Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-21 / 68. szám

1918. március 21., kedd IgUilUkfcM Töretlen akaraterővel Megemlékezés a kitörés évfordulójáról . 1944. március 19-én Hitler fasiszta hordái Lengyelország Csehszlovákia, Jugoszlávia letiprása után megszállták Magyarországot is. Alapvető céljuk volt. hogy meggátol­ják az ország kiugrását a háborúból. A front közeledé­sével Magyarország hadásza­ti jelentősége megnőtt és ezért igyekeztek „megszilár­dítani” belső rendjét. Kímé­letlenül le akartak számolni azokkal az erőkkel, melyek a háborúból való kilépésért, a hitleri Németországgal va­ló szembefordulásért harcol­tak. A terror fokozódása el­A Békés megyei horgászok vasárnap, március 19-én tar­tották meg közgyűlésüket Nagy Jenőnek, a megyei in­téző bizottság elnökhelyette­sének vezetésével. A MO- HOSZ képviseletében Ud- vardi János főelőadó, a me­gyei tanács vb. igazgatási osztálya részéről Pető Attila volt jelen. Részt vett a ta­nácskozáson Csorna Antal, a gyomai halászati szövetkezet elnöke is. A küldöttközgyűlésen Gu­lyás György titkár a leg­utóbbi közgyűlés óta végzett munkáról. Szulimán Ákos a gazdálkodásról, Paraizs End­re horgászmester a tavalyi fogási eredményékről adott számot. Győri János, az el­lenőrző bizottság elnöke az ellenőrzés tapasztalatairól szólott. Megválasztotta a közgyűlés az április 16-án sorra kerülő MOHOSZ kül­döttközgyűlésre delegáltakat is: Gombkötő Jánost (Oros­házi Kinizsi HE), Tóth Im­rét (Mezőberényi HE), Győri Jánost (IB ellenőrző bizott­ság), Szendrei Jánost (Gyo­mai HR) ; pótküldötteknek pedig id. Budai Gábort (Kö- röstarcsai HE) és Nemes Lászlót (Békéscsaba, Tégla­gyári HE). Nincs lehetőségünk a tar­talmas és aktív küldöttköz­gyűlés részletes ismertetésé­re. Számos felvetődött témá­ra '— erre igény is mutat­kozik — a későbbiekben al­kalomszerűen visszatérünk. Most csak néhány fontosabb megállapításról szólunk. Értékelte a küldöttközgyű­lés többek között az okta­tást. Megállapította, hogy az egyesületek a téli időszakot megfelelően használták fel erre. Különösen a szarvasi, gyulai, orosházi, mezőberé­nyi, köröstarcsai egyesületek jeleskedtek. Megtörténték az előkészületek. a horgász­lenére azonban a párt ille­gális szervei legálissá igye­keztek változtatni az antifa­siszta frontot, egységbe tö­möríteni a demokratikus, ha­ladó erőket. A nácizmus ellen fegyver­rel is szembeszállni szándé­kozó harcosok tekintélyes része azonban ekkor már az ország börtöneiben volt. Az a csoport, amelyik a sátoral­jaújhelyi börtönt töltötte meg jugoszláv, szlovák, ro­mán nemzetiségű elvtársai­val együtt (kik partizán, vagy más illegális tevékeny­ségükért kerültek oda), még alapismereti beszámolókra. A kapott tananyag színvonalát gyengének minősítették és még megkésve is érkezett. Hegedűs László a vitában azt hangsúlyozta, hogy a horgá­szok jelentős tábora még mindig lebecsüli a szakmai továbbképzést, nem érdek­lődnek, mert nem is tudják, hogy mennyivel lehetne job­ban horgászniuk. Szákmai bemutatókkal, versenyekkel kellene ezen változtatni. Tóth Imre arról szólt, hogy ők Mezőberényben kötelezővé tették minden horgász szá­mára a szákmai ismeretékből történő beszámolást. Paczali Ferenc a türelmes meggyőző munka szükségessége mellett tört lándzsát mert figyelem­mel kell lenni az emberek egyéb irányú nagy elfoglalt­ságára is; tehát nem a kö­zömbösségben keresendő mindig az ok. Elismeréssel nyugtázta a közgyűlés a haltelepítést. Se­bó György a differenciált, a környezetet jobban figyelem­be vevő munkára hívta fel a figyelmet. Kérték, hogy az egyesületek is kapjanak érte­sítést a telepítés időpontjá­ról. Paraizs Endre horgász- mester a fogási naplók pon­tosabb vezetését szorgalmaz­ta. Megállapította, hogy a tavalyi halfogás egy hor­gászra jutó mennyisége alat­ta maradt az előző évinek, 17,7 kilogramm. Ennek oka a rapszodikus időjárásban, vízmozgásban és egyéb kö­rülményekben keresendő. Csorna Antal, a Gyomai Halászati Szövetkezet elnöke egyre erősödőnek ítélte a horgászok és halászok együtt­működését. Az előző évek megalapozták a kettős ér­dek realizálódását, neveze­tesen a halhústermelést és a szabad idő jó eltöltését. A múlté már az az idő — mondotta»— amikor a ha­lász és a horgász ellenfelet 1943-ban készült fel a fasiz­mus elleni fegyveres harcra. Akcióik megkezdése előtt letartóztatták a csoportot a VKF kémelhárító osztályá­nak pribékjei. 241 illegális harcost állíttattak katonai bí­róság elé, két vezetőt halálra ítéltek, a többiek 2—15 évig terjedő fegyházbüntetést kaptak. 13 pisztolyt, 12 is­métlőpisztolyt, egy automa­tát, kézigránátokat, tekinté­lyes mennyiségű robbanó­anyagot, öt sokszorosítógé­pet stb. foglaltak le a cso­port tagjainál. S a fegyverek mégis elsül­te^ a fasiszták ellen. 1944. március 22-én, a megszállást követő napokban a fegyház szerb, magyar, szlovák, ro­mán foglyai fegyveres kitörést kíséreltek meg, hogy a felvi­déki partizánosztagokhoz juthassanak. Lefegyverezték az őrséget és kiröhantak a fegyházból. Akciójuk azon­ban véres kudarcba fulladt. A Sátoraljaújhelyen átvonuló német egységek, karöltve a magyar fegyveres erőkkel, tarackokkal lőtték vonulásuk útját és megakadályozták a kitörés sikerét. Hetvenhárom halottja lett az akciónak, s szervezőit halálra ítélte a rögtönítélő bíróság. Híre azonban eljutott az ország minden részébe és buzdította a fasizmus elleni harcot. A kitörés napjának emlé­kére Sátoraljaújhely városi tanácsa partizánszobrot emeltetett és márvány em­léktáblát helyezett el a fegy­ház falán. Azóta minden év­ben leróják ott kegyeletüket a fasizmus elleni harcban el­esettek emlékére a volt bör­töntársak és a város polgá­rai. Varga Dezső látott egymásban. Hangsú­lyozottan szólt a környezet­és vízvédelem fontosságáról. A halfogás csökkenésének gyakran a vízszennyeződés az öka és ezt számos példával igazolta. Lényeges feladat­nak tartotta az ellenőrzés fokozását. Bírálta —és ehhez többen csatlakoztak — a ta­nácsi szakigazgatási szerve­ket, amiért félvállról kezelik a halászattal, horgászattal kapcsolatos szabálysértése­ket. Udvardi János ismertette a közgyűléssel, hogy az utób­bi években a horgászok tá­bora rohamosan megnőtt. 1973-ban még csak 93 ezer horgász volt, ma már csak­nem 180 ezer a számuk. Bé­kés megye a megyék között a harmadik helyen áll. Itt egy év alatt 16,4 százalékos volt a tagnövekedés. Elis­merte, hogy a közgyűlés jo­gosan bírálta, amikor szóvá tette,. hogy a halászati tör- • vény előkészítésébe az egyesületeket nem vonták be. A horgászcikkellátás az idén sem fogja a szükségleteket fedezni a jelentős import el­lenére sem — közölte, s eh­hez megértést kért. Nagy Jenő elnökhelyettes az igen aktív és konstruk­tív küldöttközgyűlés vélemé­nyét tömören úgy összegez­hette, hogy az egyesületi életben dinamikus előreha­ladás tapasztalható, de ez nem ellentmondásoktól men­tes. Ez természetes, hiszen a munkára a sokszínűség jel­lemző, és mindez nem ereszthet egyszerre gyökeret. De jó irányú és ütemes fo­lyamat indult el. Ez kifeje­ződik az aktívabb egyesületi életben, a horgászfegyelem erősödésében, a jobb gazdál­kodásban, a halászati szö­vetkezettel való gyümölcsö­ző együttműködésben. — g — Amikor 1919 márciusában, a Tanácsköztársaság kikiál­tása utáni napokban tobor- zó bizottság érkezett Tót­komlósra, Hirka János az elsők között jelentkezett a Vörös Hadseregbe. Bár ti­zenkilenc évesen nem sokat tudott a világ dolgairól, az élet nyomorúságát azonban ismerte. Munkaképes fia­talember létére nem jutott többre neki, csak foltos ruhára, húst még sátoros- ünnepeken is csak ritkán evett, legfeljebb kukorica­kásából és babból lakhatott néha jól. Ráadásul a maga­fajta szegényt' szinte em­berszámba sem vették. A sorsa elleni tiltakozás akkor kezdett benne éledni, amikor egy-két könyv elol­vasása után ráébredt arra, hogy sokak szegénységét egyesek gátlástalan gazda­godása okozza. A munká­sokból álló toborzó bizott­ság tagjai egy új világ meg­teremtésének a kilátásait körvonalazták előttük. Ám azért az új világért fegyvert kell fogniuk az elnyomot­taknak. Akik jelentkeztek, vele együtt először Békéscsabára kerültek. Innen Kötegyánba vonultak, hogy megállítsák a román királyi hadsereg támadását. A túlerő elől azonban vissza kellett vo­nulniuk. Szeghalmon, Túr- kevén, Szajolon át Szol­nokra jutottak és a Tisza jobb partján rendezkedtek be védelemre. Hirka János a 101. ezred II. zászlóalja 1. századának a katonája volt. Az ezredét hamarosan az északról tá­madó cseh intervenciós csa­patok megállítására az Ipoly folyóhoz irányították. Tudták mindnyájan, hogy a forradalom áhított győzel­me forog kockán, ezért nagy lelkesedéssel indultak harcba és több súlyos ütkö­zet után sikerült a túlerő­ben levő ellenséget egészen Eperjesig visszaszorítaniuk. Onnan az ezredet a Tiszá­hoz, Szolnok közelébe von­ták vissza ismét, ahonnan nemsokára nagy tüzérségi előkészítés után átkeltek a folyón és Fegyvernek irá­nyában támadtak. Július 20-tój 26-ig tartott az öl­döklő harc, közben a község többször gazdát cserélt. — Ott esett el az 1. szá­zadból egyebek közt két falumbeli, Bielik János és Ondrejkó János, Varga Pál A kisközségek jövője, la­kóinak életkörülményei az ország népességének majd egyötödét közvetlenül érin­tik. E témakörben az első nagy országos áttekintésre 1975-ben került sor, az el­múlt három év változásait, eredményeit pedig március 22-én a Zala megyei Lenti­ben teszik mérlegre. Az or­szágos fórum előtt S. Hege­dűs László, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titkára nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda mun­katársának. — A Minisztertanács, ami tapasztalatainkat is figye­lembe véve intézkedett há­rom évvel ezelőtt a kis lé­lekszámú településeken la­kók életkörülményeinek ja­vítására. A XI. pártkong­resszus határozata kimondta: a falusi és a tanyai életvi­szonyokat közelíteni kell a városiakhoz. Az olyasfajta elképzelések ugyanis, ami­lyen a községekben élők nagy tömegű beköltöztetése a városokba, nyilvánvalóan kivihetetlenek. Ezért a kis­községek fennmaradásával hosszú távon számolni kell, méghozzá az ezredfordulón is a maival nagyjából azo­nos számú településként. — Az elmúlt évek elem­zései, a gazdaságban és a társadalomban bekövetkezett változások módosították is­mereteinket. Mindenekelőtt abban, hogy a falvakkal nemcsak számolni kell, ha­■ X pedig, aki ma is köztünk él, súlyos fejsérülést szenve­dett — emlékszik vissza Hirka János. Budapesten ekkor már az ellenforradalmi erők kezd­tek. mozgolódni. A 101. ez­redet odarendelték, de a román intervenciós csapa­tok hamarosan megszállták a fővárost. Árulás miatt a Tanácsköztársaság elbukott, a Vörös Hadsereg katonáit lefegyverezték. Hirka Já­nos fogolyként először Maglódra, majd Cse­pelre került ingyenmunkára. Hamarosan több társával Szlovákiába szökött, de on­nan kitoloncolták őket. Egy ideig Miskolcon voltak fog­ságban, közben nyilvántar­tásba kerültek. — Egy év és két nap telt el, mire 25 társammal együtt újra visszajutottam Tótkomlósra — mondja Hirka János és folytatja: — Itt aztán naponta kellett je­lentkeznünk a csendőrségen és sokáig megfigyelés alatt álltunk. Még 1920-ban részesarató lett Zichy Aladámé puszta- szöllősi birtokán. A mun­kásmozgalomba 1922-ben kapcsolódott be, amikor a választásoknál szerepet vál­lalt a földmunkáspárt mel­lett. A szociáldemokrata párt 1929-ben alakult meg Tót­komlóson. Mint alapító ta­got, őt is beválasztották a végrehajtó bizottságba. A nem egyenesen szükség van rájuk. A kisebb települése­ken vagy környékükön meg­honosodott ipar, a mezőgaz­daság gyarapodása, az ipar­szerű termelési mód térhó­dítása közelebb hozta a fa­lusi életmódot a városihoz. Ma naponta emberek száz­ezreit szállítják az autóbu­szok és a vonatok a gyár­ipart övező településekről a nagy központokba. Az egy­kor elszigetelten élő falusi­ak fél-egy óra alatt eljut­nak a moziba, színházba, s a városi bevásárlás már nem jelent számukra ese­ményt. A televízió és rádió, az újság, a könyv ugyanúgy szórakozást nyújt legeldu­gottabb tanyákon, mint mondjuk Budapesten. — A kis lélekszámú tele­pülések mai arculata ön­magában is bizonyítékot je­lent az eddigi megállapítá­sok mellett. Az elmúlt évek­ben a kisközségekben is sorra épültek az új házak, megújultak a régiek, szinte kínálva a megállapítást: így „feleltek” az ott lakók a gaz­dasági és társadalmi fejlő­désre. Az országos tanácskozás tanulságait a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa és a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatala is összegezi, s az elemzést követően javasla­tokat készítünk az illetékes szerveknek — mondotta be­fejezésül S. Hegedűs László. kommunista párttal azonos elveket valló pártszervezetet azonban 1932-ben feloszlat­ták. Ehelyett pártsejteket hoztak létre, amelyek kere­tében szemináriumokat tar­tottak és könyveket, brosú­rákat juttattak el a pártta­gokhoz. A tevékenységet elősegítette a munkásotthon, melynek 1933-tól az alelnö- ke, 1939-től pedig az elnö­ke Hirka János volt. Amikor 1944 októberében a szovjet hadsereg felszaba­dította a községet, ő mind­járt a Komitét tagja lett. Szervezője és alapító tagja volt a november 14-én meg­alakult kommunista párt­nak. Elnöknek őt, titkárnak Boldoczki Jánost választot­ták meg. 1945 februárjá­ban a földigénylő, majd a Földosztó Bizottság elnöki tisztét is vállalta. Alapító tagja volt 1945-ben a föld­művesszövetkezetnek és a vadásztársaságnak, 1949-ben pedig a Viharsarok Tsz- nek. Ez utóbbinak később a brigádvezetője, 1962-ben pe­dig a nyugdíjasa lett. Sok évtizedes áldozatos munkájáért a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa a Szocialista Hazáért Ér­demrenddel, a Tanácsköz­társasági Emlékéremmel és a Felszabadulási Emlék­éremmel tüntette ki. Ma, 78 évesen is tevékeny szerepet tölt be Tótkomlós életében. A HNF községi bizottság tagja és a taka­rékszövetkezet igazgatósági tagja. A községi rendezvé­nyekre rendszeresen meg­hívják. Otthon nagyon sze­ret kertészkedni. Szép gyü­mölcsösét sokan megcsodál­ják. Felesége egész életében hű segítőtársa volt. Nemrég, a házasságuk 50. évforduló­jának ünnepségén Marko- vits Mihály, a községi párt- bizottság titkára meleg sza­vakkal köszöntötte az idős házaspárt és egyebek közt a következőket mondta : „Önök mind a ketten oda­adással harcoltak ezért a társadalomért. Sok nehéz évet éltek át, de közös erő­vel, egymás iránti szerete- tükkel leküzdötték a gon­dokat, megpróbáltatásokat. Az utókor mindkettőjük iránt hálás marad, mert tö­retlen akaraterővel küzdöt­tek valamennyiünk boldo­gabb jövőjéért.” Pásztor Béla Segély a sok- gyermekeseknek és egyedül állá nüknek Gyamán az utóbbi évek­ben tovább javultak a nők munkakörülményei. A mun­kahelyeken jelentős összege­ket biztosítanak szociális cé- lökra, a munkakörülmények javítására. A Viharsarok Termelőszövetkezet például 1 millió 144 ezer forintot költött az elmúlt évben ilyen célokra. A Gyoma— Endrőd és Vidéke ÁFÉSZ pedig 292 ezer forintot. Több helyen segítik a családi ház építési akciót, kölcsönt biz­tosítanak. ezenkívül a több- gyermekesek részére szociá­lis segélyt, illetve tanszer­vásárlási segélyt adnak. A nagy családosokat előnyben részesítik az üdültetésnél, a több műszakos munkahelyen pedig műszakkedvezményt nyújtanak számukra. A tanács ezenkívül a nagy­községben 6 családnak nyújt rendszeres nevelési segélyt, 22 család 50 kiskorú gyerme­ke után téríti a napközi dí­jat, 27 gyermek kap ruházati segélyt, 15 pedig tanszer­segélyt. Jelenleg 443 gyermek kap óvodai ellátást, ami az óvo­dás korú gyermekek 70,6 szá­zaléka. Megyei horgászközgyűlés Tartalmas egyesületi élet, erüsüdü horgászfegyelem Országos tanácskozás a kisközségek jovojerol

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom