Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-08 / 155. szám
1M9. július 8. 5 Redd Kszakmunkásképzés helyzete megyénkben Június második felétől tartanak a szakmunkás-vizsgáztatások megyénk iparitanuló-intézeteiben és az üzemekben. A szakmunkásképzés néhány kérdésére kerestünk választ a megyei tanács ipari és munkaügyi osztályán. Megtudtuk, hogy megyénkben jelenleg mintegy hatezer fiatal tanul szakmát Az ipari tanulóik közül körülbelül másfél ezer azoknak a száma, akik az idén vizsgáznak és kapnak szakmunkásbizonyítványt. Azt is megtudtuk, hogy a szakmunkásképzés zömét, mintegy négyötödét a helyiipar adja, természetesen a szakiskolákkal karöltve. Arra a kérdésünkre, hogy vajon a végzett ipari tanulók tanult szakmájukban el tudnak-e helyezkedni, nagyjából egyöntetű választ kaptunk. Eszerint a jelenleg vizsgázó 1500 fiatal közül a 35 százalékot kitevő vasipari szakmunkások szinte azonnal, a 30 százalékot képező könnyűipari szakemberek rövid időn belül elhelyezkedhetnek. Nem okoz gondot a mintegy 10 százalékot képviselő építőipari fiatal szakmunkás elhelyezkedése sem. Ha nem azonnal, de rövid időn belül munkát találnak a különböző vegyesipari szakma képviselői is, akika vizsgázók mintegy 15 százalékát teszik ki, hiszen a jó szakmunkást keresik megyénk ipari és mezőgazdasági üzemei. A helyiipari szakmunkásképzésről megtudtuk, hogy ezen belül a legtöbb szakembert a kisipari termelőszövetkezetek adják ebben az esztendőben, összesen 583 fiatalt küldenek vizsgára. Jelentős a magánkisi párosoknál tanulók száma is, hiszen 174 fiatallal a második helyet foglalják el. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti ipar következik 154-gyel és 87 tanulóval a tanácsipar zárja a sort. Milyen arányú az utánpótlás 8 helyiiparban? Ez évben a helyiiparból 998 fiatal kap szakmunkásbizonyítványt és hagyja el az iparitanulóiskolák padjait. Helyüket a kezdő első évesek bőven betöltik. A tervek szerint a tanácsi vállalatok 172, a kisipari termelőszövetkezetek 626, magánkisiparosok 250, és a mezőgazdasági termelőszövet- kezeti ipar 208 fiatalt vesz fel ipari tanulónak. Arra is választ kaptunk, melyek a legkedveltebb és a kevésbé 'kedvelt szakmák. Ezek szerint legtöbb fiatal: rádió-, televíziószerelő, elektroműszerész, műszerész, autószerelő, szobafestő, fodrász, kozmetikus, fényképész szeretne lenni. Kevesen jelentkeznek viszont a kelmefestő és kéményseprő szakmába. Pedig egy kéményseprő havi jövedelme eléri a 2300 forintot. Oldódik viszont az építőiparral szembeni tartózkodás. Mind többen — 'főleg vidéki fiatalok — ismerték fel ennek a munkaterületnek lehetőségeit, s ma már igen szép számban jelentkeznek ipari tanulóknak az építőipar különböző szakágazataiba. A munkaügyi osztály tájékoztatása szerint javult a mezőgazda- sági szakmunkásképzés is. Ehhez nagyban hozzájárult a békési, sza- badkígyósi, eleki, gyulai és a két- egyházi mezőgazdasági szakiskola munkája és a vidéki kultúrházak felvilágosító tevékenysége. A pályaválasztási tanácsadást tovább bővítik. Ehhez mindenekelőtt a pedagógusoktól és természetesen a szülőktől is nagyobb támogatást várnak A következő ötéves tervben Békéscsabán. Gyulán, Mezőhegyesen iparitanuló-kollégiumok és iskolák bővítését tervezik. Erre a terveket elkészítették. A végrehajtáshoz még szükséges a Munkaügyi Minisztérium és az Országos Tervhivatal jóváhagyása. Reméljük, az illetékes országos szervek kedvezően döntenek, hiszen a mind intenzívebben iparosodó megyénknek nagy szüksége van és a jövőben még nagyobb szüksége lesz jól képzett szakemberekre. (Botyánszki) Napirenden tizenöt hónap termelésének és gazdálkodásának tapasztalatai Tanácskoztak a vállalatvezetők Tegnap délelőtt igazgatói tanácskozáson beszélték meg a megyei tanács épitési, közlekedési és vízügyi osztályának irányítása alá tartozó vállalatok vezetői az 1968. évi és az 1969. első negyedévi tevékenységüket. Dr. Takács János osztályvezető megnyitója után Nagy Sándor főelőadó vette át a szót. Referátumában főleg ágazati szinten foglalkozott a vállalatok tevékenységével. Többek között elmondta, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben olyan változások következtek be, melyek miatt az értékelés — kidolgozott módszerek hiányában — részben csak becslés útján lehetséges. A konkrét tevékenységet értékelve arról szólt, hogy a vállalatok az elmúlt évben már valóban gazdálkodtak. Az 1968-ra előirányzott nyereséget mind a tizenkét vállalat túlteljesítette. Sajnálatosnak minősítette viszont, hogy a nyereségnek csak hús® százaléka származik a gazdasági hatékonyság javulásából. Vagyis az országos egyharmados átlag alatt van. Nagy eltéréseket mutatott ki egyes ágazatok hatékonysága között. A mezőgazdasági és vízgazdálkodási ágazathoz tartozó vállalatok 2,3 százalékos, az építőipari vállalatok 27,9 százalékos, a lakásellátás és egyéb szolgáltatási ágazatok 30,3 százalékos nyereséget értek el a lekötött eszközök százalékában kifejezve. A vállalatok összesen 238 millió forint árbevételt és ezen belül 27 millió forint nyereséget mondhatnak magukénak. Az árbevételből és nyereségből az építőipari ágazat részesedett a legnagyobb arányban. Bírálta a vállalatok tervezéseiben tapasztalt túlzott óvatosságot, mely szerint az elmúlt évben mintegy 9 millió forinttal a tényleges költségek alá terveztek. A továbbiakban még számos köz- gazdasági kérdést elemzett. Foglalkozott a műszaki fejlesztés fontosságával, mint a termelésnövekedés legfőbb tényezőjével. Az 1969. első negyedévéről elmondta, hogy a vállalatok árbevétele és nyeresége messze elmarad az előző év időarányos eredményeitől. Végül javaslatot tett a vállalati igazgatónak az eredményes gazdálkodás megjavítására s ezt kilenc pontba foglalva terjesztette az értekezlet elé. A beszámolót követő vitában a vállalatvezetők elismerték az értékelés realitását. Egyetértettek azzal a megfogalmazással, mely szerint egy vállalat sem boldogulhat, ha nem elemzi folyamatosan gazdasági munkáját. Nehezen jut előre az a vállalat amely a belső erőket nem használja ki ésszerűen és nem kíséri figyelemmel a külső, úgynevezett piaci mozgásokat. A felszólalók közül Meszjár György, a Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat igazgatója a város gázosításáról elmondta, hogy a jövő évi mintegy 3 millió forint értékű eszköz, lekötéshez nem lesz meg a fedezetük. Ezért segítséget kért. Többen foglalkoztak a felszólalók közül a tanácsi vállalatoknál uralkodó helytelen gazdaságpolitikai szemléletbeli hibákkal. Ezen belül elsősorban a műszaki állományú dolgozók állásfoglalásait ki. fogásoiták, amelyek nem mindenkor veszik számításba a gazdaságossági szempontokat. Az értekezlet során arra is fény derült, hogy Békéscsaba vízellátásának javításában mutatkozó határidőelFigyelem! Figyelem! Új helyre költözött a Gyulai Háziipari Szövetkezet méretes részlege! Űj címünk: Gyula, Városház u. 19. (volt benzinkút), ahol továbbra is előzékeny és figyelmes kiszolgálással állunk a lakosság rendelkezésére. Gyulai Háziipari Termelő Szövetkezet, Gyula 582 tolódások miatt a víz- és csatornamű vállalaton kívül felelősség terheli a beruházási vállalatot is, mivel többek között villamosítási tervet nem készítette él és nem adta le időben a MEGYEVILL- nek. Az értekezlet munkáját össze, gezve dr. Takács János osztály- vezetővel értünk egyet, aki elmondta, hogy a megbeszélés sok kérdést tisztázott és remélhetően előrelépést jelent az osztályhoz tartozó vállalatok munkájában. B. J. Miért a nyolcvan centiméteres léptek ? R égi csabai ismerősöm, barátom egy tanácskozáson társadalmunk morális erejét úgy érzékeltette, hogy az emberek általában hetvenöt centimétert lépnek, de nálunk nagyon sokan, nyolcvan centiméterre nyújtják meg lépteiket. Ez a képletes kifejezés azokat a nagyszerű tetteket sűrítette, melyek népüknek mindennapi cselekedeteiben öltenek testet, s azt a tudati-érzelmi kapcsolatot tükrözik, amely állandóan erősbödő szálakkal kötődik társadalmi rendszerünkhöz. Ezek a tömegméretű szálak abból eredeznek, hogy e hazában lakó népek — magyarok és nem magyarok — a szocializmust építő rendben hinni tudnak, ebben látják jelenüket, jövőjüket, ebben látják elérhetőnek céljaikat. Csak ebben látják biztosítva alkotó energiáik kibontakozha- tóságát, és hogy munkájuknak élvezői lehessenek ma is, holnap i s. A lassan negyedszázada tartó heroikus küzdelem erről tanúskodik, s ez a forrása mindannak, amit életünk minden zegében-zugában érzékelünk. Szidjuk sokszor városaink felforgatott utcáit. Ne de mi tette lehetővé, hogy a mezővárosokban, ahol nem volt közművesítés, ahol az urbanizáció csak óhaj lehetett, vízhálózatot, csatornákat építünk? Éppen a társadalmi rendünkben rejlő lehetőségek a zsilipjei ennek is, másnak is, mindannak, ami az állampolgárok ilyen vagy más érdekeit szolgálják. És e z a sarkallatos abban a képletes kifejezésben, amit csabai barátom az emberi léptekkel „mért”. Mert amennyiben igaz, 'hogy a tervekben a hetvenöt centiméteres léptek az irányadók. hiszen — ahogyan barátom megfogalmazta — ezt az ember a létfenntartásáért „lépi”, a megszabott feladatok megoldásáért teszi, annyira igaz az is, hogy sokan „beleadják” azt a pluszt, ami már több az egzisztencia biztosításánál, ezt már a családi közösség közvetlen érdekein túl teszik. Ez pedig azt jelenti, hogy mindenkor készek alkotó erejükkel olyan szolgálatokat adni. melyek valahol, valamilyen formában a kisebb vagy nagyobb közösséget gazdagítják, szépítik. Ezt fejezik ki sokan, amikor elmennek csatornát ásni anélkül, hogy megkérdeznék, menynyi lesz a fizetség, vagy azok, akik díjtalanul segítenek valamilyen tervezésben, vagy olyan akcióba „lépnek be”, amely egy időre megtorpant, hogy elhárítsák az akadályokat. kimozdítsák a kátyúba rekedt szekeret. r E s ez még nem minden, ami társadalmi rendünk morális erejét mutatja. Éspedig: hazánkban a „hivatalos” munkának is sava-borsa van* nem azt nézik, elsősorban az emberek, hol áll az óramutató, hanem azt, hogyan tudnák a „kezük ügyébe került” dolgokat jobban a köz megelégedésére elvégezni. S ez is a hosszabb lépéseket jelzi. Ezért ma már különös és furcsa, ha valaki egy-egy ügy kapcsán arról igyekszik másokat meggyőzni, hogy miért nem lehet azt elintézni, megcsinálni. Ebben az esetben nem üzleti fogásokra gondolok, amikoris a nagyobb haszon reményében „megszédítik” az embert, hogy ezért vagy azért „érdemesebb” nagyobb összeget költeni, „így jobban jár a kedves megrendelő”. Azokra gondolok, akikre közösségi ügyek vannak bízva, akik nem azt keresik, hogyan lehetséges jobban a köz megelégedésére valamit elintézni, hanem olyan „okfejtéssel” hűtik le az „egyszerű” embert, amit a zsonglőrök is megirigyelnének, ha éppen labdával játszogatnának így. De hát ők a szavakkal „cicáznak”, s a látványosságért kereteket, terveket, költségeket, állam és közérdeket (bár a kettő egy és ugyanaz), emlegetnek, és olyan tökéllyel, hogy az már a bűvészet világába sorolható. Azzal a különbséggel, hogy a bűvész egy selyemszalag meg- lebegtetése után a selyemszalagok egész tucatját produkálja, ők pedig az egy szalagot is olyan távolnak láttatnak, hogy az egyszerű emberben az a hiedelem támad: egész élete nem elegendő, hogy valamikor meg is tapinthassa azt. I gaz, az ilyen fajta bű- vészkedők kopnak- fogynak, mert a közmorál mind összébb nyomja-szorítja őket, de mégis vannak, és sok emberrel érintkeznek, s életérzésükkel, amely azonos a forrókása-kerülgetéssel, borzol- ják-emésztik az „ügyfelek” idegzetét. És csodálatosan szívós fajták, csak akkor zökkennek ki megiszaposodott, begyepesedett életfelfogásukból, miután maguk is ügyféllé válnak. Ekkor tör fel bennük az emberiesség, ekkor már a humanitás szavunkat gombolyítták le és fel, ekkor már azt szeretnénk, ha ők a meglátott selyemszalag egész tucatját vihetnék el. Természetesen olyat, amit kezükkel tapinthatnak. Tehát: értük ne „csak” hetvenöt centit lépjenek, hanem niycóicvanat. Cserei Pál I lakás ablak és ajtó gyakran térik. Anyagi fedezetet nyújt a HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁS ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ I
