy 354 km magasan, az At­lanti-óceán fölött, de még az Egyenlítőtől délre kezdtek meg, az első kozmikus se­bességről (másodpercenként 8 km körüli sebesség) némi­leg lelassította az űrhajót, úgy hogy az elliptikus for­májú ballisztikus pályán kez­dett ereszkedni, pontosab­ban zuhanni a föld felé. Ugyancsak budapesti idő szerint 16 óra 37 perckor, most már 170 km magasban, Szudán fölött a parancsnoki visszatérő fülkéről leválasz­tották az orbitális fülkét és a műszeres-hajtómű egysé­get. s a Kubászov—Farkas páros a visszatérő fülkében folytatta útját. A parancsnoki visszatérő fülke 3,8 köbméter térfoga­tú, lekerekített végű, cson­kakúp formájú, önálló élet- fenntartó rendszerrel van ellátva. Az űrhajó berende­zéseinek, rendszereinek el­lenőrzésére szolgáló műsze­rek mellett itt találhatók navigációs helyzetmeghatáro­zó berendezések, az űrhajó (Folytatás a 3. oldalon) Öröm és büszkeség Nyolc napon át izgatottan figyeltük a világűrből érke­ző híreket. A felfokozott izgalom oka az volt, hogy má­jus 26-án este, fedélzetén magyar űrhajóssal szállt fel a magasba a Szojuz—36 űrhajó, Farkas Bertalan szemé­lyében először jutott el honfitársunk a világűrbe, a Szaljut—6 űrállomás fedélzetén az elmúlt napokban elő­ször dolgozott együtt magyar a szovjet kozmonautákkal az Interkozmosz-program megvalósításán. A csütörtöki angyalföldi választási nagygyűlésen mindannyiunk szívé­ből szólt Kádár János, amikor így fogalmazott: „Nagy eseménye életünknek, hogy a fölöttünk több mint két­száz kilométerre keringő űrállomáson a négy űrhajós kö­zül az egyik honfitársunk... Köszönetét mondunk a Szovjetuniónak, s mindazoknak, akik ezt lehetővé tet­ték számunkra. A föld körül keringő négy űrhajósnak pedig jó egészséget, jó munkát, sok sikert kívánunk! Örömünk akkor lesz teljes, ha a szerencsés visszatérés után itt a földön üdvözölhetjük őket.” Kedden este értesültünk róla, hogy Farkas Bertalan és parancsnoka, Valerij Kubászov a „kölcsön kapott” Szo­juz—35 fedélzetén Kazahsztánban sikeresen földet ért. Örömünk azóta teljes. Teljes azért, mert a magyar— szovjet űrpáros eredményesen teljesítette feladatát a vi­lágűrben, s teljes azért, mert sikeresen hajtotta végre a leszállást is. Addig a pillanatig azonban, amíg a mű­szerek' jelezték az űrhajó leszálló egységének visszaté­rését bolygónkra, sok izgalmas óra telt el. A Moszkva környéki repülésirányító központ nagytermének elektro­nikus faliújságja kedden délután közölt először külön- külön adatokat a fennmaradt Szaljut—6, Szojuz—36 űr­komplexumról, és a nemzetközi személyzet leszálló űr­hajójáról, a Szojuz—35-ről. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan ekkor már másodpercenként nyolc kilométeres sebességgel száguldott a föld felé. A visszatérést feszül­ten figyelték a repülésirányító központ szakemberei, hi­szen valamennyien tudatában voltak annak, hogy egy olyan művelet szemtanúi, amely a rajt és az összekap­csolás után a legnehezebb feladat az űrhajósok mun­kájában. A szovjet—magyar űrkísérlet mérlegét most megvon­ni természetesen korai lenne, hiszen a tudományos-ku­tató program értékelésén még hónapokig dolgoznak majd a két ország tudósai. Az azonban már most bizonyos, hogy a Kubászov—Farkas páros tudományos programja minden korábbi Interkozmosz-kísérletnél zsúfoltabb volt, s az űrhajósok’ eredményesen hajtották végre az előírt orvosbiológiai, gyártástechnológiai és erőforrás­kutatási feladatokat. A magyar kutató űrhajós munká­járól egyöntetűen elismerő hangon nyilatkoztak a szov­jet űrkutatás kiemelkedő, világszerte elismert személyi­ségei. Farkas Bertalan a vártnál zökkenőmentesebben alkalmazkodott a súlytalanság állapotához, nagyszerű munkabírásról tett tanúbizonyságot, minden tekintetben állta az összehasonlítást kozmonauta társaival. A szovjet—magyar űrpáros munkája egyben újabb nagyszerű példáját adta a szocialista országok össze­fogásának, az egész emberiség javát szolgáló együttmű­ködésüknek, a Szovjetunió segítőkészségének. Az űrhajó neve, a Szojuz szó magyarul szövetséget jelent, meg­győzően jelképezi azt a testvéri szövetséget, amely ha­zánkat a Szovjetunióval, a többi testvéri szocialista or­szággal fűzi össze az élet minden területén. A szocialista országok együttműködése az űrkutatásban ennek a sok­oldalú összefogásnak a természetes része, s példa nél­kül áll a világ tudományos életében. Hazánk erejéhez és lehetőségeihez mérten eddig is kivette részét az In­terkozmosz-program megvalósításából. Magyar tudó­sok, mérnökök, műszakiak, munkások alkotásai már nemegyszer eljutottak a világűrbe az Interkozmosz ku­tatórakétáin, mesterséges holdjain — mondotta a Szo­juz—36 űrhajó rajtjánál megjelent magyar párt- és ál­lami küldöttség vezetője, Korom Mihály Bajkonurban. Mi tagadás, büszkék vagyunk arra, hogy az első ma­gyar űrhajós sikeresen teljesítette küldetését. Büszkék vagyunk azért, mert méltó képviselőnk volt ebben a nagyszerű programban, mert vele valamennyien „ott voltunk” nyolc napig a világűrben. Most, hogy parancs­nokával, Valerij Kubászovval együtt sikeresen földet ért, boldogan köszöntjük őket. Az öröm, az izgalom, a büszkeség és az aggódás nyolc napja véget ért. A ka­zahsztáni ölelések, kézfogások- valamennyiünk földi kö­szönetét tolmácsolták a nyolc csillagos nappalért és éj­szakáért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom