Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-23 / 46. szám
KÖRÖSTÁJ £ 0 LIU RAL13 MELLfiKLEI 9tSzép és főfséges szírt észét,.,m Százhuszonöt éve született Jászai Mari pesrce^bt9 még9g valami csodálatos történik vele, amikor odakuporodik a falusi küszöbre. Olvasni tanul, g egyszer örömmel kiáltja a nagyvilágba; — Tudok olvasni! Tudok olvasni! & Meldetet!«® Élek*» As tonént ffltem visza (Íróasztalomhoz. Óvatosan tettem helyére egy felbecsülhetetlen értékű hanglemezt, mélyről Jászai Mari hangja szólt évtizedek távolából hozzám. Októberben lesz negyvenkilenc esztendeje, hogy őrökre elbúcsúzott a színpadtól, az élettől. A Komárom megyei Ászáron született 1850. február huszonnegyedikén. „1950-ben voltam kénytelen megérkezni alföldre — írta ő maga —, ebben a zord formában, mely én vagyok. Haragban nemzettek. Szerencsétlenségek és országos csapások idején érlelt meg az anyám, a túlságosan érző szíve alatt: 1849—50-ben, a szabadság- harc leverésekor hordott magában. Ott éltem már benne, mikor a menekülők hírül hozták a világosi katasztrófát. Ott rázott meg a sírása, mikor a szent Tizenhárom kivégaé- értesült” Szánalomra méltó, gyötrelmes, ínséges volt Jászai Mari gyermekkora. Anyja korán elhalt és nyolc árvát hagyott maga után. Apja, a hatalmas szál ácslegény, különös egy ember volt. Hajnaltól éjfélig dolgozott nyolc kis gyermekére, de a legkisebb ok miatt vizes kötéllel verte mez telen hátukat. A rideg szívű mostoha, aki az édesanya halála után beköltözött az ácslegény házába, csak jobban szította a hirtelen haragú ember kirobbanó düheit gyermekeivel szemben. Jászai Mari már ötéves korában elkerült a szülői háztól; szolgáló, pesztonka lett belőle, aki úri gyermekek csizmácskáit pu- colgatta; szennyes szalmán hál, éjfélkor fölkeltik a másnapi nagymosás miatt, patkányok rémít- getik, belemarnak hosszú hajába is. Az osztrák—porosz háború idején, 1866-ban egy markotányos cselédje. Piszkos istállókban, katonai táborokban, az út sarában alszik. Kőnigrata után, a visszavonuláskor önfeláldozásával sebesültek százait menti meg. Kap is ezért „háromszáz forintokat’’ Becsben, s szélnek eresztik. Jászai Mart az első nagy summából ruhákat vesz, kiöltözködik, s most már visszavonhatatlanul a színpad felé sodródik. Székesfehérvárott Hubai Gusztáv vándortársulatához kerül; A peleskei nótárius egyik némaszerepében lép fel először. Tizenhét esztendős ekkor. Csakhamar Budára érkezik; már húsz forint a havi fizetése Bényei társulatánál. Még mindig sokat éhezik, padláson lakik, krumplin és az utcán fölszedegetett sajthéjon él. Az ünnepelt komikus, Kassai Vidor veszi pártfogásába. Feleségül megy Kassaihoz, együtt szerződnek Kolozsvárra, 1869-beni Útja itt már gyorsan emelkedik, híre eljut Budapestre. 1872-ben a Nemzeti Színházhoz hívják. Maga az intendáns utazik érte Kolozsvárra, hogy rábeszélje a szerződésre, amely országos dicsőséget jriaaticti Majd Győrben, egy űri ház cselédkéje. A család üveges folyosója tele van magyar írók és művészek arcképeivel. Maga Jászai Mari írja: „Hogyan történt, ki tudja, de megszólalt bennem az ősi színészete zt ön. Az úri gyerekek kitalálták, hogy ha egy képre rámutatnak és azt mondják: Nézd, Mari, ez meghalt!' hát én rögtön egy sirató jelenetet játszottam el a kép alatt, téptem a hajam és patakzott a könnyem. A többi gyerek is bőgött, amíg csak valaki közbe nem szólt és egy másik képre mutatott: ’No, se sírj. Mari, nézd csak, ez még él!’ Erre rögtön átcsaptam a legnagyobb örömbe, ugráltam, táncoltam és csakhamar velem táncolt és ujjongott az egész gyerekhad. Elektrát játszottam tízéves koromban! És a színháznak ekkor még csak a hírét sem hallottam!" Kiállításról, amely az emberi építi Békés megyei pedagógus-képzőművészek tárlata Gyulán Az első mondatokban ünneprontónak kell lenni. Hiába változatos és gazdag anyagú egy kiállítás, ha azt a rendezők bezsúfolják pár szűk, a természetes világítástól megfosztott termecskébe. Még akkor is, ha a két termecske megyénk egyik legszebb, legrégibb műemlékében, a gyulai várban van. Mert többet megérdemelt volna a Békés megyei pedagógusok idei évi gyűjteményes képzőművészeti kiállítása! Az első kellemes impresszió