Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-16 / 270. szám

O 1978. november 16., csütörtök Tegnap, délután két órakor a Munkácsy Mihály Múzeumban Verő Gábor, a Kulturális Mi­nisztérium képzőművészeti főosztályának főosztályvezető-helyettese nyitotta meg Az írógép tegnap és ma című technika-történeti kiállítást. Az Országos Műszaki Múzeum és a kassai Technikai Múzeum közös kiállítása december 10-ig látható Békéscsabán ! Fotó: Gál Edit II falusi élet múltja kiállításon Kétszázéves szőlőprések, taposókádak, venyige lehúzó szerszámok, gyökérszedő ka­pák és a régi falusi élet egyéb munkaeszközei látha­tók azon a kiállításon, me­lyet szerdán nyitottak meg a Békés megyei Szabadkígyó­son, a műemlék jellegű, volt Weincheim-kastély díszter­mében. A primitív földművelő eszközök százhúsz darabos bemutatóján régi faekéket, fakeretes kultivátorokat, fo­gas-boronákat, és a múlt szegényes háztartási beren­dezéseit is láthatják az ér­deklődők, november 26-ig. A régi időket érzékeltető kiállítást Timkó Béla, a sza- badkígyósi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkás- képző Iskola igazgatója nyi­totta meg. Hivatásos előadóművészek fesztiválja Győrben Tanács vb-Slésrál jelentjük: Ezekben a napokban szá­moltak be sajtótájékoztatón Budapesten a rendező szer­vek képviselői (A Kulturális Minisztérium, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Magyar Rádió és a Győr- Sopron megyei Tanács) az első hazai hivatásos vers­mondó fesztivál terveiről. Az önálló estek, verses irodalmi műsorok egyre népszerűbbek a közönség körében, s eddig mégsem volt a műfajnak se­regszemléje nálunk. Novem­ber 24-, 25-én este a győri Kisfaludy Színházban kerül sor a Radnóti Miklós előadó­művész fesztiválra, ahol a 120 jelentkező közül 70-nél több ismert és kevésbé is­mert nevű művész bemutat­kozását látják majd a né­zők. A cél az, hogy a hivatá­sos versmondókultúrát a sajtó, a rádió és a televízió közreműködésével megis­merje az ország közvélemé­nye. A fesztivál lényege nem versenyjellegében rejlik, ez az előadóművészek sereg­szemléje lesz, és a hagyo­mányteremtés a fő cél.' Az első napon Major Tamás, Verdes Tamás, Váradi Hédi, Bessenyei Ferenc, Bálint András, Marin Márta, s még sokan mások versmon­dása mellett Rapcsányi László interjúit is hallják majd a nézők Kazimir Ká­rollyal, Major Tamással és Garai Gáborral. A műsor második részében mondja el Radnóti: A félelmetes angyal című versét színházunk mű­vésze, Kárpáti Tibor. A Magyar Divat Intézet bemutatója Divatipari háttérrel; 170 összeállítás hazai vállalatok anyagaiból, számos, gyárban tervezett modellel — ez jel­lemzi a Magyar Divat Inté­zet sajtótájékoztatóval egy­bekötött szerdai divatbemu­tatóját, amely már 1979. ta- vaszára-nyarára adott előre­jelzést. A sajtótájékoztatón az in­tézet vezetői elmondották, hogy a ruházati ipar ezúttal még a korábbinál Is szoro­sabb kapcsolatban van az intézettel, velük gyakrabban konzultálva készül fel a Jö­vő szezonra. Színben, mintá­zatban és a konfekcionálás módjában is jobban követi a nemzetközi divatinformációk alapján rendelkezésre bocsá­tott divatprognózisokat. A november 25-én este be­mutatkozók közül néhány név: Berek Katalin, Zolnay Zsuzsa, Kohut Magda, Jan- csó Adrienne és Keres Emil. A fesztivál nem verseny, bár a legjobb teljesítménye­ket nívódíjjal jutalmazzák. A versmondók 24-én Sop­ronban, 25-én pedig Kapu- várott is fellépnek. A ren­dezvényre, ezúttal még csak vendégként, a szomszédos szocialista országokból is ér­keznek előadóművészek. A tervek szerint jövőre Szolnokon rendezik a hivatá­sos előadóművészek követke­ző fesztiválját. Az építő- és építőanyag­ipar gazdasági feladatainak teljesítéséhez nyújtott érté­kes hozzájárulás az Alkotó Ifjúság 1978. évi építőipari pályázat eredménye — álla­pította meg Szabó János építésügyi és városfejlesztési államtitkár, amikor szerdán a metróklubban a pályázat eredményhirdetésével egy időben megnyitotta a díja­zott alkotások kiállítását. Ezúttal a tavalyinál jóval több fiatal bizonyította al­kotóerejét, tudását ezen a pályázaton, amelyre az egy évvel ezelőtti 176 helyett, 196 javaslatot küldtek be a fiatalok. Az ágazati pályázaton a kollektív alkotások közül el­ső díjat kapott az IPARTERV fiatal tervezői közössége, a balatonfűzfői 50 méteres fedett uszoda, a LAKÓTERV ifjú alkotói pedig a játékos sport- és ügyességi próbák újszerű eszközeivel berende­zett iskolaudvart tornapálya tervezéséért. Az egyéni al­kotások közül a Nagyka­nizsai Üveggyár olvasztóke­Az őszi betakarítási mun­kálatok során Békés megye területén is több tűzeset tör­tént — különösen a Sirokkó típusú szárítóberendezések­ben. A tűzeseteket a techno­lógiai szabályok megszegése okozta. A szárítandó termény az előírtnál szennyezettebb volt, nem gondoskodtak a megfelelő előtisztításról, vagy az előírtnál magasabb hőfo­kon üzemeltették a berende­zést. A legveszélyesebb mu­lasztás a berendezésben le­Táppénzes helyzet Békésen Tegnap, november 15-én ülést tartott a békési Városi Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga. Az ülésen több fontos napirendi pont között szere­pelt a táppénzes helyzet megjavításáról szóló kor­mányhatározat végrehajtása, és az ezzel kapcsolatos fel­adatok. Dr. Gelegonya Kata­lin, városi főorvos és dr. Horváth István rendelőinté­zeti vezető főorvos beszámo­lóikban elmondották, hogy mencéjének gazdaságosabb hőhasznosítására, valamint a középületépítő vállalatnál a légpárnás üvegszabászasztal elkészítésére kidolgozott ja­vaslat szerzői kaptak első dí­jat. A pályázat lezárása alkal­mából az építésügyi ágazat vállalatainak vezetői szer­dán ugyancsak a metróklub­ban konferencián értékelték az eddig lebonyolított Alko­tó Ifjúság pályázatok tapasz­talatait, és meghatározták a feladatokat is. Ma lenne hetvenéves az orosházi sokgyermekes sze- gényparasztszülők forradal­márrá, a munkásmozgalom megbecsült harcosává érett fia, osztályának puritán egy­szerűségű katonája, Birkás Imre. Küzdelmes életútjóröl harcos- és osztályos társai rakódó tűzveszélyes szemét­anyag takarításának elmara­dása volt. A Békés megyei tűzoltó­parancsnokság felhívja a betakarításban és szárítás­ban még érintett üzemek, gazdaságok vezetőinek fi­gyelmét, hogy tűzvédelmi szervezet útján, de szemé­lyesen is gondoskodjanak a még üzemelő szárítóberende­zések hatékonyabb és gyako­ribb tűzvédelmi ellenőrzésé­ről. korszerűbb lett a rendelők felszereltsége, kedvezőbb munkafeltételek alakultak ki. Ennek következtében ja­vult az orvosi ellátás színvo­nala. Míg 1977-ben csökkent a táppénzes napok száma Békésen, ez évben némi emelkedést mutat az előző évekhez viszonyítva. Az ez­zel kapcsolatos vizsgálat fényt derített, az okokra. Je­lentősen növelte a táppénzes napok számát a tavaszi in­fluenzajárvány, másrészt 1978-ban sokkal több idült, vagy leszázalékolt beteget kellett keresőképtelen állo­mányban tartani. Sajnos, az üzemek nem, vagy kevéssé élnek a rehabilitáció lehető­ségével. Hátrányt jelent az is, hogy a hiányzó orvosi állásokat csak helyettesíté­sekkel tudják betölteni. A táppénzes napok további emelkedésének megakadá­lyozására szükség van rend­szeres ellenőrzés bevezetésé­re, a hiányzó orvosi állások betöltésére. Fontos, hogy a nagyobb üzemekben hatha­tós intézkedéseket tegyenek a táppénzes állomány csök­kentése érdekében, és hasz­nálják ki fokozottabban a rehabilitáció lehetőségeit. emlékeznek, az ugyancsak orosházi Dumitrás Mihály (Darvas József bátyja), Jano- vics Imre és felesége, a mun­kásotthon gondnoka, a je­lenleg Szolnokon élő Czipel- le Istvánné és Kónya Lajos, aki csaknem fél évszázada tagja a pártnak, s aki kom­munistává nevelődésében köszönhet sokat Birkás Im­rének. Vass Henrik, a Párt- történeti Intézet igazgatója így írt róla: „Azok közé a pártmunkások közé tarto­zott, akiket a tömegek meg­értenek, akiknek munkája nyomán növekszik a párt te­kintélye, befolyása. Magánéletében és forra­dalmi munkájában ötvözte az emberek sorsa iránti együttérző érdeklődést és szeretetet a szocializmus ügyében. Jövőjébe vett meg- győződéses hittel.” A műsor szerkesztő-ripor­tere: Pálréti Ágoston. Kez­dési ideje 17 óra 25 perc a 222 m-es középhullámon. Értékelték az Alkotó Ifjúság épitéipari pályázat eredményét A tűzoltóság felhívása Birkás Imre emlékezete Előzetes a szolnoki rádióstúdió műsorából Másra mutogatók E z a történet már ne­gyedszázados is el­múlt. Néma döbbe­nettel hallgattam akkor, de ma is elfog a szorongás, ha rágondolok. Az történt, hogy egyik nyári estén ismerősöm kabátját elemelték a fogas­ról. Rendőrségi ügy lett be­lőle, számára meg majdnem személyes tragédia. „Azt hallottam... — indult el ugyanis a háta mögötti szóbeszéd egy idő után —, hogy valami kabátlopási ügybe keveredett. Még a rendőrség is...” és színezték, színezték az esetet a plety- kázók vérmérséklete szerint. Emberi tulajdonság, hogy ha olyat mondanák, amiben valami igazság van, és azt meggyőzően állítják, akkor az rendszerint hitelre talál. Ez esetben is így történt. Kör­nyezetében már mindenki beszélte „rendőrségi ügyét a kabátlopási históriával” és mindenki megrendült biza­lommal nézett rá. „Ki gon­dolta volna ezt róla?” — volt a legenyhébb megjegy­zés. Évek múlva derült csak fény a valós körülmények­re. Akkorra ugyanis már nem bírta tovább elviselni környezetének néma, nyo­masztó súlyát, és azt, hogy képességben, munkában nem különbek sorra-rendre meg­előzték. Végül is a vezetők­nél rákérdezett az okra és becsületükre legyen: meg is mondták neki. Így tisztázód­hatott minden. Kivédhető az ilyen és eh­hez hasonló eset? — újra és újra felmerül ez a kérdés azóta is bennem. A közelmúltban történt: hallottam valakiről, hogy idegösszeomlás szélén áll. „Már vitázni sem lehet ve­le. A legkisebb ellenvéle­ményre is képes sírva fa­kadni. A múltkor is...” és itt egy konkrét példa követ­kezett hely és idő megjelö­lésével. Aki ilyen állapotba kerül — logikus a következtetés mindenkinél, és lehet, hogy a mesélőnek ez is volt a célja — nem alkalmas mun­kájának elvégzésére. Ha pe­dig így van : szabadulni kell tőle valamilyen formában. Véletlen, hogy éppen ott voltam, ahol a példában em­lített vita és állítólagos sí­rás történt. Az igazság mindössze annyi az egész­ben, hogy vita tényleg volt. Ingerültebb hang is. De ki ne ütne meg ilyen hangot, ha valótlan állítással talál­kozik, s nem kap tisztessé­ges indoklást az állítás je­lenlevő szerzőjétől? Deköny- nyek? Nem is olyan fából faragták az illetőt. Újra az a kérdés támad fel az emberben : mit lehet tenni az ilyen rosszindulat­tal szemben? A minap az egyik or­szágos vállalat vezetője szen­vedélyesen ostorozta az új­ságokból is jól ismert gon­dokat, problémákat: a vál­lalatok elszaladtak a beru­házásokkal, nem csökkent megfelelő ütemben a gazda­ságtalan termékek gyártásá­nak aránya, súlyos