Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-21 / 68. szám

Csaknem egymiltiárd forint \ a közös vagyon J_ a mesőkovácshási járás tsz-eiben

A nehéz esztendő ellenére megőrizte élenjáró szerepét: a nagy- bánhegyesi Zalka Tsz, a mezőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz, a nagykamarás! Ságvári Tsz, a medgyesbozdás—pusztaottlakai Egyetértés Tsz, a kevermesi Lenin Tsz és a medgyesegyházi Haladás Tsz

A Mezőkovácsházi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága ösz- szegezte a termelőszövetkezetek 1970. évi gazdálkodását. Ebből megállapítható, hogy a rendkívüli időjárás érzékenyen éreztette hatását a szövetkezeti bevételeken. A halmozott bruttó termelési érték 13,3 százalékkal csökkent járási átlagban 1969- hez képest. A medgyesegyházi Haladás Tsz jó termelés-szervezéssel valamelyest túlhaladta az 1969. évi bruttó termelési értéket. Hozzá hasonlóan jó eredményt könyveltek el a medgyes- bodzás—pusztaottlakai Egyetértés Tsz-ben is. A korábbi esztendőhöz képest, szinte változatlan halmozott termelési értékkel dolgozott a kaszaperi Lenin Tsz, a magyarbánhegyesi Egyetértés Tsz, a mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz, a nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz, Kossuth Tsz és Aranykalász Tsz, valamint a végegyházi Szabadság Tsz.

Az egy holdra jutó termelési érték nagyságrendjében a nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz megőrizte az évek óta védett első helyét. Tavaly egy holdon 14 078 forint termelési értéket ért el. A legalacsonyabb halmozott termelési értéket a battonyai Május 1 Tsz produkálta, mégpedig 4053 forinttal holdanként. (A járás legjobb és a leggyengébb termelőszövetkezete között holdanként tehát tízezer forint különbség tapasztalható).

A halmozatlan termelési érték járási szinten 22 százalékkal csökkent 1969-hez képest. A mezőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz- nél viszont négyszázalékos növekedés volt. Ezzel szemben a battonyai Május 1 Tsz-ben és a magyardombegyházi Bákó- czi Tsz-ben 50 százalékos csökkenést állapítottak meg.

A termelőszövetkezeti árbevételek már nem alakultak ennyire kedvezőtlenül. Járási átlagban mindössze négy százalékkal

könyvelhettek el kevesebb ösz- szeget, mint a korábbi esztendőben. Ez jórészt annak tudható be, hogy az állattenyésztés színvonala fejlődött, növekedtek a bevételek. Másrészt a kisegitő- és melléküzemágak árbevétele 60 százalékkal haladta meg az előző évit. Az árutermelés intenzitásában a nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz, a nagykamarási Ságvári Tsz és a mezőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz ért el legjobb eredményt.

^Figyelemreméltó a termelő- szövetkezetek zárszámadásának az a része is, amely az állóalap alakulását elemzi. Általában mindegyik termelőszövetkezetben növekedett az állóalap, mégpedig az előző évhez képest — járási átlagban — mintegy 40 százalékkal. Ezzel szemben a forgóalap 1969-hez viszonyítva, 11,4 százalékkal csökkent. Növelte forgóalapját az almáska- marási Sallai Tsz, a kevermesi Lenin Tsz, a medgyesbodzás— pusztaottlakai Egyetértés Tsz és a nagybánhegyesi Zalka IVJáté Tsz. örvendetes, hogy az állatalap valamennyi termelőszövetkezetben egész éven át egyenletesen emelkedett.

A termelőszövetkezetek közös és tiszta vagyona kevés kivételtől eltekintve ,tovább gyarapodott. A közös vagyon értéke a közeljövőben eléri az egymilli- árd forintot. ^

Végeredményben az állapítható meg a termelőszövetkezeti zárszámadások összegezéséből, hogy a nehéz esztendő ellenére is jó évet zártak a mezőkovácsházi járásban. Bár igaz a tagság szövetkezetből származó jövedelme — járási átlagban — 9 százalékkal csökkent, de ezt nagyobb arányban pótolta a háztáji gazdaságból eredő, a szövetkezeti munkán alapuló jövedelem.

(dupsi)

a belkereskedelem vezetőinek tanácskozása

Szombaton reggel a Magyar Tudományos Akadémián megkezdődött a belkereskedelem vezetőinek értekezlete. A megbeszélésen részt vett Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Ligeti László, a KPVDSZ főtitkára.

Szurdi István belkereskedelmi miniszter értékelte a minisztérium tevékenységét, ismertette a kereskedelem idei legfontosabb feladatait, az áruellátás várható alakulását, valamint a niinisztérium vezetőinek, munkatársainak, a kereskedelem irányítóinak tennivalóit, a vezetés új módszereit. (MTI)

Stílyhiányos palackok — Sok víz a párizsiban

Minőségellenőrzések

tapasztalatai

A megyei minőségellenőrző és vegyvizsgáló intézetek legújabb élelmiszervizsgálat-sorozata a gyártók részéről elkövetett újabb szabálytalanságokra derített fényt. Az elmúlt évben az intézetek több söripari részleg, illetve szeszipari palackozó ellen jártak el, mert a palackok egy része „súlyhiányos” volt.

Meglepő hogy most egy korántsem népszerű szeszipari, termék az ecet került napirendre, miután kiderült, hogy a szombathelyi ecetüzemben a palackok töltésénél valami nem egyezik: az előírtnál 2 százalékkal kevesebb ecetet tartalmaznak az üvegek. Ily módon a vállalat évente 150 ezer forintnyi jogtalan haszonhoz jutott. A helyileg illetékes intézet a vállalat ellen gazdasági bírság kiszabására tett javaslatot.

Szabálysértési eljárást kezdeményeztek a Budapesti Húsipari Vállalat egyik telepe ellen: itt túlságosan sok folyadékot, vizet találtak. Igaz hogy a megengedettnél nagyobb nedvességet ezúttal nem az üvegekben, haI

nem húsipari termékekben, egyebek között a párizsiban állapították meg...

T anácskoztársaság — tanácsválasztás

dáns, az nincs. Aki vót, az a románokhoz szaladt, ott szógál most. Én meg úgy gondoltam, hogy mi a fene keresnivalója van ott a magamszőrű embernek, magamhoz szólítottam ezt a két földi gyereket, aztán ide fordíttuk a lovat.

— Derék.

Az öreg mosolyogva megsodorta a harcsabajuszát és jól- esőn magyarázkodott:

— Hiszen tudjuk ám mi, kérem. hogy hányadán állunk. Mi az istent keressünk mink ott? Ott hitvány csak a cseléd sorja. Itt meg magunk közt,í majd csak lábra állunk.

— Hej, öreg — keseregtem neki, szinte irigyelve a nagy hitét —v hitvány ám a cseléd, gyöngén áll a puska a kezében.

— Nem hitvány a cseléd, elvtárs — mondja az öreg bölcsel- kedve, — nem hitvány az, kérem, csak nincsen neki komen- dánsa. (

—• Komendánsa?

— Á’, az nincsen néki. Ha vó. na néki komendánsa. jó lenne a cseléd katonának. De nincsen, elvtárs, dehogy van néki. Nem tudja a’ szegény, hogy mit kék cselekednie.

— Ugyan, öreg. már hogyne volna neki komendánsa. Van, aki komandírozzon, lelkem. Mondja is néki a komendáns, hogy mit kell cselekednie, de nem teszi a beste.

— Nem jól mondja neki, elv- társ, biztosan nem jól mondja.

— Már hogyne mondaná jól, hiszen magyarul mondja.

— Ej, elvtárs, sok a magyar szénák a nyitja. Van ilyen ma*.

gyár szó, meg van amolyan magyar szó. Szó ez is, meg szó az is. Az egyiket érti a katona, a másikat meg nem érti. Ennyi az egész.

Közben felcihelődtünk. Most már négyesévé! ballagtunk visz- szafélé a debreceni poros országúton, miközben azon törtem a fejem, hogy mi lakik ebben a huszárban, benne van-e az, amit én keresek a vöröskatona? Haladhattunk már vagy jó öt kilométert. Ez alatt az idő alatt igen kevés szó esett köztünk. Egyszer a jobboldali tanya felöl nagy zsivajt hallottunk. Lelovagoltunk az országúból, és a dűlőn keresztül a tanyaudvarnak tartottunk. Divatos panoráma volt, amit ott láttunk: vagy húsz-huszonöt főnyi fegyveres baka szekeret rekvirált magának a paraszttól. A paraszt tartja a lovát, őt meg a bakák felváltva verik, miközben a paraszt asszonyostul, gyerekestül ordít, mint a fába szorult féreg; a bakák káromkodnak, ellenforradal- mámak meg zsíros nyakú parasztnak szidják a gazdát, én pedig három hegyesen fülelő huszárommal odaállítok a küszködök közé:

— Mit van itt, elvtársak? — kiáltok rájuk. A paraszt meg egy rücskös, öles baka egyszerre panaszolják a rajtuk esett nagy sérelmet. A paraszt azon jaj- veszékelt, hogy éhen pusztul a famíliája ló nélkül, a rücskös baka meg azt bizonygatta, hogy kutya kötelessége minden létező szabály szerint minden létező parasztnak forspontot adni a fáradt vöröskatona alá.