a grafikák, festmények sugározta szándék nemessége. Legnagyobb részben falun, kisebb településeken élnek az alkotók, a napi nevelő, tanító, oktató; embert építő csodár latos munkájuk mellett vállalkoznak e szép barátságra a vászonnal, az ecsettel, a tollal. És ebben van a kiteljesedés ígérete is: mely nemcsak az alkotót, hanem környezetét is gazdagítja. Oiy sokat beszélünk a művészeti-esztétikai nevelésről: s ím, itt a példa! A kiállítók közül többen képzőművészeti szakköröket vezetnek. Szakköröket, amelyekkel! a milljom-éknény szertesugározhat. Aki megnézi a várbeli tárlatot —‘ a székre rakott (!) vendégkönyv tanúsága szerint nemcsak gyulaiak —, ne várjon kiemelkedően egységes képzőművészetet. Legalább száz esztendő minden áramlatának közvetett vagy közvetlen hatása benne van a kepek hangulatában; formájában és tartalmában. Hevesi Ferenc furcsán szép, naturalista csendélete éppúgy igaz vissza tükrözés, mint Kovács Ilona formabontó struktúrái, Zsáky Istvánná geometrikus városképe. A pedagógus-képzőművészek félszáz grafikája, festménye tehát érdekes, és mindenképpen figyelemre méltó keresztmetszetet ad világunkról. A környezőről a bennünk megfogalmazódéról, az azon nal elfogadhatóról vagy a vitathatóról. I, három héttel ezelőtti megnyitón dr. Gá cser József, a, megyei tanács művelődés • ügyi osztályának vezetője Várkonyi Já nosnak, Szabó Juliannának, Romvái: Etelkának és Pirer Gyulának jutalmakat nyújtott át Mint ahogyan azt akko • is elmondták, a jutalom elsősorban nén i az értékmérést, a rangsorolást mutatja. Mégis négyüknek munkája fejezi ki legjobban a tárlat lényegét s végeredmény ben az eltelt harminc szabad év sokszí nűen változatos, gyarapodó történetét a művészet megfogalmazásában. 4 Várkonyi János Kopernikusz-», a Most tél van és csend és hó és halál' cí mű téli tája, a mesék tisztaságával szőlő Hegyoldal-a egy, bár átfogalmazott, még is mindannyiunk számára ismerős világ csodáit tárja fel. Szabó Julianna még ke vésbé ismert alkotó, fiatalsága szinte ellenkezik tájképeinek a messzetekintő távolságokat megragadó fenségével, a kék árnyalatainak mesteri alkalmazásával, a komponálásbell tudással. Romvári Etelka kedves témája a népművészet, a gyulai tárlaton is az ezt ábrázoló, már-má • profánul egyszerű, mégis nemes képeit láthatjuk. Pirer Gyula az impressziók világának festője, melegséggel, bájjal veti vászonra, papírra tájait. A grafikai munkák közül Vollmuth Frigyes három tus- rajzát kell kiemelni, humanista sugárzásuk kétségtelen. Szép kiállítás, ha zsúfolt is: pedagógusaink tehetségét és a jövő gazdag ígéretét hordozza képein. 5Se®esS HJunM 1872. április 3-án lépett először a Nemzeti Színház színpadára; ettől az időtől kezdve egészen haláláig ő a legnagyobb színészegyénisége az ország első színpadának. És a szerepei ? Felsorolásuk szinte egyenlő a lehetetlennel. De ha rövidre fogjuk, ide kell írni, hogy ő volt az első Éva Az ember tragédiájában, Gertrudis királynő a Bánk bánban, volt Elektra, Phaedra, Lady Macbeth, Erzsébet királynő a Stuart Máriában, Medea, Kleopatra. Megöregedve, örömét lelte a komikus epizódszerepekben. Ekkor Jáissottsi el a Rómeó 'és Júliában a dajkát, Sardou A boszorkány című drámájában egy öreg asszonyi szörnyeteget, méregkeverő varázslónőt. Jászai Mari nemcsak korának első színésznője, hanem kiváló versmondó is volt. A pódiumon is hatalmas egyéniség. Irt könyveket és cikkeket is. Ha nem színésznő, nagy író lett volna belőle. A színészetről így vallott egyik könyvében: „Szép és fölséges színészet, amely megengeded nekünk, hogy mindig a széppel foglalkozzunk, hogy a remekműveket * mi ajkunk közvetítse és a nagy költők Prométheusz! lángjánál melegedjünk és fényesked'jünk — én hódolattal, alázattal. hálával szeretlek és büszke vagyok a színész névre!" Százhuszonöt esztendővel ezelőtt született. S nem hunyt el 1926. október 5- én. Élete egy színész- zseni fellobbanása, szárnyalása a halhatatlanság felé. .Él, hiszen féltve őrzött hangját, lélegzetvételét az imént hallottam. És most, amikor befejezem e sorok írását, becsukom az írógépet Még egyszer előveszem Jászr i Mari-hanglemezemet hogy halljam ót. A feiejthetet- lcnt Kévése Tiber
