Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-14 / 135. szám
1969. Június 14. 7 Szombat „Erősebb" Volga-kocsik Moszkva. APN. Befejeződtek azok a kísérletek, melyek során a Gorkiji Autógyár konstruktőrei által tervezett új autómotorokat próbálták ki. Az új motorokat a GAZ—52 típusú teherautók és a VOLGA M—24-es személygépkocsik számára tervezték. Az új motorok teljesítménye — ugyanakkora üzemanyag-fogyasztás mellett — másfélszerese lesz a régi motorokénak, s az új motorok 200—250 ezer kilométert is mehetnek generáljavítás nélkül. Mindez jó néhány technikai újdonság bevezetésének köszönhető. A motor súlya nem változik: a gyár kohászai kidolgozták a vékony falú hengerblokkok öntési technológiáját. Ezek a hengerblokkok nemcsak tartósabbak, de könnyebbek is a réginél. A Moldvai Szovjet Szocialista Köztársaságban készülő „Aurika” márkájú mosógép látható fenti felvételünkön. (Fotó: T. Ananin. APN.) Az akvárium szellőztetése Az elegendő növényzettel betelepített akváriumban a víz általában mindig tartalmaz annyi oldott oxigént, amely kielégíti az arányos számban népesített halakat. Az akváriumot azonban mégis célszerű szellőztető berendezéssel felszerelni. Ennek oka lehet, hogy néha több halat tartunk benne, nem megfelelő a világítás, ilyenkor a növények kevesebb oxigént juttatnak a vízbe ha olyan fajta halat tartunk az akváriumban, melynek az átlagosnál nagyobb az oxigénigénye stb. De szükséges lehet a szellőztető berendezés azért is, hogy kiküszöböljük az oxigénszint napi és évszakos ingadozását, ha a szélsőséges időjárásnak a víz oxigéntartalmára gyakorolt hatását meg akarjuk akadályozni. Ezeken kívül azért is előnyös a szellőztetés, mert a bejutó levegő az akvárium vizét állandó mozgásra kényszeríti-, sőt bizonyos fokig elősegíti a víz tisztulását is. Az akvárium szellőző berendezések lehetnek egyszerűbbek, mélyeket otthon magunk is ösz- szeállíthatunk vagy drága, bonyolult készülékek, amelyek szakboltokban szerezhetők be. Az egyszerű kisegítő szellőzte- tők közül legismertebb a csepegtető szellőztető, amely a levegőkiszorítás elvén alapszik. Egy zárt üvegből az oda csep- penként hulló víz kiszorítja a levegőt — csővezetéken keresztül — az akváriumba. Ugyancsak kényszermegoldás — például áramszünet esetére — a felfújt labdabelső, melyből megfelelő adagolón keresztül jut a levegő az akváriumvízbe. A modern akvarisztika legelterjedtebben alkalmazott szel- lőBtetője elektromos berendezés. Közülük is a gumimembrános a legnépszerűbb, bár hátránya, hogy üzemeltetése néha zajos. Szerkezete a villanycsengő elvéhez hasonló: két elektromágne_ ses tekercs rugós vaszárat ránt magához és a zárra erősített nyelv a csengő harangjához ütődik. A membrános szellőzte- tőknél a csengő harangját fémdobra kifeszített gumilemez helyettesíti, melynek két szelepe levegőt szív és nyom a rezgés hatására^ Előnye, hogy csekély áramot fogyaszt és elég hosszú élettartamú. Szerkezete nem romlékony, leghamarabb az elöregedő gumiszelepeket és a gumimembránt kell kicsérélni. Még bonyolultabb a villanymotor-meghajtású dugattyús szellőztetőgép. Ez már egészen nagy teljesítményű, drága készülék; a kezdő akvarista elég, ha csak a létezéséről tud. Nálunk a membrános elektromos szedlőz- tetők a legelterjedtebbek. A szellőztető készülék levegőkivezető csapjától az akváriumhoz 4—5 mm átmérőjű gumivagy PVC-csövön keresztül vezetjük a levegőt, amely az akváriumba süllyesztett levegőporlasztón keresztül kisebb-nagyobb buborékok formájában jut a vízbe. A porlasztók porózus anyagból készülnek. Ha akvarizálási-a „adtuk a fejünket”, csak úgy érdemes csinálnunk, hogy az akvárium mindenkor dísze legyen a lakásnak. Fontos, hogy halaink jól érezzék benne magukat, jól fejlődjenek, ehhez pedig gondoskodnunk kell minden környezeti igényük kielégítéséről. Éppen ezért, ne mondjunk le a szellőztető berendezés felszereléséről sem. Tudomány — Technika Házi Nem olyan régen még falakon kívül, szigetelő csigákhoz erősítve futottak körbe a lakásokban a kezdetleges szigetelésű villanyvezetékek. Ma már csak a falhoz simuló kapcsolók és dugaszoló aljzatok árulkodnak róla, hogy a falban, védőcsövek oltalma alatt ott rejtőzik az elektromos rendszer. A falban futó vezetékek javítása szakemberre tartozó feladat. Az ezermester elégedjék meg a falon kívüli vezetékek, a kapcsolók és csatlakozók reparálásával — természetesen csakis áramtala- nított belső hálózat, kikapcsolt villanyóra és kicsavart biztosíték mellett — no meg a lámpák, háztartási készülékek apróbb elektromos hibáinak kijavításával. A lakás elektromos hálózatá- nak^biztosí tékái mindig legyenek rendben. Csak az előírt értékű biztosító betéteket használjuk, feltétlenül kerüljük a biztosíték „megdrótozását”, hiszen a rosszul méretezett áthidalással éppen azoktól az előnyöktől esünk el, amelyekért a biztosítékokat létrehoztuk. Gyakran megesik, hogy több elektromos háztartási fogyasztó egyidejű működtetése esetén kikapcsol a fogyasztásmérő automatája, kiolvad a biztosíték, vagy kézzel jól érzékelhető melegedés tapasztalható a kapcsolóknál, csatlakozóknál. illetve a falban futó vezeték nyomvonala mentén. Az első két esetben olyan túlterhelésről van szó, ami meghaladja a vezetékrendszer biztonságos terhelhetőségét, erre reagál az automata vagy a biztosíték. Az utóbbi eset arra vall, hogy a biztosíték olvadóbetétje helytelenül van megválasztva vagy az automata rosszul van beállítva, mivel jelentős túlterhelés esetén sem lépnek működésbe. Ez már sok lakástűznek volt az előidézője. Rövidzárlat esetén első dolgunk az legyen, hogy a hiba elővillanyszerelés idézőjét függetlenítjük a hálózattól. Csak ezután szabad biztosítékcserét végrehajtani, illetve „felcsapni” az automatát. Megesik, hogy izzólámpa kiégésekor a rövidzárlathoz hasonló jelenség játszódik le, az izzóspirál elszakadása (elégése) pillanatában olyan nagy túlterhelés adódik, mely a biztosítékot kiolvasztja. Ilyenkor nincs értelme érintkezési hibára gyanakodni, szétszedni a kapcsolót vagy a foglalatot, elég egy újabb izzólámpát becsavarni. A vilany- körte üvegbúrájának a menetes foglalattól való elválása esetén — igen gyakori hiba — rendkívül óvatosan végezzük a kicsavarást, feltétlenül áramta- lanítsuk a belső hálózatot. Az izzólámpák sercegéssel, vibrálással kísért fénykibocsátása rossz érintkezésre, vezetékszakadásra enged következtetni. Ilyenkor lépésről lépésre haladva kell megkeresnünk a hibát; a sercegés apró elektromos szikrák átütésétől származik, ami hőfejlődéssel jár, így a melegedés tapintása révén vagy a pör- kölődő szigetelőanyag jellegzetes szaga után szimatolva kereshetjük meg a szakadás helyét. Sok esetben nincs is szakadásról szó, csupán a kapcsoló átégett, elkopott érintkezőlemezei között üt át a szikra. Ezt a hibát az ügyes barkács könnyen ki tudja javítani használt kapcsolók alkatrészeinek „összeházasításával”, vagy kapcsolócsere végrehajtásával. Különösen vidéken gyakori, hogy az izzólámpa a hálózat feszültségingadozása következtében vibrál, változtatja fényerejét. Ezt akkor tudjuk biztonsággal megkülönböztetni a kontaktushibától, ha rádió szól a helyiségben: ha a fényingadozás a hangszóróban hallható sercegéssel párosul, csakis érintkezési hibáról, törésről, szakadásról lehet szó. Háztartási gépek üzembe helyezése előtt gondosan tanul, mányozzuk át a használati utasítást, abból kiderül, hogy milyen érintésvédelmi szabályokra kell figyelemmel lennünk. Van rá eset, hogy az útmutató földe- léses dugaszolóaljzat használatát írja elő, de az esetek többségében a gépek már ún. kettős szigeteléssel készülnek, ezekhez nem kell védőföldelés. A következő „aranyszabályt” azonban minden esetben tartsuk be: egyszerre ne érintsük a bekapcsolt gépet és a víz-, gáz- vagy fűtővezetéket. Ha csak lehet, kerüljük el a villanyvezetéknek a falon való vezetését, inkább a legközelebbi dugaszolóaljzathoz, csatlakozva ún. lengő vezetékkel továbbítsuk az áramot, akár több hosszabbító összekapcsolása révén is. Különösen veszélyes a vezetéknek a falra való felszegezése, hiszen a szeg felszakíthatja a szigetelést, érintkezésbe kerülhet az áramot vezető fémmel, aminek később beláthatatlan következményei lehetnek. A hajlítga- tásnak kitett szabad vezetéket mindig úgy válasszuk meg, hogy annak fém erei sodrott huzalból valók legyenek. A tömör erű huzal ugyanis többszöri hajlítga- tástó] eltörik, miközben a szigetelőréteget is felszakíthatja. Idővel a sodrott erű vezeték szigetelőrétege is megrepedezhet, ilyenkor a szigetelőszalaggal való javítgatás helyett cseréljük ki az elavult vezetéket. Vannak, akik összecsavarásos toldással, szigetelőszalaggal való „bepólyázással” készítenek több rövidebb vezetékből egy hosz- szabbat. Ez legfeljebb csak rövidebb időre szóló, átmeneti megoldás lehet, mivel a szigetelő szalag hamar elveszti tapadóképességét, lecsúszik a csatlakozásokról, de egyébként sem tudja tökéletesen távol tartani a nedvességet a csupasz vezetékrészektől A grodnói műtrágyagyár látképe. Felvételünk egy részletet mutat be a grodnyenszki nitrogénműtrágya üzemről.
