Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-16 / 136. szám

1369. június 15. 10 Vasárnap 0 hazai rizstermesztés és öntözéses gazdálkodás, a fejlett mezőgazdasági módszerek A nagy területű gazdaságok koncepciójának időszakában több Szarvas környéki állami gazda­ságot összevontak és megalakí­tották Békés megye második mammutüzemét: a Szarvasi Ál­lami Gazdaságot. Hosszú utat tettek meg az egyesülésig a ró- zsási (szarvas—endrődi) műút mentén), az örménykúti (szarvas —mezőberényi út mellett), a csa- bacsűdi (szarvas—orosházi út szomszédságában), a kákái (Szarvas határában), a Sárgahe­gyesen (a Csongrád megyei Eperjes községben) működő ön­álló gazdaságok, amíg összessé­gükben létrehozták a Tiszántúl egyik legnagyobb mezőgazdasági kombinátját. A gazdaságok vezetői hol jöve­delmező, hol pedig tekintélyes hiányt tartalmazó mérlegbeszá­molót tettek le év végén a nép­gazdaság asztalára. Legutóbb, az egyesülést követő években, 1964- ben 6 millió 250 ezer forint be­vételi hiánnyal zárták az évet. Azóta számos szervezeti intézke­dést tettek s egyik évről a másikra csaknem 22. millió forintos eredményjavulás következett be. Az 1967. évi gazdálkodás mérlegbeszámolójá­ban már 16 millió forint vállalati eredményről adhattunk számot. A gazdaság vezetőségének és dolgozóinak hatékony munkáját elismerte a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium is. Tavaly kaptuk meg a megtiszte­lő Élüzem címet. Ez a 20 ezer 848 holdas mező- gazdasági kombinát évek óta az árutermelés egyik igen jelentős bázisa, noha az összterület 32 százaléka szikes, 40 százaléka pedig erősen kötött agyagtalajú, a tél végi, kora tavaszi belvizek­től veszélyeztetett és sokat szen­vedett terület. Talán ezért is került és kerül időről-időre ran­gos helyre az itteni munka. A mostoha talajadottságok ellenére 100 hold szántóra vetítve az 1966. évi 252 mázsa búza helyett 1968- ban már 334 mázsát értékesített a gazdaság. Rizsből 1967-ben ugyancsak 100 holdra vonatkoz­tatva 91 mázsát, 1968-ban pedig már 141 mázsát adott. A jobb körülmények között működő ál­lami gazdaságokhoz hasonló szín­vonalú árutermelést ért el. Az eredmények összevetése a többi állami gazdaságéval és a megyei átlagnál jobban gazdál­kodó tsz-ekével már csak azért is érdekes lehet, hogy az üze­mi vezetők hozzámérhessék mun­kájuk hatékonyságát az energi­kusan fejlődő, nagy tömegű árut adó szocialista nagyüzemhez. Hogy ez a kép teljes legyen, megemlítjük, hogy minden 100 hold földről vágómarhából 46, hízott sertésből 60, baromfiból 19, piaci halból 2,1 mázsát, tejből és tejszínből 16 ezer 541 litert adtunk a népgazdaságnak 1968- ban. összességében az 5 millió 592 ezer forint tervezett vállala­ti eredményt több mint 12 mil­lió forintra teljesítettük 1968- ban. A növénytermesztési főága­zat csaknem 95 millió forint bruttó termelési költséggel, majdnem 10 millió forint ága­zati eredményt hozott. Az árbe­vételekben jelentős pozícióhoz jutott a vetőmagtermesztés Búzából, őszi árpából, rizsből kiváló minőségű és értékű vető­magot szállítottunk a társgazda­ságoknak- és a tsz-eknek. A kenyérgabona termesztése mellett — fontossági sorrendben — a rizsnek tulajdonítunk igen nagy szerepet. A talajelőkészítés­re, az istállótrágyázásra, a ve­tésforgóra, a műtrágyázásra, a termesztendő fajták megválasz­tására évek óta megkülönbözte­tett figyelmet fordítunk. Az eredmény nem maradt el egyik esztendőben sem. Annak ellené­re, hogy tavaly a termékenyü­lés időszakában szokatlan hőség volt s egész évben napfénytar­tam rendellenességek is voltak, szeptemberben pedig jég verte a rizstáblákat, a termésátlag mégis elérte a tervezettet. így összes­ségében az előző évihez képest 50 százalékkal több rizs termett. A gazdaság önálló elszámolá­sú kerületei közül legtöbb bú­zát az örménykútiak termeltek 1115 holdon, mázsánként 183,09 forint önköltséggel. Rizstermesz­tésben a rózsásiak jeleskedtek. Náluk mázsánként 502.06 forint­ba került a rizs. Az évelő pil­langósok termesztésében elért eredmény is figyelmet érdemel, örménykúton egy mázsa lucer­naszéna 85,91, a kákái kerület­ben pedig 99,59 forintba került. Az állattenyésztés eredményei is számottevőek. Egy liter tej előállítási anyagköltsége 2,4 fo­rint. Hasonlóan kiemelkedő az itatásos borjúnevelésben elért súlygyarapodás önköltsége is, amely i tervezett 23,85 forinttal szemben 21,79 forint. A sertés- tenyésztők jó munkáját dicséri, hogy kocánként tavaly 17,9 ma­lacot választottak el, hattal töb­bet, mint 1965-ben. A süldő­nevelés színvonalának minőségét támasztja alá az egy mázsa súly- gyarapodás elérésére tervezett 23,39 óra, melyből végül is 12,48 óra lett 1968 végére. Jövedelme­ző a sertéshizlalás. Korszerű és korszerűtlen elhelyezési körül­ményeink közepette a 17,25 fo­rintos kilónkénti önköltség el­érése nagy jelentőségű, hiszen ez az ágazat a több évi veszteség után tavaly már 1,8 millió forint nyereséget hozott Az eredmények tovább növe­lésére teremtettünk módot, ami­kor Angliából importált fehér hússertés tenyésztésére vállalkoz­tunk, a galambosi telepen. Te­nyészkanok és kocák értékesíté­sével előnyösen hatunk majd a hazai sertéstenyésztésre. A juhá­szat eredményességét a pecse­nyebárány nevelésével fokozzuk, Évente négyezret szállítunk ex­portra görög, olasz és belga vá­sárlóknak. A halastavak vízfe­lületét pecsenyekacsa-neveléssel hasznosítjuk. A baromfiférőhe­lyek jobb kihasználása érdeké­ben csibenevelést kezdeményez­tünk. Új módszerként lett bevezetve óz öntözött lege­lőkön való libatartás. Az idén százezer pecsenyelibát nevelünk. Ezt a feladatot az 1969. évi prog­ramnak megfelelően szerveztük meg. A gazdálkodást számos kisegí­tő ágazat teszi alapvetően meg­alapozottá. A húsüzemben éven­te négyezer hízott sertésből ké­szítünk különböző árucikkeket, melyeket Budapesten az Állami Gazdaságok Mintaboltjában — Lenin körút —, Szegeden és Bé­késcsabán értékesítünk. Az országban először itt ké­szült lucernaliszt nagyüzemi módszerrel. A kisegítő ágazatof azóta is fenntartjuk. A magtisz­títótelep, a tervezők és építők mind-mind szerves részét alkot­ják ennek a vertikumnak. Ezért is illik erre a vállalatra a komp­lex-üzem kifejezés, hiszen itt minden megtalálható, ami a ha­tékony gazdálkodást előmozdítja. Ebben az esztendőben úgy ál­lítottuk össze termelési és áru­értékesítési tervünket, hogy to­vábbra is nagy mennyiségű árut adjunk a népgazdaságnak. A felsőfokú mezőgazdasági technikum tangazdasága Az öntözéses gazdálkodás mér­nökeit korábban Szarvason ké­pezték ki. Itt működött az Ag­rártudományi Egyetem tanszéke, később, amikor a budapesti egye­temet Gödöllőre költöztették, a szarvasi kihelyezett tanszék he­lyébe felsőfokú mezőgazdasági technikumot szerveztek. A Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium ezzel Szarvasra össz­pontosította a felsőfokú öntözé­ses technikusképzést. Az ÖRKI és a gazdaság központjának szomszédságában államunk im­pozáns épülettömböt emeltek. Benne valójában a tanulás gond­jának, az életre való felkészü­lésnek élhet majd ifjúságunk. A mezőgazdasági szakember- képzés története Szarvason Thes- sedik Sámuel idejébe nyúlik vissza. A történelmi múlt tanú­sítja legjobban, hogy ez a város milyen sokat tett a hazai mező- gazdaság fejlesztésére. Minden­kor akadt itt egy darabka föld, ahol korábban a mezőgazdasági középiskolások, később a techni­kumi és felsőfokon tanulók jár­hattak a mind korszerűbb gaz­dálkodáshoz vezető úton. S az az újat kereső atmoszféra, melyet Thessedik a maga korá­ban kialakított, megalkotott, nem veszített csillogásából, belső feszültségéből, sőt évről évre gyarapodott és gyarapszik ma is az okszerűen gazdálkodó Thes- sedik-követők száma. Van ebben a városban egy sa­játos patriotizmus, amely a la­kóhely szeretetén, megbecsülésén, oltalmazásán túl a tudományos gazdálkodás szervezésére, ered­ményeinek fokozására irányul. Lehet, hogy a Thessedik-örökség varázsa ez, amely megfogja és magával ragadja az embert, még a szimpla érdeklődőt is. Minden­kire hatással van, aki itt meg­fordul. Közös ügyünk a mező- gazdaság haladásának oldalára állítja az ide közömbösen érke­zőt. Ilyen szférában csak jól le­het dolgozni, gazdálkodni, kísér­letezni és tanulni. Talán ezért is esett a választás Szarvasra, ami­kor a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium vezetői meghozták előbb említett hatá­rozatukat. Szarvas évek óta a tisznátúii területeken folyó gazdálkodás tu­dományos központja. A kutató intézet szomszédságában jelenleg 360 főiskolás tanul. Egy eszten­dő múlva az új, felsőfokú tech­nikum épületkomplexumának üzembe helyezésével 540 felnőtt­ből válhat itt kiváló felkészült­ségű szakember, akik a hazai öntözéses gazdálkodás előtt álló nagy lehetőségek, a Tisza II. víz­lépcső hatásterületén követhetik századunk Thessedik Sámueljei­nek tanítását: a megszelídített, áradó vizek hasznosításában. Szép példáját adta és adja ma is a hazai vízgazdálkodásnak az állami gazdaság. Öntözőtelepeit körülölelő csatornahálózat, az öntözéses gazdálkodás különböző technikai és módszerbeli megol­dásai nyitott könyvként állnak a diákok, a tanárok, a kutatók és a gazdaságszervezők előtt. S az élet azoknak a nevét jegyzi fel, akik e sodródó folyamban olyan nagyszerű és maradandó valamit alkotnak, mint amilyennel a mos­tani határt járva az ember ta­lálkozik. Tanár, kutató, gazdaságszerve­ző munkája fonódik eggyé az emberi akaratnak mindjobban engedelmeskedő szarvasi sziken. A tanulók tehát a gazdaságban jót láthatnak, olyan műhelytit­kokba pillanthatnak be, melyek­ből máshol is az ittenihez hason­ló jövedelmező termelést alakít­hatnak ki. A tanulók és tanáraik nemcsak a termelési eljárások megismeré­sére jutnak egyedülálló lehető­séghez, hanem a szocialista áru­termelő nagyüzem belső életé­nek tanulmányozásában is. Részt vesznek a termelési tanácskozá­sokon és különböző kerületi ren­dezvényeken. Ezek a fiatalok sohasem mulasztják el Épül az új rizstelep. köszönetük kifejezését egy élet­mű, egy egész élet tapasztalatá­nak néhány tíz perc alatti fel- táródásáért. Így volt ez 1968. feb­ruár 14-én is, amikor az igazga­tói tanácsülésen a felsőfokú tech­nikum tanszékvezetői és igaz­gatója, február 24-én pedig a ká­kái kerület termelési tanácsko­zásán a diákok képviselői mond­tak köszönetét azért a sokoldalú támogatásért, melyet a gyakorla­tokon a gazdaság vezető szakem­bereitől, dolgozóitól kaptak. De nemcsak a felsőfokú tech­nikusok képzésére jut az itteni vezetők és beosztott dolgozók energiájából, hanem az öntözéses gazdálkodás országos programjá­nak valóra váltásóra is. A jövőben az eddigieknél Is fontosabb központi helyre kerül az állami gazdaságban folyó gya­korló munka. A Tisza II. Vízlép­cső megépítésével egyidőben kü­lönböző öntözési módszerek, tech­nikai felszerelések gyakorlati ki­próbálásán kívül, az okszerű víz­gazdálkodás elméleti tételeinek kimunkálásával és a tapasztala­tok gyakorlati hasznosításával csiszolják mind fényesebbre a patinás örökséget. S ha még egy pillantást vetünk arra a tényre, hogy a városban működő mező- gazdasági vállalatok és intézmé­nyek vezétői, vezető beosztású dolgozói közül a szarvasi szüle­tésűek kevesebben vannak, mint az ide bevándoroltak, akkor még teljesebb, tartalmában pedig még mélyebb következtetésig juthatunk, érthetjük meg a vá­ros történelmi varázsát, történe­tesen azt, hogy az öntözéses gaz­dálkodás országosan elismert szaktekintélyei miért éppen itt dolgoznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom