Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-11 / 135. szám

1980. június 11., szerda jguifiTti Őszinteség és eredményes aktivitás Pártélet a dobozi harisnyagYárban Megérkeztek a DÉLÉP daruóriásai Battonyára, ahol a köz­ség új egészségügyi központját építik fel segítségükkel Fotó: Veress Erzsi Mérlegen flz „Alkotó Ifjúság” pályázat A XII. pártkongresszust megelőző beszámoló és veze­tőségválasztó taggyűléseken számot vetettek az alapszer­vezetek az eltelt évek párt­munkájával. Felmérték az eredményeket és a hiányos­ságokat, kidolgozták a jövő­ben megvalósítandó feladato­kat. Ezek a taggyűlések azonban nemcsak a vissza­tekintés fórumai voltak'. A párttagok közül sokan itt mondták el kritikai észrevé­teleiket, javaslataikat köz­vetlen környezetük fejlődé­se, az egész ország gazdago­dása érdekében. Politikai je­lentőségű a tapasztalatok ki­cserélése, a kérdésfelvetés, a jobbító kritika. A párt- és állami vezetők mindenhol politikai jelentőségének meg­felelően azonnal reagáltak is ezekre. A megválaszolható kérdésekre a helyszínen fe­leltek1, a hosszabb időt, a huzamosabb kivizsgálást igénylőket számon tartják és folyamatosan válaszolnak rá­juk. A legfontosabb, hogy őszintén tegyék, és ne ma­radjon egyetlen kérdés sem válaszolatlanul. Rögös a munkássá válás útja A Budapesti Harisnyagyár dobozi telepén 295-en dol­goznak. Közülük 42-en párt­tagok. Párttitkárukat, Mó­ricz Sándort most is újravá­lasztották, 1972-től állandó­an bizalmat szavaznak' neki. A pártélet, az alapszervezet feladatai ebben a gyárban is 6zoros összefüggésben van­nak a termeléssel. Két mű­szakban dolgoznak az itte­niek, az ilyen jellegű ipar- telepítés minden előnyével és hátrányával „megáldot- tan”. Jó, hogy Dobozon gyár van, hiszen a mezőgazdaság gépesítésekor felszabaduló női munkaerőnek teret bizto­sít, sokat lendíthet a község fejlődésén, munkássá neveli a főzőkanál és a háztáji munka mellől érkező asszo­nyokat. A korlátozott önál­lóság, a Budapestről érkező irányítás már kevésbé öröm, de el kell fogadni, akár tet­szik, akár nem. Budapesten és Gyulán kötik a nadrág­harisnyákat, a fővárosban és Nagybátonyban festik, Do­bozon konfekcionálják, varr­ják' össze az árut. Ez a gyáregység nem tud­ja saját teljesítményét kü­lön értékelni, hiszen a munkafolyamat nem kezdő­dik és nem is fejeződik' be itt. A bérszínvonal náluk a legalacsonyabb. Márciusban például Budapesten 117 fo­rint 53 fillért, Nagybátony­ban 107, Gyulán 105, Szeg­halmon 101, Dobozon pedig 100 forintot kereshettek át­lagban egy nap alatt a dol­gozók. Igaz, a kötőgépek mellett többet kell tudniuk a munkásoknak, s egyszerre akár 20 gépet is kezelhetnek'. Itt pedig minden darabot külön kézbe fognak, kiszab­nak és összevarrnak. Még nem egészen igazi munkás­asszonyok a doboziak. Az üzemhez főként csak a ke­reset köti őket. Bár, aho­gyan megtudtuk, manapság javult a munkafegyelem. Ré­gebben előfordult, hogy a műhelyből vásárolni mentek, vagy bejártak beszélgetni a családtagok. Persze az asz- szonyok élete sem könnyű. A férjek többsége tsz-tag, el­várják hát, hogy feleségük segítsen a háztáji munká­ban, a kert- és jószággon­dozásban. Egy ember pedig 18—20 órát nem tud dolgozni naponta. Sokszor aki délutá­ni műszakra megy a gyárba, már fáradt. Móricz Sándor párttitkár őszintén beszélt a beszámoló taggyűlések tapasztalatairól. — Gondunk volt és van is az aktivitással. Akkor még csak hozzászólnak, ha gazda­sági kérdésekről beszélünk', de más területekről mintha véleményük se lenne. Meg­kérdezték’ például azt, hogy a sok túlórából miért csak a dolgozók fele veszi ki a ré­szét? Mi még nem rendel­tünk el kötelező túlórát, s a kisgyermekes anyák érthető­en nem is vállalkoznak rá. Egyéni agitálással, meggyő­zéssel, példamutatással sokat lehet elérni. Miért vállalunk ekkora tervteljesítést? — szegezték nekünk a kérdést. Gyógyszer a bajokra — Tavaly is a 8 millió 400 ezer harisnyanadrágnak csak 95—96 százalékát készítet­tük el. Nem vagyunk önálló üzem, az éves terveket elő­re nem tudjuk megbeszélni a dolgozókkal, ezt tudomásul kell vennünk. Szerintünk pedig a jövőben ezen változ­tatni kell az üzemi demokrá­cia fejlődése érdekében. Megalapozott tervekkel, jó minőségű fonallal, lelkiisme­retes kötődéi munkával és kevesebb hiányzással fokoz­ható a termelés. Ügy hatá­rozott a párttagság, hogy ezentúl negyedévenként ér­tékeljük a munkát és telje­sítjük a tervet, így az évvé­gi hajrát elkerüljük. A mun­kafegyelem is szóba került a taggyűléseken. A 8 órás munkaidőt mindenkinek job­ban ki kell használnia. El­beszélgetünk, elméleti és módszerbeli segítséget adunk azoknak a dolgozóknak, akik folyamatosan csak 80 száza­lékot teljesítenek. Természe­tesen a vezetők felelőssége sem mellékes tényező. „Jár­junk gyakrabban a munka­termekbe — kérték a párt­tagok —, a politikai, gazda­sági vezetők kísérjék job­ban figyelemmel a munká­sok mindennapos gondjait! A művezetők biztosítsák a folyamatos munkát, ha vala­ki például a szabászok kö­zül megbetegszik, a helyére állítson mást, hogy a többi­eknek se kelljen kényszer- szünetet tartaniuk.” Megismertük a pártveze­tőség beszámolóját. Nem mutatja be sötéten a gyár életét, de nem is szépíti a hibákat. Tájékoztat a hiá­nyosságokról is, többek kö­zött a normarendezésekről, a kényszerszabadságok és a túlórák ellentmondásairól. Évről évre nagyobb követel­ményt szabnak a külföldi megrendelők, egyre több árura van szükség. Ehhez minőségben és mennyiségben alkalmazkodniuk kell. A szociális juttatások, a mun­kaszervezés eredményei kö­zé sorolják a kismamák egy- műszakos rendjét, az üzemi orvosi rendelő, a melegkony­hás étkezőhelyiség kialakí­tását, a lakásépítési kölcsö­nöket. Meghirdették a „Dol­gozz hibátlanul” mozgalmat. Mindenki önmagának is meósa lett. Ez bizony erő­teljes öntudatot, felelősség- érzetet kíván a dolgozók­tól. Átszervezik a szállítást. Egységcsomagban érkezik majd az áru, így gyorsabb lesz a feldolgozás. A munká­soknak nem kell gyorsan át- állniuk' egyik méret gyártá­sáról a másikra. Válaszra váró kérdések — A szocialista brigádokra számítunk a munka verseny­ben — folytatja a párttitkár. — Előfordul, hogy keveseb­bet vállalnak, mint amire képesek, de azért az arany­koszorúra pályáznak. A párt­tagság feladata az is, hogy ezekkel a brigádokká) meg­értesse; ha kiesi a vállalás, az elismerés sem nagyobb. Nem gondtalan az életük a KlSZ-eseinknek. Szerintünk a mozgalmi munkájuk nem egészen jó, de nem is rossz. A 20 éven felüliek, ha férj­hez mennek, gyereket szül­nek, elszakadnak a KISZ-től. Ezért nehéz nálunk a párt­építés is. A tudati nevelésben, a po­litikai továbbképzésekben is sok még a tennivalójuk a doboziaknak. Bár évről évre szerveznek tanfolyamokat, vitafórumokat, az asszonyo­kat nehéz mozgósítani. A nevelőmunkáról így beszélt Móricz