Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-06 / 131. szám

1980. június 6., péntek o Úttörő mezőgazdászok versenyeztek „Hogyan csoportosítjuk az élelmiszeripari tartósítási el­járásokat?” „Mi a különbség a permetezés és a porozás között?” Nos, ezek a kér­dések nem valamelyik me­zőgazdasági szakközépiskola vizsgáján hangzottak el, ha­nem a tudományos-technikai úttörőszemle keretében meg­rendezett úttörő mezőgazdá­szok megyei vetélkedőjén. A versenyt június 5-én, tegnap délelőtt Békésen rendezték meg. Hat csapat — a járási döntők legjobbjai mérték itt össze felkészültségüket, ügyességüket. Az írásbeli és a szóbeli feladatok után kö­vetkezett a gyakorlat. A bé­kési 2. sz. iskola műhelyében ágyásjelző táblákat készítet­tek a versenyzők egy műsza­ki rajz alapján. Csiszoltak, fúrtak, faragtak a lányok, fiúk — de közben már azt találgatták, kinn a gyakorló­kertben milyen feladatot kapnak majd. Hamarosan ezt is megtudták: az éppen idő­szerű növényápolási munká­kat kell végezniük; ritkíta­ni, gyomot irtani, kapálni. Szujó Kati, Hornok Béla és Gellai Zoli az endrődi Zrínyi Ilona úttörőcsapatot képviselik (képünkön): — Otthon nekünk is van egy kis parcellánk — újsá­golja Kati —, a testvérem­mel gondozzuk, most hagy­mát, petrezselymet, répát termesztünk. Több nem fért, de elég is. — Édesapám műszerész, nem foglalkozik ilyesmivel, de a nagypapának a közel­ben van kertje, én ott szok­tam kertészkedni. Mostaná­ban nem sok időm marad rá, de régen mindig ott lábat- lankodtam — így Hornok Béla. A gyakorlati verseny után a zsűri összegzi az eredmé­nyeket, amelyek szerint az orosházi Bem József úttörő- csapat képviselői érték el a legjobb eredményt, ők jutot­tak tehát tovább az úttörő mezőgazdászok országos ver­senyére. A csapat tagjai: Maczelka Zoltán, Pajtás Ka­talin és Pólyák János. Má­sodik lett a szarvasi, harma­dik a magyarbánhegyesi csa­pat. Állatorvosok konferenciája Budapesten Több mint 150 állatorvos — közöttük a kontinens sok neves professzora, egyetemi oktatója, sebész specialistá­ja — tanácskozik Budapes­ten három napon át az Eu­rópai Állatorvos—Sebész Társaság csütörtökön meg­kezdődött konferenciáján. A MTESZ és az Állatorvos­tudományi Egyetem rendez­te nemzetközi konferencián ezúttal a tudományág okta­tását, a háziállatok altatá­sának módszereit, izületi és csontbetegségek sebészeti el­járásait tűzték napirendre csaknem 100 előadás kereté­ben. Az állatorvosi sebészetnek világszerte egyre nagyobb a jelentősége. Egyszerűen azért, mert a beteg állat „talpra állítása” gazdaságok, te­nyésztők pénztárcáit érinti egyre érzékenyebben. Az ál­lati termékek és így a ha­szonállatok ára ugyanis ál­landóan emelkedik, egy-egy szarvasmarha ára hovato­vább a gépkocsiárakkal ve­tekszik. Ezért aztán érthető, hogy a nagyüzemi állatte­nyésztésben is újra közép­pontba került a beteg álla­tok kezelése, egészségük helyreállítása. Nincs ez más­képp hazánkban sem: Ma­gyarországon például 2 mil­lió szarvasmarhát, 80 ezer tenyészlovat tartanak nyil­ván, egészségük gazdasági té­nyező. Ugyanakkor 40 ezer törzskönyvezett kutya van az országban, ezek között is igen sok az értékes tenyész­állat. Noha állatfajonként el­térő sajátosságok alakítják az állatorvosi sebészetet, szinte minden területen igen gyors a fejlődés. Napjaink­ban már olyan eredményeket mutat fel az állatorvos­tudomány, amiket pár éve még elképzelni is merészség lett volna. Megoldották egye­bek között a hasüreg felnyi­tásának sebészeti problémáit, a lovakat például géppel al­tatják, s a kólikás megbete­gedések gyógyítása szinte napi rutinmunkává vált. Míg azelőtt az állatok csont­töréseit külsőleg kezelték az állatorvosok — ha kezelték egyáltalán — ma már mű­tétekkel segítenek az állaton; a tört részeket esetenként fémekkel szögelik össze. Ami a gyógyítás színvona­lát illeti, hazánkban nem ma­rad el az európai színvonal­tól. Az országban 35 olyan állatkórház működik, ahol korszerű műszerekkel, ideá­lis körülmények között kon- tinensszerte elismert orvo­sok gyógyítják az álatokat. Az idei nemzetközi állator­vos—sebész tanácskozás bu­dapesti színhelye éppen a 'magyar állatorvosok munká­jának elismerését jelenti. Értékes Árpád-kori leletek Több Árpád-kori település nyomaira bukkantak a régé­szek, Szolnok megye déli ré­szén, a Tisza völgyében. Ti- szaugtól keletre, közvetlenül a folyó partján levő, mé­lyen felszántott területen az első terepbejárások alkalmá­val háznyomok, kemencék, csodálatos kerámia bográ­csok, s a korra jellemző más kerámiák kerültek a felszín­re. Ugyancsak ezen a vidé­ken Tiszaugtól északra tég­lából épült templom és egy nagyobb, kőből készült épü­let romjai hívták fel az arc­heológusok figyelmét egy másik Árpád-kori falu ma­radványaira. Az első hitelesítések al­kalmával különböző telepü­lésnyomokra, lakóházmarad­ványokra, tégla- és kerámia­égető kemencékre bukkan­tak. A település földajzi el­helyezkedéséből, fekvéséből arra következtetnek, hogy az Árpád-korban fontos tiszai átkelőhely lehetett. Sajtótájékoztató a zöldség-gyümölcs felvásárlásról A pedagógusok lakáshelyzetéről tanácskozott a szakszervezet elnöksége Az idei zöldség-gyümölcs- ellátás mennyiségileg meg­felelőnek ígérkezik, burgo­nyából 298 462 tonna, zöld­ségből több mint 1,5 millió tonna, gyümölcsből pedig 1,3 millió tonna a szerződé­sekben lekötött mennyiség — tájékoztatta a sajtó kép­viselőit csütörtökön Biró Oszkár, a Konzervipari Vál­lalatok Trösztje kereskedel­mi igazgatója. A továbbiak­ban beszámolt az idei zöld­ség-gyümölcs felvásárlás elő­készületeiről. Elmondotta, hogy a ter­mékértékesítési szerződése­ket az eddiginél nagyobb arányban, közvetlenül a ter­melő gazdaságokkal kötöt­ték meg, így a zöldségnövé­nyek több mint 70 százalé­ka, a gyümölcsfélék mintegy 20 százaléka közvetlenül ke­rül a feldolgozóhelyekre. Az idei szeszélyes tavaszi időjá­rás nemcsak a talajelőkészí­tési és vetési munkálatokat késleltette, a kevés napfény miatt lelassult a növények fejlődése is. Az utóbbi négy évben több, mint 4200 lakás, családi ház épült fel a pedagógus lakásépítési köl­csön segítségével. A Pedagógu­sok Szakszervezete Elnökségének tegnap délelőtt, a Gorkij fasori székházban megkezdődött ülé­sén elmondották, hogy egyes megyékben a 30 éven aluli épít­kezők aránya eléri a 40—50 szá­zalékot is. Az építkezők több mint 5o százaléka óvónő és ta­nító. Ez nemcsak azt mutatja, hogy ez a pedagógusréteg tekin­ti elsősorban községi munkahe­lyét véglegesnek, hanem azt is, hogy a falujukba visszakerülő és ott férjhez menő pedagógu­sok családi összefogással inkább tudják vállalni az építkezés egy­re növekvő terheit, mint a le­telepedő, idegen környezetbe ke­rülő nevelők. A Fészek Klubban Könyvesek kitüntetései Június 8-án, vasárnap választ az ország lakossága. A választással kapcsolatos tudnivalók, az országgyűlési képviselőjelöltek és tanácstagok névsorát minden településen kifüggesztették, melyeket nagy érdeklődéssel tanulmányoznak. Képünkön a Gyulához tartozó farkashalmi tanyavilág választópolgárai olvassák a hirdetményt Fotó* B'l Ottó Az ünnepi könyvhét ese­ményeként csütörtökön a Fészek Klubban Marczali László kulturális miniszter- helyettes köszöntötte a könyvkiadás és a könyvter­jesztés dolgozóit, majd ki­tüntetéseket adott át. Negy- venhatan a „Szocialista Kul­túráért”, 79-en a „Kiváló Munkáért” kitüntetést ve­hették át. A belkereskedelmi miniszter „Kiváló Munkáért” kitüntetésével öt könyvszak­ember munkáját ismerte el. A képviselő felelőssége ohamosan közeledik június 8-a, az új országgyűlési kép­viselők és tanácstagok meg­választásának napja. Egyre- másra jelennek meg a la­pokban portrék a Hazafias Népfront jelöltjeiről, a már országszerte lezárult jelölő gyűlések által is elfogadott, támogatott, megválasztásra ajánlott országgyűlési képvi­selőjelöltekről. Ilyenformán azt latolgatjuk már: hogyan tudnak majd megfelelni az újonnan megválasztott par­lament széksoraiban ülő képviselők felelősségteljes közéleti megbízatásuknak? Kimondva vagy kimondat­lanul sokakban felmerült a kérdés: miben is áll tulaj­donképpen a képviselő fele­lőssége? A választópolgárok természetesen elsősorban azt várják tőle, hogy az ő