Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-15 / 12. szám
IMS. január 13. s Péntek Békéscsabától az ausztrál sós sivatagokig Chrisztóf Pált békéscsabai lakásán keresem fel. A szúrós tekintetű, huszonhét éves fiatalember asztalán egy angol nyelvű könyv hever: EXODUS BY LEON URIS. Ez a kivándorlási témájú munka szinte szimbolikusan hat itt, amikor szeretnék betekintést nyerni egy eseménysorozat indítékába, ami annak idején magával ragadta az akkor alig huszonkét éves fiatalembert, akinek hatesztendei ausztráliai tartózkodása egyetlen maradandó értékét angol nyelvtudása jelenti, amellyel olvasmányait forgatja; amit ezen túl szerzett a ,.nagy földön”, az legfeljebb élettapasztalatként hasznosítható jövendő életében. Chrisztóf Pál így beszéli el históriáját, ami nemcsak egy útirajz, hanem ery kalandregény vázlata is lehetne. — Ma sem látom egészen tisztán, hogy mi indított annak ideién erre a viszontagságos útra. Annak ellenére, hogy a tanult szakmám vasesztergályos, úgy jött, hogy 1957-ben Pécsett dol- joztam, mint bányász. Egyik alkalommal néhány barátommal .eutaztunk egy eljegyzésre egy 3ráva menti faluba, Berzencére. Wásnap reggel, február 20-án ju- ;oszláv területen kelt fel ránk a lap... Itt sorra jártuk Csáktornya >s Eszék menekülttáborait, míg- iem egy jó fél esztendő múlva, ►któber 28-án, mintegy kétszáz- itvenedmagammal Triesztben >ehajóztak az Ausztráliába induló kurelia olasz gőzösre. Máltán, Szuezen, az Indiai-óceánon ke- esztül haladtunk rejtelmes jövő- ű sorsunk felé. Ausztráliában Melbourne kikötőjében szálltunk >artra és mindjárt egy bevándor- ási vesztegzár-táborba kerültünk. Írről a nem valami kellemes lelyről csak munkaközvetítés után lehetett kijutni. Nekem már lár hét múlva szerencsém volt. falaki házat vett részletre és a áborból néhányunkat mindjárt lvitt, hogy a házba telepített tíz akó lakbéréből rendezhesse az sedékes részleteket... Ennek reményében és biztosítása érdekéién még ellátást is kaptunk a há- iúrtól és munkát is szerzett számunkra. Mivel az angol nyelvet kkor még nem beszéltem, ez a munka csupán egy vágóhídi al- almaztatásra szorítkozhatott. — £s a nyelv elsajátításával mennyiben javult elhelyezkedési illetősége? — kérdeztem Címszói Pált, aki elbeszélése közben íthatóan szinte újra átéli a vi- zontagságos esztendőket. — Meglehetősen könnyebb lett. Így fél esztendő múlva már egy zerszámgyárba kerültem, ahol atugyártás folyt. Itt már a szak- tómban dolgoztam és elég jól is erestem, de a munka egyhangúága következtében fél év múlva tthagytam ezt a helyet is. Tas- nánia szigetére mentem alma- züretre. Ugyanis Ausztráliában z almaszedés, a cukornádvágás lején még az ipari szakmunká- ok is kihasználják a pár hónapos iénymunka kereseti lehetőségeit, lárom hónap múlva ismét Mel- »ume-ben dolgoztam egy gyárán, ahol földgyaluk, kotrógépek ;észültek. Itt már mint esztergá- yos szakmunkás megkerestem a zakmában elérhető legmagasabb, i heti tizenkét fontos munkabért, tt másfél évig dolgoztam és amikor már azt hittem, hogy révbe jutottam, 1962-ben nagy gazdasági válság tört ki Ausztráliában. A gyárak, üzemek ezrével bocsájtot- ták el munkásaikat. Mit tehettem, egy öttagú magyar baráti csoport tagjaként, egyik barátunk autóján elindultam a kontinens másik oldalára, északra... Négyezer kilométert tettünk meg jórészt lakatlan területein az ausztrál sós sivatagon keresztül. Ütunknak volt olyan szakasza, amelyen hatszázötven kilométeren át nem találkoztunk élőlénnyel... Végre megérkeztünk az indonéziai szigetvilággal szembeni parti vidékre, a Timor-tenger partjának egyik jelentős városába, Port Darwinba. Itt azonban még szállást sem tudtunk kapni, így a városon kívül a bozótosban laktunk egy hónapig. Útközben azonban Queens- lan-ben pár napig még opálbá- nyászással is próbálkoztunk, ahogyan ezt más szerencsevadászok is csinálják egy-egy bérelt területen. Azután valaki azt tanácsolta, hogy próbálkozzunk meg krokodilvadászattal... A krokodilbőrt jól megfizetik, tizenhat shillinget adnak négyzetcoljáért. Ez kecsegtető vállalkozásnak látszott. Vásároltunk tehát puskát, lőszert és éjszaka akkumulátorral táplált fényszóró mellett, csónakból, puskával, szigonnyal vadásztunk erre a veszedelmes vízi fenevadra... — Kalandjai közül melyik volt a legveszedelmesebb? — Volt több is — mosolyodik el szerényen Chrisztóf Pál. — Egyszer másodmagammal az őserdőben tévedtem el, miután a csónakunkat is ellopták és 3 napig bolyongtunk a dzsungelben. Elfogyott nemcsak az élelmiszerkészletünk, de a vizünk is... Végül bennszülöttek igazítottak el bennünket. Máskor mérgeskígyó mart a lábamba, miközben mezítláb mentem egy ingovány vadcsapásán. A kígyómarásos sebet azonnal kivágtam és nem lett semmi bajom. Egy alkalommal meg azt vettük észre, hogy egy j krokodilus ötven méterre közelítette meg a folyóparton felállított sátrunkat... — Utolsó kérdésként azt szeretném tudni, végül mi késztette hazatérésre? Talán a honvágy? Pár pillanatig eltűnődik, szemét olyan szűk résűre húzza össze, mintha tekintetével ót akarná fogni emlékeinek sűrűjét, azután megfontoltan mondja: — Nem... Az ottani élet annyira igénybe veszi az ember teljes energiáját, hogy nincs alkalma szentimentális gondolatokra. Egyszerűen rájöttem, hogy semmiképpen sem tudok gyökeret verni azon a földön. Pedig pénzgondjaim még akkor sem voltak, ha munkám nem volt, mert amikor dolgoztam, jól kerestem. — Mégis, mivel sommázná hatesztendei ausztráliai tartózkodása tapasztalatait most, miután idehaza ismét megtalálta helyét? — Talán azzal, hogy odakinn csak annyit ér az ember, még ha nem is bevándorolt, amennyit a munkaereje jelent a „business” számára. Annyi energiabefektetéssel, amennyivel Ausztráliában boldogulni lehet, idehaza sokkal nagyobb távlatok állnak nyitva az érvényesülésre. Surányi Sándor A gyakorlat nem igazolta az I nem adhat okot a megnyugvásra, j séges, hogy a kommunisták min- elgondolás helyességét, a párt- Tovább lehet növelni a termésho-| denütt törekedjenek a teendők munka nem vált hatékonyabbá zamokat a talajerő gyorsabb üte-| egységes értei mezősére és végre- azáltal, hogy 1962 májusában Imű pótlásával, a növényi sorrendi hajtására, az egy nyelven beszéA járás kommunistáinak küldöttei egyhangúlag elfogadták a beszámolót és a határozati javaslatot, Újjáválasztó!iák a gyulai járási pártbizottságot „összeházasították” a gyulai járási és városi pártbizottságot. A kettősség nehezítette és bonyolította a munkát. A kísérlet befejeztetett a Politikai Bizottság 1964. május 13-i határozata nyomán, ebben a hónapban visszaállították a korábbi szervezeti felépítést, megalakították a városi pártbizottságot és — kedden — újjáválasztották a járási bizottságot is. A pártértekezleten a községi bizottságokat, alapszervezeteket több mint száznyolcvan kommunista képviselte, mint küldött. Ott volt a járásiak körében Klaukó Mátyás elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára is. A munkáról esett a legtöbb szó a tanácskozáson, arról, amit elvégzett ez alatt a két év alatt a járás népe. a kommunisták vezetésével és arról, amire számítania kell holnap, holnapután. Arany Tóth Lajos elvtárs, a járási-városi bizottság első titkára elemezte azokat az eredményeket, melyeket a járás a VIII. pártkongresszus határozatának végrehajtása során eddig elért. Beszámolójából kiderült, hogy az emberek szorgalma, a kommunisták igyekezete a megyében a legjobbak közé emelte a még jobb kialakításával, az állami gazdaságokban olcsóbbá lehet lenni a termelést (egyelőre az önköltségek magasak), lehet tökéletesíteni a vezetést, szélesíteni a melés növelésére az anyagi ösztönzésit, lehet szigorítani a munka- fegyelmet. A pártszervezetek halésne, a nagyobb aktivitásra, a tudatformálásra, a példamutatásra, a lenini normák szigorúbb betartására. Ez utóbbiakról szólt beszédében ti vitásra, a helyes intézkedések felelősségteljesebb, határozottabb, következetesebb végrehajtására buzdította. Nehéz évnek nézünk elébe, több gonddal indulunk az egész megyében, mint egy éve, javitand szükséges a gazdaságpolitikai nevelő, szervező munkát, a vezetést, érvényt kell szerezni a Központi Bizottság 1964 decemberi határozatának. Arra kérte a járás kommunistáit, hogy — bár most hoztak határozatot — ne feledkezzenek meg a két évvel ezelőtt négyéves „távra” hozott határozatok következetes végrehajtásáról. A megválasztott új járási bizottság 41 tagból, hét póttagból áll. A revíziós bizottságba 11 elvtársat választottak. A járási párt- bizottság végrehajtó bizottságának első titkára továbbra is Arany Tóth Lajos elvtárs. Titkárrá Székely Ferenc elvtársat választotta a küldöttértekezlet. Pallag Róbert (Fotó: Kocziszki László) Négyen a 11 tagú végrehajtó bizottságból: Székely Ferenc járási 'itkár, Arany Tóth Lajos első titkár, Szabó Lajos és Brachna János. :yulai járást. A tsz-ek évről évre tékonyabb gazdaságszervező, ne. erősödnek, szilárdulnak, javul ve. velő, felvilágosító, mozgósító mun-i zetésük, ez ékesen tükröződik gaz- kára képesek annál inkább, minél dasági eredményeikben. De ez i egységesebbek. Éppen ezért szűk- J Egy kis beszélgetés a szünetben. Réda Jánosné Gerláról, Debreczeni Andrásné és Köteles Sándorné Dobozról érkezett a küldöttértekezletre. szövetkezeti demokráciát, még i Klaukó Mátyás elvtárs is, a párt megyei bizottságának első titkára. A járás kommunistáit nagyobb ak_ jobban fel lehet használni a tér-
