Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-24 / 20. szám

Magyar könyvekkel gyarapodnak a bánáti könyvtárak A jugoszláviai „Forum” könyvkiadó vállalatnak a könyvtárak 'könyvállamanyának gyarapítására indított akciója példátlan arányúvá növekedett — írtja az újvidéki Magyar Sző. A tartomány magyar könyvtá­rai eddig 430 ezer dinár értékű könyvvel gazdagodtak, ami kö­rülbelül 43 ezer kötetet jelent. Békéscsaba testvérvárosában, Zrenjaninban is felhasználtak az akció lehetőségeit és a könyv­tárat 10 ezer dinár értékű új, magyar nyelvű könyvvel gazda­gították. A megvásárolt köny- (vék nagy része már megérke­zett a könyvtárba és megkezd­Janurik Erzsiék viszont már Kondoroson laknak, de olyan jó neki a kollégium, hogy itt maradt, továbbra is. Icáék az Apponyi-iskola felé iaknak, tanyán. Nyolc kilométerre Kon­dorostól. Zubereez Erzsiék pe_ dig a Csákómajorban, az oros­házi út közelében. Hogy mát csináltunk a téli szünetben? — kérdik. A két Erzsi azt mondja: sokat tanul­tunk. Ica szánkózott. — Nagy-nagy hó volt, hó mindenütt Jót lehet szánkózni ilyenkor odakint. Este meg rá­diót hallgattunk, telepest. Vil­lany az nincsen. A kollégiumban pompásán érzik magukat. Második ottho­nuk. Sokuknak nem is máso­dik... Sokuknak első. 4. — Olyan gyerekeink is van­nak, — mondja Tóth Ernő igaz­gató, akiknek inkább első ott­honuk ez. Akiknek jobb itt, mint otthon. Az emberi sorsok a tanyavilágban is kisiklanak né­íték azok állományba vételét A Magyar Szó véleménye szerint ^az akció minden szempontból felélénkítette a magyar könyv­tári tevékenységet, s jelentősé­ge sokkal nagyobb, mint amit a puszta számadatok sejtetnek.” Százhefvenezer nyers karakul Eredményesen zárult Lenin- grádban a legutóbbi nemzetközi szőrmeaukció. Az üzletkötések­ben az USA, Anglia, Franciaor­szág, Olaszország, Svájc és más államok több mint száz szőrme- kereskedő cégének képviselői vettek részt Az aukciónak ezúttal külön­leges jellege volt: főkép kara­kult, cobolyt és mókust kínáltak eladásra, Közép-Ázsia fekete és szürke, nyers és kikészített ka­rakul prémei változatlanul nagy nemzetközi keresletnek örven­denék. Különösen a vékony, mellénynek való türkméniai ka­rakul népszerű, amelyet sely­mes fény és rugalmas szőr jel­lemez. Érdekes adat, hogy egyedül a türkméniai Csárdáson város karakültelepe 170 000 nyers szőrmét küldött az auk­cióra. Falusi gyerekek lettek 1. Négyen ülünk az asztalnál. Bent a tanulószobában. Szpdsják Jutka, Czirbuly Edit és Szpisják Erzsi. Jutka és Edit másodiko­sok, Erzsi elsős. És mindhárman a kondorosa tanyasi kollégium lakói. Barátságosak. Közvetlenek. Mosolygósak. Aranyos riportalanyok. Ügy beszélgetünk perceken belül, mintha tegnap találkoztunk volna utoljára. Valamikor azt mondták, hogy a tanyasi gyere­kek félénkek, visszahúzódók. Meg nem mernek az ember sze­mébe nézni. Hát ez nem igaz. Az én Jutkám, Editem meg Er­zsim csörfös-szájú, kedves kis­lányok. Jutka az első. Mondja, hogy a félévi bizi négyes lett, és a számtant nagyon szereti! Abból ötöse is van! Edit mosolyog. Huncut fekete szemét gátlásta­lanéi legelteti az újságíró bá­csin, és már előre kigondolja, mit is fog mondani. Mert ki kell gondolni valami okosat, már csak a bizi miatt is, ami nem olyan jó, mint a Jutkáé. — Kamaton lakunk, tetszik tudni... Anyukám azt mondta: a testvérem is itt jár Kondoro­son, minek tapossam a sarat, Fehér arany a% „Éhes sztyeppén" Hát és fél millió tonna volt a Szovjetunió 1970. évi gyapot­termése. Üzbegisztán, a legfon­tosabb gyapottermesztő köztár­saság 4,5 millió, Turkménia 800 ezer tonna gyapotot takarított be, de jelentős mennyiséget gyűjtöttek be a textilipar fontos nyersanyagából Tádzsikisztán, Azerbajdzsán és Kirgizia föld­művesei is. A Szovjetunióban több mint 2,5 millió hektáron termeszte­nek gyapotot. Közép-Ázsia és a Kaukázisvidék 1900 kollektív és több mint 200 állami gazdasága foglalkozott gyapottermesztéssel. Szovjetunió gyapottermés-meny_ iiyiséget és a gyapotszál minősé­gét tekintve első helyen áll a világán, 1970-ben az ország át­lagtermése meghaladta hektá­ronként a 25, míg egyes gazda­ságokban a 40—50 mázsát. Az utóbbi években jelentős meny- nyiségban termesztettek szovjet szakemberek által létrehozott értékes gyapotfajtákat, amelye­ket finom fonal, pamut és mű­szaki cikkek előállításánál hasz­nálnak feL A szovjet gyapot nagy keres­letnek örvend a világpiacon. Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK textilgyárai főképpen szovjet gyapotot dolgoznak fel, de Japán, Franciaország, Kana­da és más országok is vásárol­nak a szovjet nyersanyagból. 1969-ben a szovjet gyapotexport meghaladta a 450 ezer tonnát./ A szovjet állam jelentős anya­gi eszközöket áldoz ennek a me­zőgazdasági ágazatnak a fejlesz­tésére. Óriási területeken építe­nek új és javítanak régi öntöző- rendszereket; ez a munka az utóbbi években egymillió hek­tár új gyapotültetvényt eredmé­nyezett A „fehér arany” új termőterületévé vált Üzbegisz­tánban, a Golodnaja (Éhes) sztyeppe is. 200 000 hektár föl­det hódítottak el itt a sivatag­tól. Az 1400 km hosszú türkmé­niai Kara-Kum-csatoma mentén is megjelentek az első gyapot- termesztő gazdaságok, egymillió hektár területen szándékoznak itt gyapotot termeszteni. (BU DAPRESS—APN) havat otthon. De minden szom­batom hazamegyünk innen! A tanító néni? Váraljai Teréz... szeretem... Jutka is elmondja, merre lak­nak. — Itt, ezen az utcán egyenest kell menni, aztán Endréd felé Ott lakunk anyukámmal... Erzsi, aki Jutka unokatestvé­re, első osztályos tudományát állítja glédába, hogy megma­gyarázza, hol is laknak a szü­lei? — Nagymajorban iá Mutatja az irányt. — Erre egyenest, még egye­nest, jó sokáig, aztán lefordu­lunk, még egy kicsit megyünk, és ott van. Bognár az apukám. A tsz-ben. Később egészen komoly do­logra terelődik a szó. Mi volt ma ebédre? — Paradicsomleves, meg ka­csasült. — ÉS jóllaktatok? — De mennyire! Innen már csak egy icipici ugrás a következő kérdés: mit szerettek legjobban? Jutka kijelenti, hogy a birka- pörköltet, ahogy anyukája csi­nálja. Edit viszont töpreng, töpreng, aztán halkan susogja: a kolbászt.. Ahogy elnézem pu­fók kis arcát, erős kis terme­tét, el is hiszem... Erzsi már szerényebb: Én a tejbegrízt,. kakaóval. Már vagy félórája tart közöt­tünk a „nagy eszmecsere”, amikor kopog az ajtón valaki. Barna hajú kislány dugja be az orrát és kérdi, hogy bejöhet-e? Aztán bemutatkozik. — Szpisják Magdi vagyok, harmadikos, az Erzsi testvére, öten vagyunk testvérek. Én most a postán voltam, — Postán? — Levelet írtam anyunak, hogy jöjjön be. Azt mondta, ma reggelre bejön, és nem jött. Egy forintot megevett a bélyeg­automata. Csak egy rajzszeg esett ki belőle... Meg a nagy testvérem, a Vera is beteg. Ha­za kell neki menni. Ezt nem ír­tam meg az anyunak. Majd megmondja ó, ha hazamegy... Edit nevet. Nem azon, hogy a Vera beteg, dehogy! Edit min­dig nevet, ö olyan jól érzi ma­gát itt! Olyan szép minden. Meg érdekes. — Este kilenckor oltják a villanyt.. Utána már csak hal­kan lehet beszélni., sugdolózni... — Felettem a Kovács Évi al­szik, ötödikes... Mondja Erzsi. Közben kuncognak. Mind a négyen. Hamar kiderül a nagy titok. — Egyszer a Marika leesett az ágyról!... Mindig lelóg róla, aztán leesett. Amikor felébredt, csak csodálkozott, hogy hol van? A titok félig még mindig az. Maradjon is így, hogy milyen Marika volt, ne keressük. Mennék. Várja őket a tanuló­szoba és Jőzsa György né tanító, néni. 3. A nagylányok. Jan úrik Erzsi, Kovács Ica és Zuberecz Erzsi hetedikesek, há­rom éve kollégiumlakók. Az egyik nagyfiú, a színötös Török Jancsi egy percet késik, ö már nyolcadikos, és reményteljes résztvevője a televízió január 31-i matematika-döntőjének. —- Tanyasi kollégisták verse­nyeznek, decemberben volt az elődöntő Budapesten, Nagyon szeretem a matematikát. Határozott, logikus gondolko­zása fiatalember, örmény kúti. ha. A baj, a gond, az összefér­hetetlenség nem. városi beteg­ség. Sokszor a meggondolatlan­ság hozza, sokszor más, de jön. És segíteni kell. Azt hiszem, ezt a kondorosa kollégiumot az egész országnak be lehetne mutatni. Pedig az épületnek csak egy része új, a másik fele átalakított. Mégis tiszta, rendes, célszerű. Modem bútorok, zöldnövényék, rádió, televízió kettő is... — Elseje óta a községi tanács a gazdánk, mondja az igazgató. Megértjük egymást, biztosan. A járástól mindig sokat kaptunk. Mondhatnám úgy is. hogy amit megkívántunk, amit kértünk, mindent. Csak az épület kar­bantartására évi 300 ezret! Nyolcvanegy tanyasi gyerek éli a maga kis életét a kondo­ros! kollégiumban. A tanya, a távolság már nem töri meg ere­jüket, mosolyukat. Nem der- meszti őket a tél, a fagy. Most már ők is falusi gyérekek, és egyetlen dolguk van: tanulni. Ki-ki tehetsége szerint... De te­hetség már el nem veszhet. Tóth Ernő a félévi jelentést mutatja — Ez még az út kezdete. Az alsósok olvasási készségénél ug­rásszerű a fejlődés, de az írás, a környezetismeret, a rajz... ket­tes átlag körül. Az új osztályzási rendszer is bizonytalanul in­dult. Volt tanulónk, aki félév­kor két írásbeli felmérés alap­ján, szóbeli felelet nélkül lett osztályozva..; Az igazgató mindenre odafi­gyel. Meg egy kicsit misszió is az, amit csinál. Sass Ervin í NÉPÚJSÁG g 197L JANUAR 24, 9 tanulószobában. Herezeg Ferencné tanárnő és a felsősök. (A szerző felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom