Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-11 / 187. szám
1979. augusztus 11., szombat IgHtUMTd Lehetőségek, kísérletezés, kölcsönösség Az alkalmazott grafika művészei Békéscsabán „Olvasni jó!” A szakmunkástanulók olvasótáborában Beszélgetőpartnereim a tarhosi lugasban... Fotó: Gál Edit 197G-ban kísérletnek indult Békéstarhoson a szakmunkástanulók olvasótáborának szervezése. összefogtak Békés társadalmi és gazdasági szervei, szakmunkásképző intézetei a városi könyvtárral. A kitűzött cél, a vállalt feladat nagy, és eredményességét mérni szinte lehetetlen. Az olvasást, a könyveket akarják megszerettetni a szakmunkástanulókkal. A négy esztendő alatt sokat változtak a módszerek, kikristályosodott a tábor tematikája. A kétévenkénti fordulós rendszert találták a legmegfelelőbbnek a szervezők. Az első évben a lírával, a másodikban pedig a próza és drámairodalommal foglalkoznak a gyerekek. Az idő persze az alapos ismeretek megszerzéséhez kevés, de kedvcsinálónak elegendő. A Tarhoson töltött egy hét alatt ráérezhetnek a fiatalok az olvasás gyönyörűségére. * Abba- és Boney M-szá- moktól harsog a tarhosi szakmunkásképző intézet kollégiumának folyosója. Egyéni olvasást, kis lazítást terveztek a táborszervezők erre a délelőttre. A több mint 30. fokos forróság bizony le- lankasztja a gyerekek búvárkodó kedvét, bágyadtan ülnek a székeken, csak az időnkénti zuhanyozás hűsít valamennyire. Ez a zene is pezsdíti a vért, erőt ad a készüléshez. Szavalóverseny lesz a hét végén. Hagyomány ez már itt, a választék a Szép versek legújabb kötetéből kerül ki. Hoffmann Joli és Tibor (csak névrokonok), valamint Szabó Ildi a kerti lugasban lapozgatják a könyveket. Mezőberény és Békés fiataljait képviselik ők. Idli szégyenlősen mosolyog, mikor arra kérjük, mondja el, milyen verset választott a versenyre. — Simon István: Pacsirtaszó című versét szavalom szombaton. Nem vagyok én színész, de szeretem a szép verseket. Az iskolában azonnal jelentkeztem, amikor kihirdették, hogy az irodalomszeretők táborába mehetünk. Joli gyakorlott táborlakó, tavaly már járt itt, beszédesebb is társainál: — Az elmúlt évben hárman voltunk az osztályból — mondja. — Olyan jól éreztük magunkat, hogy az idén öten jöttünk. Szeretek könyvekről, színházról beszélgetni és olvasni. Nem is tudnám rangsorolni, mi tetszett jobban ezen a héten:az a délután, amikor Baranyi Ferenc költő, Szersén Gyula színművész és Merényi Judit előadóművész tanított bennünket „versül”, vagy Kárpáti Tibor előadóestje? A mágori ásatások, vagy a műteremlátogatás Tóth Ernőnél, Takács Győzőnél? Ildi érdekes élményei közé sorolja a néhány órát, amikor a modem piktúra rejtélyes műhelyébe pillanthatott. Ez idáig eisern tudta képzelni, hogyan születnek ezek az alkotások. Tetszik, nem tetszik, érti, nem érti, közömbös volt a bonyolultabb művészetek iránt, ugyanúgy, mint nagyon sok hozzá hasonló fiatal. Most valahogy közelebb került ezekhez is, felkeltették az érdeklődését. Nem sajnálja majd a ’fáradságot, hogy ezentúl gondolkozzon, kutassa a megértés titkait. — Én jövőre is szeretnék itt lenni — bizonygatja Tibi. — Az egyetlen dolog, amire húztam az orrom, az az akadályverseny ebben a melegben. Ügy hallottam, addig nem is rendezzük, míg eny- nyire tűz a nap. Okos dolog egyébként, hogy nemcsak olvasunk, hanem diszkózunk, vetélkedünk, sportolunk is a táborban. A könyvtárba nemrég iratkoztam be Békésen, ott hallottam először erről a tarhosi lehetőségről. Gondoltam, itt majd találkozom híres emberekkel, erre pedig másként ritkán adódik alkalom. A tábori hangosbemondó szava ebédre szólít. A zöldbableves és rántott csirke érkezése néhány percre a legfontosabb esemény a gyerekek életében. Hiába, nemcsak szellemi táplálékkal él az ember! * Harmincán voltak az idén a tarhosi olvasótáborban. Legtöbben a békési szakmunkásképzőből érkeztek, de jöttek fiatalok a gyulai, a békéscsabai iskolákból is. A megye minden szakmunkás- képző intézete kapott meghívást Tarhosra. Sok helyről nem is válaszoltak a levélre, és gyerekeket sem küldtek. Vajon miért? Bede Zsóka Csúfak és gonoszak Giancinto népes családjával a nagyváros melletti nyomornegyed lakója. Bádogháza gyermekeivel, unokáival és szenilis-nyomorék anyjával zsúfolásig teli. Furcsa, máshoz nem hasonlítható számkivetettségük. A gyerekek stricik, tolvajok, homoszexuálisak, degenerál- tak. A család egyetlen reménysége, hogy megkaparinthatja az oltott mésztől megvakult, ezért a biztosítótól egymillió lírás kártérítést kapott apjuktól a látszólag mindenre megoldást hozó pénzköteget. Amit a félvak apa vadásipuskával védelmez. Aztán feltűnik egy szé- le-hossza egy örömlány Giancinto oldalán, akire elkölti a pénzt... Valahogy ennyi és nem több az Ettore Scola rendezte Csúfak és gonoszak című színes olasz film tartalma. Szigorúan tizennyolc éven felüliek nézhetik meg a magyarul beszélő filmet, így aztán a közönségfilmmé válásának ázsiója tovább növekedhetne. De a történet meg- csömörlésig a túlzások szövevénye. A cselekmény például, amely vígjátékhoz túl kevés, szatírának gyenge, társadalomkritikának pedig túlságosan is átlátszó és fellengzős. A családfőt alakító Nino Manfredi játéka is a túlzással jellemezhető:' partnerei színvonal tekintetében meg sem közelítik. És a nyomor! A rendező speciális olasz jelképekkel, jelzésrendszerek felsorakoztatásával is szeretné azt kifejezni : mit is rombolt és rombol le az anyagi nincs- telenség. Hogyan lesz ez a szellemi elsatnyulás, a morális csőd, jószerével: egyfajta elállatiasodás talpköve, indulópontja. Mi, magyar nézők azonban ezekből a jelképekből sok mindent nem is érthetünk meg. A film végén olyan érzéssel állunk fel a székekből, hogy a család tehet arról, hogy ide jutott. Nincs semmi megkapaszkodó, amelyhez viszonyítva a társadalmat (is) felelőssé tehetné bárki. De ezt ők sem teszik. Sőt: bizonyos fokig még jól is érzik magukat ebben a miliőben. El sem tudják képzelni, mi lenne, ha egyik pillanatról a másikra alapvetően megváltozna életük. A film mondandója tehát gyökértelen. Nem tudjuk semmi korábbihoz kapcsolni, előző filmélményeinkhez viszonyítani. Ez azonban nem lenne baj akkor, ha egyértelmű, tartalmas információt kapnánk. Itt erről szó sem lehet. Még a szórakozás, az önfeledt kacagás is megbéklyózott. Az obszcén kifejezéseken röhögni: túljutottunk már ezen. Az alakítások egysíkúsága, az átlagosnál is jobban szétaprózott epizódok: megint csak kevés. A kapitalista országok nyomornegyedei közül a legismertebbek az olaszországiak. Főképpen a szicíliaiak, a délvidékiek. A filmben bemutatott azonban túlságosan is összkomfortos, kapitalizált. A fogyasztói társadalom nyomornegyede; ugyanazokkal az elvekkel létesült, mint ott bármi más, csak éppen az egyik alacsonyabb régióban. Láttuk és természetesnek vesszük. Mert egyetlenegy lakója sem szolgált rá jóindulatunkra. Még szánalmunkra sem. Akárcsak a film, amelyet megnézünk és kész. Nyomtalanul törlődik agytekervényeink közül. (Nemesi) höz indul. Egy másik munkájának készültét megnézni. Az ifjúsági ház emeletén találkozunk Várnai László budapesti grafikusművésszel. — Egy megrendelésekből élő művésznek nincsen meg arra a lehetősége, hogy terveinek kivitelezését végigkövethesse. Itt azonban más a helyzet. Ha akarom, akár munkatárs is lehetek a nyomdai folyamatban. Látom az egyes fázisokat, beleszólhatok, még korrigálhatok. S a nyomdai szakemberek, a rendezők mindent megtesznek azért, hogy ezt a szűk három hetet hasznosan, értelmesen, valóban alkotó munkával tölthessük el. Epilógus van... A július 31-i megnyitón is elhangzott: a művésztelep megvalósításának gondolata a nemzetközi hírű békéscsabai Kner Nyomda létéből, Tevan és Kner munkásságának hagyományteremtő erejéből fakadt. Ezek képezték az alapot, amire a rendező szervek a művésztelepet építeni akarták. Négy évvel ezelőtt még nagyon nehezen lehetett kiismerni a konkrét, a valóságos szándékot. Hiszen ennek a városnak korábban semmi hasonló tapasztalata nem volt. De ma ... Fülöp Erzsébet grafikusművész illusztrációkat készít A Magyar Hirdető Békés megyei központja, a városi tanács, a nyomda, a Megyei Művelődési Központ, a Békés megyei Múzeumi Szervezet és a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda plakátokra, édességdobozokra, . termékreklámozásra írtak ki pályázatokat. A korábbi évekhez hasonlóan. Mégis az idei cél mintha több, a szándék mintha életerősebb lenne. ... kibontakozás is... A nyomda Kossuth téri tanműhelyében az egyik Ro- mayor 313-as ofszet ívnyomó gépen éppen Tóth Ernő békéscsabai alkotó egyik művét sokszorosítják. A fiatal művész a színkeverést ellenőrzi, apró, de jelentős tech— A kísérletezés lehetősége az, amiért „jöttem” a művésztelepre — mondja mosolyogva Tóth Ernő. — Nagyon izgat, hogy lesz az általam megálmodott tervből egy kész nyomat. A szakemberek segítsége, türelmes törődése az, amely még jelentősebbé fokozza élményemet. Így jó és így lehet igazán dolgozni. A megyei fiatal alkotók körének közeljövőben megjelenő albumához készül a gépből laponként kirakodó nyomat. Tóth Ernő búcsúzik, a nyomdába, a formakészítőkFotó: Gál Edit nül nagyon jól érzem magam. ... de prológus nem nem lehet! Zahorán Mária, a művésztelep titkára, a nyomda grafikusa a „hasznosságról” beszélt. — A részt vevő művészeknek a nyomda az alkotás folyamatának átlátási lehetőségét nyújtja. Az" együttdolgozás pedig mindenképpen inspiráló és hasznos. A nyomda pedig ebben a kölcsönösségi viszonyból azt kapja, hogy a mindennapi termelés szigorúan megszabott technológiáját színesítheti az alkotók által kért újabb, eddig talán nem is ismert kivitelezési problémák megoldásával. Hangsúlyozni kell: a kísérletezés, az útkeresés időszakát éli a művésztelep. Érzésem szerint jófelé lépegetünk. A következő év erre az alapra épülhet. Egy lépcsőfokkal magasabban, persze. * * * Tizenötödikén értékelő-ösz- szegző megbeszélésre ülnek le a vendégek és a rendezők. Másnap a szakértők elé kerülnek zsűrizésre az elmúlt napokon született alkotások. Augusztus 17-től pedig a közönség is megismerkedhet a legsikeresebbekkel a Kner Nyomda előcsarnokában rendezett kiállításon. De az igazi értékmérő az lesz, amikor szívesen és jó érzéssel nézzük-látjuk a hétköznapokban is a művésztelepen készített munkákat. Plakátokon, dobozokon, reklámokban. (Nemesi) Szilvásy Nándor grafikusművész a nyomda fotólaborjában egyik munkájának fotónegatívját retusálja — Mitől lenne még jobb? Ha egy-egy művészt nem csak egyszer hívnának meg, hanem folyamatosan, évente. Hiszen az első hét az ismerkedéssel telik el. Távolról a műszaki lehetőségeket sem tudjuk megismerni. Meg aztán kevésnek tartom a kiírt pályázatok számát, szűknek a formai-technikai-tartalmi választékot. Ezektől függetleKocsor Jenő gépmester és Tóth Ernő a nyomást ellenőrzi Grafikusok, festők, budapestiek és helybeliek, közösen és másoktól elhúzódva dolgoznak ezekben a napokban Békéscsabán. A munka jelentőségét a negyedik alkalommal megrendezett alkalmazott grafikai művésztelep léte határozza meg. nikai kérésekkel áll elő. A gépmester bólogat, válaszol, a spaknival egy másik árnyalatot húz fel a hengerre. MOZI
