Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-02 / 51. szám
Munkáscsaládok Szombat este Hudákéknál Hl MILYEN A SORSA, HOGYAN El, EGY MUNKÁSAI CSALÁD? TAGJAI MIKÉNT VÉ LÉKEDNEK A MUNKÁRÓL, A JELEN GONDJAIRÖ L, ÖRÖMEIRŐL, SA- JÄT ÉS GYERMEKEIK JÖVÖJÉ ROL, DOLGOS ÉLEW tűkről? A Hudák név .^márka” a békéscsabai Kner Nyomdában. A négytagú család mindegyike ebben az üzemben dolgozik, ki hosszabb, ki rövidebb ideje, de egy biztos: becsülettel. Az ötvenhárom éves családfő géplakatos. A tmk-műhelyben csoportvezető. Az ötvenkét éves feleség bér- számfejtő, a huszonnégy éves Mária kalkulátor és a huszonkét éves Márta formaikészítő szakmunkás. Ezüst hajú, vékony ember Hudák József. Kondoroson született. Tizenhárom éves korában lett inas az édesapja mellett. Közel negyven év telt él azóta. Teli munkával, kitartással, küzdelemmel, reményekkel és örömökkel. Huszonegy éve, hogy Csabán laknak, a Garai utca 3- ban. Szombat este van. A szépen, ízlésesen berendezett nappaliban beszélgetünk. Az édesapa hátradől a kényelmes karosszékben, kezét az ölébe ejti és látom rajta, hogy megtelik emlékekkel. — Gyermekkor? Talán nem is volt nekem gyermekkorom. Hamar szerszámot adtak a kezembe. öten voltunk testvérek és az édesapám örült, hogy éppen ( mellette tanulhatok ki egy nagyon Tégi szakmát. A kondorosi malomban ismertem meg a gépek világát. Néha még most is érzem a liszt édeskés ízét a számban és a gépek csattogó robaját a fülemben. Sóhajt. A gyermekkor mezőinek, az embernevelő tájnak küld ilyen sóhajtást a hazaérkező. — Mire legény lettem — folytatja —, úgy kellett dolgoznom, hogy folt ne essék a becsületemen. Aztán újabb megpróbáltatás. A háború. Negyvenegyben vonultam be katonának. Frontszolgálat, sebesülés, kórház, majd fogság, ezek voltak akkori életem állomásai. Az egészből talán annyi „hasznom” lett, hogy a fogságban megtanultam esztergálni. — Es azután? — Amikor hazajöttem, egy éven belül megnősültem. Az első kislányt két év múlva követte a másik, és az volt minden vágyunk, hogy lakásunk legyen. ötvenegyben jelentkeztem a csabai forgácsolóba munkára. Akkoriban az volt a szokás, hogy munkával vizsgáztattak mindenkit. Mivel lakatosra nem volt szükségük, egy esztergagép mellé állítottak. Egy óra múlva elkészültem a feladattal. A legmagasabb órabérrel azonnal alkalmaztak. Még huszonhárom év után is csillog a szeme, ha erről beszél. — Nehéz időik voltak ezek __ v eszi át a szót az édesanya. — A férjem kerékpárral járt be dol- gozni. Naponta ötven kilométert biciklizett Kondoros és Csaba ■között. Képzelheti... De azt szokták mondani: rossz után jön a jó. Két év múlva megkaptuk ezt a lakást és valamelyest révbe jutottunk. — Itt ül a férjével szemben, nagyon kedves, mosolygós asszony. Eredeti foglalkozása tanítónő. De már nagyon régein nem tanít. Az orvos tanácsára nyugalmasabb munkát kellett keresni. Tizenegy évig az ! ÁFÉSZ-nél dolgozott, öt éve, hogy követte férjét a nyomdába. Azt mondja, nagyon jó az, hogy mindannyian egy helyen dolgoz- I nak. Szinte fájna, ha valamelyi- j kőüknek el kellene szakadnia az üzemtől. Mária megjelenése halk, szerény. Az arca tűnődő, s finoman lágy. Hosszú, barna haja van. Sötét szemöldöke élesen ugrik ki a halvány arc fehér udvarából. A hangjában visszafojtott csönd van. — Apu nagyon jő nevelő — mondja. — Sok történetet mesél a fiatalokról. Szereti őket. Közvetlenek, fiatalok, vidámak... mint apu — teszi hozzá huncut mosollyal. — Az ember csak fiatalok között lehet fiatal — vágja rá a családfő. — Sok évig voltam oktató a szakmunkásképzőben, úgy ismerem őket, mint a tenyeremet. Sose kérdeztem tőlük, jó oktatónak tartanak-e. De egy biztos. A szakmát megszerettettem velük. Cigarettára gyújt, a fodrozó I füstöt nézi. i A szemét figyelem. Alkotó- j vágy, a munka iránti szüntelen szomjúság él s lángol benne. Világéletében csak a munka érdekelte. Sokszoros újító. Amikor a kitüntetéseit előszedi és elébem rakja, alig győzöm ösz- szeszámolni. Négyszeres Kiváló Dolgozó, háromszor kapott miniszteri kitüntetést és 1968. április 4-én a kormány is elismerte munkáját: a Munkaérdemrend bronz fokozatát kapta. 1962 óta tagja a pártnak. Két éve csoportvezető, tizenöt ember dolgozik a keze alatt. — Nem nehéz emberekkel bánni? — szaporítom a kérdést. — Nézze, tizenhatodik éve dolgozom a nyomdában. Átéltem az összes rekonstrukciókat Kö- zép-Európa egyik legmodernebb nyomdája lettünk. Hatvanki- lencben kiküldtek Svájcba, hogy az új mélynyom ógépek szerelését tanulmányozzam. Még ma is, ha éjjel kettőkor feltöltenek, szó nélkül megyék és megcsinálom a gépet. Hiába is mondanám, hogy könnyű, úgysem hinné el. De ez bizalom kérdése is. Ezt a bizalmat meg kell szerezni, szakmai tudással, erkölcsi tisztasággal, emberséggel. Ha ezt nem vállalja valaki, mi értelme van az életének? — És a saját élete? Szelíden rám néz. — Elégedett vagyok. Elsősorban azért, mert az életem, a sorsom folytatása a gyermekeim. És ők megtalálták a helyüket. * * * Most megsűrűsödik a csend. Végül Mária szólal meg: — Az édesapám egy dologra tette fel az életét, hogy nevünk jó legyen. Nagyon sokat gondoltam erre, amikor Budapesten a Kereskedelmi és Vendéglátó- ipari Főiskolán tanultam. Közben a húgom is tanult. Ö itthon az RFG-ben, a 4+2-es nyomdai tagozaton végzett. — Márta már több mint egy éve, hogy férjhez ment, kiröppent a családi fészekből — folytatja a feleség — és szeme anyagi számadással telik meg. — új -házrészt építettek az anyósáék- nál a Vörösmarty utcában. Most kisbabát várnak, nagy-nagy izgalommal... • * • Hudák Józsefnek húsz forint az órabére és erre kap még 15 százalék csoportvezetői pótlékot. A felesége 2 200, a lányuk pedig 1800 forintot keres. Netnrégiben látták el a lakást központi fűtéssel, tavaszra pedig a lakás festését és a ház tatarozását tervezik. Otthonülő emberek. Többnyire a televíziót nézik. Napilapokat és képeslapokat járatnak. — És Mária? — Szeret olvasni, néha moziba megy és a húgáékhoz römiz- ni. És .pillanatnyilag egyetlen célja van: nyelveket tanulni és külkereskedelmi vonalon dolgozni tovább. Távolabbi terveim? Férjhez menni és gyerekeket nevelni, olyan szellemben és módszerekkel, ahogy bennünket neveltek a szüléink. Az apa és az anya pedig már: a nyugdíjra gondolnak, szeretnének világot látni, nagyon sokat, utazni. A tengerpartra, a hegyekbe, múzeumokba, mindenhová. * * » Elköszönök. A kapualjban még visszanézek a világos ablakok-! ra. Szombat este van. A lakásokból zamatos kávéillat és a televíziók halk moraja szűrődik ki. És arra gondolok: vajon hány ilyen munkáscsalád él szerte az országban? Egyszer jó lenne valamennyit meglátogatni. , Seress Sándor Korszerűbb mentőeszközök: rákuummatrac, lélegeztető ballon Az Országos Mentőszolgálatnál elkészült a tavalyi év mérlege. Errol és az idei tervekről tájékoztatta az MTI munkatársát dr. Bencze Béla főigazgató. Egyebek közt elmondta, hogy 1973-ban 119 502 esetben nyújtottak a helyszínen elsősegélyt a mentők. E tekintetben 1972-höz képest 10 százalékos a növekedés. — Növekvő arányt mutat a korszerű mentőeszközök használata — folytatta a főigazgató. — Ez vonatkozik a vákuummatracra, amely töréseknél a helyszínen, illetve szállítás közben lehetővé teszi egy-két perc alatt a gipszkeménységű rögzítést. Hasonló a helyzet a lélegeztető ballonnal. Ennek elsősorban az újraélesztésnél fontos a szerepe, vagy olyan súlyos légzési zavarnál, amikor a beteg saját légzése [ mé** nem tudja biztosítani a szervezet számára a szükséges oxigénmennyiségét. A kulturáltabb betegszállítás érdekében áttértek az egy-hord- ágyas mentőgépkocsik beszerzésére, mivel ezekben sokkal kényelmesebb az utazás. Húsz mentőautóban már EKG-vizsgá- lathoz szükséges berendezés is van, a múlt évben forgalomba állították az első két Mercedes típusú rohamkocsit, az idén újabb kettőt szereznek be ebből. Egyébként ma már a fővároson kívül kilenc megyében működik olyan korszerűen felszerelt rohamkocsi, amellyel kórházi ambulanciának megfelelő élet- , mentő ellátást tudnak a helyszí- | nen biztosítani. Ebben az esztendőben próbálják ki a rohamkocsikon azt az újraélesztési célra szolgáló készüléket, amely automatikusan végzi a külső szívmasszázst és egyben a beteg lélegeztetésére is alkalmas. — Másfél évtizedes múltra visszatekintő légi betegszállító csoportunknak jelenleg egy olyan korszerű gépe is van, amely bármilyen szükség-repülőtéren képes leszállni, illetve felemelkedni. A legutóbbi esztendőben továbbképzés keretében 73 szakápolóval gyarapodott kollektívánk, számuk országosan már megközelíti a 800-at. Huszonhárom dolgozót mentőtisztté képeztünk. Kétszáznyolcvan orvostanhallgató vett részt olyan tanfolyamon, ahol a sürgősségi betegellátásban szereztek jártasságot, 28 végzett orvos pedig szintén tanfolyamon sajátította el a sürgősségi ellátással kapcsolatos tudnivalókat — fejezte be tájékoztatóját dr. Bencze Béla. (MTI) Ipar lehetne, ha. érzem, hogy a szüless a tendő segéd- és kisegítő tsz-üzemágak fejlesztésében nem egységes a honosítok többségének véleménye, megítélése, állásfoglalása itt mindenki varrodát akar csinálni. Csanádapácán is ez van készülőben vagy talán már tető alá is hozták. Az asszonyok és lányok 5 forintos órabér mellett ülnek a gépek mellé és varrnak. A község vezetői ipart telepítenek, hogy a tsz-el^oen feleslegessé vált női munkaerőnek kereseti lehetőséget teremtsenek. Helyes és szép törekvés. Bizonyára lesz is mit varrni és lesznek is rá vállalkozók. A családnak is jól jön a napi 8 óra alatt megkeresett 40 forint. Tulajdonképpen ez a 40 forintos napi kereset foglalkoztat. Ahogyan megtudtam mi készül, egyszerűen nem tudok a dolgok felett napirendre térni. Megmondom őszintén, hogy mi_ ért. A koráibbi éveikben részt vettem a község néhány tsiz-ében, zárszámadási közgyűlésen. A tagság olykor keresetlen szavakkal bírálta a vezetőséget, mivel az egy tízórás munkanapra jutó kereset nem érte el a 90, illetve a 100 forintot. Ez éppen három éve volt! A mostani zárszámadások szerint az egy napra jutó kereset, annak rendje és módja szerint jóval meghaladja a 100 forintot. Ez örvendetes. A tsz-ben tehát egy 10 órás munkanap alatt évi átlagban már 100 forintnál is több kereset jut! A varrodában, ahol majd napi nyolc órát dolgoznak 40 forintot kapnak. A tsz-ben feleslegessé váltak az asszonyéi a leány-munkavállalók, mert a búzát és a kukoricát nélkülük is meg lehet termeszteni. A technikához értő férfiak min, dent megoldanak. De miért is váltak „feleslegesé” a szorgos női kezek? A munkaigényes ágazatok leépítéséért,’ amiben persze a közgazdasági ösztönzők is közrejátszottak. Nem is olyan régen, csak néhány éve az Üj Barázda Tsz a megye legtöbb szamócát termelő közössége volt. A K^ár- saság Tsz-ben a tönyhakertész- kedés virágzott. Mindezekből a kultúrákból az édes emléken túl mára nem sok maradt. És amit az ember egyáltalán nem ért: a tsz_tagok háztáji gazdaságában tengernyi a fóliaház, zöldségfélét hajtatnák. Mások a természeti adottságot korai burkonya termesztésére használják ki. A megyében ez a község adta egykor tömegével az első új burgonyát. Lehetne még sorolni, hogy az elmúlt években milyen ágazatok fejlesztését rekesztet- téík meg kizárólagosan szubjektív megítélés alapján. Amikor megjelent a párt Központi Bizottságának határozata a nőpolitikái és az ifjúsági munka jelentőségéről, fontosságáról, itt már sínen gurult a tsz-ben betöltött szerepük visszaszorítása. Ezért juthatott el a község vezetése a varroda létesítésének gondolatáig, az „egyetlen lehetséges megoldásig”. Egy kicsit — legalábbis úgy érzem — a szövetkezeti tagság is ezt így fogadta el. Nem tudom, mit szólnak majd a férjek, az apák és a fivérek, amikor a feleség, a leány, a testvér, a család asztalára teszj a havi keresetet, amely fele vagy egyharmada a tsz-ből származó jövedelemnek. Vajon ekkor elgondolkoznak' azon, hogy helyesen cselekedtek, amikor a nők szövetkezeten belüli igen jövedelmező foglalkoztatását levették a napirendről? Nem tudom, mennyire sikerült érzékeltetnem, hogy a végigjárásra választott út nem esik egybe a szövetkezeti tagság, a természeti adottság és a tsz- családok érdekével. Senki se értsen félre, nem a vidék iparosodása ellen szólok — különben ezt egy kis varrodával balgaság is lenne összekeverni —, ha nem a mezőgazdaságban már korábban feltárt termelési lehetőség kiaknázásáért, a népgazdaságnak oly fontos hűtőházi, konzervgyári nyers áruért, a lakosság friss zöldségellátásáért. A szamóca, a málna, a burgonya, a dinnye, a káposzta, a paprika, a sárgarépa, a petrezselyem, a paradicsompaprika és a paradicsom termesztése ennek á közsógnék korábban rap- got adott Miért mondanak erről le, miért nem tesznek újabjj erőfeszítést, hogy a közéletben kivívott szerepüket megőrizzék? Csanádapácán is ez lehetne a legjobb, a legjövedelmezőbb ipar. Az ilyen fejlesztésre lehetőség van, hiszen az évek óta negatívan ható bérnövekményadót módosítják, könnyítik, elviselhetőbbé teszik, amennyiben a tsz mepyvőzően igazolja, hogy a többletmunkát a munkaigényes ágazatok Vesztésére fordította, és ha ezt az éves termelési tervben meg is alapozza. A munkaigényes ágazatok fejlesztése elől tehát eltávolították a legnagyobb akadályt. A kérdés csupán az, hogy a tsz- ek vezetői Csanádapácán is és máshol is, látnak-e valamilyen fantáziát a varrodai 40, 50 forint és a tsz-beli 120 forintos napi kereset között! Ezért vállalják-e azt a plusz munkaszervezést, amellyel a közösségnek tartoznak. De ezt a kockázató: nemcsak a foglalkoztatásért szükséges vállra venni, hanem azért is, mert a búzánál és a kukoricánál hektáronként kétszerié, háromszorta, sőt négyszerié is nagyobb árbevételre tehetnek szert, g még egy valami: nem lényegtelen a termelési érték alakulása sem. A varrodai munka utál* csak a havi kereset, tehát a kifizetett munkabér marad a községben. A tsz-ben pedig a fellendített munkaigényes ágazat teljes árbevétele ott marad, melyből a képzett nyereség, a felhalmozási alapok egyik igen jelentős tényezőjévé, az ütemesebb előrelépés anyagi alapjává válhat. Ha pedig egy-egy közösségben szélesebbek az alapok, akkor több pénz jut az idős, járadékos nyugdíjas tagok támogatására, a nő- és az ifjúságpolitikai határozatok megvalósítására, a műszaki fejlesztésre, a szövetkezeti gazdálkodás vonzóbbá tételére. Sok minden kötelez erre, de különösen köteleznek azok az emberek, akiknek érdekében, javára születtek és közös összefogásunkkal megvalósulnak a párt- és kormány- határozatok. Dnpsi Károly A Gyulai’ Vasipari Szövetkezet Gyula, Dobozi út hegesztő szakmunkásokat keres felvételre. Vizsgával rendelkezők előnyben. Kiemelt fizetést biztosítunk. Továbbá 1 fő festő- és mázoló szakmunkást, valamint segédmunkásokat is keres felvételre. Jelentkezni lehet: Gyula, Dobozi út. 134523