Sándor: — Ha a gyesről visszajönnek, néhá- nyan megkérdik: miért vagy­tok ti párttagok, mi ennek az előnye? Megértetjük ve­lük, hogy a tagságból sen­kinek sem származik előnye? Az viszont követelmény a kommunistákkal szemben, hogy a magánéletükben, a termelésben példamutatóak legyenek, szóval és 'tettel is segítsék a társadalom fejlő­dését. A vezetőségválasztó taggyűlésen arra is választ kértek tőlünk: hogyha sokat követelünk a gyárban a munkásoktól, akkor az élet más területein, a különböző szolgáltatásoknál dolgozók­tól miért nem? Mire való a tanácskozó testületek, az adminisztrációs szervek gar­madája? Biztatjuk a demokrácia jogainak gyakorlására az embereket, de gyakran úgy érzik, pusztába kiáltott szó, amit elmondanak. Legyinte­nek: „a központban úgy is másként döntenek majd”. Igaz, Budapesten látják iga­zán a gyárösszességek problé­máit, mi csak a telepünk feladatait és lehetőségeit is­merjük. Mégis azt szeret­nénk, ha beszélnének a dolgozóink, ha mi vezetők meg tudnánk' előre magya­rázni a különböző intézke­déseket. A helyi gazdasági vezetéssel jó a kapcsolatunk, de ha őket felülről utasítják, mi velük szálljunk vitába? Ezekre a kérdésekre is meg­oldást kell találnunk. Nagyon egészséges, jó szán­dékú törekvés a doboziaké. A politika és a gazdaság tör­vényei, igazságai csak az őszinte viták során edződ­nek, s válnak a munkások meggyőződésévé. Ez pedig az egész társadalom érdeke, Dobozon, Gyulán, Nagybá­tonyban és Budapesten is. Bede Zsóka Teréz névér Amikor először láttam, a gyulai kórház III. számú pszichiátriai osztályán dol­gozott. Hófehér köpenyben, magas szárú cipőben sürgött- forgott a betegek között, szépen font hatalmas kon- tyát háló fedte. Néhány év­vel túl az ötvenen korát meghazudtoló frisseséggel látta el feladatát, mindig mosolygott, a vigasztaló, bá­torító jó szavak nem hiá­nyoztak a tarsolyából. Arról is híres volt, hogy gyorsan, szinte észrevétlenül adta be az injekciót. A kézimunka azonban ál­landóan az asztalán volt. Ha éjszakai ügyeletet tartott, vagy napközben akadt öt-tíz perc pihenő, máris vette a varrnivalót. Engedelmével leültem egyszer mellé, elnéz­tem: milyen gyönyörűen varrj,a a kalocsai térítőt, és festőművészekhez hasonló, kitűnő érzékkel rakja egy­más mellé a hímzőfonalak színárnyalatait. Amikor meg­dicsértem munkáját, szerény mosollyal invitált: látogas­sam meg egyszer eleki ott­honában, ott aztán láthatok szép kézimunkákat. * * * A napokban eleki ottho­nában kerestem fel. Az első udvaron dús pázsit, sok ró­zsabokor, gyümölcsfa, a gaz­Hétvégi házak Békés­szentandráson BékésszentandrásQn a ta­nács nagy gondot fordít a kislakásépítésre. Az elmúlt három évben 104 családi házra adtak építési enge­délyt. A lakosság a maga­sabb konfortfokozatú, min­den igényt kielégítő lakáskö­rülmények megteremtésére törekszik. A telekgazdálkodá­si feladatokat a község ren­dezési terve szerint hajtot­ták végre. Jelenleg a belte­rületen még 50 házhely ki­alakítására alkalmas hely van. A lakásépítéshez szük­séges tervezői és kivitelezői kapacitás is rendelkezésre áll. A kislakásokat túlnyomó- részt kisiparosok építik, de sok családi erővel készül el. A községben négy kőműves- mester dolgozik, kilencen pe­dig működési engedéllyel folytatnak kivitelezési tevé­kenységet. Az egyedi terve­ket a helyi, illetve az Orszá­gos Építésügyi Szabályzat szem előtt tartásával szakvé­leményezik az engedély ki­adása előtt. A tanács rend­szeresen folytat építészren­dészeti és árellenőrzési mun­kát. Az ellenőrzés kiterjed a tervezőkre, kisiparosokra, szekérfuvarozókra, lakó- és hétvégi házakra, valamint engedély nélküli építkézésre. Legtöbb szabálytalanság ab­ból származik, hogy a mun­kavállalók nem készítenek a megrendelőkkel írásos meg­állapodást, csak szóban egyez­nek meg. Tisztességtelen ha­szonra való törekvést azon­ban egy esetben sem állapí­tottak meg. A lakosság ré­széről sem érkezett ilyen pa­nasz a tanácshoz. Az utóbbi években felgyor­sult a hétvégi házak építése. A Körös-parton 786 telket je­löltek ki, melyeken 247 hét­végi ház épült fel. Az ingat­lanok tulajdonosai 51 külön­böző településről valók. A vizsgálatok tapasztalatai ar­ra utalnak, hogy szélesebb körű társadalmi összefogás­ra van szükség a környezet védelmére. Nagyobb figyel­met kell fordítani a közterü­letek védelmére, a talaj- és a vízszennyeződés megelőzé­sére. S. J. dasági udvarban oltott mész, tégla, félig rakott fal arról „árulkodik”: új sertés- és baromfiól épül. A lakásban frissen festett falak és lera­kásra váró parkettahalmaz. Teréz nővér fekete ruhá­ban fogadott. Nemcsak az öltözéke, hanem a duzzadt- ra sírt szeme is elárulta: kö­zeli és nagyon kedves hozzá­tartozóját veszítette el. — Igen, a drága jó uram halt meg nemrégiben — ma­gyarázta. — Mindössze 53 éves volt. Agyvérzést kapott, hiába volt itt percek alatt a mentő, a gyulai kórházban mindent elkövettek érte, amit orvosilag el lehet kép­zelni, menthetetlen volt. Na­gyon nehéz megszokni, hogy nem jön haza ... Három gyermeket nevel­tünk együtt Nagyon rendes férj és apa volt, ezt nem azért mondom, mert a ha­lottról nem illik mást mon­dani. A Lenin Tsz műhelyé­ben dolgozott, a Ho Si Minh Szocialista Brigád vezetője volt. ök is nagyon sajnálják, segítenek nekem sok min­denben. Aztán mintha csak pa­rancsszóra történt volna, egy pótkocsit vontató Zetor for­dult be az udvarba 80 mázsa homokkal. Botás István traktorvezetőn kívül még ketten jöttek, hogy minél Az „Alkotó Ifjúság” pá­lyázati és kiállítási rendszer életre hívásával a rendszer megalkotói a fiataloknak olyan lehetőséget kívántak biztosítani, melynek kereté­ben az ifjúság élhet alkotó jogával, beleszólhat vállala­ta, szövetkezete, intézménye termelési, feljesztési, szer­vezeti életébe. A mozgalom 1974-ben indult útjára. Mi­lyen eredményeket ért el az elmúlt években, és hogyan lehetne továbbfejlődését se­gíteni? Ezekre a kérdésekre keresett választ a megyei tanács munkaügyi osztálya a mozgalom több mint fél évtizedes múltját vizsgálva. Jelentésükben, amelyet a közelmúltban vitatott meg a megyei tanács ifjúsági bi­zottsága, megállapítják, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol a pályázati rend­szer működik, a vállalati vezetők tapasztalatai ked­vezőek, építenek a mozga­lomra, a hasznosítható mun­kákat megvalósítják. Éppen ezért nem lehetünk elége­dettek a pályázatot meghir­dető vállalatok, szövetkeze­tek számával, annak ellené­re sem, hogy az eltelt idő­szakban a pályázatot meg­hirdetők évről évre gyara­podtak. Érthető módon az ipari nagy- és középválla­latoknál a legélőbb ez a pályázati rendszer, és itt nyújtják be a legtöbb pá­lyamunkát is. Nem képviseltetik magu­kat megfelelő arányban a gyorsabban lerakjak a ho­mokot. — Jó napot, mami! — ki­áltotta vidáman Botás Ist­ván. — Azért nem hoztuk a múlt héten, mert sáros volt a főid. Tudom, mennyire fél­ti a pázsitot, nem akartam letiporni a lágy udvaron. — Köszönöm, hogy hoz­ták. TesSék mondani, meny­nyit fizetek? — A szövetkezet pénztárá­ba én befizettem, mert enél- kül nem .adja ki a homok­bánya. De most nagyon sie­tünk, majd este hozom a számlát... Hát ilyen kedvesek a volt brigádtagok A gyerekeim is nagyon jók hozzám, különö­sen ünnepnapon nem hagy­nak magamra. A kórházból is voltak itt. Már nyugdíjas vagyok, de hívnak, menjek dolgozni. Ha túl leszek az építkezésen, felújításon, va­lószínű, elmegyek. Nagyon szeretem az embereket. Rossz korban születtem, 1942—43-ban végeztem Sze­geden, a szülésznői szakon. Eleken nem tudtam ezt foly­tatni, elmenni meg semeny- nyiért nem akartam. így az­tán előbb gyermekgondozó intézetben vállaltam állandó éjszakai ügyeletet, aztán a gyulai kórházba kerültem nővérnek, a megfelelő szak­vizsgák letétele után. Több mint 30 évig jártam át Gyu­lára, hol éjszakai, hol nap­pali műszakra, de soha el nem késtem. Erre vagyok a legbüszkébb. kisvállalatok, a mezőgazda- sági és ipari szövetkezetek, az állami gazdaságok és a kereskedelmi vállalatok. Er­re azért is figyelnünk kell, mert megyénkben a foglal­koztatottak többsége ezek­ben az üzemekben dolgo­zik. A pályázati rendszer továbbfejlődésének alapfel­tétele, hogy minden válla­latnál írják ki a pályázatot. Ez egyértelműen a gazdasá­gi vezetők feladata. A beszámoló szerint nem lehetünk elégedettek a pá­lyamunkát benyújtók ösz- szetételével sem, mivel a nők, a szakmunkások és az agrárértelmiség aránya igen alacsony, szemben a műsza­ki és közgazdasági értelmi­séggel. Ez részben a téma- megjelölések hiányosságai­nak a következménye. Sok jielyen ugyanis a pályázatra kiírt ágazati szintű témaja­vaslatokat nem igazítják a vállalatok sajátos feltéte­lekhez. Az is előfordul, hogy KGST-szintű iparági fel­adatot sem konkretizálnak. Ez nehezíti, kevésbé meg- foghatová teszi a kidolgo­zást, s ezáltal nagyon kicsi az ilyen feladatkitűzések mozgósító ereje. Konkrétabbá kell tehát tenni a témajelöléseket. A nők és a szakmunkások ak­tivizálását segítené a komp­lex brigádok létrehozása egy-egy feladat kidolgozásá­A lakásfelújítás ellenére a „kalocsai” szoba eredetiségé­ben fogad. Rengeteg kalocsai hímzéssel díszített terítő, párna, falikép. Még a füg­göny is hímzett az ablako­kon. — Most áttértem az úri hímzésre, a másik szobát az­zal díszítem, ha készen le­szünk a parkettázással. Le­gyen ilyen is, olyan is. Gé­pet is vettem, azon is megta­nultam hímezni. Mindig na­gyon szerettem a szépet. A kézimunka azonkívül na- gyon-nagyon idegnyugtató elfoglaltság. A betegeknek is mindig ajánlottam a kórház­ban. Ha az ember azzal fog­lalkozik, hogy melyik min­tát milyen színű fonallal varrja, nem ér rá saját bú­jával, fájdalmával foglalkoz­ni. És nincs annál nagyobb gyönyörűség, mint amikor elkészül egy újabb kézimun­ka, kimossuk, kivasaljuk és megmutatjuk másoknak. Sok: lányt és asszonyt megtanítottam kézimunkáz­ni. Sokat meg is vásárolnak tőlem. De nem a pénzért csinálom elsősorban. Szép nyugdíjat kapok, nincsenek anyagi gondjaim. De a ké­zimunkát, amíg csak a sze­memmel látok, nem akarom abbahagyni. Sokat hímzek ajándékba is. Másoknak örö­met szerezni, az nagy-nagy boldogság. A kézimunka a mostani nagy fájdalmon is átsegít... Ary Róza Szatmári Ilona

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom