Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-03 / 78. szám

HÁZ A TÓPA Mi újság a piacon? A tó. nagy. Végtelen, víztükör, csillanó miniatűr hullámokkal, rikkantó, köröző madarakkal. Cölöpházakkal a tó közepén, ha­lászladikokkal; hálószárító, fe­kete, göcsörtös cölöpökkel, bille­nő hal-, vízillatú hálókkal. A tó nem a Balaton. Velence sem, Fertődről nem is beszélve. Ez a tó válójában nem egybefüggő; részekből áU és igen sekély. Ha­lastó. Halastó Biharú grán. Egy „vízi gazdaság’ ’, a Biharugrai Halgazdaság tulajdona. Eínnyit tehát a tóról. Ami a házat illeti, tölbb is van; vízen és víz mentén. Víz mentén a gazdaság központi épületei. Iro­daház, magánlakások, kacsakél- tebők és -nevelők, valamint a kultúrotthon. Ha egy község ilyen kultúrotthon t mondhat ma­gáénak, az figyelemre méltó; de ha ugyanez egy állami gazdaság tulajdonában van, az meglepő. Nem is az épület mérete, eset­leg felszereltsége teszi azzá, ha­nem az, hogy népművelési szak­emberek nélkül, mondhatni ön­tevékenyen törekszik népműve­lési tevékenység végzésére. Nem is rosszul. Jól. Adottságai miatt a községi kultúrotthon (amely egyébként a községi moziban funkcionál) olykor-olykor kiköl- csönzi saját, nagyobb lélegzetű Ma este: a Szakadék premierje Kiosztották a művészeti nívód íja kát Ahogy lapunkban arról már hirt adtunk, ma, április 3-án 7 órai kezdettel a Békés megyei Jókai Színház díszelőadáson mu­tatja be Darvas József Szaka­dék című drámáját. A darab szerepeit Agárdy Ilona, Cseres­nyés Rózsa, Szentirmay Éva, Tolnai Miklós, Körösztös István, Cserényi Béla, Csemák Árpád, rendezvényeinek lebonyolítására. Ez az épület itt, a végtelen ha­lastó partján tehát fontos léte­sítmény. Miért? Nézzük sorjában. Először is: ebédlőnek épült és annak is j használják. Annak is. Egyébként | televíziónézésre (kényelmes fo- | telekkel, ízléses berendezéssel),! könyvtári kölcsönzésre (1200 kő- ! tetes könyvtára van) és szakköri foglalkozásokra. Árva Istvánná, a gazdaság pénzügyi előadója, társadalmi munkás kultúros: „Ne nevezzük kultúrotthonnak, mert nem az, hanem szakszervezeti klub. A klub a kétségkívül igen impo­záns ebédlőben működik. A kü­lönböző népművelési feladato­kat; zongoratanfolyamot, szak­köröket társadalmi munkában vezetjük. Három szakkörünk működik folyamatosan, a rádiós, a fotó. és az intarzia-szakkör. A három szakkör mintegy ötven embert érint, s nem kizárólag fiatalokat. Az a helyzet, hogy kevés Fiatal dolgozik a gazdaság­ban. Nem azért... az az oka, hogy nagyon erős a törzsgárda, a gazdaság jól űzet, nyilván ke­vesen mepnék ej innen. Három­száz dolgozónk többségében rég­óta tagja a vállalatnak, kicsi a munkaerővándorlás.” Árva Istvánná biharugrai és állítja, hogy semmilyen város kedvéért nem menne innen el. Aki biharugrai, az tudja, hogy miért kell ittmaradni... meg aztán a gazdaság igazán nem rossz munkahely. Volt időszak, amikor nem a községben dolgo­zott, de az utóbbi évtizedet, pon­tosan 13 évet, már itt töltötte. „Hogy hogyan függ össze a kétféle tevékenység? A pénzügy és a kultúra? Miért ne? Miért zárná ki az egyik a másikat... ? Szeretem. Meg attól is függ ez, hogy hogyan reagálnak erre a munkára. Egy számot mondok. Bármelyik reprezentatívabb elő­adásunk megtölti a nagytermet. Ez 240 embert jelent. És egyéb­ként is jó itt a hangulat. Nincs veszekedés, fegyelmi ügy ki tud­ja mióta nem volt. Jó, egy kis italozgatás igen... de komo­lyabb fegyelmi vétség nem.” is lehet jói végezni. A vidéki, a községi népművelés fontos fel­adat Nehéz, szerteágazó és igen alapos felkészültséget igényel. Ezúttal azonban arról van szó, hogy számos üzemünkhöz képesj a Biharugrai Halgazdaság nagy gondot fordít a művelődésre, él az egyébként minden üzemben biztosított lehetőséggel, sőt en­nél többet is tesz. Kultúrmun- kája nem spontán, nem marad meg a vállalati ünnepségek, ju­bileumi évfordulók ünneplésé­nél. Ez az, amit néhány ipari üzemünk is példának tekinthet. A ház a tóparton azt bizonyít­ja, hogy az üzemi kultúrmunka a dolgozók szabad idejének .ka­pun belüli” kitöltése nem olyan óhaj, amit csak számonkémi le­het. Megvalósítani is. B. Máté Április első napján erre a kér­désre kaphattak választ a Szarvasi Városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága ülésének részt­vevői. A téma napirendre tűzé­se nem véletlen és nem indoko­latlan. Túl azon a kajánkodó megállapításon, hogy „mindenki a piacról él”; a piac valóban fontos — ha nem is mindig meg­becsült — szerepet tölt be élel­miszerellátásunkban. Szarvas város piaci adottságai nem a legjobbak a megyében. A hajdani piactér beépült, s a mostani zsúfoltság nem válik javára az értékesítés körülmé­nyeinek. A végrehajtó bizottság ülésre készített írásos beszámoló megjegyzi, hogy a szarvasiak nem használják ki kellően a Holt-Körös közelségét, mert ke­vés a városban a konyhakertész. A zöldség-gyümölcstermelés A Pozsonyi Rádió Gyermekkórusa Békéscsabán Békéscsabán vendégszerepel a Pozsonyi Rádió Gyermekkórusa. A hangversenyre a Magyar Rádió és Televízió Nemzetközi Gyer­mekkórus-találkozója alkalmából kerül sor, amelyet Magyaror­szág felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából rendeznek. Az Erkel Színház április 1-1 ünnepi gálaestje után a meghívott német, szlovák, román, szovjet, jugoszláv, cseh, francia, bolgár, észt és lengyel gyermekkórusok vidéki városokban hangverse­nyeznek. Békéscsabán a szlovák kórus mutatkozik be április 3-án délelőtt fél 10-kor és délben fél Mwr, Az együttes vezetője és karmestere Ondrej Franeted. sem elégíti tó a helyi igénye­ket; s így a szarvasi mindig is jó piaca volt a Szeged környé­ki, cserkeszőlői termelőknek. A tejtermék, és baromfifelhozatal általában kielégítő. Az ellátás színvonalát és az árak felfutá­sának fékezését szolgálta néhány olyan hatósági piacirányító in­tézkedés, mint például a tejbe- gyűjtőhely és a tejszakbolt va­sárnapi nyitvatartásának elren­delése, s így a korábbi 5—6 fo­rinttal szemben, jelenleg a tej szabadpiaci ára esetenként sem haladja meg a négy forintot. Érdekes összevetni az elmúlt év és az 1968-as esztendő szarva­si piacának forgalmi adatait. Nem túl hízelgő az a tény, hogy a gyümölcsölt leszámítva, lénye­gében nem nőtt; a mennyiségi kínálat. Ebben közrejátszik az, hogy a helyi mezőgazdasági nagyüzemek nem képesek emel­ni a termelést, s ezáltal az ellá­tást jelentősen javítani. Itt új­ra csak a kistermelőkre (az ösz­tönzés pedig a helyi szervekre) hárul a megye legfiatalabb vá­rosának piacjavítása. Talán ezt a szarvasi háziasszonyok tudják legjobban, hogy a helyi piac el­marad a megye más városainak piacaitól. Jól jellemzi ezt a tényt az a 18 százalékos különbség, amellyel az elmúlt évben a szarvasi piaci átlagár az orszá­gost meghaladta. A gyümölcs kilogrammja átlagban 0,60, a sárgarépa 1, a vöröshagyma 0,50, a szárazbab 3,70 forinttal ke­lőit itt többe, mint máshol. Az összehasonlításhoz jó alap a megye többi városában szá­mított adat is. Az idei év első havi átlagárait véve a fokhagy­ma például Szarvason 33,80 fo­rint volt, míg a többi helyen 26 forint alatt maradt. Az élő csir­ke viszont itt volt a legolcsóbb; 24,90, nng Gyulán kereken 30 forintba került Megnyugtató, hogy a négy városán a két év januári adatai alapján lényege­sen csökkentek az árak a pia­con, kivéve a vöröshagymát, az élő tyúkot és a fejeskáposztát. Az alma példáid csaknem 58 százalékkal került kevesebbe az idén a várad {dacokon, urát egy évvel korábban. Jelentősen ol­csóbb lett a petrezselyem, a sár­garépa és a burgonya te. a* ■miiiiiniiiHinma Gonda György és Szerencsi Hu­gó játszák. A dráma díszletter­veit Csányi Árpád tervezte, ren­dező Miszlay István, Jászai-d£- jas. Az idén Békéscsaba városi ta­nácsa első ízben adományozott a színház művészeinek nívódí­jakat. Első díjat, 5 ezer forintot Szofooszlay Sándor Jászai-díjas, második díjat, 3 ezer forintot Szabó Éva, hármaik díjat, 2 ezer forintot Körösztös István kapott. W i S Ez a ház, az ebédlő, szakszer- jj vezeti klub, mindegy minek ne- ■ vezzük, fontos feladatot lát el ■ Háromszáz ember okos szórako- ■ zási lehetőségéről gondoskodik jj folyamatosan. Folyamatosan, te- ■ hát tervszerűen. Ezen van a [ hangsúly. Elmek a munkának az ! értékét nyilván csak növeli, jj hogy társadalmi munkában vég- ! zik. Nem, nem az a végső kőnk- 5 lúzió, hogy lám-lám, nem is olyan nagy ügy a vidéki népmű- » veiés, hiszen szakember nélkül j " ■ ■ S Ezerszemélyes öltöző, fürdő épül a Szarvasi Vas-, Fémipari Ktsz-ben j Megyénk egyik legnagyobb kisipari. szövetkezetében, a Szarvasi Vas-, Fémipari Ktsz- ben igen jó eredménnyel zárták az elmúlt évet. Termékeik iránt idehaza és külföldön megnőtt a kereslet. Az idei 150 millió fo­rint értékű termék egyharma- dát külföldön értékesítik. Az ex­porttevékenység egy év alatt több mint kétszeresére emelke­dett. Többek között Vietnamba szállítanak foglalatokat, számos európai államba villanyvasalót, húsdarálót, hordozható csempe­kályhát, a legújabb divatű asz­tali lámpák számos változatát A jó hírű szövetkezet újabb ■ egységekkel bővüL Hamarosan S átadják rendeltetésének Szarva- 5 son az új öntödét, Szeghalmon ■ pedig tömegcikkgyáirtó üzemet jj és ugyancsak öntödét avatnak, j Tizenháromezer négyzetméter- i nyi alapterülettel gyarapszanaik jj az üzemcsarnokok. Tovább ja_ j vul a munkások élet. és munka- : körülménye. Korábban már : épült a szarvasi központban ; üzemi konyha, étterem, orvosi ■ rendelő, most ezerszemélyes öl- ■ töző, fürdő építéséhez láttak ■ hozzá, amit még ebben az év- ! ben átadnak rendeltetésének. : 2. Tágas, kényelmes lakásban ebédeltünk, a kanárikalitkákat ízlésesen hímzett terítőcskékkel takarták le, s a karosszékek támláihoz is hímzett toritőcské- ket tűztek, hogy a vendégek tar­kója ne piszkítsa be a huzatot. Körül-körül minden nagyon szo­lid és biztonságos volt, vala­mennyien ünnepélyesen ettek, és ünnepélyesen mondogatták egy­másnak: — Mahlzeit; (Egészségére). Ezt a szót nem ismertem, de tudtam, hogy a francia mai je­lentése rossz, a német Zeit-é pe­dig idő, tehát: rossz idő. Singer két ízben is így ne­vezte Kautskyt: „az én roman­tikusom”. A sas orrú Bebelt meg­lehetősen önteltnek találtam. Rajnai bort ittak meg sört: a bor savanyú és langyos, a sör viszont jó volt: az orosz forrada­lomról meg a szociáldemokrata pártról szintén savanyúan és lenézően beszéltek, a maguké­ról. a német pártról viszont csu­pa szépet mondták: általában körös-körül mindenből önelé­gültség áradt, úgy érezte, még a székek is elégedettek, miért a vezérek tiszteletére méltó lágy testrésze nehezedik rájuk. A német párttal volt egy „ké­nyes” ügyem: egyik tekintélyes tagjának, a később ugyancsak híressé vált Parvusnak a Zna- nyije kiadó meghatalmazást adott az Éjjeli menedékhely színházi tantióme-jének átvéte­lére. Ezt a meghatalmazást 1902-ben, Szevasztopol ban, a pályaudvaron kapta Parvus, aki illegálisan érkezett oda. Az ál­tala megkapott összeg felosztási aránya ez volt: az egész összeg húsz százalékát ő kapja, a ma­radék egynegyed részét nekem, háromnegyed részét pedig a sao- aátóernokrata pártkasszának keä átadnia. Parvus természe­tesen ismerte a feltételeket, sőt lelkesedett értük. Négy óv alatt a színdarab bejárta Németország minAm színházát, s csak Ber­linben több mint ötszázszor ad­ták elő: Parvusnál véleményem szerint százezer márka gyűlhe­tett össze. Ő. azonban pénz he­lyett egy levelet küldött Pjat>- nyickijnak, a Znanyijé-hez: ke­délyesen közölte, hogy az egész összeget olaszországi útjára köl­tötte, amelyet egy fiatal hölgy társaságában tett. Minthogy ez a minden bizonnyal igen kelle­mes utazás engem személy sze­rint csak egynegyed részben érintett, feljogosultnak éreztem magam, hogy a német párt köz­ponti bizottságának figyelmét felhívjam a fentmaradó három­negyedre. Ladizsnyikov útján hívtam fel a figyelmüket. A központi bizottság .Közömbösen vette tudomásul Parvus utazá­sát. Utóbb hallottam, hogy Par- vust megfosztották bizonyos pártrangoktól; őszintén szólva, jobban szerettem volna, ha meg- cibálják a fülét. Még később, Párizsban mutattak nekem egy nagyon szép leányzót, illetve hölgyet, és közölték, hogy ő uta­zott Parvusszal. „Drágaságom” — gondoltam magamban —, ó, de drága vagy”; Berlinben láttam irodalmáro­kat, képzőművészeket, mecéná­sokat és egyéb embereket; csak az önelégültség és öncsodálat /

Next

/
Oldalképek
Tartalom