Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-06 / 234. szám

Harminc év® Koszorúzás a Batthyány« emlékmécsesnél 1943. október 6-án Hazánkban október hatodika nemcsak gyásznap, hanem jel­kép is: az 1848—49-es forrada­lom és szabadságharc tizenhá­rom hős tábornokának kivégzé­sével ez a nap az önkényuralom brutalitását időző emlékezés napja lett, s egyben a német im­perializmus veszélyeire figyel­meztető jelkép. Ezért 'volt nagy jelentőségű a politikai demonstráció, az első magyar független felelős kor­mány elnöke, Batthyány Lajos kivégzése helyén emelt örökmé­csesnél, amelynek a második vi­lágháború éveiben először 1941- ben, majd 1943. október 6-án szolgált színhelyéül a kis belvá­rosi tér. A harminc évvel ezelőtti ko­szorúzást az tette különösen idő­szerűvé. hogy a német fasiszta hadsereg oldalán a Szovjetunió­ra törő Horthy-hadsereg fegy­verei alaposan megcsorbultak : 1942—43 telén lejátszódott a drá­ma, a Don-kanyarban elpusz­tult a 2. magyar hadsereg; A náci hadi gépezet ennek el­lenére újabb és újabb követeié-^ seket támasztott Magyarország­gal szemben. „Idegen és vesztett ügyért vér­zik, pusztul a magyar” — álla­pította meg 1943 áprilisában a KMP Központi Bizottságának programnyilatkozata, amely fél­reérthetetlenül kimondta: ha a hazaárulók tovább viszik a nem­zetet a hitlerista háború útján, akkor még nagyobb áldozat és veszteség vár az országra. Ma­gyar katonák újabb százezreit fogják halálba kergetni Hitle­rért. Megszállás fenyegeti az or­szágot, átvonuló terep és had­színtér lesz Magyarország, ame­lyet a szövetségesek bombázni fognak, a tengelyseregek pedig kifosztanak.” A kommunisták ezért a független, szabad de; mokratikus Magyarország zász­laja alá hívtak „minden ipari és szellemi munkást, minden dolgozó parasztot, minden hala­dó polgárt”. A KFM nyilatkoza­ta kertelés nélkül kinyilvání­totta: „A munkásosztályra vár az a történelmi feladat, hogy vezetője legyen a Magyarország függetlenségéért vívott harc­nak”. Ilyen politikai légkörben ke­rült sor öntudatos budapesti if­júmunkások diákok nagy fi­gyelmet keltő demonstrációjára 1943. október 6-án a Batthyány- emiékmécsesnél. így váült a há­borúval szembeforduló legöntu- datc.sabb erők nagy visszhangot keltett demonstrációjává az 1848—49-es magyar forradalom és szabadságharc hagyománya­inak kegyeletes felelevenítése, a bátor figyelmeztetés a német imperializmus fenyegető veszé­lyeire, még ha a koszorúzó lel­kes fiatalok reménysége — az új Magyarország megszületése — csak jó másfél esztendő múltán és annyi szenvedés árán válha­tott is valósággá. U. L. Az aradi vértanúk Az egykorú metszet a kivég­zést ábrázolja. Színhelye az aradi vár külső sáncfala, amely­nek tövében hátrakötözött kezű. ingujjas férfialak áll a kivégző osztag előtt. A lőporfüst elta­karja a férfi arcát, így nem le­het tudni, hogy az ismeretlen szerző kit akar ábrázolni az 1849. október hatodikén kivég­zett magyar tábornokok közül. Feltételezhető, hogy ez a sze­mélytelenség szándékos, a mű­vész ebben az egy vértanúban mind a tizenhármat láttatni kí­vánta. Azokat is, akik nem a kivégzőosztag fegyverei elé, ha_ nem a bitófa alá kényszerültek állni. A császári parancs, amelyet I. Ferenc József írt alá, tizenhá­rom magyar katonai vezető ha­lálát rendelte el: Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Ká­roly, Lahner György, Leiningen_ Westerburg Károly gróf, Nagy­sándor József, Pöítenberg Ernő, Török Ignác, Vécsey Károly gróf, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József táborno­két és Lázár Vilmos ezredesét. A kivégzés módját főbelövés- ben, illetőleg akasztásban hatá­rozta meg. Nem szerepelt eb­ben a parancsban az első ma­gyar fe’elős kormány minisz­terelnökének, Batthyány Lajos­nak a neve, őt ugyanezen a na­pon a pesti Neugebäude kaszár­nya udvarán végeztette ki a szabadságharcot leverő Habs_ burg-hatalom hóhéra, Haynau. Azóta Magyarországon min­den évben gyásznap október hatodika. Csaknem egy és ne­gyed évszázad múlt el, de el­múlhat még sokszor ennyi, az aradi vértanúkat mégsem felej­ti a nemzet emlékezete. Van beletörődő gyász, amelyet az eL telt esztendők elhalványítanak, az aradi tizenhárom emléke azonban ma is eleven és az ma­rad az idők végezetéig. A ké­sőbb született és az ezután szü­letendő nemzedékek egymásnak adják át a gyász szinte csalá­dias kötelességét azzal a gondo­lattal, hogy a szabadságharc vezetőinek mártíromsága nem volt hiábavaló. Haláluk jelképpé magasztosult a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a hala­dásért folytatott harcunkban. A vértanúk példája az ön­kény elleni kérlelhetetlen és bátor harcra ösztönöz. Örök ta_ nulsága, hogy a szabadság, a ; függetlenség, a haladásért ví_ ■ vott harc adott történelmi pil- j lanatokban azt követelheti a S nemzet fiaitól, hogy az életű- : két is legyenek készek feláldoz- ; ni a nép ügyéért. Az 1849-ben jj kivégzettek egy eltiport szabad. » ságharcot követő kegyetlen ! bosszúhadjáratnak estek áldoza- S túl. De a hóhérok számítása 5 nem vált be, nem is válhatott | be. mert az igazságtalanságban S fogant erőszak sohasem vezethet ■ tartós eredményre. Az 1849_es 5 vértanúk emléke csak megacé- ; lozta mindazok erejét és el- ; szántságát, akik vállalták a 5 harcot a szabadságért és függet- S lenségért 1919-ben, majd a két : világháború között nemzetünk ■ és népünk sorsának jobbá tété- ! léért. Mindenekelőtt a kommu- 5 nisták szálltak szembe a Hay- : naunál is kegyetlenebb elnyo- 5 mokkái országunk történetének ; legsötétebb időszakában. : Igaz, a szocialista Magyaror- S szágon a haladás és a nép jóléte : valamennyiünk mindennapos : cselekvésének célja, más szóval ; nemzeti, össznépi program. De ; a világ más részein még gyil- « kolhat az önkény, eltiporhatják : a haladás erőit, véres megtorlást : folytathatnak. : A durva önkény bárhol a vi- ; tágon csak átmenetileg győze- 5 delmeskedhet. Mert bár a hala- ; dás útját hősi halottak sírjai : szegélyezik — az ügy azonban : halhatatlan. Erre tanít az aradi ; vértanúk soha el nem halványu_ ; lő emléke is. amelyet akkor őr- jj zünk a leghívebben, ha min- ; dig és mindenütt kiállunk az m egyetemes emberi haladás, a | szabadság és a függetlenség : ügye mellett. Ä« l ' Diákok a konzervgyárban Napihír: „A Békéscsabai Konzervgyárban az idei őszön is több megyei középiskola vett részt a terme­lésben egy-egy héten át. Szeptember 24—30 között a csabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola 450 tanulója konzervipari előkészítő és kisegítő mun­kákat végzett.” Az elmúlt bét utolsó napjaiban látogattunk el a csabai élelmiszeripari gyáróriásba. Akkor készült ez a riport. Hatalmas betoncsamókok, lá­dahegyek, zúgó-sistergő tartály- és gépóriások között fehér kö- tényes lányok és fiúk. A Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola 17 osztályá­nak közel 450 diákja négyféle munkát végez. Tizenöt osztály zöldpaprikát szeletel, egy osz­tály rekeszkészítést, egy má­sik pedig szárított hagymaszelet válogatást végez. A „rózsások” munkájával mind a tanárok, mind a Kon­zervgyár vezetői meg vannak elégedve. — Teljesítménybérben. napi hét órában dolgoznak a tanulók. S hogy jobban menjen a mun­ka, versenyt is hirdettünk. Amelyik osztály a legtöbb pap­rikát szeleteli, külön díjazzuk. A hat legjobb osztály jutalma­zására a Konzervgyár négyezer forintot ad. Ezenkívül az egyé­ni teljesítményt is premizálják. Már az első három nap eredmé­nyei is biztatók, a diákok 6 va­gon paprikát szeleteltek fel, ami szeletben 421 mázsát nyom. Az átlag napi 10 láda szelet, ami 120—130 kilogrammot je­lent. A legszorgalmasabb osz­tály a 1I/D., fejenként több mint 56 kilogrammot teljesítettek. A második a III./B., őket pedig a IV./E. osztály követi. Fegyelme­zetten, szorgalmasan dolgoznak, ennek is köszönhető, hogy bal­eset még nem fordult elő. Ter­mészetesen a tanulók baleset- védelmi oktatásban is részesül­tek — kaptuk a tájékoztatást Koós Gézáné tanárnőtől, a mun­kák vezetőjétől. S mi a diákok véleménye? — Reggel, munkakezdéskor mindig fonnyadt paprikát ka­punk. Azt mondják, ez is ösz­tönzés... L Tudom, csaknem őrültség, hogy ilyesmit cselekszem, de ha el nem oszlik belőlem ez a szörnyű feszültség, valóban megőrülök. Engem is elér Len- key János végzete. Ez pedig képtelenség. Ignatz Böhm, a várkórház főorvosa ép elmével köteles teljesíteni hivatását. Hasztalan látja, hogy ami kö­rülötte zajlik az maga a mód­szeres téboly, mégis úgy kell tennie, mintha szotalan helyes­léssel venné tudomásul a kü­lönleges haditörvényszék bosz- szúálló eljárásait. Osztrák va­gyok, tehát örülnöm kell csá­szárunk győzelmének. Örülök is, mint ahogy jó hazafihoz il­lik. Elvégre a birodalom létét, becsületét sikerült megvédeni a lázadóktól. Es mégis: eret kell magamon vágni, hogy megmeneküljek a szélütéstől. Hiába próbálom csillapítani lelki hideglelésemet a ténnyel, hogy orvos létemre semmi kö­zöm az aradi várra nehezedő lidércnyomáshoz. Érzem, vélem is végeznének a démonok, ha nem vetném ki agyamból ele­delüket, a tépelődést. Józan eszem arra int, legyek óvatos, egy szót se bízzak a papírra a gyanú, a rettegés, s a bosszú e sötét éjszakájában. Magam is a lázadókkal szembeni elbá­násban részesülnék, ha akár­— Nekünk könnyű dolgozni, mert Furák tanár úr jó példá­val jár elöl. Az anyagmozgás tás nagy részét is ő végzi — mondja Petri Miklós, a IV./E. osztályból, s ezt többen is bi­zonyítják. A II/B, munkahelyén min­dent átható hagymaszag fo­gad. — Meg tudjátok szokni ezt a szagot? A válasz: vagy tizenkét lány nevetése. Kittel Györgyi és Za­lai Erika pár mondatban össze is foglalja a munka menetét; — A már szárított hagyma- szeletek közül kell kiválogat­nunk a szemetet, héjakat. Ide, ebbe a zacskóba gyűjtjük ösz- sze — mutat az odakötözött nylonzsákra. — Nem nehéz munka, csak figyelni kell! — ... és szilikózist kap az ember! — tamáskodik egy fiú. A többiek nevetnek Talán a IV./F. osztálynak van a legjobb dolga, itt a legkisebb a balesetveszély, s a szilikózis­tól sem kell „tartam”: a cso­magoláshoz szükséges papírre­keszeket állítják össze az osztály lányai. — A normánk soknak tűnik, óránként 150 kartonrekeszt kell elkészíteni, az embernek alapo­san belefárad a keze —■ hadarja egy lány. A többiek bólogatnak, de aztán kiderül: a tegnapi na­pon is jóval túlteljesítették a normát. Az udvaron — napsütésben, esőben — dolgoznak az anyag- mozgatók. Ök szolgálják ki, lát­ják el újabb-újabb ládával a paprikaszeletelőket. A „békák­kal” — ahogy a kézi targonca­csak sejtenék kételyeimet. De valami különös erő kényszerít, hogy az írásban találjam meg a nyugtatószert lelkiismeretem kínlódására. A remény, hogy az írás hozzásegít a szabadabb lélegzéshez, nagyobb, mint a veszély miatti aggodalom, hogy illetéktelen kezekbe juthat magamnak szóló vallomásom. Howiger tábornok, a vár pa­rancsnoka nehezen türtőztette bosszúvágyát, amikor beszámol­tam neki Lenkey János álla­potáról. Kezdettől úgy viselke­dett, mint aki változatlanul kételkedik véleményem hihető­ségében. Kételye természetesen a rabnak szólt és nem nekem. Makacsul hisz ama feltevésé­ben, hogy Lenkey kapitány színleli az elmebajt, így akar­ván megmenekülni az egyetlen lehetséges ítélettől, a halálbün­tetéstől. De én pontosan tu­dom: Lenkey János, a külön­leges hadbíróság ítélete nélkül is rövidesen meg fog halni. A sokféle elmebaj egyik legsű- lyosabbikábao — a démonomá- niában szenved. — Mi az a démonománia? — kérdezte tőlem Howiger. tábor­nok. Elmagyaráztam neki, hogy az e kórban szenvedők képzelt szörnyekkel hadakoznak, nin­csen se éjjelük, se nappaluk, szakadatlan viaskodásban ér­szerűségeket nevezik — ügyesen lavíroznak a sorok között. Sietj nek, hogy ne legyen lemaradás. Az egy hét eredménye magá­ért beszél. Hat munkanap alatt a „rózsások” 923 mázsa paprika­szeletet készítettek el 13 vagon egész paprikából. Az iskolai át­lag 43 kilogramm volt tanulón­ként. A munkaversenyben a legjobb eredményt 68,5 kilo­grammos átlaggal a II./D. osz­tály érte el. Második lett a III./D., őket követi a IV./E osztály. A keresett pénzt minden diák kézhez kapta. Munkával kere­sett pénz, értéke ezért jóval több, mint az ajándékba kapott­nak. Becsületesen, szorgalmasan megdolgoztak érte, és közben a munkát is megszeretik, megbe­csülik. Saját maguk és a tár­sadalom hasznára. (nemesi) Szeghalmi klubtagok a fővárosban Szeghalmon a Móric? Zsig- mond Művelődési Központ egy új klubhelyiségét működtet. A 25 tagból álló ifjúsági klub minden héten hétfőn, szerdán és szombaton tartja foglalkozá­sát. Az elmúlt héten a tagok kétnapos budapesti kirándulá­son vettek részit. Szép fővárosunkban megte. kintették a Nemzeti Galériában a megyék népművészeti kiállí­tását, a XIX—XX. század fes­tőinek tárlatát. Városnézésük során voltak a Várban, a Hadtörténeti Múze­umban is. Szórakozásképpen pedig a Fővárosi Nagycirkusz­ban a szenegáli együttes műso­rában gyönyörködhettek és a kirándulásuk a Vidámparkban fejeződött be. n. j. ^■•naa«MMae«NiaMíUi!i a «* sa ma ser kezík ed számukra a végkime­rülés, Idegzetük fokozatosan felőrlődik, s ez a folyamat együtt jár a teljes fizikai ösz- szeomlással. Amikor a szerve­zet végső tartaléka is elfogy, akkor áll be a halál. A tábornok úr makacs gya­núját ez a magyarázat sem szüntette meg. Meggyőződvén érveim hatástalanságáról, tisz­telettel javasoltam neki, hogy kötelességszerű kétkedése el­oszlatására hívasson más orvo­sokat, például Temesvárról, Pestről, vagy Bécsből. ösztön­zésül kijelentettem, Haynau tá­borszernagy úr őnagyméltósága. a legfelsőbb parancsnok feltét­lenül támogatná ebbéli óha­ját. Burkolt nehezteléssel fogad­ta ajánlatomat. Tábornok úr javára legyen mondva, azon­nal nyájasabb lett. és nyoma­tékosan hangsúlyozta, hogy szakvéleményemben feltétlenül hisz, következésképp semmi szüksége valamiféle megerősí­tő konzíliumra. Űgymond, tel­jesen rendjén való, ha a fogoly­ban én csupán a beteg embert látom. Számára viszont a be­tegség mellékkörülmény, mivel az ő kötelessége a lázadók tör­vényes megbüntetése. Lenkey János huszárkapitány esetében is feltétlenül ragaszkodik a rendkívüli hadbírósági eljárás lefolytatásához. Teljes bizo­nyosságot kell szereznie afelől,- hogy a fogoly valóban alkal­matlan-e a további kihallga­tásokra. Szerfölött érdekli, nincs-e valami árulkodó ellen­tét Lenkey egészséges elmével tett vallomása és jelenlegi vi­iaaBaBaaaaaaaaaaaaaaB«aaaaaaaaaaaaaaaaaaaBaaaaaBsasaaaaeaaeaaaBaaaaB< Gerencséri Miklós ARADI NAPIO )

Next

/
Oldalképek
Tartalom