érde­keiket képviselje, ügyes-ba­jos dolgaik, gondjaik megol­dását segítse, sürgesse a parlamentben. Kétségtelenül az országgyűlési képviselői munka egyik leglátványo­sabb része, ha — akár egy interpellációval is — sikerül „kiharcolnia” választókerü­lete valamilyen régi, jogos igényének teljesítését. De nemcsak a parlamentben, hanem kisebb, helyi ügyek­ben — például a tanácsok­nál — is eredményes lehet indokolt esetekben a képvi­selő „közbenjárása”, legyen szó járdaépítésről vagy óvodai felvételről. Hiba lenne azonban, vé­leményünk szerint, ha vá­lasztói csak azt várnák el parlamenti képviselőjüktől — s ő maga is beérné ennyi­vel —, hogy a helyi érdeke­ket képviselje, a hozzá tar­tozó terület jogos panaszai­nak orvoslásáért emeljen szót. Bármilyen fontos is ez — a képviselő közéleti munkájának csak egyik ol­dala. A másik, s nem kevés­bé fontos, hogy a képviselő vállaljon részt az országos gondok megoldásából. Adott esetben akár azzal, hogy megérteti választóival: miért nem lehet az adott időpont­ban megvalósítani a válasz­tókerületben a már régóta óhajtott beruházást. Nép­szerűtlen feladat ez, de a politikaialag az egész orszá­gért — s nemcsak szűkebb pátriájáért — felelősséget érző képviselő számára, aki ráadásul kellő közéleti ta­pasztalattal is rendelkezik, semmiképpen sem megold­hatatlan. Aztán itt van a képviselők egyik legfelősségteljesebb feladata, a törvényalkotás. Ez is országos kérdés a ja­vából, aminek helyes meg­oldását a helyi tapasztala­tok is jelentősen segíthetik. Az elmúlt években a tör­vénytervezetek széles körű társadalmi vitái is bizonyí­tották: igazán jó, az élet igényeihez igazodó törvény megalkotása csakis úgy le­hetséges, ha lehetőség nyí­lik rá, hogy annak terveze­téről az emberek — szak­emberek és „laikusok” egy­aránt — minél szélesebb körben mondhassanak véle­ményt. A törvénytervezet országgyűlési bizottsági vi­tájában és a parlament tel­jes ülésén annak megszava­zásában a képviselő — ha helyesen, felelősséggel végzi dolgát — nemcsak a saját egyéni, hanem választókerü­lete közösségi álláspontját is képviseli. Ez azonban elkép­zelhetetlen anélkül, hogy a fontosabb döntések meg­hozatala előtt ne kérje ki választói kisebb-nagyobb csoportjának véleményét is. Az ilyen előzetes beszélgeté­sek nemcsak a választópolgá­rok körében, hanem a par­lamentben is jelentősen nö­velhetik a képviselő szavá­nak súlyát, tekintélyét. Ar­ról nem is beszélve, hogy kitűnő iskolái a választópol­gárok közéleti érdeklődésé­nek is. Hiszen azt a tudatot erősítik a megkérdezettek­ben, hogy számítanak észre­vételeikre, tényleges lehető­ségük van nemcsak a helyi gondok megoldására, hanem — közvetett módon — az or­szágos döntésekbe való be­leszólásra is. A képviselők őszinte vé­leménynyilvánítását egyéb­ként igénylik a minisztériu­mok, országos hatáskörű szervek is. Igazolja ezt, hogy az elmúlt választási cik­lusban a miniszterek, állam­titkárok több beszámoló, tör­vénytervezet' végleges szö­vegének elkészítésénél már eleve figyelembe vették a képviselők általában nagy élettapasztalatról, bölcs köz­életi előrelátásról tanúskodó észrevételeit. O képviselők nyílt, őszinte vélemény- mondása országos kérdésekben sokszor kevésbé látványos egy parlamenti interpellációnál, hiszen ezek­nek, a vitáknak a legfőbb színterei az országgyűlési bizottságok ülései. Fontossá­gukhoz azonban nem férhet kétség, mert ezek nyomán törvénytervezetek válnak korszerűbbé, életszerűbbé, miniszteri beszámolók for­málódnak reálisabbá, őszin­tébb hangvételűvé, új intéz­kedések szükségessége fo­galmazódik meg. S erre a társadalmi párbeszédre a megválasztandó országgyű­lésben még a korábbinál is nagyobb szükség lesz. Deák András SS -V lllfe Wär ..**•- aExppp aiff , Űrhajós rajzpályázatot hirdetett úttörőknek a békéscsabai Centrum Áruház. A beérkezett rajzok értékelésére és a díj­kiosztásra tegnap délután került sor. A fődíjat, egy ötszáz- forintos vásárlási utalványt Nagy Imre nyerte. A legjobb „al­kotások” az áruház kirakatában láthatók Fotó: Gál Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom