Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-11 / 161. szám
Égbe nyúló sziklák alján ii. A gyár dolgozói finom uzsonnával vendégeltek meg bennünket, aatán indultunk tovább. A legemlékezetesebb marad ezen az útszakaszon a történelmi nevezetességű Branyiszkái hágó, melyen át kanyargós szerpentin út vezet és legmagasabb pontjáról csodálatos kilátás nyílik a Sze- pesség dombos tájaira. S egy sziklás csúcson megpillantottuk Szepesváralja híres várát, amely az Árpád-korban épült és ma is dacol az idővel. Eperjesen, Lőcsén csak átsuhant a buszunk, végül megérkeztünk Szepesbélára, szálláshelyünkre. Innen már közelinek látszott a Magas-Tátra égbe nyúló | tömbje. A csúcsokat felhő takarta, s közöttük néha-néha áttört a J lenyugvó nap vöröses fénye. Felhőben a Gerlachfalvi csúcs Másnap a Tátra felé haladva hamarosan olyan fenyveserdőbe jutottunk, amely beteríti az egész vidéket és felnyúlik a sziklaormok aljáig. Az út mentén több szanatóriumot láttunk, melyek közül nem egy Európa-hírű. Ö-Tátrafüredre érve hegyi vasúton, majd gyalog folytattuk utunkat a Tarpataki vízeséshez, Szinte lenyűgöző a több emelet magasságból lezúduló kistálytisz- I ta víz, amely évmilliók alatt ha- ' 1900-as évek elején Lenin Is járt itt. A tó fölött magasodó Kysy elnevezésű sziklás csúcs arról híres, hogy azt az 1900-as évek elején ő maga is megmászta. Azóta a csehszlovák fiatalok minden év júliusában ünnepséget rendeznek a Csorba-tónál és tömegesen mennek fel a Rysyre. Ezen a környéken mindenfelé szélesítik az utakat, egyenesítik a kanyarokat, szállodákat, síugró sáncokat építenek. Ahogy megDrótkötélpálya a Lomnici csúcsra. talrnaa üregeket vájt ki a sziklákban. Feljebb érve jól láttuk a 2034 méter magas Lomnici csúcsot, melynek szakadékéiból ltt- ott még mindig nem tűnt el a hó. A csúcson meteorológiai állomás létesült- Az építőanyagot emberek szállították fel a hátukon. Ma már drótkötélpályán lehet oda feljutni. Errefelé rengeteg a külföldi. A szállodákban és az éttermekben szinte bábeli nyelvzavar uralkodik. Sok magyar turistával is találkoztunk. Ö-TátrafüredrőO. kanyargós úton jutottunk el az 1340 méter magasan fekvő Csorba-tóhoz. Az ! tudtuk, 1970-ben a Magas-Tátrá- ban lesz majd a téli sportok világbajnoksága, amire már most készülnek. A 2004 méter magas Gerlachfalvi csúcs, amely a Csorba-tó ; felett ijesztően magasodik az ! égbe, egyszerre csak felhőkbe bo- | rult. Hirtelen hideg szél kereke- | dett, aztán zápor söpört végig a j tájon. Egy tranzisztoros rádión a i Kossuth-adót hallgattuk. A be- ! mondó a meteorológia intézet ie- j lentését közölte: „...a hőmérséklet j kora délután 30—35 fok.” Mi pe- | dig felvettük a zakónkat, egye- |' sek még az orkánkabátjukat is és i sajnálkozva gondoltunk az itt- i honiakra. Utolsó állomásunk Rozsnyó A negyedik nap értünk a Szlovák Paradicsomba, amely az Ala- csony-Tátra legkiesebb vidéke. Csupa nyaralóhely. A Sztracsnei völgyben most alagút épül, hogy Rozsnyó felől gépkocsival is jobban megközelíthető legyen. A völgyzáró gáttal létesült Dobsinai tónál tartottunk először pihenőt. Volt miben gyönyörködni. A hegyoldalban színes, apró vikendházakban a külföldiek százszámra tanyáznak. A Rozsnyó közelében levő Bet- lér kastélynál álltunk meg újra, hogy megnézzük az Andrássy grófok hagyatékát, egykori híres műkincseit. Nehezen tudtunk bejutni, mert ide állandóan újabb és újabb turistacsoportok érkeznek. Aki Szlovákiában jár nemigen mulasztja el, hogy ezt a történelmi múltat visszaidéző gyűjteményt meg ne tekintse. Utolsó állomásunk Rozsnyó volt, ahcd aznap éppen népdal fesztiválra készültök a szlovákiai magyarok. Sajnos, ezt már nem tddtuk megvárni, mert délben indulnunk kellett vissza Békéscsabára. Csaknem 400 kilométer út állt előttünk még. A tomanádaskai határállomáson búcsúztunk el kísérőnktől, Lupa Koméitól, Safrankó Lászlótól, Kuis Lászlótól és Poeckh Herberttől, a Kelet-szolvákiai Téglaipari Vállalat vezető beosztású dolgozóitól. Valaki zavarában ezt mondta: — Köszönjük a magyaros vendéglátást. Mosolyogtak ők is, mi is, de megértették, hogy ez amolyan jó szándékú tévedés volt. Hadd helyesbítsük tehát utólag így: „Köszönjük a szlovákos vendéglátást”. Hazáig aztán volt időnk arra, hogy visszaidézzük a Szlovákiában töltött napok sok-sok élményét, amely mindnyájunk számára felejthetetlen marad és minden bizonnyal tovább erősíti a csehszlovák—magyar barátságot. Pásztor Béla (Vége) NAPIRENDEM az 1967. év! mérleg eredményei, az idei első öt hónap gazdálkodásának helyzete és az új fmsz-1 alapszabály elkészítésének tennivalói Ülésezett a MÉSZÖV választmánya Georgikon-rendszer megyénk legfiatalabb társulásában Megyénk legfiatalabb sertés- tenyésztő és hizlaló társulása Battonyán alakult meg. A bat- tonyai Petőfi, Május 1, Dózsa és Vörös Október Tsz-hez csatlakozott a mezőhegyes! József Attila is. Elhatározták, hogy Georgikon-rendszerű szakosított sertéstenyésztő és hizlaló telepet alakítanak ki, valószínű a Petőfi Tsz sertéstelepén. Ehhez a munkához a keszthelyi Agrártudományi Főiskola Mező- gazdasági Tervezési és Fej lesztési Intézete ad közvetlen segítséget. A keszthelyiek tervei alapján rendezik be a telepet, tőlük kapják a gyorsan hízó fehér hússertésből az alapanyagot, s Keszthelyen jól bevált módszereket alkalmaznak a sertéstenyésztésben és hizlalásban egyaránt. Keszthelyi szaktanács- adással évente mintegy 7—8 ezer hízott sertést ad a batto- nya—mezőhegyes) társulás a népgazdaságnak. Tegnap délelőtt Békéscsabán, a Fegyveres Erők Klubjának nagytermében ült össze tanácskozásra a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek legmagasabb megyei választott testületé, a MÉSZÖV választmánya. E tanácskozáson részt | vett és felszólalt Mészáros István í elvtárs, a SZÖVOSZ főelőadója is. ' Boros Gergelynek, a MÉSZÖV j elnökének üdvözlő szavai után Vass János, a megyei szövetség főosztályvezetője adott részletes elemzést az 1967. évi eredmények- ! ről és mondott bírálatot az fmsz- ek némelyikének fogyatékos mun- I kájáról. Többek között a leltárhiányok és a balesetek növekedé- | séröl. Majd az idei év első öt hó- ! napjának tapasztalatait taglalta. I Szavaiból főként az eredményesség csendült ki. Azonban szóvá tette azokat a fogyatékosságokat is, amelyek a tennivalók nem eléggé rugalmas felismeréséből következtek be. Éppen ezért hangsúlyozta, a munka fokozottabb elemzését, a körültekintőbb intézkedések pontosságát. Ezt követően Szabó György elvtárs, a MÉSZÖV főosztályvezetője a hamarosan elkészítésre kerülő fmsz-i új alapszabály főbb vonásait ismertette. Hangsúlyozta, hogy a régi alapszabálytól jelentősen eltér a mostani. És, mert az fmsz-ek adottságaikhoz is szabhatják bizonyos értelemben az új alapszabályt, ez fokozottabb felelősséget követel. Végezetül Boros Gergely adott belső tájékoztatást a választmánynak. Ezt követően került sor a hozzászólásokra, amikor is a választmány tagjai nagy hozzáértéssel és őszinte vita közepette mondtak véleményt a megye fmsz-einek múlt évi és ez évi tevékenységéről. Balkus Imre Növényvédelmi tanácsadó Előzzük meg a szamócaatka kártételét A szamócaatka először 1966-ban jelentkezett a megyében. Megtelepedése után a fertőzött terület rohamosan nőtt. 1966-ban egy, 1967-ben már 18 szamócatáblán volt fertőzés. A kártevő igen apró, szabad szemmel nem látható, jelenlétére a kárkép alapján lehet következtetni. A fertőzött I nak. A fertőzött tábláról szaporí- I tóanyagot elvinni nem szabad. [ A kártevő ellen hatásosan véde- I kezhetünk. Mivel a szamócaatka behúzódik a fiatal, még ki nem bomlott levelek közé, így a védekezés eredménye növelhető, ha permetezés előtt az elöregedett leveleket fűkaszával levágjuk. így Tökéletes magyarázat A Verona közelében levő Italia nevű városka ősi tenipfiatal levelek nem fejlődnek, ráncosakká válnak, deformálódnak, j Erős fertőzés esetén a szamóca ' elsárgul,- kipusztul. Tömeges elszaporodás esetén 30—70 százaié- \ kos termésveszteséget is okozhat. A szamócaatka Magyarországon ' zárlati kártevő, így a védekezés | ellene rendeletileg kötelező. Sza- ; mócaatkával fertőzött táblák növényegészségügyi zárlat alatt van- | az erősen fertőzött növényi részekre kerül a permetlé. A gyakorlatban jól bevált a Thiodán 0,5 százalékos és a Tedion 0,2 százalékos kombinációja. A védekezési három alkalommal — 8—10 na- pontként — kell megismételni Holdanként egy-egy alkalommal 4—600 liter permetlé szükséges. Komlódi József, a növényvédelmi laboratórium vezetője loméban a turisták rendszerint csodálkozva állapítják meg, milyen kitűnő állapotban maradt fenn a mozaikpadló. A templomszolga ezzel magyarázza a jelenség okát: „Az itteni hívők évszázadok óta többnyire mezítláb járnak a templomba, mert nincs cipőjük”. (Za Rubezsom) Fordította: Radó György 10. Igen nehéz volt Az élenjáró sebészet egész története elvonul előttem. Részt vettem benne, nem egyszer a legelső vonalban. Nem, azt nem mondhatom, hogy valami rendkívüli fűződnék a nevemhez. De úttörő és népszerűsítő voltam. A történelembe nem kerülök bele. Most ez nem érdekel. S majd később? * A konyak vagy szomorúságom idézte fel ezeket az elér- zékenyült gondolatokat? Érzelgősség és keserűség furcsa keveréke. Igyunk még egy pohárkával. Agyam feltisztítására. Elég. Mindig is gondolataim tisztaságára törekedtem, ezt kell most is elérnem kavargó elmélkedéseimben. Kell-e a sebészet az embereknek vagy nem? Természetes, hogy kell. A betegek ugyan sokszor meghalnak. Többségük azonban felgyógyul és utóbb élvezi az életét. Már ameddig az élet erre lehetőséget nyújt neki... Az is természetes, hogy kezdetben több az áldozat, de enélkül, sajnos, nem megy. Az emberek mindig is áldoztak az isteneknek, abban a reményben, hogy cserébe áldás száll majd valamennyiükre. Nem kell a sebészeket idealizálni. ök is mások életét áldozzák fel, nem a sajátjukét. Ebből a szempontból ők nem közkatonák, hanem tábornokok. Gyakran mégis pocsékul érezzük magunkat. Másoknak hasznos, magunknak igen kellemetlen tevékenységet folytatunk. Akkor miért csináljuk mégis? Nem a pénzért. A sebész ugyanolyan körülmények között él, mint a többi orvos vagy mérnök. Hiúságból? No, igen, amíg fiatal az ember, addig hízeleg neki az, hogy mások úgy néznek rá, mint meg- mentőjükre, hogy magasztalják. Számomra ez már megszűnt. Valóban? Nos? — jólesik. Annyira azonban mégsem, hogy evégből kockázatos műtéteket végezzek. Vagy sok egyebet. Mi marad még? Talán a harc szenvedélye. S az a gyötrődés, amely a győzelem ára. Legvégül a kötelesség. Köteles vagyok rá. Mi az, alakoskodol? A magyarázat túlságosan primitív. A pszichológusoknak még foglalkozniuk kell az emberi ténykedések ösztökéivel, általában. Az ösztöke az a hegyes végű bot, amellyel valamikor az ökröket nógatták. Így agyunk mi is, magunkkal. Az emberi természet. Milyen is az ember? Sokszor feltettem már ezt a kérdést. Különféle és részint egymásnak ellentmondó válaszokat kaptam. Valóban lehetetlen elérni azt, hogy ezek a kisfiúk és kislányok tovább is olyan boldogok maradjanak, mint amilyenek most, ha egészségesek, jóllakottak és szeretik őket? Hát mi a boldogság? Megint elkalandoztam. Nehéz nekem. Ma nagyon nehéz. S ilyen volt már sokszor. Elfáradtam mindezektől. Győzelmeim már nem szereznek nekem akkora örömöt, mint régebben. A szerencsétlen emberek szenvedései megmérgezték a lelkemet és megfosztották nyugalmától. Phü, micsoda érzelgős frázisok. Undo- rítóak. Látom, mit szenvednek az emberek a betegségektől. És mennyi más van még, amit én nem is látok! Hát mit tegyek? Meghalni. Hányszor ötlött az eszembe ilyen pillanatokban. Abban a harcban, amelyet a sebészek vívnak, csak a betegek szoktak meghalni. Abban a pillanatban azonban, amikor kezemben megáll egy szív, s az élet, mint a víz, folyik el ujjaim között,
