Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-19 / 65. szám

IM9. március 19. 4 SzerAa Tizenkét zenekar és hat énekes a könnyűzenei fesztivál megyei döntőjében Ülést tartott a KISZ megyei bizottsága Tegnap Békéscsabán ülést tar­tott a KISZ Békés megyei Bizott­sága. Mihalik György, a KISZ MB első titkára tájékoztatót adott a KISZ-tagsági könyvek érvényesí­tésének tapasztalatairól. Majd a megyebieottsági ülés Szabó Miklós elvtársat megválasztotta a KISZ Békés megyei Bizottsága szervező titkárává. Figyeljetek! — indul az adás!... ezzel a címmel hirdette a Radio­es Televfzióújság a három részből álló adássorozatot, melynek első felébeh, mtilt vasárnap Horváth Jánosnak, a tv rokonszenves ri­porterének (a „Riporter kereste­tik” pályázat első fordulója győz­tesének, ma már „veterán” tévé- muftkatársnak) kitűnő tolmácsolá­sával a képernyő-rajongók mil­lióé tábora magában a tv-ben lát­hatta a tv-t, bepillanthatott a technika és az ember bonyolult kapcsolatába, a szó valódi értel­mében. Beláthattunk a kamerák gyom­rába, egy miniatűr gyárüaembe, melyben számunkra érthetetlen mechanizmussal alakítják át csö­vek, tranzisztorok, kábelek, kon­denzátorok és egyéb elektrotechni­kai eszközök, alkatrészek, a rajtuk átrohanó áram hatására, rezgéssé a lencséken át betóduló világot: tájat, tárgyat, élőlényt, hogy azt az adótornyon át kisugározva a térbe, Otthon a készülékünk an­tennája felfogja, s a tv-dobozban végbemenő hasonló bonyolult me­chanizmussal az ernyőn képpé va­rázsolja, méghozzá mozgó képpé, s hangot is szolgáltasson hozzá. Al­fonzé szavaival élve: — Hét nem csodálatos? És ezt a csodálatossá­got szakemberek a nagyközönség nyelvére fordítva, megmagyaráz­ták nekünk, tv-nézőknek, s ma­gyarázatukból kicsendült az, hogy „csodáról" szó sincs, hanem „csak” emberi tudásról, találékonyságról, a technika rohamos fejlődéséről. Különös élmény volt látni, amint a tv-stúdió vezérlőszobájá- bán, az „ahány kamera, annyi fel­vétel” egyazon színhelyről képso­A járási szín vonal-verseny ékről 12 zenekar és 6 énekes jutott a IV. amatőr könnyűzenei fesztivál Gyulán tartandó megyei döntő­jébe. A máfe. 22-i döntőn a zsű­ri ítéli majd oda megyénk legjobb zenészeinek a salgótarjáni orszá­gos döntőn való szereplés jógát. Gyulán az Erkel Ferenc Művelö­rából, az egymás mellett sorakozó tv-készülékeken látható esemé­nyek alapján, fontossága és érde­kessége, jelentősége és hatásossá­ga szerint az irányító „kibillen- tyűzte” a nézők tv-készülékébe valót. Az sem maradt hatás nél­kül, látni, amint a „keverőmérnök” (lehet, hogy nem ez a pontos meg­nevezése) különféle billentyűk se­gítségével balról jobbra fordította a készülékünkben megjelent ké­pet vagy éppen fejtetőre állította, szűkítette, tágítottá a kört, pedig (cáfolnám a geometria szabályait) négyszögesítette, továbbá pozitív­ból negatívot, jóképű tánczeneka- ristákból torz-arcúakat csinált és egyéb „vicceket”, trükköket köve­tett el. Nem kevésbé érdekes volt a második vasárnapi adás, mikor is láthattuk és tapasztalhattuk, hogy mennyivel könnyebb, kényelme­sebb otthon a karszékben végig­nézni egy sportközvetítést például a Népstadionból, mint azt techni­kailag előkészíteni, lebonyolítani, a riporter szemével követni és pontosan élvezhetőén tolmácsolni a tv-nézők részére. Arra is választ kaptunk, hogy a telecording, vagyis ahogy mi ismerjük, a kép­magnó milyen úton-módon állítja meg, hozza Vissza az időt és va­rázsolja elénk a percekkel előbb látott jeleneteket ismét. Ügy ér­zem, a tv-nézők ezek utón fokozott érdeklődéssel tekintenek a sorozat harmadik adása elé, mikor is a képfelvevő-berendezések techni­kai titkai tárulnak fel és a köz­vetítőkocsi munkáját, műhelytit­kait láthatjuk. Beavatásunkért kö­szönet a televíziónak! H. R. dési Otthon színpadán a követ­kező zenekarok mérik össze ere­jüket: a békési, szarvasi ifjűsági ház zenekara, a mezöberényi BLAKS-együttes, a gyomai AK- ROSZ, az orosházi Kék Villám és Ellington, a békéscsabai SIGMA, APOLLÖ és VOLÁN, a med- gyesegyházi GOLDENTON, a gyu­lai FLAMINGÓ, • szeghalmi METEOR-együttes. A zsűri tagjai lesznek: Orosz László, a KISZ Központi Bizott­sága kulturális osztályának veze­tője, Szentkúti Pál, a Magyar Rá­dió Szórakoztatózenei Osztályá­nak vezetője, Herbály András ze­neiskola igazgató, a KISZ megyei bizottságának zenei szakreferense, Rajtuk bizonyára nem fog múlni a megyei könnyűzenei seregszemle sikere! A műsort Gazsi Endre ve­zeti. A küz!eketfésreiidészet tanácsai A tavasz közeledtével több tíz­ezer személygépkocsi és több száz­ezer motorkerékpár kapcsolódik be a rendszeres közúti forgalomba. A Belügyminisztérium közlekedés­rendészetének illetékesei a követ­kező tanácsokat adják a gépjár­művezetőknek : — Első és legfontosabb tenni­való, hogy alaposan vizsgálják, il­letve vizsgáltassák meg a jármű­veik műszaki-biztonsági berende­zéseit, a féket, a világítást stb. Napjainkban mór csaknem egy­millió különféle jármű közlekedik, s ez azt jelenti, hogy nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a látási, for­galmi és útviszonyokra, a sebes­ség helyes megválasztására, illet­ve a követési távolság betartására. AZ útügyi hatóságok a közutak jelzőrendszerét esetenként meg­változtatják, felújítják. A tél okoz­ta útburkolati károkat is igyekez­nek minél hamarabb kijavítani, helyrehózni, de addig is, amíg ez megtörténik, arra intjük a jármű­vek vezetőit, hogy fokozottabban ügyeljenek a jelzőtáblákra, és ne bízzák magukat a „beidegződött”, régi útisttlereteikre. Ugyanez vo­natkozik az újonnan felszerelt for­galomirányító villanybérendezé- sekre. Nemcsak a fővárosban, ha­nem számos vidéki városban, így Debrecenben, Győrött, Miskolcon, Szegeden, Pécsett és legutóbb Szolnokon is új, korszerű „villany- rendőr” irányítja már a forgal­mat, Esetenként egy-egy útvona­lon más forgalmi rendet vezettek be vagy megváltoztak a parkolási lehetőségek, — minderre a most forgalomba lépő autósoknak, mo­torkerékpárosoknak fokozottabb gondot kell fordítaniuk. Az isko­lák környékén és a parkok vagy az úgynevezett játszó utcák köze­lében különösen körültekintően közlekedjenek. A közelgő ünnepek napjaiban előreláthatólag megnő a gépjárműforgalom, s a vendé­geskedések száma is. Kérjük a gépjárművezetőket: ne üljenek vo­lánhoz, ha szeszes italt fogyasz­tottak! — A kerékpár világító berende­zés olcsóbb lett. A 213 forintos ára 163, a 230 forintos 176, és a 214 fo­rintos 207 forintra csökkent. A ke­reskedelmi szervek tájékoztatása szerint megfelelő mennyiségű komplett garnitúra és alkatrész gyártását tervezik. A kerékpáro­kat tehát at előírásfiák megfele­lően lehet és kell kivilágítani. Kövessen, aki képes Közős lónak túrós a háta. Ez egy köz­mondás, melynek „túrós" szavában az „u” betű rövid. So­kan hosszúnak érzik és írják, amiből mu­latságos félreértés származik. Gyermek­koromban magam is így voltam vele. Ügy képzeltem, hogy van egy igavonó paci, tú­róval vastagon be­kent háttal és két tulajjal, mármint ló­tulajjal. Aztán na­gyobbacska korom­ban hallottam a rá­dióban egy nyelvmí- velőtól, lehet, hogy magától L őrmezétől, ha akkor már műkö­dött, hogy a turns sdgnak semmi köze a túróhoz, áhhoz, Amelyikét tehén, juh és egy liptai nevű hegyi állat termel. A két lótulaj egyszerű­en annyit használja a szerencsétlen közös párát, hogy az ist­ráng vagy nyereg, vagy micsoda, ami a hátán szokott lenni, kihaboztatja a lo- vácska bőrét, sót ta­rolást csinál rájta, mint a Balaton je­gén az időjárás. Ki is sebesedik. Nem a Balaton, hanem a paripa háta. így lesz a közös lónak túrós a háta. Sok más közmon­dást is olvasgattam életem során és arra eszméltem, hogy ilye­neket magam is tud­nék szülni. Szültem is; tessék kéremszé- pen, olvassák! Nyamvadt, mint a bahesiszeráji szökő­kút. Addig száll a darú, míg olcsóbb nem lesz á lecsó, hi­res, akár a táhitóti krematórium. Okos gyereknek böjti szél a pályakezdése. Ne kívánj magadnak Hong-Kong-it, kell a táptalaj a KÖJÁL- nak. Gázt adott rá, mint a piripócsi fa- sZent. Űrhajós még lehetsz, ' de mirelit babkávé soha! Ni­kotinnak érszűkület a komája. Addig nyújtózkodj, míg el nem éred ö Tejutat. Aki boldog, annak sosem viszket a ve­séje. Akkor higgy a gázóraleolvasónak, ha szőrt látsz a fo­gán. Ne rágd a sza­kállad, nem marha­hús az. Es így tovább. Ma­gyarázni egyiket sem tudom. Ezt rábízom eljövendő századok lázas tekintetű köz- m ondás boncaira.- Üj ­08 fejben láttuk " 1 ""1 1 -j. ■■■■ 11 ~ ■ ■ '■■■■ ' i Látogatás a Magyar Televízióban A székely góbék fanyar humorát hordozza Megfaragni azt a képet, amikor hősöket arat a halál „Néhány mozaik egy emberről, akiben kora sajátos ötvözetté ko­vácsolta az alkotó tennivágyást, s az eleven fantáziát, a „lelkében lakozó” kézügyességet és a szé­kely góbék — sajátos, kissé fa­nyar, de — élettel teli humorát.” fia az utcán találkozik Vele az ember, nem lát rajta semmi kü­lönöset, Hajlott testtartása, lassú léptei és messzenéző gunyoros pil- I lantása olyanná teszi, mint min- ■ (Meskó Anna rajza) denki mást ebben a kórban. De ez az általános összkép még­is hord magában sajátos Vonóst, mert szinte mindenki felismeri és még a túlsó oldalról is megkö- szöntik, Ha azonban munka közben lát­juk, elfelejtjük korát. Ö is elfe­lejtkezik róla. Olyan tevékeny, mint kevés fiatal. Különösen ke­zei cáfolhak rá önmagukra. Resz­ketősek, ráncosak, és mégis ör- döngősen ügyesek. Ha beszél, az arcának minden eleme külön szól és ez ad sajá- j tos összhangot mondanivalójának, j A hangja nem erős orgánumú már, de ha szól, oda kell figyelni. Magyaros bajusza szinte hangról 1 hangra követi szavait, mintegy I pantomin mozgással húzza alá az' elhangzottakat. A szeme keskeny résen nézi a világot, de szélesen, mélyen, át­fogóan és elemzően. Látja a na­gyot és a parányokat is. Szeme megfogja az egészét, de nem búj­hatnak el sugarából az apró rész­letek sem. Ez az ember egy a sok közül, akik mögött mozgalmas élet hú­zódik meg. Olyan pergő, ésemény- dús, arrielyhek rezgései még ma sem hagyják nyugodni, még ma is élénken rezónól mindenre. Min­denre sokszor rapszodikusan, rendszertelenül ■— amely összefér könnyű rezdülésű fantáziájával, amely találkozik egy nehéz törté­nelmi kort átélt lelkületéVel. Kiss Istvánt nem kell bemutat­ni. Annyit mégis el keíl mondani róla^ hogy azok közé a kevesek közé tartozott, akik 1919-ben az áruló székely hadosztályt otthagy­va átvágták magukat, nógy ellen­álljanak, védjék a proletár har­cát. El kell mondani róla azt is, hogy a Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 2l-én, születése nap­ján nevezte ki pedagógussá az el­sők között. El kell mondani azt is, hogy mint nyugdíjas pedagógus aranydiplomát kapott. Hogy csak néhány lényeges epizódot említ­sünk eseménydús életének állo­másaiból. Hallottunk már róla a rádió­ban és láttuk ót a televízióban nemegyszer. Mert mint említet­tem, ma sem nyugszik. Farag, egy­szerű kis zsebkéssel bonyolult fi­gurákat, összetett, gigantikus kom­pozíciókat. Munkáinak egy része külföldre is eljutott. Amikor kérdeztük, ho­vá, mely országba, csak úgy el­sorolt néhány országot. Nem Ts említjük meg őket. Mit farag? Hát ez érdekes. Min­dent. Virágpálcákat, sakkfigurá­kat, kazettákat, cigarettatartókat, reliefeket, szobrokat, sok alakos monumentális kompozíciókat. Al­kotásai közül megemlítek egyet, amely sokáig volt kiállítva Gyu­lán, az Állami Biztosító kirakatá­ban, és amely Gyula várának ost­romát eleveníti meg, összhatásában gyönyörű, részle­teiben megkapó mű. A kis bicska sokat dolgozott ezen a mesterművön, amíg apró fadarabokból „összefaricskálta” ezt a történelmi képet, az alkotó elképzelése, gazdag fantáziája és történelmi dokumentumok alap­ján. Hogy most mit farag? Mert mit is lehetne mást egy faragó mű­vész? Persze hogy farag. Újabb munkája méltó korona lesz eddi­gi tevékenységére. Űjabb állomás képzeletvilágában, borongós lelké­nek újabb vallomása. A gyulai direktórium tagjainak a Veszély hídnál történt barbár kivégzését örökíti meg. Amikor á sortűz eldördült, azt a rettene­tes pillanatot fogja meg. Nem kívánom leírni a művet, amely még csak részleteiben bon­takozott ki. De kezemben tartot­tam a mártírok pai'ányokban is tragikus figuráit, a sortüzre össze- roskadó emberek apró alakjait, és éreztem, hogy azok a figurák, azok az apró kis szobrok a való­ságos tragédiának valóságos alak­jai, Az arc, a mozdulat, a golyók ütötte résen elszálló élet borzal­mas tragikuma. Háttérben a híd, a vad tekintetű marcona kato­nák... Igen, azt mintázta meg a mű­vész keze, ami ott a hídnál tör­tént, A faragott mű azt a szívbe mar­koló, jéggé dermedt hangulatot tükrözi, amikor hősöket aratott a halál. Méltó ez a mű a nagy ju­bileumhoz. Kiss István merészen halad mű­vészi útján. Korát meghazudtolva komponál és egyre igazabb dol­gok kerülnek ki keze alól, egyre többet akar mondani. Ezek a törekvések késztettek arra, hogy szóljak róla, hiszen kö- röngyös életútján akadt néhány kátyú, de farágóművészetének fej­lődése töretlen, és ha vannak lép­csők ezen az úton, akkor ő a faragóművészet lépcsősorának leg­felső fokait tapossa. Most készülő jubileumi műve alapján talán eléri Végre, hogy te­vékenységének erkölcsi elismeré­séül a „Népművészet mestere” cím birtokába jusson. Ennél töb­bet nem kíván, Ennyit viszont, Úgy érezzük, eddigi munkája alapján megérdemel. Kollárik János A Gyulai Fa- és Fémbútoripari Ktsz felvételre keres faipari technikust, gépipari technikust, gyors- és gépírónőt Jelentkezés a szövetkezet központjában: Gyula, Zrínyi tér 1—2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom