Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-27 / 227. szám
KOR OS TAJ ___________KULTURÁLIS melléklet________ I rodalmi pályázatunk eredményhirdetése A Népújság tehetségkutató novellapályázatára huszonhét szerző negyvenhét írásművet nyújtott be A Békés megyei Népújság 1964. július 12-i számában tettük közzé tehetségkutató novella pályázatunk meghirdetését. A pályázatra — melynek beküldési határideje szeptember 15-ém volt — 27 szerző 47 írásművet nyújtott be. A háromtagú bíráló bizottság véleménye szerint a pályázat meghirdetése hasznos volt, bár igen sok dilettáns munka érkezett, néhány ígéretes szerző is jelentkezett, ha nem is kiforrott, de feltétlenül tehetséget eláruló írásokkal. A bíráló bizottság döntése alapján a következők nyerték el a kitűzött díjakat: I. díj (500 Ft): a „Babi” jeligéjű Lányok c. novella, szerzője Béla Ottó, Gyula, Rövid u. 12. II. díj (400 Ft): a „Balaton” jeligéjű Hullámverés c. novella, szerzője Szdlár Mária, Battonya, I. kér. óvoda. Könyvek a pedagógusoknak Az Akadémiai Kiadó két jelentős művel — mindkettő a napokban kerül forgalomba — igyekszik segíteni a pedagógusok munkáját. Az egyik a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottságának 1963. évi hatodik gyűjteménye, (Tanulmányok' a neveléstudomány köréből) lényegesen bővítette és fejlesztette az eddigi kötetek anyagát. A szerzők konkrét vizsgálati anyagra támaszkodva foglalkoznak a neveléstudomány egységével, az erkölcsi, az esztétikai és a munkára nevelés lényeges időszerű kérdéseivel. A pedagógia és a pszichológia, valamint a pedagógia és a szociológia kapcsolatát pedagógiai következtetésekhez vezető szociológiai vizsgálatokon mutatják be. Bő tényanyag szól a felsőoktatás, a felnőttnevelés <5s a gyógyító nevelés sajátos problémáiról. A tanulmányok szerzői a szocialista iskola helyzetéből és feladataiból kiindulva arra törekedtek, hogy eredményeik közvetlenül alkalmazhatók III. díj (200—200 Ft): A „Tűnő évek” jeligéjű Sírás kötelező c. novella, szerzője nem nevezte meg magát; a „Budapest II.” jeligéjű Az ittasság nem enyhítő körülmény c. novella, szerzője Kőváry Ernő Péter, Békéscsaba, Alkotmány tér 5. sz.; a „Próbakő” jeligéjű Apák és próféták c. novella, szerzője nem nevezte meg magát. Dicséretre érdemes: a „Pályázat 100” jeligéjű Omlás c. novella, szerzője Varga Istvánná, Mezőbe- rény, Kölcsey u. 4.; a „Babi” jeligéjű Szőr c. novella, legyenek a gyakorlati pedagógiai munkában. __ _ ___ _ ______ A másik mű (Claus, Gün- raöje 0ttó, Gyula, ter—Hiebsch, Hans: Km- derspychologie — Gyermeklélektan) a két év alatt három kiadást elért gyer- mekszpichológiai munkának magyar nyelvű kiadása. A könyv az általános tájékoztató rész után életkorok szerint tárgyalja a gyermek személyiségének kialakulását és életkori sajátosságait. Jó összefoglalását adja a gyermekpszichológia eddig elért eredményeinek, s függelékben tárgyalja a pa- topszichológiai kérdéseket. A könyv a gyakorlat számára is hasznos útmutatásokat ad. Bizonyára kedvező fogadtatásra talál nemcsak a pszichológusok, hanem a gyakorlati pedagógusok körében is. Rövid u. 12.; a „Fortuna” jeligéjű Gondolatok a novelláról c. írás, szerzője Ze- ley László, Orosháza, Iglói u. 6. A „Tűnő évek” és a „Próbakő” jeligével beküldött novellák íróit kérjük, hogy nevüket és pontos címüket szerkesztőségünk kulturális rovatával a lehető legrövidebb időn belül közöljék. A bíráló bizottság úgy döntött, hogy a díjnyertes vagy dicséretben részesített novellák szerzőit néhány napon belül levélben is tájékoztatja véleményéről. A pályadíjaikat postán küldjük ki. Új könyv Ráth-Végh István: Hatalom és pénz A páratlanul népszerű kultúrtörténész irodalmi hagyatékának ez a testes harmadik kötete „A fejedelmi bálvány” és „A pénz komédiája” című munkáiból készült válogatás. Az első részben az „isten kegyelméből” született és bálványként trónoló uralkodók balgaságait, a fejedelmi udvarok ma már oly nevetséges szokásait, kulisszatitkait pellengé- rezi ki maró iróniával. A „korona és püspöksüveg” összefonódásának emlékezetes korszakáról, a spanyol inkvizíció és autodafé rémségeiről is számot ad. A második rész a bálványként imádott arany rabszolgáiról és haszonélvezőiről ad felejthetetlen képeket. Páratlan kultúrhistóriai anekdotagyűjtemény ez a vonzó stílusban megírt dbkumen- tumkötet. Brackó István: 7 BARÁTAIMNAK Mentem az utcán Egyedül. A lámpák hideg fényét nem tükrözte vissza fáradt tekintetem. De jöttél Te arcodon az égitestek bonyolult őszinteségével és szirom-öklödben szétroppantottád magányom Iunátikus ízét. Mint egy bilincset. Aztán jött még valaki jöttek többen is talán csak úgy, mint a koldusok — de lehet, hogy én vagyok koldusuk mert barátságukért koldulok — Mindegy. Mentünk tovább * egymástól koldulva szer etetet már heten. Jó volt érezni, hogy sokan vagyunk és hogy a hét-pár szembogár — mint biztos kamera -rteljesen befogja a nekünkvaló világot és mind egyformán tüzel. Ereztük biztonságunkat akár az ön-dalától ittas pacsirta. Megköveztük az éjszaka vad komondorait és nyeltük a porízű csöndet. Aztán meghemperegtünk a füveken s harmattal balzsamoztuk együttlétünk ízét. Sülé István Anyám arcképé » Mf»( LÁNYOK * m tágas munkateremben ” megszólalt a csengő. A hosszú futószalagon megindult az alkatrészek lassú mozgása és a fehér köpenyes nők ügyes mozdulattal nyúltak a forrasztópákáért. Izzó hegyén csillant a cin és egymás vitán forrtak össze az ellenállások és dinamók hajszálvékony erei. Az öltözőben sietve vetkőztem és kapkodva ránci- gáltam magamra a köpenyt, mert a csengő hangját már elnyomta a beindított gépek zaja és a többiek már hátrakötött fejjel hajoltak a munkaasztalok fölé. Ügy rogytam le a székre, hogy az reccsent alattam. — Szia! — bólintott felém Babi, akivel együtt laktam és ültem már évek óta. Munkán kívül is sokat jártunk együtt, és Babinak is az volt a véleménye, hogy a fiúk mind egyet akarnak. — Szia! — lihegtem. A munkánk nem volt fárasztó, inkább pepecselő. Nem is szalag mellett dolgoztunk, igy volt időnk néha szót váltani, és ha untuk a banánt, elszívhattunk a WC-ben egy cigit is. ptábin láttam, valami ** nincs rendben. Sűrűn pislogott és idegesen kapkodta a fejét hátra, ahol a Nyanya dolgozott. Az asztál * A tehetségkutató irodalmi pályázaton I. dijat nyert novella, alatt megrúgta a lábam és intett. — Gyere, szívjunk él egy cigit. Alig fújtuk ki a füstöt, Babi már kezdte: — Zűr van! Tegnap kihoztak bennünket a taggyűlésen... Sokat bagózunk, sokat lógunk... — Na és? — A Nyanyának járt a szája megint. — Tehet nekünk egy szí- vességet.„ Sokat szidtuk, de nem lehetett rá igazán haragudni, mert sokat betegeskedett és az idegeitől is baj volt. Mindkettőnkre sokszor volt pipa, mert nem tudtuk befogni a szánkat. Babi az emelet felé intett. — Az öreg biztosan felhívat... Műszak előtt fél órával szólt a. művezető. — Judit, Babi, menjenek az irodába! Hívatja az igazgató elvtárs. Babi pislogott és ijedten nézett rám. — Ne izgulj, majd én dumálok. nedvesen fogadott az ** öreg. Nem látszott túl szigorúnak, de igaz, anyásnak sem. A töltőtoll kupakjával babrált az asztalon. Vártam a lelki dumát a munkamorálról és arról, hogy két évvel ezelőtt még csak az anyagot hordtam, azt sem tudtam, mi a páka, mi a dinamó és azt, hogy meg kell becsülni magunkat, főleg nekem, aki örökké hálás lehetek, mert onnan emeltek ki, a pwtrik közül. Majd felákadt a szemem, amikor az ezüst cigarettásdobozt nyújtotta felénk. — Gyújtsanak rá... Tüzet is adott, előbb nekem, azután Babinak, harmadiknak a sajátját gyújtotta meg. Még mindig mosolygott: — Mi baj, lányok? Nem tudtam mit válaszoljak, Babi sem. Hallgattunk. Nem tudtuk, hová akar kilyukadni. — Nem azt kifogásolom, hogy sokat cigarettáznak a mosdóban, csak azt akarom tudni, hogy mi okozza az idegességüket? Én ugyanis eszem a cigarettát, ha valami nincs nálam rendben... Erre gondoltam maguknál is... Lakás? Háziasszony? Fiúk? Presszó? Mozi? fóromban akartam szólM ni. Mit vájkál az ember magánéletében? Semmi köze hozzá. — Anyagi gond? Babi lesütötte a szemét és úgy nyekergett. — Minden együtt... Egy kicsit... Nevetett az öreg. — Akkor nincs semmi baj... Ebből ki lehet gyógyulni... Azt hittem, már halálosan szerelmesek... Két utalványt nyújtott felénk. Háromszáz forint rendkívüli segély. Azt hittem, elszédülök. — A rádiőrészlettel egyszer sem szabad elmaradni, mert az OTP nem szokott tréfálni. Szédelegve buktunk ki az ajtón. Otthon röhögtünk, de bosszankodtunk is. Így átvert bennünket. Babi el-
