Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-27 / 122. szám
NÉPÚJSÁG 1980. május 27.» kedd Szovjet-magyar közös űrrepülés Hz MTI és a TflSZSZ közleménye 1980. május 26-án, moszkvai idő szerint 21 óra 20 perckor, budapesti idő szerint 20 óra 20 perckor a Szovjetunióban felbocsátották a Szojuz—36 űrhajót. Az űrhajón tartózkodó nemzetközi személyzet parancsnoka Valerij Kubászov, a Szovjetunió űrbajós-piló- tája; kutató űrhajósa Farkas Bertalan, a Magyar Nép- köztársaság állampolgára. A Szojuz—36 űrhajó a tervek szerint összekapcsolódik a Szaljut—6—Szojuz—35 űrkomplexummal, s ezt követően együttes kutatómunka kezdődik Leonyid Popov és Valerij Rjumin űrhajósokkal, akik 1980. április 9-e óta dolgoznak föld körüli pályán. Az újabb nemzetközi űrrepülés résztvevői az Interkoz- mosz együttműködési programja keretében folytatják a szocialista országok közös űrkutatási célkitűzéseinek megvalósítását. E munka során korábban már csehszlovák, lengyel, NDK-beli és bolgár űrhajós hajtott végre űrrepülést szovjet űrhajós társaságában. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság állampolgárainak a világűrben szovjet űrhajón megkezdett útja újabb fényes bizonyítéka a szocialista országok együttműködésének. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan űrhajósok közérzete jó, a Szojuz—36 személyzete a meghatározott program szerint dolgozik. Hz űrhajósok életrajza FARKAS BERTALAN 1949-ben született Gyulaházán, Szabolcs-Szatmár megyében. Édesapja nyugdíjas, korábban cipészszövetkezetben dolgozott Kisvárdán, édesanyja háztartásbeli. Az általános iskolát Gyulaházán végezte. Ezután a Bessenyei György Középiskolában folytatta tanulmányait. Nemsokára belépett a Magyar Honvédelmi Szövetség nyíregyházi klubjába, ahol első repüléseit hajtotta végre vitorlázó repülőn. Az érettségi vizsgák után, 1967-ben Farkas Bertalan a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatója lett. Az első két év sikeres befejezése után a Szovjetunióban folytatta tanulmányait. 1972-ben hadnagyi rendfokozattal avatták tisztté és a légierőkhöz került beosztásba. 1977-ben kapta meg az I. osztályú vadászrepülő minősítést. Különösen jelentős sikereket ért el a magasrepülés bonyolult feladataiban és a harci körülmények közötti manőverezés végrehajtása során. Nős, kislánya: Aida hároméves és fia: Gábor kilencéves. Farkas Bertalan fegyelmezett, politikai öntudattal rendelkező tiszt. 1976-ban lett a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja. Attól az időszaktól fogva, hogy tiszti rendfokozatot kapott, öt alkalommal részesítették kitüntetésben, és nemegyszer vívta ki parancsnokai dicséretét. Sok társával együtt adta be jelentkezését, hogy irányítsák át az űrrepülésre való felkészítésre. A nehéz válogatási feladatokat sikeresen végrehajtva 1978. március 20. óta tartózkodik a Gagarinról elnevezett űrhajóskiképző központban, a Csillagvárosban, és készül annak a feladatnak a végrehajtására, amelyet a legnehezebbnek, de egyben a legszebbnek is tart az életben. VALERIJ NY1KOLAJEV1CS KUBÁSZOV a Szovjetunió kétszeres hőse, űrhajóspilóta, a műszaki tudományok kandidátusa, 1935. január 7-én született Vjaz- nyiki városában, a vlagyimi- ri járásban. V. N. Kubászov 1958-ban végezte el a moszkvai repülési főiskolát. Utána szerkesztőirodában dolgozott. Repülőberendezések tervezésével, fejlesztésével és kipróbálásával foglalkozott. 1966-ban választották be a kozmonauták csoportjába. Elvégezte ,a Szojuz űrhajók és a Szaljut űrállomásokon való repüléshez szükséges teljes felkészülést. 1968 óta Kubászov a Szovjetunió Kommunista Pártjának tagja. 1969-ben hajtotta végre első űrrepülését a Szojuz—6 űrhajón. 1975 júliusában fedélzeti mérnökként részt, vett az első nemzetközi űrutazásban a Szojuz—19 szovjet és az Apolló amerikai űrhajó fedélzetén. Kubászov nős. Felesége, Ludmilla Ivanovna, tudományos kutatóintézetben dolgozik. Lánya: Jekatyerina 1966-ban, fia: Dimitrij 1971- ben született, jelenleg iskolások. V. N. Kubászov elnökhelyettese a Szovjet—Amerikai Baráti Társaságnak és a Nemzetközi Repülésügyi Szövetség űrrepülési szekciójának társelnöke. II rajt előtt... Pontosan 20 óra 20 perc volt, budapesti idő szerint, amikor a már sötétbe borult bajkonuri űrrepülőtérről magasba emelkedett a Szojuz— 36 űrhajó hatalmas hordozó- rakétája, hogy a Szaljut—6 űrállomáshoz juttassa a szovjet—magyar űrexpedíció két tagját: Valerij Kubászovot, a Szovjetunió kétszeres hősét, a világ egyik legismertebb űrhajósát, az expedíció parancsnokát, és Farkas Bertalant, az első magyar űrhajós-kutatót. A hajtómű dübörgése elnyomta a jelenlevő vendégek tapsát, az indítóasztal alól kitörő lángcsóva megvilágította az űrrepülőtér zász- lórúdján a szovjet zászló mellett lobogó piros-fehér- zöld zászlót. Csupán másodpercekig tartott, amíg a méltóságteljes lassúsággal induló rakéta fokozatosan felgyorsult, az alig látható mozgásból mind gyorsabban és gyorsabban kezdett emelkedni. Lángcsóvája még jó ideig látható volt, szabad szemmel is jól lehetett látni, ahogy a pályára álló űrhajóról levált a hordozórakéta első fokozata. Rendben vált le a második és a harmadik lépcső is. Farkas Bertalan és parancsnoka már jó néhány napot töltött a rajt előtt az űrrepülőtéren. Bajkonur űrrepülőtere és a hozzá tartozó lakótelep ezekben a napokban kétszeresen is ünnepel: a szovjet—magyar űrexpedíció rajtja után köszöntik a település fennállásának 25. évfordulóját. Farkas Bertalanékkal együtt érkeztek az űrrepülőtérre a felkészülésben részt vett társaik is: Vlagyimir Dzsanibe- kov, a Szovjetunió hőse, űrhajós-pilóta, és Magyari Béla, a másik magyar kiképzett űrhajós. A rajt előtti napokban a szakemberekkel együtt Bajkonurban közösen tekintették át a végleges programot, itt vizsgálták át a munkatervet, az elvégzendő feladatok ütemtervét. A hatalmas, 49 méteres hordozórakétát a vasúti szerelvény a szállító-felállító kereten még szombaton az indítóálláshoz vitte. Ráfordították az indítórendszerre, majd ezt követően kezdődött meg a tarályok feltöltése a tüzelőanyaggal és az oxidálószerrel. A feltöltés minden műveletét a legnagyobb A bajkonuri űrrepülőtérről most fellőtt Szojuz—36 űrhajón tartózkodó magyar és szovjet űrrepülőnek várhatóan zsúfolt programja lesz. A Szojuz űrhajót a fellövés után a bajkonuri repülőtérről a Szaljut—6 űrállomás pályájára vezérelték. A repülés első három fordulója során az űrrepülők ellenőrizték az űrhajó rendszereinek és szerkezeteinek állapotát és üzemképességét, ellenőrizték az egységek légmentes záródását, majd levetették űrruhájukat, amelyben a pályára állítás idején tartózkodtak. A 4. és 5. forduló alatt végezték el azt a manővert, amelynek során az űrhajó magasabb pályára emelkedik. E pályán haladva érik utói majd az űrállomást, amely a repülési irányhoz viszonyítva előttük van. A 6. és a 12. forduló közötti időt alvással töltik. A 14. fordulótól kezdve, miután ellenőrizték az űrhajó rendszereit, elvégezték a reggonddal ellenőrizték a szakemberek. Május 24-én késő délután tartotta meg első ülését Baj- konurhan az állami bizottság. Tagjai kimondták a végleges döntést, amely szerint a Szojuz—36 személyzeteként Valeyij Kubászov és Farkas Bertalan kapott megbízatást az utazás végrehajtására. Sor került arr,a is, hogy a rajt előtt még találkozzanak a ínagyar és a szovjet sajtó képviselőivel is. Az első magyar űrhajóskutató elmondotta: nagy izgalommal és érdeklődéssel, várakozással készül útjára, rendkívüli megtiszteltetésnek tekinti, hogy rá esett a választás. „Az utolsó napok is feszültek voltak, az előkészületeket változatlanul- folytattuk. Most minden erőmmel azon leszek, hogy eleget tegyek a megbízatásnak” — mondotta. Farkas Bertalan egyébként arra a kérdésre, kit vinne még magával, ha. az űrhajó háromszemélyes lenne, habozás nélkül válaszolt: „A felkészülésben részt vett társamat, barátomat, Magyari Bélát.” Választásával Valerij Kubászov is egyetértett. * * * Hétfőn nem túl korán volt ébresztő Farkas Bertalan és parancsnoka számára: az űrhajósom később keltek, mert az esti rajt következtében éjszaka még sok munka vár rájuk. Az indítás lehetséges időpontját pontos ballisztikai számításokkal adják meg, az űrállomás pályaadataiból kiindulva határozzák meg. A rajt előtti utolsó megbeszélések, az étkezés, a Pihenő után megkezdődött a beöltözés. Az épület elé gördült a Kozmodrom sárga-fehér kü- lönautóbusza: ezt az űrhajósok céljaira már különleges belső berendezéssel szerelték fel. Ezen tette meg Valerij Kubászov és Farkas Bertalan az utat az indítórendszerig, ahol már készen várta őket a hatalmas hordozórakéta. Az űrhajó parancsnoka, Valerij Kubászov tett jelentést az állami bizottság elnökének. Kubászov jelentette, hogy a Szojuz—36 űrhajó személyzete készen áll a közös szovjet—magyar űrrepülésre. A lift gyorsan a rakéta csúcsán levő űrhajóhoz vitseli tisztálkodást és megreggeliztek, felkészülnek az űrrandevúra^ azaz a Szaljut— 6 űrállomás megközelítésére, majd a dokkolás végrehajtására. (A Szaljut—6 űrállomásról, valamint a dokkolás végrehajtásáról szóló ismertetésünk a múlt hét pénteki és szombati lapszámainkban található.) A repülés 16. és 17. fordulójában az űrhajósok olyan manővert hajtanak végre, amely annyira közel viszi az űrhajót az űrállomáshoz, hogy onnan már automatikusan folytatódik a közelítés. A közelítés és az ösz- szekapcsolás folyamatát a személyzet és a földi repülésirányítók is ellenőrzik. A dokkolást követően ellenőrzik majd az űrhajó és az űrállomás összekapcsolásának hermetikusságát, s aztán az űrhajó személyzete átszáll az űrállomásra. A szovjet—magyar űrpáros ai Szaljut—6 űrállomáson te a két kozmonautát. A technikusok segítségével elhelyezkedtek az űrhajóhan. Mintegy két órával a rajt időpontja előtt zárták le a bejárati nyílást. Ezután ünnepélyes percek következtek: a televízió segítségével Valerij Kubászov és Farkas Bertalan nyilatkozott. Ekkor már csak rövid idő volt az indulásig, javában tartott a visszaszámlálás, az indítás utolsó szakaszának előkészítése. Pontosan a megadott időpontban az indítóállás parancsnoka kiadta az utasítást: a kulcsot a starthelyzetbe! A szerelőállványok lassan oldalt dőltek, hogy a rajt ne okozzon kárt bennük, a kábelek automatikusan lekapcsolódtak. A következő parancs már a hajtómű indítására adott utasítást. Az indítóasztal alól kisüvített az első bíborló lángcsóva, a föld megremegett. A tartókarok lassan elengedték a hordozórakétát, s csak a hangszórók közvetítették, amint az irányító jó utat kívánt az űrhajósoknak. A szovjet—magyar űrex- pedícó a Szojuz—36 űrhajó Magyar kozmonauta a világűrben! Farkas Bertalan, az első szovjet—magyar űrexpedíció űrhajósa. Budapesti idő szerint 22 óra 15 perckor robbant be az éter hullámain Záhonytól Hegyeshalomig, Balassagyarmattól Röszkéig a hír, s pillanatok alatt milliók értesültek a Szojuz—36 sikeres startjáról. Az Országos Villamos Teherelosztó fogyasztásmérő műszereinek tanúsága szerint körülbelül 800 ezer televíziókészülék képernyőjén pergett a rendhagyó hétfő esti műsor,, és más hétköznapokhoz hasonlóan félmilliónyi rádiót hallgattak a fővárosban, illetve a többi országrészben. A bejelentés perceiben több mint 300 ezren voltak úton munkahelyük felé, hogy megkezdjék éjszakai műszakjukat. A meteorológusok 15 Celsius-fok átlag- hőmérsékletet mértek az országban — a nagyvárosokban valamivel melegebbet —, s a tavaszias. kellemes estén tízezrek sétáltak az utcákon. A mozikban, színházakban már-már a kijárati ajtókat nyitotta a személyzet. A budapesti közlekedésrendészet közepe« forelőreláthatólag hét napig tartózkodik. Ezalatt az űrállomás személyzetével együtt elvégzik a tervezett kísérleti és kutató munkát. (Az elvégzendő kísérleti és kutató munka ismertetésével később még foglalkozunk.) A Szaljut—6 és a Szojuz— 36 együttes repülésének utolsó napján ellenőrzik az űrhajó rendszereinek és szerkezeteinek működését, áthordják az űrállomásról az űrhajóra a visszahozandó felszerelést, filméket, információs anyagokat, amelyeket a kísérletek és a kutatás folyamán nyertek. Az utolsó napon, a 12. fordulat után a visszatérő szovjet—magyar űrpáros működésbe hozza a Szojuz—36 űrhajó rendszereit, majd kinyitják az űrhajót és az űrállomást összekötő nyílást, felöltik az űrruhát és a 15. fordulat idején az űrhajót elválasztják az űrállomástól. Ezután hajtják végre az űrhajó fékezéséhez szükséges felbocsátásával megkezdődött. Hétfőn délben magyar párt- és kormányküldöttség érkezett Bajkonurba, a szovjet-magyar személyzettel útnak induló Szojuz—36 űrhajó rajtjára. A küldöttséget Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. Tagjai: Czinege Lajos " hadseregtábomok, honvédelmi miniszter és Márta Ferenc akadémikus, a Miagyar Tudományos Akadémia Interkozmosz Tanácsának elnöke. A párt- és állami küldöttség az űrhajósok lakóhelyén, a Koszmonavt Szállóban találkozott a Szojuz—36 személyzetével, Valerij Kubá- szovval és Farkas Bertalannal, akik már az űrhajó rajtjára készültek. A beszélgetés során Korom Mihály tolmácsolta Kádár János személyes üdvözletét. A magyar küldöttség tagjai a rajthelytől valamivel távolabb levő megfigyélő pontról tekintették meg a Szojuz—36 űrhajó indulását. galmat jelzett, csakúgy, mint a taxi ügyeletese és ,a posta távbeszélő központja. Az utcán járókelőknek először csak az tűnt fel, hogy sorban kigyulladtak a fények a már lehunyt szemű házakban. Azután a kitáruló ablakokból, a benépesedő erkélyekről is szárnyra kapott a hír. Sokan a főútvonalak késő este is nyitva tartó újságárus pavilonjaihoz siettek: hátha írásban is viszontláthatják az élőszóban elhangzottakat. Tudta jól mindenki, hogy a Csillagvárosban magyar űrhajósjelöltek edzenek, készülnek a nagy feladatra szovjet elvtársaik, példaképeik, mestereik oldalán, más szocialista országok fiaival, hogy a csehszlovák, a lengyel, az NDK-beli és a bolgár űrhajós nyomán, szovjet oarancsnoknak társaként a starthelyre állított űrhajó kabinjába lépjenek. Mégis gondolatot megpezsegtető, szívet megdobogtató élmény lett a bizonyosság. * * * Mára virradóra a budapesti utcákra került a Magyar Távirati Iroda különkiadvá- nya, a Magyar űrhajós a világűrben című 32 oldalas, színes képes lap. tájolást, majd a hajtóművek segítségével fékeznek. A csökkent sebességű űrhajó irányított siklórepüléssel Kazahsztán északi részén levő, előre meghatározott térségben száll le. így leírva igen egyszerűnek tűnik ez a program. De a valóságban korántsem az. Ha nem is számítjuk a hosz- szú hónapokat igénylő felkészülést az űrhajósok és a kiképzők részéről, a technika megteremtésének hosszú folyamatát, amelyben a legkiválóbb szakemberek kollektív munkája van, ha mindezektől most el is tekintünk, akkor is ezrek hajszálpontos együttműködésére van szükség az űrrepülés egész ideje alatt, nem is szólva az űrrepülők nagy megterhelést igénylő helytállásáról. És mindennek ellenére mindig közbejöhet valami előre nem látott akadály, nem várt esemény. (Ilyen volt legutóbb a szovjet—bolgár űrrepülőpáros esetében a dokkolásnál előállott probléma, ami miatt vissza kellett térniük.) Bízunk abban, hogy ez esetben minden az előzetes tervek szerint történik majd. Sikert kívánva aggódó-ügyelő figyelemmel kísérjük űr- útjukat. Az űrpáros várható programja Hz első hazai visszhang