gondok vannak a munkafegyelem­mel, a gazdasági vezetők nagy része nem népgazdasá­gi szinten gondolkodik. És sorolta, sorolta tréfásnak szánt kiszólásokkal fűszerez­ve több órán át — de csak a gondokat, a máshonnan vett példák tömegével. Aki tá­jékozatlanul hallgatta volna mindezt, biztos, hogy mentő­övért kiált a végén. De, amikor volt bátorság a jelenlevők között vissza is kérdezni : „mit tett saját ha­táskörében, hogy mindez másképpen legyen, milyen példát tudna erre mondani, hogy másutt is hasznát ve­hessék?” — igen-igen meg­hökkent és azonnal hangot váltott. Üresjárat ugyanis — ez is közismert, de még nem álta­lános gyakorlat — a szabá­lyozókkal, a hitelpolitikával, az alárendelt üzemek fegyel­mével, a számunkra nem kedvező világpiaci árak „be­gyűrűzésével”, és még sok más egyébbel magyarázkod­ni, amikor saját portánkon nem tesszük meg azt, amit lehet és kell. ^ „A szomszéd rétje mindig zöldebb, a szomszéd hibája mindig nagyobb” szemlélet éppen úgy káros, mint az előbbi „azt hallottam, hogy...” hátmögötti pusmo­gás. Gyomorrontás ellen van orvosság. Van-e gyógyszer ez ellen a becsületrontás el­len? Lehet-e tenni az .egyén és az ország ilyen pocskon­diázó! ellen? Le lehet-e fog­ni a kezüket azoknak, akik a hibáknál, problémáknál mindig másra: fölfelé vagy lefelé mutogatnak, attól füg­gően, hogy ők hol állnak? Alapvetően gyáva embe­rek — még ha határozott is a kiállásuk — akik e becsü­letrontást csinálják, akik mindig másra mutogatnak, amikor önmagukra is lehet­ne. Gyávák saját szénájukat rendbe tenni, s így akarják elterelni a figyelmet a ma­guk gyengeségéről, tehetet­lenségéről. Többségben sincsenek, csak a szavuk hallik erősebben, mert körülöttük még igen sokan némák. A néma em­ber pedig akaratlanul is cin­kosává lesz e felelőtlenül fröcskölőknek. A mi erkölcsi normánk humánus: a munka, s néma hangerő, a tudás és nem a „jólinformáltság” a mérce. De ma még ez az erkölcsi- ség buktatókon keresztül ér­vényesül. A buktatói gyak­ran mi vagyunk hallgatá­sunkkal, azzal, hogy nem szembesítünk állításokat té­nyekkel, nem szembesítünk embert az emberrel. Viszont később számon kérjük — nem is tudjuk, kitől —, hogy miént nem hat hiány­talanul már erkölcsi nor­mánk mindegyike? Nekünk és nem másoknak kell erkölcsi felfogásunkat és ennek gyakorlatát erősíte­nünk a pusmogókkal, ahan- goskodókkal, a bizalmatlan­ságot keltőkkel szemben. Sa­ját, jól felfogott egyéni ér­dekünk parancsa is ez, mert ma nekem, holnap neked esik, minit veszett kutya a gyanútlan járókelőnek. r E s nem utolsóként : adjunk még több megbecsülést azok­nak, akik elsősorban a sa­ját portájukon sepernek. A takarítás mindig porral jár, amit ilyenkor óhatatlanul felkavar az ember. Ne a por legyen a bírálat tárgya, ha­nem a szemét, ami az illető portáján meghúzza magát, amit nem háborgatnak, ne­hogy port kavarjon! Igen, több megbecsülést azoknak, akik nem a szomszéd hibá­ját öltik nyelvükre, vagy húzzák takarónak a saját hi­bájuk elfedésére. — g — B MÁV közleménye A MÁV békéscsabai kör­zeti üzemfőnöksége tájékoz­tatja az utazóközönséget hogy 1978. november 17., 20. és 21-én Békéscsaba—Mu­rony állomások között, no­vember 22-én Csárdaszállás— Mezőberény állomások kö­zött- a 6623. és 6622. sz. vo­natok közlekedését pálya­építési munkálatok miatt szüneteltetik. Az utasforgal­mat autóbuszokkal bonyolít­ják le. A fenti napokon a Békéscsabáról 13 óra 30 perckor induló, Budapest Keleti pályaudvarig közleke­dő 6603. sz. belföldi gyorsvo­nat helyett 14.25 órai indu­lással 6603/b. vonat közleke­dik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom