Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-20 / 143. szám

1980. június 20., péntek Szocialista nevelöiskola a megvalósítás útján Nemrég rövid tudósítás­ban számoltunk be arról a tanácskozásról, amelyet a HNF megyei művelődéspoli­tikai, valamint nő- és réteg­politikai munkabizottsága tartott Békéscsabán. A két testület tagjai azt vitatták meg, hogyan érvényesül a népfront társadalmi irányító szerepe a szülői munkaközös­ségek (SZM) tevékenységé­ben, és mik az SZM-munka tapasztalatai Békésben. Gel- lai Béla, a HNF megyei al- elnöke ismertette városaink, községeink általános isko­láiban összegyűjtött tapasz­talatokat. Megjegyezte: eze­ket az ott elhangzott vélemé­nyekkel, ajánlásokkal együtt hamarosan a HNF megyei elnökségi ülése elé terjesz­tik. a szülők bevonása A 93 oktatási intézmény­ben folytatott vizsgálat után megállapították: noha min­denütt működnek szülői munkaközösségek, jb néhány munkaterv elég kevés konk­rétumot tartalmaz. Nem mondható el ez például az orosházi, a szarvasi, vala­mint a békéscsabai 2. és 7. sz.; a gyulai 2. sz. és a kö- röstarcsai iskoláról, ahol az SZM valóságosan is bekap­csolódott az olyan progra­mokba, mint például a kis­dobos- és úttörőavatás, a gyermeknap, a táborozások előkészítése, és így tovább. Az SZM hatékony segítsé­get nyújt az iskolai nevelő- oktató munkához; ezen belül többek között a világnézeti, erkölcsi, politikai és állam- polgári nevelés feladatainak megoldásához; az értelmi és érzelmi neveléshez; á sza­bad idő hasznos eltöltéséhez; az ünnepek megrendezésé­hez; a pályaválasztáshoz; a szocialista brigádokkal, tár­sadalmi szervezetekkel és közművelődési intézmények­kel való kapcsolattartáshoz. A felmérések tanúsága sze­rint a legtöbb helyen az is­kolavezetés tanév elején is­merteti a legfontosabb neve­lési-oktatási célokat, s ezek eléréséhez rendszerint kérni szokta a választmány támo­gatását is. Például a békés­csabai 4—8. sz. iskolában a szülői munkaközösség az iga­zolatlan hiányzások csökken­tésében, Csabacsüdön a hát­rányos helyzetű és veszélyez­tetett gyermekek segítésében kíván közreműködni. Akad­nak olyan alapfokú oktatási intézmények, ahol „a szülők­re egyénileg lebontva” igye­keznek úrrá lenni a nevelési gondokon, vagy ahol az SZM (Orosháza város és járás) a családlátogatásokat helyezi előtérbe. Másutt (például Bé­késcsaba, 5—6. sz. Padrach Lajos Általános Iskola) ma­ga az intézmény tesz sokat a szülők pedagógiai kulturált­sága, s az SZM-vezetők fel­készítése érdekében. Sőt, több helyen azt javasolták, hogy a megyei, a járási igazgatói tanévnyitó értekezleten ve­gyenek részt a szülői munka- közösségek csúcselnökei is. . A házirendek véleménye­zésében, az iskolavezetés és a választmány összejövete­leiben, az össz-szülői érte­kezletekben, valamint a HNF ajánlásaiban sok jó lehetőség nyílik az SZM-munka ponto­sabb tervezésére, az oktatás­sal, neveléssel kapcsolatos dokumentumok alapos meg­ismertetésére. A Padrach Lajos Általános Iskolában a HNF-elnökség tagjai személyesen is bekap­csolódnak az intézmény éle­tébe. Kunágotán az aktívák szintén kiveszik részüket az oktató-nevelő munka gyakor­lati kérdéseinek megoldásá­ból. Sajnos, több településen (Csabacsüd, Nagyszénás, End- rőd, Gádoros stb.) eddig még semmilyen kapcsolatot sem sikerült létesíteni az SZM és a HNF helyi testületé között. Néhány helységben viszont az a gond, ,.hogy a népfront nő- bizottságaihoz tartozónak te­kintik a szülői munkaközös­ségek irányítását, holott egy­értelműen a művelődéspoliti­kához kapcsolódik sajátos jel­legénél fogva”. Nagyobb elismerést Ami az iskola és családi ház egymásra találását ille­ti, nem kétséges: a pedagó­gusok legyenek a kezdemé­nyezők! Kaszaperen és Dé- vaványán a vizsgálat azt is kiderítette, hogy azok a ta­nítási órákon kívüli progra­mok (mozielőadások, kerék­pártúrák, közös játékok), amelyekben a tanárok, a diákok és a szülők együtt vesznek részt, nagyban elő­mozdítják az iskolai demok­ratizmus kibontakozását és erősítését. Sok érdekes és tanulságos momentumra irányították rá a figyelmet az SZM-tisztség- viselők helyzetével, társadal­mi elismerésével összefüggő kérdések. Kiderült, hogy az SZM-választmányok 87—88 százaléka nő, ami „önmagá­ban is elgondolkoztató, régi rossz beidegződésre utal”. Ugyanis a családban nemcsak ' (!) az édesanya feladata a gyerekek nevelésével, tanu­lásával, egyéb iskolai és tan­órán kívüli elfoglaltságával való törődés. Gondot okoz az is, hogy a HNF, az iskola nem minden esetben tekinti egyenrangúnak az SZM-ben folytatott tevékenységet más társadalmi munkával. Ez ab­ban is kifejeződik, hogy a kitüntetetteket és a jutalma- zottakat leszámítva, 12 SZM- elnök semmiféle elismerést sem kapott hosszabb ideje kifejtett munkájáért. Egy akció sikere A tankötelezettségi tör­vénnyel kapcsolatban vi­szont megnyugtatóbb a hely­zet, bár a paragrafusok meg­sértőivel szemben hozott szankciók esetenként még­Műanyag hálókkal védik a virágokat A pécsi kertészek óriási műanyag hálókkal borították be a köztereken elültetett vi­rágokat, hogy megvédelmez­zék a falánk madaraktól. A történelmi városközpontban ugyanis mértéktelenül elsza­porodtak a fotósok kedvelt „dzszisztái” — a galambok —, s hiába etetik őket, ál­landóan megdézsmálják a virágágyásokat. A forró nyári napokon valósággal „lelege­lik” a zsenge, nedvdús dísz­növényeket, csak a tövük marad a földben. Drága „madáreledel” ez, sok ezer forint kárt jelent a kertésze­ti és parképítő vállalatnak, amely most háló alá rejtette a fiatal virágokat. A levegő, a napfény, és az eső áthatol a leplen, amely még jótéko­nyan árnyékolja is a dísznö­vényeket az erős napsütés­ben, a galambokat viszont távol tartja mindaddig, amíg a virágok megerősödnek, „kinőnek a foguk alól”. sem érik el céljukat. Például a mezőkovácsházi járásban a szülők 2-3 százalékát nem érdekli az iskoláztatás köte­lezettsége. Itt még sok prob­lémát jelentenek az iskola­éretlen, a gyógypedagógiára átirányított gyermekek. Más­hol azonban jó módszernek bizonyult a cigánytanulók napközis ellátása, szociális támogatása. Sőt, Körösla- dányban az ilyen gyermekek a tanszereket ingyen kapják, s szüleiket egyéb juttatások­kal is segítik a tanácsok, a tantestületek, a társadalmi szervek és a tömegszerveze­tek. Jó néhány településen a szülők arról is tájékoztatták a felmérést folytató aktívá­kat, hogy egyes intézmények anyagi-tárgyi feltételei még sok kívánni valót hagynak maguk után. Különösen ma­gas a szükségtantermek szá­ma Orosházán, Békésen, Dé- vaványán, Nagyszénáson és a mezőkovácsházi járásban. Körösnagyharsányban vi­szont fordított a helyzet. Ott ugyanis a városba költözés miatt a korszerű iskola üre­sen marad. Az „Egy nap az iskoláért” akció, amely Elekről indult el még 1971-ben, a legtöbb helyen, így Békéscsabán, Szarvason, Űjkígyóson, Bél- megyeren — és sorolhatnánk tovább — sikeresnek ígérke­zik. . Úszómedencéket, úttö­rőcsapat-otthonokat, sportud­varokat stb. hoztak létre több helyen. Almáskamaráson be­vezették a vizet az iskolába, és korszerűsítették a vil­lanyhálózatot. Gyomán 60 személyes bölcsőde, 600 ada­gos napközis konyha, ebédlő, 8 tanterem és KRESZ-park létesítéséhez szerveztek tár­sadalmi munkát. A szülők az alsó tagozatos tanítók helyzetével kapcso­latban elmondták, hogy — mind anyagilag, mind erköl­csileg — az eddiginél job­ban kellene megbecsülni őket. A képesítés nélküli ne­velőről kialakult vélemények megoszlanak. Ezek között a fiatalok között vannak olya­nok, akik csak kényszerpá­lyának tekintik a pedagógusi munkakört, de nem kis szám­ban akadnak olyanok, akik megfelelően látják el az is­kolában az oktató-nevelő munkához kapcsolódó felada­tokat, s ugyanakkor jó ered­ménnyel vizsgáznak a főis­kolákon is. n HNF ajánlásai Nem kis nehézséget jelent a pedagóguslakás-építési köl­csön alacsony összege. Tény, hogy az illetményföld sem vonzza már nagyon a lete­lepedni szándékozó nevelő­ket. Egyesek véleménye szerint túl sok a kísérletezés, a kor­szerűsítésre való állandó tö­rekvés. A heti három testne­velési órát jónak tartják, de az állampolgári ismeretek oktatását is szorgalmazni kel­lene. Elengedhetetlen a he­lyes és szép magyar beszéd­del, a helyesírási készség fej­lesztésével, a tanulók túlter­heltségének csökkentésével, a munkára nevelés kérdésé­vel való fokozottabb törő­dés. Valamennyi vizsgálati ered­mény közlésére természete­sen nem vállalkozhatunk. Csupán adalékul soroljuk fel a HNF ajánlásai közül a legfontosabbakat. A nevelési-oktatási felada­tok alaposabb megismerteté­se céljából a megyei műve­lődésügyi osztály hívja meg az SZM csúcselnökeit a tanév eleji igazgatói értekezletek­re. Az iskolák vezetői to­vábbra is támaszkodjanak a szülői munkaközösségek tag­jaira, s ennek érdekében használják ki a továbbkép­zésben, a fórumokban, a vi­takörökben, a nevelésről szó­ló kiadványokban rejlő lehe­tőségeket. A HNF helyi bi­zottságai létesítsenek kap­csolatot a szülői munkakö­zösségekkel, s minél több se­gítséget nyújtsanak nekik. A népfronttestületek az iskola- vezetéssel közösen igyekez­zenek bevonni az édesapákat is az SZM-be. Fordítsanak nagyobb figyelmet arra, hogy a jól dolgozó SZM-tagok munkáját erkölcsileg elis­merjék mindenütt. Ahhoz, hogy a szocialista nevelőis­kola megvalósuljon, az ifjú­ság oktatásában, nevelésében érdekelt intézmények, külön­böző szervezetek támogatá­sán kívül továbbra is szük­ség van a szülői munkakö­zösségek politikai és társa­dalmi munkájára. Bukovinszky István Készül az ízletes parenyiea sajt a nagybánhegyesi Zalka Máté Termelőszövetkezet tejüzemében. Az elmúlt esztendőben át­adott új, modern üzemcsarnokban kézzel csavarják a külön­leges ízesítéssel készülő sajtféleséget Fotó: Veress Erzsi Mindennapi környezetvédelem llindulok az ország szívétől az ország bármely sarka felé, és az utat kétoldalt végig szinte összefüggő szemétcsí­kok kísérik. Megállók szinte bárhol, kies erdőszéleken, és a bokrok alá suvasztva épí­tési törmelék, háztartási hulladék, üzemi szemét. De ahová nem vezet más, csak turista gyalogösvény, ott is bemocskolja az erdőt, a ré­tet az uzsonnazacskó, az üres konzervdoboz, sörös­üveg. Idillikus környezetű erdei falvakat keresek föl, védett völgykatlanokban meghúzódó „pózna vége”, „zsákutca” községeket, ahon­nan út tovább már nem ve­zet; s közelségüket messzi­ről jelzi, hogy a patakmeder teli elhajigált gönccel, kibe­lezett mosógéppel, lyukas vödörrel, csirketollal, köz­tük néhol bűzlő macska- és malacdögök. Elgyönyörködnék a szépen elmunkált szántóföldben, a frissen zöldellő vetésben, ha nem rondítaná a látványt a helyben széthajigált, a szél által a táblavégi bokorsorig hengergetett, ott az ágakra felakadt műtrágyás és nö­vényvédő szeres zsákok so­kasága. Meg azok a rikító foltok, amelyek jelzik, hogy a vegyszerszóró feltöltésekor oda se néztek a mellé ömlő néhány kilóra, olykor né­hány mázsára, ami pedig évekre megmérgezi maga körül a talajt. Nemrég egy eldugott erdei forrásnál jártam, melynek szépségét csak múlt századi poétáink tudnák kellően megénekelni. Ritka madarak fészkelőhelye a környék, s ivóhelye a forrás; ritka nö­vények termőhelye körülötte a vizenyős láprét. Az odave­zető utat már messziről sze­gélyezte a leszedett, ám ha­zafelé eldobált virág. Mint húsvéti körmenetek útvona­lán, annyi volt a földön, a földbe tiporva a halott szi­rom. S a forrás körül ponto­san annyi nylontasak, ahány tanulója van az iskolai osz­tálynak, amely bizonnyal jó érzésekkel eltelve tartja számon a sikerült tavaszi erdei kirándulást; ha jelen­tés készül róla, naplóbe­jegyzés, mert helye volt a tanmenetben is, bizonyára külön kiemeltetik a sokféle oktatási és nevelési cél, amely ezen a napon megva­lósult ... Csak nagyon keserűen tu­dok írni minderről, Ügy bánunk az országgal, mint aki árvédelmi töltés mellé települve, a gát agyag­jából veti a vályogot. Aztán majd csodálkozni fog, ha há­zát elviszi a víz. A holna­punkat, sőt a mánkat éljük f.öl sok helyütt, amikor bar­bár módon csonkítjuk egy­részt a természetet, amely az emberi életnek fenntartója, s nem egyszerűen a színtere, avagy éppen dekorációja; másrészt azt a civilizatorikus környezetet, amely attól, hogy nem természeti, hanem emberi képződmény, még nem vált sebezhetetlenné létrehozójának rombolásba átforduló tetteivel szemben. Nálunk sokan azt hiszik, hogy a természetvédelem egyenlő néhány szögesdróttal körül kerített rezervátum­mal, melyekben fura, sza­kállas természetbúvárok rit­ka élőlények megfigyelésével pepecselnek; herdálva az ál­lam drága pénzét, és ahová természetesen nem engednek belépni. Nálunk sokan azt hiszik, hogy a környezetvé­delem a cementgyárak dol­ga, akiknek füst- és porszű­rőt kell kéményeikre szerel­tetniük, és azért oly drága a cement, amit kerítésük épí­téséhez mentek vásárolni; az atomtudósok dolga, akik megteremtik a paksi atom­erőmű biztonságos működé­sének feltételeit; a Nemzet­közi Duna-bizottság dolga, amely egyezményeket köt, hogy kevesebb nagyvárosi szennyvíz és olajmocsok ke­rüljön a már régen nem ele­venkék, hanem halottszür­ke Dunába. És akik ezt hiszik, azok maguk hanyagul lökik a csikket bárhol a lábuk elé; kibelezett díványukat üres telkekre viszik, vagy éjsza­ka orvul a játszótéren hagy­ják; beállnak a Dunába, a Tiszába, bármelyik vízbe, amelybe be lehet hajtani, s ott mossák gépkocsijukat, a jó gazda gondosságával. Csak nagyon keserűen tu­dok írni minderről. Persze, az állampolgárnak vannak mentségei. Sajnos gyakori, hogy a városok és községek vezetése eltűri a legszembetűnőbb káros je­lenségeket, a természet- és környezetvédelmi szabályok, sőt törvények megszegéseit; ha nem tudja rászorítani a hatásköre alá tartozó üzeme­ket a szükséges rendre; ha képtelen megszervezni az ut­cák tisztán tartását vagy a szemétszállítást, s a kijelölt szemétlerakó helyek rendjét, akkor — a szükséges „állami fegyelem” híján — sokkal nehezebb elvárni a szükséges állampolgári fegyelmet. Ha vidéken egy tanácsháza kör­nyéke is szemetes, és ha Bu­dapest eltűri például, hogy a drága burkolatú árkádokat teleragasszák beatkoncert- és jógaiskola-hirdetésekkel, vagy hogy az aluljárókban évek óta szotyolát áruljanak, akkor bizony sokkal nehe­zebb szemrehányást tenni mindazért, amit a lakosság egyedenként vét a lakóhelyi környezet ellen. Mégis, én a felmentést nem adom meg. Egymásra licitálva ugyanis a károk okozásában, illetve eltűrésé­ben nem következhet más, mint hogy az illetékes tiszt­ségviselők és az ugyancsak illetékes állampolgár nya­kig szemétben-bűzben kül­dözgetik egymásnak szemre­hányásaikat. Csak a közös felelősség felismerése, kiala­kítása hozhat megoldást. S áz olykor elkerülhetetlen fe­lelősségre vonás sem lehet egyoldalú, illetve egyirányú. Ahogy a vezetésnek élnie kell közigazgatási és jogi esz­közeivel, ugyanúgy az állam­polgárnak is érvényesítenie kell a maga jogait, akár vissza is híva azt a tisztség- viselőt, aki elhanyagolja, so- kadrangúnak véli teendői között mindazt, ami az em­beri — természeti és lakóhe­lyi — környezet mindennapi megóvásával kapcsolatos. |nkáBb a jó példá­kat kellett volna so­rolnom? Sajnos, ' mindennapi mozgásomban annyi riasztót látok, hogy a jó példák ismerete mellett is úgy érzem, ezek fölemlegeté­se, követésre ajánlása kevés. Ismétlem: nézze meg bárki az utak mentét, az erdőszé­leket, elhagyott bányák göd­reit, városok foghíjtelkeit, a faluszéleket, erdei patak­völgyeket, nagyüzemi táblák szélét, úton-útfélen autók és háztartási gépek szerteszórt roncsait. S akkor — hiszem — megérti: Csak nagyón ke­serűen tudok írni minder­ről. Lázár István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom