Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-06 / 234. szám
Harminc év® Koszorúzás a Batthyány« emlékmécsesnél 1943. október 6-án Hazánkban október hatodika nemcsak gyásznap, hanem jelkép is: az 1848—49-es forradalom és szabadságharc tizenhárom hős tábornokának kivégzésével ez a nap az önkényuralom brutalitását időző emlékezés napja lett, s egyben a német imperializmus veszélyeire figyelmeztető jelkép. Ezért 'volt nagy jelentőségű a politikai demonstráció, az első magyar független felelős kormány elnöke, Batthyány Lajos kivégzése helyén emelt örökmécsesnél, amelynek a második világháború éveiben először 1941- ben, majd 1943. október 6-án szolgált színhelyéül a kis belvárosi tér. A harminc évvel ezelőtti koszorúzást az tette különösen időszerűvé. hogy a német fasiszta hadsereg oldalán a Szovjetunióra törő Horthy-hadsereg fegyverei alaposan megcsorbultak : 1942—43 telén lejátszódott a dráma, a Don-kanyarban elpusztult a 2. magyar hadsereg; A náci hadi gépezet ennek ellenére újabb és újabb követeié-^ seket támasztott Magyarországgal szemben. „Idegen és vesztett ügyért vérzik, pusztul a magyar” — állapította meg 1943 áprilisában a KMP Központi Bizottságának programnyilatkozata, amely félreérthetetlenül kimondta: ha a hazaárulók tovább viszik a nemzetet a hitlerista háború útján, akkor még nagyobb áldozat és veszteség vár az országra. Magyar katonák újabb százezreit fogják halálba kergetni Hitlerért. Megszállás fenyegeti az országot, átvonuló terep és hadszíntér lesz Magyarország, amelyet a szövetségesek bombázni fognak, a tengelyseregek pedig kifosztanak.” A kommunisták ezért a független, szabad de; mokratikus Magyarország zászlaja alá hívtak „minden ipari és szellemi munkást, minden dolgozó parasztot, minden haladó polgárt”. A KFM nyilatkozata kertelés nélkül kinyilvánította: „A munkásosztályra vár az a történelmi feladat, hogy vezetője legyen a Magyarország függetlenségéért vívott harcnak”. Ilyen politikai légkörben került sor öntudatos budapesti ifjúmunkások diákok nagy figyelmet keltő demonstrációjára 1943. október 6-án a Batthyány- emiékmécsesnél. így váült a háborúval szembeforduló legöntu- datc.sabb erők nagy visszhangot keltett demonstrációjává az 1848—49-es magyar forradalom és szabadságharc hagyományainak kegyeletes felelevenítése, a bátor figyelmeztetés a német imperializmus fenyegető veszélyeire, még ha a koszorúzó lelkes fiatalok reménysége — az új Magyarország megszületése — csak jó másfél esztendő múltán és annyi szenvedés árán válhatott is valósággá. U. L. Az aradi vértanúk Az egykorú metszet a kivégzést ábrázolja. Színhelye az aradi vár külső sáncfala, amelynek tövében hátrakötözött kezű. ingujjas férfialak áll a kivégző osztag előtt. A lőporfüst eltakarja a férfi arcát, így nem lehet tudni, hogy az ismeretlen szerző kit akar ábrázolni az 1849. október hatodikén kivégzett magyar tábornokok közül. Feltételezhető, hogy ez a személytelenség szándékos, a művész ebben az egy vértanúban mind a tizenhármat láttatni kívánta. Azokat is, akik nem a kivégzőosztag fegyverei elé, ha_ nem a bitófa alá kényszerültek állni. A császári parancs, amelyet I. Ferenc József írt alá, tizenhárom magyar katonai vezető halálát rendelte el: Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen_ Westerburg Károly gróf, Nagysándor József, Pöítenberg Ernő, Török Ignác, Vécsey Károly gróf, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József tábornokét és Lázár Vilmos ezredesét. A kivégzés módját főbelövés- ben, illetőleg akasztásban határozta meg. Nem szerepelt ebben a parancsban az első magyar fe’elős kormány miniszterelnökének, Batthyány Lajosnak a neve, őt ugyanezen a napon a pesti Neugebäude kaszárnya udvarán végeztette ki a szabadságharcot leverő Habs_ burg-hatalom hóhéra, Haynau. Azóta Magyarországon minden évben gyásznap október hatodika. Csaknem egy és negyed évszázad múlt el, de elmúlhat még sokszor ennyi, az aradi vértanúkat mégsem felejti a nemzet emlékezete. Van beletörődő gyász, amelyet az eL telt esztendők elhalványítanak, az aradi tizenhárom emléke azonban ma is eleven és az marad az idők végezetéig. A később született és az ezután születendő nemzedékek egymásnak adják át a gyász szinte családias kötelességét azzal a gondolattal, hogy a szabadságharc vezetőinek mártíromsága nem volt hiábavaló. Haláluk jelképpé magasztosult a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a haladásért folytatott harcunkban. A vértanúk példája az önkény elleni kérlelhetetlen és bátor harcra ösztönöz. Örök ta_ nulsága, hogy a szabadság, a ; függetlenség, a haladásért ví_ ■ vott harc adott történelmi pil- j lanatokban azt követelheti a S nemzet fiaitól, hogy az életű- : két is legyenek készek feláldoz- ; ni a nép ügyéért. Az 1849-ben jj kivégzettek egy eltiport szabad. » ságharcot követő kegyetlen ! bosszúhadjáratnak estek áldoza- S túl. De a hóhérok számítása 5 nem vált be, nem is válhatott | be. mert az igazságtalanságban S fogant erőszak sohasem vezethet ■ tartós eredményre. Az 1849_es 5 vértanúk emléke csak megacé- ; lozta mindazok erejét és el- ; szántságát, akik vállalták a 5 harcot a szabadságért és függet- S lenségért 1919-ben, majd a két : világháború között nemzetünk ■ és népünk sorsának jobbá tété- ! léért. Mindenekelőtt a kommu- 5 nisták szálltak szembe a Hay- : naunál is kegyetlenebb elnyo- 5 mokkái országunk történetének ; legsötétebb időszakában. : Igaz, a szocialista Magyaror- S szágon a haladás és a nép jóléte : valamennyiünk mindennapos : cselekvésének célja, más szóval ; nemzeti, össznépi program. De ; a világ más részein még gyil- « kolhat az önkény, eltiporhatják : a haladás erőit, véres megtorlást : folytathatnak. : A durva önkény bárhol a vi- ; tágon csak átmenetileg győze- 5 delmeskedhet. Mert bár a hala- ; dás útját hősi halottak sírjai : szegélyezik — az ügy azonban : halhatatlan. Erre tanít az aradi ; vértanúk soha el nem halványu_ ; lő emléke is. amelyet akkor őr- jj zünk a leghívebben, ha min- ; dig és mindenütt kiállunk az m egyetemes emberi haladás, a | szabadság és a függetlenség : ügye mellett. Ä« l ' Diákok a konzervgyárban Napihír: „A Békéscsabai Konzervgyárban az idei őszön is több megyei középiskola vett részt a termelésben egy-egy héten át. Szeptember 24—30 között a csabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola 450 tanulója konzervipari előkészítő és kisegítő munkákat végzett.” Az elmúlt bét utolsó napjaiban látogattunk el a csabai élelmiszeripari gyáróriásba. Akkor készült ez a riport. Hatalmas betoncsamókok, ládahegyek, zúgó-sistergő tartály- és gépóriások között fehér kö- tényes lányok és fiúk. A Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola 17 osztályának közel 450 diákja négyféle munkát végez. Tizenöt osztály zöldpaprikát szeletel, egy osztály rekeszkészítést, egy másik pedig szárított hagymaszelet válogatást végez. A „rózsások” munkájával mind a tanárok, mind a Konzervgyár vezetői meg vannak elégedve. — Teljesítménybérben. napi hét órában dolgoznak a tanulók. S hogy jobban menjen a munka, versenyt is hirdettünk. Amelyik osztály a legtöbb paprikát szeleteli, külön díjazzuk. A hat legjobb osztály jutalmazására a Konzervgyár négyezer forintot ad. Ezenkívül az egyéni teljesítményt is premizálják. Már az első három nap eredményei is biztatók, a diákok 6 vagon paprikát szeleteltek fel, ami szeletben 421 mázsát nyom. Az átlag napi 10 láda szelet, ami 120—130 kilogrammot jelent. A legszorgalmasabb osztály a 1I/D., fejenként több mint 56 kilogrammot teljesítettek. A második a III./B., őket pedig a IV./E. osztály követi. Fegyelmezetten, szorgalmasan dolgoznak, ennek is köszönhető, hogy baleset még nem fordult elő. Természetesen a tanulók baleset- védelmi oktatásban is részesültek — kaptuk a tájékoztatást Koós Gézáné tanárnőtől, a munkák vezetőjétől. S mi a diákok véleménye? — Reggel, munkakezdéskor mindig fonnyadt paprikát kapunk. Azt mondják, ez is ösztönzés... L Tudom, csaknem őrültség, hogy ilyesmit cselekszem, de ha el nem oszlik belőlem ez a szörnyű feszültség, valóban megőrülök. Engem is elér Len- key János végzete. Ez pedig képtelenség. Ignatz Böhm, a várkórház főorvosa ép elmével köteles teljesíteni hivatását. Hasztalan látja, hogy ami körülötte zajlik az maga a módszeres téboly, mégis úgy kell tennie, mintha szotalan helyesléssel venné tudomásul a különleges haditörvényszék bosz- szúálló eljárásait. Osztrák vagyok, tehát örülnöm kell császárunk győzelmének. Örülök is, mint ahogy jó hazafihoz illik. Elvégre a birodalom létét, becsületét sikerült megvédeni a lázadóktól. Es mégis: eret kell magamon vágni, hogy megmeneküljek a szélütéstől. Hiába próbálom csillapítani lelki hideglelésemet a ténnyel, hogy orvos létemre semmi közöm az aradi várra nehezedő lidércnyomáshoz. Érzem, vélem is végeznének a démonok, ha nem vetném ki agyamból eledelüket, a tépelődést. Józan eszem arra int, legyek óvatos, egy szót se bízzak a papírra a gyanú, a rettegés, s a bosszú e sötét éjszakájában. Magam is a lázadókkal szembeni elbánásban részesülnék, ha akár— Nekünk könnyű dolgozni, mert Furák tanár úr jó példával jár elöl. Az anyagmozgás tás nagy részét is ő végzi — mondja Petri Miklós, a IV./E. osztályból, s ezt többen is bizonyítják. A II/B, munkahelyén mindent átható hagymaszag fogad. — Meg tudjátok szokni ezt a szagot? A válasz: vagy tizenkét lány nevetése. Kittel Györgyi és Zalai Erika pár mondatban össze is foglalja a munka menetét; — A már szárított hagyma- szeletek közül kell kiválogatnunk a szemetet, héjakat. Ide, ebbe a zacskóba gyűjtjük ösz- sze — mutat az odakötözött nylonzsákra. — Nem nehéz munka, csak figyelni kell! — ... és szilikózist kap az ember! — tamáskodik egy fiú. A többiek nevetnek Talán a IV./F. osztálynak van a legjobb dolga, itt a legkisebb a balesetveszély, s a szilikózistól sem kell „tartam”: a csomagoláshoz szükséges papírrekeszeket állítják össze az osztály lányai. — A normánk soknak tűnik, óránként 150 kartonrekeszt kell elkészíteni, az embernek alaposan belefárad a keze —■ hadarja egy lány. A többiek bólogatnak, de aztán kiderül: a tegnapi napon is jóval túlteljesítették a normát. Az udvaron — napsütésben, esőben — dolgoznak az anyag- mozgatók. Ök szolgálják ki, látják el újabb-újabb ládával a paprikaszeletelőket. A „békákkal” — ahogy a kézi targoncacsak sejtenék kételyeimet. De valami különös erő kényszerít, hogy az írásban találjam meg a nyugtatószert lelkiismeretem kínlódására. A remény, hogy az írás hozzásegít a szabadabb lélegzéshez, nagyobb, mint a veszély miatti aggodalom, hogy illetéktelen kezekbe juthat magamnak szóló vallomásom. Howiger tábornok, a vár parancsnoka nehezen türtőztette bosszúvágyát, amikor beszámoltam neki Lenkey János állapotáról. Kezdettől úgy viselkedett, mint aki változatlanul kételkedik véleményem hihetőségében. Kételye természetesen a rabnak szólt és nem nekem. Makacsul hisz ama feltevésében, hogy Lenkey kapitány színleli az elmebajt, így akarván megmenekülni az egyetlen lehetséges ítélettől, a halálbüntetéstől. De én pontosan tudom: Lenkey János, a különleges hadbíróság ítélete nélkül is rövidesen meg fog halni. A sokféle elmebaj egyik legsű- lyosabbikábao — a démonomá- niában szenved. — Mi az a démonománia? — kérdezte tőlem Howiger. tábornok. Elmagyaráztam neki, hogy az e kórban szenvedők képzelt szörnyekkel hadakoznak, nincsen se éjjelük, se nappaluk, szakadatlan viaskodásban érszerűségeket nevezik — ügyesen lavíroznak a sorok között. Sietj nek, hogy ne legyen lemaradás. Az egy hét eredménye magáért beszél. Hat munkanap alatt a „rózsások” 923 mázsa paprikaszeletet készítettek el 13 vagon egész paprikából. Az iskolai átlag 43 kilogramm volt tanulónként. A munkaversenyben a legjobb eredményt 68,5 kilogrammos átlaggal a II./D. osztály érte el. Második lett a III./D., őket követi a IV./E osztály. A keresett pénzt minden diák kézhez kapta. Munkával keresett pénz, értéke ezért jóval több, mint az ajándékba kapottnak. Becsületesen, szorgalmasan megdolgoztak érte, és közben a munkát is megszeretik, megbecsülik. Saját maguk és a társadalom hasznára. (nemesi) Szeghalmi klubtagok a fővárosban Szeghalmon a Móric? Zsig- mond Művelődési Központ egy új klubhelyiségét működtet. A 25 tagból álló ifjúsági klub minden héten hétfőn, szerdán és szombaton tartja foglalkozását. Az elmúlt héten a tagok kétnapos budapesti kiránduláson vettek részit. Szép fővárosunkban megte. kintették a Nemzeti Galériában a megyék népművészeti kiállítását, a XIX—XX. század festőinek tárlatát. Városnézésük során voltak a Várban, a Hadtörténeti Múzeumban is. Szórakozásképpen pedig a Fővárosi Nagycirkuszban a szenegáli együttes műsorában gyönyörködhettek és a kirándulásuk a Vidámparkban fejeződött be. n. j. ^■•naa«MMae«NiaMíUi!i a «* sa ma ser kezík ed számukra a végkimerülés, Idegzetük fokozatosan felőrlődik, s ez a folyamat együtt jár a teljes fizikai ösz- szeomlással. Amikor a szervezet végső tartaléka is elfogy, akkor áll be a halál. A tábornok úr makacs gyanúját ez a magyarázat sem szüntette meg. Meggyőződvén érveim hatástalanságáról, tisztelettel javasoltam neki, hogy kötelességszerű kétkedése eloszlatására hívasson más orvosokat, például Temesvárról, Pestről, vagy Bécsből. ösztönzésül kijelentettem, Haynau táborszernagy úr őnagyméltósága. a legfelsőbb parancsnok feltétlenül támogatná ebbéli óhaját. Burkolt nehezteléssel fogadta ajánlatomat. Tábornok úr javára legyen mondva, azonnal nyájasabb lett. és nyomatékosan hangsúlyozta, hogy szakvéleményemben feltétlenül hisz, következésképp semmi szüksége valamiféle megerősítő konzíliumra. Űgymond, teljesen rendjén való, ha a fogolyban én csupán a beteg embert látom. Számára viszont a betegség mellékkörülmény, mivel az ő kötelessége a lázadók törvényes megbüntetése. Lenkey János huszárkapitány esetében is feltétlenül ragaszkodik a rendkívüli hadbírósági eljárás lefolytatásához. Teljes bizonyosságot kell szereznie afelől,- hogy a fogoly valóban alkalmatlan-e a további kihallgatásokra. Szerfölött érdekli, nincs-e valami árulkodó ellentét Lenkey egészséges elmével tett vallomása és jelenlegi viiaaBaBaaaaaaaaaaaaaaB«aaaaaaaaaaaaaaaaaaaBaaaaaBsasaaaaeaaeaaaBaaaaB< Gerencséri Miklós ARADI NAPIO )