— Sorakozó’ — vezényeltem«

harsányan. — A lovak itt ma- ! radnak, kendtek pedig gyalog: ballagnak be velünk Debrecen-; be. — A rücskös feleselgetni ■ próbált, de az ón vén huszárom, • neki lovagolt, és akkorát rúgott: a mellébe, hogy rögvest a tor- : kán akadt a szava. •

— Kuss. hé. nem hallottad a •

komandót? — ordította az öreg : nekivadúlva. — Sorba, te rücs- ; kös, hé! ;

És csoda történt. Hetek óta : először láttam, hogy egy árva ■ hang nélkül mindenki az első ■ vezényszóra sorba állott. Az 5 öreg „jobbra át”-ot vezényelt, és ■ a huszonhárom főnyi csapat, ta- j karos egyforma ütemben bállá- S gott a lovunk után, hátul pedig : a két fiatal huszár zárta be a s menetet.

■

Mikor az országúira kiértünk, j az öreg huszár „pihenj”-t vezé- ; nyelt, és csöndesen odaszólt hoz. ■ zám: — Nincsen nékik komén- ■ dánsuk, szegényeknek. Nincsen ; nékik. ■

Mire Debrecenbe értünk, vagy : négyszáz puskás ember masíro- 5 zott keményen lépkedve a deb- ■ receni kövesúton az én . emibe- « rém tüzes, cselédi vezónyszavá- * ra. Este a Bika szálló étterme- ■ nek egy kis sarokasztala mel- ! lett két vöröskatona szorongat- ! ta meleg barátsággal egymás ! kezét: az egyik Sárai-Szabó Ti- : bor volt, a 39-es hajdú, és bí- 5 hari vörösdandár derék parancs. ; noka, a másik pedig az én ma j talált emberem: a vén huszár- 5 eugszfürer, az Almássy-ak: számadó csikósa, Korbély János. ■

A Tanácsköztársaság ki ki ál- tásának 52. évfordulóján választásokra készülünk. Népünk jelölőgyűlések ezrein jelöli ki jövendő képviselőit a tanácsokba és az országgyűlésbe.

A Magyar Tanácsköztársaság rövid 13S napja alatt szinte fél sem lehet mérni mi mindent alkotott. Mindig van valami, amit ki lehet emelni, felmutatni a sok közül. A Tanácsköztársaságí- ra emlékezve, felidézzük most, milyen volt annak választási rendszere.

Az 1919. március 21-gyel kezdődő időszakot egészen az intervenció megindulásáig a Tanács- Magyarország békés korszakának nevezzük. A magyar proletár állam vezetői a diktatúrának ezt a békés korszakát igyekeztek mielőbb legális, demokratikus alapokra helyezni. Ezért tűzték ki április első felére a tanácsok megválasztását.

A Tanácsköztársaság ideiglenes alkotmánya értelmében választók és választhatók voltak nemre való tekintet nélkül mindazok, akik 18. életévüket betöltötték és a társadalom szempontjából hasznos munkáiból éltek. A választójog nem volt általános. így a kizsákmányolok, a kereskedők és a papok nem kaptak választójogot. A körülményekre tekintettel a Tanácsköztársaság átmenetileg csak a dolgozóknak adott választójogot.

M' agvarországon ezt meg- előzőén soha nem nyugodott választás ilyen széles alapokon. Most nyílott alkalom először arra, hogy a nincstelen proletárok, földmunkások, szegényebb kisgazdák, iparosok és más kisemberek részt vegyenek a választásokon. Első alkalommal szavazhattak a nők és a 18. életévüket betöltött fiatalok is.

A korábbi nyilvánosan, élőszóval történt szavazás helyett most volt először titkos a szavazás. A választópolgár áthúzhatta azoknak a nevét, akikre nem akart szavazni és más neveket írhatott helyükre, megválasztottnak pedig azokat tekintették, akik a legtöbb szavazatot kapták.

1919-ben Magyarországon mintegy 9 millió volt a lakosság lélekszáma, választójoga hozzávetőleg ezek felének volt. Összehasonlításként nem érdektelen megemlíteni, hogy az 1910-es választásokon mindössze 700 000 embernek volt szavazati joga, azoknak, akik bizonyos vagyonnal rendelkeztek. A Tanácsköztársaság a korábbi állapotokkal szemben biztosította a területén élő nemzetiségiek választási jogát, mivel a magyar nyelv ismeretét nem tekintette a választójog feltételének.

A falusi tanácsokban 100 a budapesti kerületi tanácsokban 500 választó küldött egy tanácstagot. Minden 25 000- nél nagyobb lélekszámú község automatikusan városinak minősült. Egyébként a tanácstagok közül a falvakban 3—5 tagú, városban 10—20 tagú intézőbizottságot, illetve, ahogy akkor mondták, direktóriumot választottak. A budapesti kerületi tanácsok saját soraikból választották az 500 tagú fővárosi tanácsot, illetve 80 tagú intéző- bizottságot. A járási tanácsokba ezer lakosanként választottak egy tanácstagot.

A munkásosztály vezető szerepét, illetve fokozott képviseletét úgy érvényesítették, hogy egy- egy város a szomszédos járások tanácsaiba is választhatott munkás tagokat. Ugyanennek az elvnek alapján a városok a megyei tanácsokba külön is választottak munkás küldötteket Érthető es az intéáoadés, hiszen

a munkásság tulajdonképpen túlnyomó többségében vállasokban élt és dolgozott. Az akkori

viszonyok között vezető szerepének és képviseletének érvényesítését Ilyen módon biztosították.

A Tanácsok Országos Gyűlését, másméven a Tanácskongresszus tagjait a megyei és városi tanácsok választották. A választásnak ez a közvetett rendszere erősítette a tanácsok demokratizmusát, tette lehetővé, hogy az alacsonyabb szintű tanács beszámoltathassa, illetve visszahívhassa a felsőbb tanács, ba delegált képviselőjét. A tanácstagok mandátuma egyébként hat hónapra szólt.

A Tanácsköztársaság választási rendszere biztosította a tanácsrendszer centralizmusát. A helyi tanácsok kötelesek voltak a felsőbb tanácsok rendeletéit végrehajtani.

A korabeli tudósítások tanúsága szerint a választás az egész országban lelkes hangulatban folyt le. Nem volt ez véletlen, hiszen a választók nagy része először élhetett szavazati jogával. Itt nem kortesek vásárolták meg a voksol pár liter borért, vagy egy jó vacsoráért. A választók öntudatosan, jó hangulatban mentek a szavazóhelyisié- gekbe. hogy megválasszák képviselőiket.

Bár nincsenek pontos adataink, de hozzávetőlegesen a 4 és fél millió szavazásra jogosult mintegy ötven százaléka járult az urnákhoz. A fővárosban a felnőtt lakosság kétharmada, a vidéki városokban az országos átlagnál valamivel több. A falusi lakosság 20 százaléka szavazott. Falun a távolmaradottak túlnyomó többsége nő, akik ekkor még idegenkedtek attól, hogy a férfiakkal egyenlőjogúák legyenek. A megválasztottak az ipari városokban túlnyomórészt munkások, a falvakban pedig földmunkások és szegényparasztok voltak. Helyet kaptak mellettük az értelmiségiek, a munkássággal együttérző alkalmazottak és munkásokat nem foglalkoztató iparosok is.

A fővárosi tanács, az „Öt** százak Tanácsa”, április 11-én alakult meg. Első ülését április 15-én tartotta, amelyen Kun Béla mondott beszédet, méltatva azt a tényt, hogy az uralkodó osztállyá szerveződött budapesti proletariátus átvette a fővárosban a hatalmat.

A Tanácsok Országos Gyűlése, illetve a Tanácskongresszus június 14-én kezdett hozzá az akkori elég bonyolult viszonyok között felelősségteljes munkájához. Ezzel kiépült a Magyar Tanácsköztársaság államszervezete. Az első a magyar nép történetében, amikor a nép alakította ki saját hatalmi rendszerét, választott vezetői kezébe adva a kormányzást.

A szocializmus útjára lépett Magyar Népköztársaság sok mindent megőrzött és sok mindent továbbfejlesztett a Tanácsköztársaság választási rendszeréből. A mai évfordulón büszkén emlékezünk a dicső elődökre, akik bár történelmileg rendkívül rövid idő alatt maradandót alkotva sok minden egyéb mellett lefektették a munkásfiatalom választási rendszerének és államszervezetének alapjait.

(B—s)

mjstsms 3

197L MÁBCIUS 21