Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-24 / 94. szám
o NÉPÚJSÁG 1979. április 24-, kedd Magánélete: a szakmunkástanulók művelődése Új Tükör klubok módszertani napja Békéscsabán A békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház, valamint az ott működő Tízek Ifjúsági Klub a megyei klubtanáccsal közösen rendezte meg április 21-én, szombaton Békéscsabán, az ifjúsági és úttörőházban a Békés megyében működő Új Tükör klubok módszertani napját. A találkozó 21-én, délelőtt 9 órakor beszélgetéssel kezdődött a klubok között fennálló kapcsolatokról. A témáról Hevesi József, a Tízek Klub vezetője tartott vitaindítót. Ezt követően az Új Tükör hetilaphoz kapcsolódó klubprogramokból rendezett módszertani bemutatót Qsi- der Sándor, a Szombathelyi Tanárképző Főiskola Üj Tükör Klubjának vezetője a klub tagságával közösen. A déli órákban az előbbi módszertani bemutatón szerzett tapasztalatokat, valamint az acsai Üj Tükör-tábor programját beszélték meg Csider Sándor klubvezető és Rigó Zsuzsa, az Üj Tükör olvasó- szolgálat munkatársa vezetésével a találkozó résztvevői. Délután a vendéglátók kulturális sétán mutatták be a megyeszékhely nevezetességeit. Ellátogattak többek között a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumba, ahol megtekintették az Alföldi tárlatot, majd útjuk következő állomása a szlovák táj- ház volt. A szervezők az egész napos módszertani találkozóval a megyében működő klubok közös munkálkodását kívánták elősegíteni úgy, hogy közben átadták az Üj Tükör klubok legfrissebb módszertani tapasztalatait is. „Az ifjúságnak a közművelődésbe történő széles körű, tervezett és aktív bevonása a társadalom elsődleges érdeke. A hangsúlyt a közösségi művelődési formákra kell fordítani, melyek a szocialista emberformálás legjobb feltételeit biztosítják.” így hívja fel a nevelők, irányítók figyelmét a közművelődési párthatározat a művelődés jelentőségére. Még különösebb gonddal kell tevékenykedniük a szakmunkástanulók nevelőinek, hiszen a felnövekvő munkásnemzedéktől sokoldalúságot, műveltséget, biztos tudást vár a társadalom. Új státus, új lehetőség A legnagyobb szakmunkás- képző intézetekben az elmúlt egy-két évben függetlenített közművelődési tanárokat neveztek ki, a gyulai 613-as számú Munkácsy Mihály Ipari Szakmunkásképző Intézetben is. Ottjártunkkor Banadics Márton igazgató magyarázta az új rendszer hasznosságát: — Ez az új státus természetesen nem csökkenti a többi tanár felelősségét — mondta. — Ugyanúgy vállalják a tanórán kívüli kulturális nevelő tevékenységet, mint eddig, vagy még jobban ! A szakmunkásképzőkben kevés idő jut az általános műveltséget gyarapító tárgyak oktatására. Nincs földrajztanítás, kevés az irodalom- és történelemóra, a kémiai tudnivalók beolvadtak az anyagismeretbe. Az órán kívüli nevelésnek kell pótolnia azt, ami a tananyagból kimaradt. A beiskolázás ellentmondásai is nehezítik a munkánkat. A gyerekek többsége nem hozzánk jelentkezik először. Ha a gimnáziumba, vagy szakiskolába nem veszik fel, akkor küldi el nekünk a jelentkezési lapját, rajta a legnépszerűbb szakmák megjelölésével. Autószerelőnek például hetvenből csak tizenhetet vehetünk fel, a többit más szakmához kellett irányítanunk. Bizony kudarcnak érzik ezt a sorozatos lemondást, mindenki mást inkább hibáztatnak, mint a saját tanulmányi eredményüket. Egy év alatt kell, leküzde- nünk az ellenérzésüket, megszerettetni velük a szakmát, a művelődés iránti érdeklődésüket felkeltenünk. Még elmondani is sok mindezt! A közművelődési nevelő tanár feladata lett az egyeztetés a tanárok és diákok tervei, elképzelései között; a tájékoztatás a város kulturális rendezvényeiről, a közművelődési intézmények programjairól; kapcsolattartás a gyakorlati oktatást végző vállalatokkal, ifjúsági szervezetekkel, a bejáró tanuló lakóhelyének kultúrházával, könyvtárával. Osztroluczki István 1977. augusztus 25-én lett közművelődési tanárunk, s a másfél év alatt többet ért el, mint reméltük. Tanítás után is együtt Majdnem ezer diák tanul 36 osztályban a gyulai szakmunkásképzőben. Közülük kevés a helybeli; 150—B00 gyerek, 300-an élnek kollégiumban, s 500-an járnak be nap mint nap a környező községekből, Sarkadról, Két- egyházáról, Okányból, Méhkerékről és Elekről. A tanítás vége, s a hazaindulás közötti egy-két-három óra csellengésre, lógásra csábíthat. Ezt a szabad időt is tartalommal szeretnék megtölteni az intézet, tanárai. Az sem érdektelen, hogy mivel szórakoznak otthon üres óráikban a diákok. Osztroluczki István már évekkel ezelőtt biztatta a gyerekeket, hogy az állomás közelében levő ifjúsági házban várakozzanak a busz és vonat indulására. Persze, csak akkor mennek be oda is, ha van miért. Egy-egy sakk- vagy asztalitenisz-verseny, játéklehetőség sokakat vonz az ifjúságiba. Itt működik a közös fenntartású szakmunkástanulók klubja, a Délibáb is. Nemrégiben aranykoszorús kitüntetést kaptak a KISZ KB-tól. Az iskolai kulturális élet és a klub munkája szorosan ösz- szefonódik. A Délibáb tagjai a legaktívabbak az iskoláGondolatok a művelődés tanácsi irányításáról Az oktatáspolitikai, a közművelődés-politikai párt- határozat és a közművelődési törvény megjelenése óta egyre több tanulmány, cikk jelenik meg a művelődés tanácsi irányításával, ellenőrzésével összefüggő gondokról, problémákról, eredményekről és feladatokról. Ezek egy része elismerően, más része pedig bizonyos vonatkozásban elmarasztalóan szól a lakosság kultu- rálódása érdekében kifejtett tanácsi munkákról, erőfeszítésekről. Az nyilvánvaló, hogy a leggondosabban előkészített, tudatosan és tervszerűen végzett szakszerű tanácsi irányító-ellenőrző munkának is lehet, sőt van hibája és hiányossága, kevesebb, vagy több hibapontja, mint ahogyan az élet számtalan területén sem beszélhetünk problémamentességről, gondtalanságról. Ugyanakkor arról is hangsúlyozottan kell szólnunk, hogy a _ tanácsok irányító-ellenőrző munkája — abban a művelődésé is — a fejlett szocializmus építésének folyamatában, azzal összefüggésben változik, alakul, formálódik és fejlődik. Vagyis a szocialista demokrácia ki- szélesedésével, a lakosság fokozódó, alkotó aktivitásával és közreműködésével, a tanácsi testületek tagjai munkájának minőségi javításával, a művelődési szemlélet pozitív irányú megváltoztatásával, a szak- igazgatási szervek szakszerűségének, művelődéspolitikai felkészültségének és felelősségének állandó javításával a művelődés tanácsi irányításának, ellenőrzésének színvonala emelkedik. A vázolt szintnek megfelelő tanácsi irányító-ellenőrző munka tág teret tud biztosítani a lakosság sok irányú művelődéséhez; az iskolákban folyó műveltségalapozó, marxista—leninista világnézetet alakító és formáló oktató-nevelő munkához, a szocialista tudat erősítéséhez, a közösségi közművelődési formák meghonosításához és elterjesztéséhez. Természetesen az irányításnak nélkülözhetetlen feltétele, hogy a párt művelődéspolitikai feladatainak végrehajtásához alkalmas és annak megfelelő művelődési intézményekkel (iskola, könyvtár, művelődési otthon jellegű intézmény, filmszínház, múzeum stb.), az intézményekben politikailag, szakmailag jól felkészült és általános műveltséggel rendelkező szakemberekkel rendelkezzen. A művelődést irányító, ellenőrző tanácsi munka akkor színvonalas és korszerű, ha a művelődési intézményekben folyó munka mellett, a társadalmi és tömegszervezetekben, valamint a gazdasági egységek (üzemek, termelőszövetkezetek stb.) művelődési tevékenységét is összefogja, támogatja és segíti, vagyis megfelelően él az állami felügyelet jogával. Ugyanakkor új művelődési formák és módszerek bevezetését szorgalmazza, népszerűsíti a lakosság minél szélesebb rétegeinek rendszeres művelődése, szórakozása érdekében. A művelődés, szórakozás formája — mint ismeretes — szocialista társadalmunk fejlődésének megfelelően és a művelődésben aktívan részt vevők számának növekedésével állandóan változik, színesedik és gazdagodik. Éppen ezért a tanácsi irányító-ellenőrző munkában ennek érvényesítésére a jövőben még nagyobb gondot kell fordítani, különösen a közművelődési intézmények munkájában. A művelődés, szórakozás színesedésével, gazdagodásával, a színvonal emelkedésével együtt jár a tárgyi feltételek állandó javítása, korszerűsítése. A tanácsok ez irányú erőfeszítései, törekvései és eredményei közismertek, mégis hangsúlyozottan kell szólnunk a kulturális célt szolgáló anyagi erők még nem mindig és nem mindenütt érvényesülő összefogásáról, az adott település lakossága művelődési feltételeinek javításáról, a művelődési intézmények meglevő tárgyi és személyi lehetőségeinek kölcsönös hasznosításáról. Ezeknek a lehetőségeknek a maximális kihasználásától még igen messze állunk. Ugyanakkor igen gyakori eset, hogy központi támogatást kérnek olyan feladatok megvalósításához, amelyhez a lehetőség helyben meglenne. A művelődési munka minőségének és folytonosságának biztosítása mellett a tanácsi irányító-ellenőrző tevékenységben, a lakosság egészének állandó művelődésével, szórakozásával kell számolnunk. Éppen ezért a tanácsi művelődési bizottságoknak, a tanácstagoknak aktívan kell közreműködniük az adott település művelődéspolitikai arculatának alakításában, formálásában. Nagyon fontos, hogy a művelődési intézmények és a tanácstagok között szoros kapcsolat és együttműködés alakuljon ki, vagyis a tanácstagok ismerjék az intézményekben folyó tevékenységeket, az eredményeket, és a problémákat. Ezek ismeretében nemcsak a testületek munkáját segítik, hanem a tanácsi irányító-ellenőrző munka színvonalát is javítják, mert eleve lehetetlenné teszik, hogy a művelődési intézmények semmitmondó, nem megalapozott, vagy gyenge minőségű beszámolókat, jelentéseket terjesszenek testületi üléseik elé. A művelődési intézményekben folyó munka reális értékelése, s a feladatok végrehajtását elősegítő tanácsi határozatok meghozatala, érvényesülésüknek folyamatos ellenőrzése a tanácsi irányítás egyik kiemelkedően fontos területe.. A művelődési munka értékelésekor még ma is gyakori eset, hogy a tanácsok egy-egy formában, művelődési közösségben, rendezvénynél elért eredményeket hangsúlyoznak, ezzel ösz- szefüggő statisztikai kimutatásokkal érvelnek, s nem az adott település egységes művelődését ösz- szefoglaló értékeléseket, elemzéseket helyezik előtérbe. Természetesen az is sokat mondhat statisztikailag, hogy egy településen menynyi a televízió, rádió és a sajtó előfizetőinek száma, a művelődési intézményeket látogatók száma és gyakorisága; a legtöbbet mégis az jelenti — minőségi vonatkozásban, és ez a lényeges —, hogy mit, hogyan néznek, hallgatnak, olvasnak, látogatnak, főleg mit és mennyit hasznosítanak a gyakorlatban, mindennapi életükben. Ezek azok a fő kérdések és feladatok, melyekkel a művelődést irányító, ellenőrző tanácsi munkában a jövőben kiemelten szükséges foglalkozni. Mindez megköveteli, hogy a tanácsok további erőfeszítéseket tegyenek a művelődési munkával foglalkozó szakemberek letelepítésére (különösen vonatkozik ez a közművelődési szakemberekre), a régebben ott dolgozók anyagi és erkölcsi elismerésére, a településeken élő értelmiségiek összefogására és aktivizálására művelődési feladatok végrehajtása érdekében. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a tanácsok közötti együttműködés lehetőségével is jobban lehet és kell élni, szem előtt tartva a művelődési intézmények, szakemberek, rendezvények kölcsönös hasznosítását, az anyagi erők takarékosabb és célszerűbb felhasználását. A tanácsi irányító, ellenőrző munkában kiemelt szerep hárul tehát a művelődés feltételeinek biztosítására, annak szervezésére. A fejlett szocialista társadalom építése, közben, a párt művelődés- politikájának megfelelően a sokoldalúan művelt szocialista ember kimunkálása — mely korántsem könnyű, de szép és nemes feladat — csak szocialista tudatossággal, tervszerűen, gondossággal és korszerű művelődési intézményekkel, korszerű művelődési formákkal és módszerekkel, a település lakosságának közreműködésével és segítségével valósulhat meg. Ezért összefogni, mindannyiunk kötelessége. Dr. Csende Béla ban, de- a klub törzsgárdájába kerülni kitüntetést jelent. Közös a célja az iskolának és a gyerekeket gyakorlatra tanító üzemeknek, gyáraknak is. Ahol ezt felismerték, mint például a Gyulai Harisnyagyárban, a vízgépészeti vállalatnál, a Sarkadi Cukorgyárban, ott sokat foglalkoznak a gyerekekkel munkaidőn kívül is. Szívesebben maradnak a fiatal munkások az ilyen vállalatoknál, s könnyebben képezhetik őket később a differenciáltabb feladatokra. Jó érzés az intézet vezetőinek, ha volt tanítványaikról hallják, hogy a tanulóévek mozgalmi és kulturális életét próbálják megvalósítani maguk körül egy-egy tsz- •ben vagy üzemben. Az íróasztalnál ritkán ülnek A barátságos, szépen berendezett intézeti könyvtár egyik szegletébe tették a közművelődési tanár íróasztalát. Keveset ül mellette, mert a papírmunkát nem szereti, szerinte attól nem közelednék a kultúrához a diákok. Inkább köztük jár, vagy ők jönnek ide a könyvtárba, mint most is az osz- tálykultúrosok. Hetenként kétszer a nagyszünetben itt beszélik meg közös teendőiket: — Már 37-en jelentkeztek a balatonszemesi üdülőtáborba, Pista bácsi! — újságolja Pongrácz Péter géplakatostanuló, a 2/d osztály kultúro- sa. — A kirándulási pénzt is hamarosan összeszedjük. (Húsvétkor ugyanis Eperjesen és Kassán járt 50 tanuló tanácsköztársasági emléktúrán. Alig kellett valamit fizetniük, nagyszerűen érezték magukat, sokat láttak, tanultak az úton.) — Holnapra 5 embert keressünk a KISZ-aktivista kör legjobbjaiból — kéri Berecz- ki Tibi társaitól. — Vetélkedőt rendeznek a művelődési központban, oda kellene ez a csapat. —• Este színházi előadás is lesz, figyelmeztessétek a bérleteseket! Mindenki eljöhet, akit érdekel, megpróbálunk helyet szerezni — sorolja a kultúrosok feladatait Osztroluczki István. — Tudjátok, hogy hamarosan kezdődnek az Erkel-diákünnepek! A zeneiskola rendezvényein mi leszünk a házigazdák, de az Erkel-láng meggyújtásánál, s a többi eseményeken is ott kell lennünk! Becsengetnek, vége a villám-megbeszélésnek. Osztroluczki István hosszú éveken át szakoktató tanárként dolgozott az intézetben. Jól ismerik őt az üzemekben, a közművelődési intézményekben, Gyulán és a környező községekben is. A kinevezése után, egy esztendővel ezelőtt még azzal váltunk el egymástól: várjunk, ne írjunk új munkájáról; ma pedig már annyi a mondandója, hogy nem győzzük papírra vetni. TIT-előadás, színház, hangverseny, iskolai ünnepek, klubdélutánok, tanulmányi versenyek, vetélkedők, kirándulások, táborozás, s még annyi más program gazdagítja a tanulók életét... — Egyedül nem is győzném, csak a kollégáim segítségével — mondja a nevelő tanár.,— Rengeteget kell beszélni a gyerekekkel min-' denről, hogy higgyenek nekem, hogy érezzék, megértem őket. Nem rohannak azonnal egy-egy irodalmi, vagy zenei estre sem. De ha sikerült meggyőznöm őket és elmennek, legtöbbször jól érzik magukat. A közművelődési tanár munkájának eredményessége nehezen mérhető, talán csak évek múlva érezteti hatását. Búcsúzáskor levelet mutat egy volt tanítványától. A kislány szeretettel emlékezik iskolai életére, falujában is hasonlót szeretne. Egy ember a sok közül visz- szaköszönt, akikért érdemes nevelni, tanítani! Bede Zsóka Kék fény Másfél évtizede immár, hogy a televízióban rendszeresen jelentkezik a Kék fény. Ennyi idő alatt csak a kivételes érdeklődésre számot tartó műsorok maradhatnak életképesek, azok, amelyek szüntelenül megújulni képesek. A Kék fény ezek közé a páratlan ritkaságok közé tartozik. Nem szunnyadó aktualitását az élet árnyoldalai biztosítják, úgy tűnik — sajnos — kiapadhatatlanul. Megszámolni sem lehetne, hány nehéz fiú és mennyi könnyűlány randevúzott már a kamerákkal, milyen sunyi arcok, s mennyi ártatlan tekintetű, látszólag a légynek sem ártó bűnöző lett közismert. Hányszor szabadulhattak, s kerültek újra lakat alá azok a tettesek, akik az első Kék fény jelentkezései idején lettek ismerőseink? (Érdekes lenne néha-néha megismerkedni azokkal is — immár becsületes arcukat elfedve —, akik a megjavultak táborát gyarapítva talán házipapucsban nézik azt a műsort, amelynek egykor negatív szereplői voltak.) Tizenöt év alatt sokat változott, az élet ritmusát követve fejlődött a műsor. Hol vannak már azok az idők, amikor a rendőrségi fogdákban az együttérző riporter csak szőrmentén kérdezgette a „betörő urat”, ám a következő percben — a stúdióból — homlokegyenest ellenkező hangnemben dörögte el az ügy tanulságait? Üjfajta, „kriminál-operatőri” módon kerül képernyőnkre a tettesek arca is. Ám a részletekre bontott ábrázat mögött mindig eggyé rajzolódik a cselekmény, a bűnös és a környezete, a nyomozó szervek munkája és a lakosság közreműködése. A Kék fény munkatársai az idők során természetesen néha kicserélődtek, a műsorvezető Szabó László pedig igazi televíziós egyéniséggé érett. Mintha testere szabtak volna ezt a műsort! Vagy ő igazodott saját feladatához? Mindenesetre szerencsés találkozás. Érdekesen, de sosem szenzációt hajszolva vezeti műsorát. Kemény tárgyilagossággal tud szólni akkor is, amikor láthatóan nehéz leplezni a felháborodását. Egyfajta optimizmus hatja át a Kék fény jelentkezéseit. „Kedves nézők, érdemes vigyázni az értékeinkre, mert bár nálunk a közrend és a közbiztonság jó, de láthatják, előfordulnak bűnesetek is. Igaz, a tettesek nagyobbik részét felelősségre vonják, de mennyi bűn megelőzhető lett volna, ha jobban vigyázunk személyes tárgyainkra és a társadalmi tulajdonra.” S azzal, hogy a műsor fokozott elővigyázatosságra int, bizonyára legalább annyit használ, mint amikor a lakosságot a bűnözők felderítéséhez vonja be. Talán nem véletlen, hogy éppen most szóltam néhány „Kék fényes” gondolatról, hisz legutóbb egy rendkívüli kiadással jelentkezett a műsor. Ezúttal a nyugati országok bűnözéséről, az ottani rendőrség munkájáról láthattunk beszámolót, ám ezúttal is óhatatlanul a hazai helyzettel való összehasonlítás volt a vissza-visszatérő motívum. A londoni alvilágról, az olasz terrorizmusról, a nyugatnémet bankrablásokról, vagy a francia kábítószercsempészekről szóló filmeket látva elmondhattuk, hogy bár a mások keservei nem vigasztalnak saját bajainkban, de valós a kép, amikor a Kék fény adásaiból optimizmus is árad. (Andódy)
