Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-29 / 202. szám

1*64. augusztus 29. 2 Szombat Budapestre érkezett a csehszlovák antifasiszták Pénteken reggel 600 utasával Budapestre érkezett az a „Bélke- vcaiat”, amelyet a Csehszlovák Antifasiszta Harcosok Szövetsé­gének Észaik-Cseh Kerületi Bi­zottsága indított hazánkba a szlovák nemzeti felkelés 20. év­fordulója alkalmából. A vendégek néhány napot a Balaton mellett töltöttek, s oranam futott be a sze­relvény a Déli-pályaudvarra, A „Bákevonat” utasait Vágó Ernő ezredes, a partiaánszöveteég titkára üdvözölte. békevonata Az üdvözlő szavakra Frantisek Pékár, a Csehszlovák Antifasiszta Harcosok Szövetsége Észak- Cseh Kerületi Bizottságának tit­kára válaszolt. Megható volt, amikor Framti- sek Pékár külön köszöntötte a fogadóbizottság tagjai között Va­das Verát, a Ganz-MÁVAG ex­portosztályának egyik dolgozó­ját, aki 1945-ben a győzelem nap­ján, május 9-én a csehszlovákiai theresianstadti koncentrációs tá­borban született. Legújabb rendeletek Szabályozták az építési engedélyek kiadásának módját Az építtetők az elmúlt években igen sokszor kifogásolták, hogy átfogó és országosan egységes sza. bályozás hiányában az építési en­gedélyek megszerzése rendkívül hosszadalmas és bonyolult. Az építeni szándékozók többnyire még azt sem tudták, hogy milyen építési munkákra és mely ható-, ságitól kell építési engedélyt kér­ni, melyek azok az építési mun­kák, amelyek egyszerű bejelentés alapján is elvégezihetők, milyen mellélkloteiket kell a kérelemhez csatolni, s hogy az engedélyező hatóságnak mit kell vizsgálnia. Az Építésügyi Minisztérium az évek során szerzett tapasztalatok alapján most átfogóan szabályoz­ta az épületek és az általában ve­lük összefüggő melléklétesítmé­nyek építési engedélyezési eljá­rását. Az új rendelet módot nyújt arra, hogy a megyei tanácsok el­sőfokú építésügyi hatóságai ha­táskörrel ruházzák fél a jelentő­sebb községek tanácsait. Ezzel a leggyakrabban előforduló építési ügyek helyben történő elintézését teszik lehetővé, és megrövidítik az eljárást. Ugyanezt a célt szol­gálja az a rendelkezés is, hogy az építtetőnek az építkezéshez a jö­vőben általában csak egy hatóság, tál kell engedélyt kérnie, és a ké­relmére hozott határozat elleni esetleges fellebbezését is egy szervnél kell előterjesztenie, még akkor is, ha fellebbezése több szakhatóság előírása ellen irányul. Az építési engedélyezésben érde­keit szakhatóságok (pl. egészség- ügyi, tűzrendészet!, műemléki ha­tóság) és közművek szakvélemé­nyét ugyanis állami (tanácsi) ter­vező szerv által készített műszaki tervek alkalmazása esetében a tervezőnek, nem állami tervező által készített műszaki tervek ese. tőben pedig az építési engedély | megadására jogosult tanácsi épí- itési osztálynak kell beszereznie. A rendelet tételesen meghatá­rozza azt is, mely építési munkák­ra kell építési engedélyt kérni és melyek azok, amelyek bejelentés alapján elvégezhetők, továbbá, hpgy az engedélykérelemhez mi­lyen mellékletek szükségesek. Igen jelentős az a rendelkezés is, |hogy az építési engedély meg­adása vagy megtagadása felöl harminc, ha pedig szakhatóságok szakvéleményének beszerzése nem szükséges (pl. típus- vagy ál­lamilag ajánlott terv alapján épü­lő lakóépületek esetében), tizen­öt napon belül határozni kell. A bejelentés alapján végezhető épí­tési munkák tudomásul vételéről nyolc napon beiül kell határoza­tot hozni. Meg kell jegyezni, hogy a ren­delet önmagában nem eredmé­nyezi a beruházások (beruházási építkezések) előkészítési idejének lényeges csökkentését. Ehhez még más intézkedések (pl. a beruházá­si kódexben lefektetett jóváha­gyási eljárás egyszerűsítése) is szükségesek. A rendelet nem szabályozza az út-, vasút-, híd-, távvezeték-, víz­építés és más hasonló építmények engedélyezésére vonatkozó eljá­rást. Ezekre az építményekre vo­natkozó építési engedélyt tehát továbbra is az eddigi szabályok szerint kell megszervezni. A ren­delet a Magyar Közlöny pénteki számában megjelent, s ezzel ha­tályba lépett. Miniszteri rendelkezés a nyugdíjas pedagógusok foglalkoztatásáról A művelődésügyi miniszter — a munkaügyi miniszterrel, a pénz­ügyminiszterrel és a pedagógusok szakszervezetével egyetértésben — rendelkezést adott ki a nyugdíjas pedagógusok foglalkoztatásáról. Az intézkedés átmeneti jellegű, s egyelőre négy hónapra — a szep­tember 1-től december végéig tartó időszakra — szól. A rendelkezés értelmében a nyugdíjas szakképesített pedagó­gusok — nyugdíjuk korlátozása nélkül vállalhatnak oktató mun­kát, ha havonkénti díjazásuk nem haladja meg óvónőknél a 720, ta­nítóknál a 800, főiskolát végzett tanároknál — például általános iskolai tanároknál a 900, egyete­met végzett — például gimnáziu­mi — tanároknál a 950 forintot. A felsorolt kategóriákba tartozó pe­dagógusokra tehát ideiglenesen nem vonatkozik az 500 forintos kereseti határ. A most kiadott rendelkezés lehe­tővé teszi, hogy a nyugdíjas peda­gógusok kérelmére a leadott órák számának megfelelő óradajat ak­kor is kifizessék, ha az óraszám eléri vagy meghaladja a he­ti kötelező óraszám 50 százalé­kát. Kimondja a rendelet azt is, hogy az érintett nyugdíjas peda­gógusokat az Országos Nyugdíjin­tézetnél nem kell bejelenteni, vi­szont az alkalmazó hatóság köte­les róluk nyilvántartást vezetni. A nyugdíjintézeti bejelentés csak akkor szükséges, ha a nyugdíjas pedagógus keresete az egyes ka­tegóriákban megállapított össze­get meghaladja. A szeptember 1-én hatályba lé­pő rendelkezés természetesen nem befolyásolja azt a korábbi állásfoglalást, amely szerint a nyugdíjkorhatárt elért, de még megfelelően dolgozó pedagóguso­kat csak kivételes esetben lehet nyugdíjazni. (MTI) Megérkezett Besztercebányára a szovjet küldöttség Besztercebánya A Nyikita Hruscsov vezette szovjet párt- és kormányküldött­ség pénteken Prágából Beszterce­bányára, a húsz évvel ezelőtti szlovák nemzeti felkelés köz­pontjába érkezett. A küldöttséget elkísérte Antonin Novotny, a CSKP Központi Bizottságának el­ső titkára, köztársasági elnök, Józef Lenért, a CSKP Központi Bizottság elnökségének tagja, mi­niszterelnök, valamint a CSKP, illetve az államélet több más ve­zetője. A szovjet; küldöttség és Cseh­szlovákia vezetői részt vesznek a szlovák nemzeti felkelés 20. évfordulójának ünnepségein. A besztercebányai repülőtéren a vendégeket a Szlovák Kommu­nista Párt és a Szlovák Nemzeti Tanács vezetői fogadták. A repü­lőtéren és a város utcáin több ezer főnyi ünneplő tömeg várta az érkezőket. (MTI) A szlovák felkelés és a magyar partizánok Szlovák területre történt meg­érkezésem után törzsem Zvolen- ben ütötte fel tanyáját. Felvettem a kapcsolatot a szlovák partizán- mozgalom vezérkarával: Smidke és Aszmolov elvtársakkal Banska Bystricán. ök minden támogatást megadtak, kiegészítették csapa­tom felszerelését Banska Bystricán találkoztam ifjúkori barátommal, a később hősi halált halt Ján Svermával, akivel együtt tettük meg az utat Stáre Horyból Tureckára. Ez már akkor volt, amikor a német fa­siszták Magyarországon Száiasi kormányának megalakításával biztosítani tudták a hadtápterüle­tet a maguk számára. Valamennyi frontszakaszon nagy erőkkel tá­madást indítottak a partizánok ellen. Tureckáról a partizánegységek, amelyek a visszavonuló harcok­ban nagy veszteségeket okoztak a német hadseregnek, az Alcsony- Tátra erdeibe húzódtak, ahol erő­sebbnek érezték magukat az el­lenségnél. Itt búcsúztam el cseh­szlovák barátaimtól, és harminc emberrel elindultam dél felé, a salgótarjáni szénmedence irányá- | ba. Az első fegyvere® összecsapás Donovali környékén történt. A németek itt két felderítőmet el­vágtak a csoporttól. Kisebb-na- gyobb harcok közepette vonul­tunk, rendszerint éjszaka a meg­adott irányba. A szlovák lakosság felemelő példáját nyújtotta a magyar par­tizáncsapat iránti mély szolidari­tásának. Élelmeztek bennünket és részt vettek csapatom harebiztosi- tásában. Mostonica község felett álltam 1944 november első napjaiban, amikor úgy határoztam, hogy a Garamon átkelve folytatom az utat. A Garam bővizű volt, hídra volt szükségem. A hidakat azon­ban megszállva tartották a néme­tek. Lucatinból két szlovák ember jött fel hozzám, elmondták, hogy községükben német hadtápalaku- lat állomásozik, a hidat a néme­tek szétszedték, de ők meg tudják javítani és akkor át lehet kelni rajta. Ezt a két jó szlovák haza­fit felderítőim fedezték fel. Éjjel megjavították a hidat és másnap éjjel a németek orra előtt keltünk át rajta. Az egyik éjszaka a Tűrje Polje közelében levő Hrabca-pusztán negyedmagammal szorongatott helyzetbe kerültem. Csapatomat előreküldtem egy Suho Brezovo közelében fekvő vízimalomba. Lázas megbetegedésem miatt még egy éjszakára négyen visszama­radtunk a tanyán. Rajtam kívül Tömpe András politikai biztos, Tánya Szamszonyenko rádiós és Molnár Jani felderítő. Ügy hatá­roztam, hogy a következő éjszaka a vízimalomnál csatlakozunk a csapathoz. A németek megneszel- ték, hogy a tanyán vagyunk, és kevesen. Éjjel megtámadták a tanyát. Tizenketten voltak. Tud­tam, hogy a tanya lakóházának van egy hátsó ablaka, amely — eltérően a többi szlovák ház hát­írta: Nógrádi Sándor só ablakától — kinyitható. Az ablak a kertre nézett. Fejemet elhúzva, hogy sorozatot ne kap­jak, kinyitottam az ablakot. A politikai biztos döntött: elsőnek a parancsnok ugrik, másodiknak a rádiós, harmadiknak a politikai biztos és negyediknek Molnár. Így is történt. Ki a tornácra és onnan a jó magas deszkakerítés­hez, amelyen gyorsan átvetettük magunkat. Közelről géppisztoly- tüzet kaptunk, amit sűrűn viszo­noztunk, miközben a szántófölde­ken át a mintegy fél kilométerre fekvő erdőbe futottunk. Közülünk szerencsére senki sem sebesült meg, hogy a németeknek volt-e áldozatuk, nem tudtam meg. Ennek a sikeres kitörésnek Tá- nya volt a hőse. Az ő leleményes­sége mentette meg telién né­gyünk életét. Az I polyctn való átkelés is a németek orra előtt történt, éjsza­ka, Ipolytamóonál. Ekkor értünk magyar területre. Ezt megelőző­en egy partizángyűlésen felaján­lottam a szlovák fiúknak, hogy amennyiben szlovák földön kí­vánják a harcot tovább folytatni, feloldom őket fogadalmuk alól; megköszöntem nekik addigi hősi magatartásukat. Azt is megmond­tam, hogy ha valaki közülük mégis magyar területen is ve­lünk kívánja folytatni a harcot, továbbra is szívesen látott baj­társ és testvér köztünk. A vá­érkezett hozzám az egyik őrszem és jelentette az oszlop közeledtét. Az őrszem riasztó lövéseket is le­adott. Jevgenyij Lapsov törzspa­rancsnokkal együtt elsőnek ug­rottunk ki a konyhán keresztül a tornácra. A ház előtti udvaron kezdtek sietve gyülekezni korom­sötétségben a németek. Hallom \ az egyik hangját: „Was ist hier |los? („Mi van itt?”) Nyilván a ri- lasztó lövésre értette. Erre tüzet (kaptak a géppisztolyunkból. Töb­ben összeestek, a nyögésüket is hallottam. Közben a törzs többi harcosa, a politikai biztossal az élen, szintén kint volt már a tor­nácon. A bíró háza mögött üldö­zőbe vettük a németeket. Az SS- aászlóalj tüzelőállásba vonult és géppuskatűzzel támadta a tanyát. Visszavonultunk. A Monosza-hegy erdős oldalában folytattuk a tűz­harcot reggelig. A németeknek sok halottjuk volt az ütközetben. De itt haltak hősi halált Valasek József, Ban- dur Árpád, Szvetlik Barna, Lapin Sándor, Kálló Gyula és Honig József partizánok is. A németek a partizánok táma­dásai következtében nem tudták megvetni lábukat a környező hegytetőkön, kénytelenek voltak szervezetlenül tovább menekülni észak felé, ahol megsemmisülés várta őket * lasz: egy szlovák fiú sem kívánta elhagyni magyar és szovjet parti- zánbajtársait így maradt velünk mindvégig Vecera zászlós, Kuban szakaszvezető, Letke tizedes- Fridrich és Hónig József hősi ha­lált halt az abroncsos-pusztai har_ cokban. . Vonulás közben Bagolypusztán ismét szlovák földet érintettünk. Onnan Barják Antal levelet vitt tőlem Losoncra, a szeptember el­ső napjaiban megalakult illegális Nemzeti Bizottsághoz. Kértem, küldjenek megbízottat csapatom­hoz. Ketten jöttek: Hódosi József bádogosmester és Geszk János ügyvédbojtár, ifjúkori barátom, ök küldtek kötszert és meleg ru­hát partizánjaink számára és szervezték meg egy hadifontossá­gú üzem leállítását Losoncon. A Salgótarjántól 7—8 kilomé­terre fekvő Abroncsos-puszitát he- gyek-erdők veszik körül. A szov­jet hadsereg olyan lendülettel tá­madta a német fasiszta erőket, hogy azok kénytelenek voltak az erdei utat is felhasználni gyors visszavonulásukhoz. Így kerültek felderítőik Abroncsos-puszta tájá­ra, ahol az én — időközben ki- lencven-kilencvenöt főre felerő­södött — törzscsapatom tanyázott. A német felderítők a partizánok kezére kerültek. December 28-án éjszaka egyik oszlopunk mégis bemerészkedett az Abroncsos- i völgybe. A Nagyolc község szom­szédságában lévő pusztán tíz-ti- zenkét parasztcsalád lakott. En a törzsemhez tartozó kilenc bajtárs­sal Pálicsek János bíró, a kiváló szlovák hazafi házában pihentem, teljes harci készültségben. Az SS-oszlop egy zászlóaljnyi lehetett Éjjel két órakor futva • Minek? A Time című amerikai képes heti­lap szerkesztői bizonyára nem gon­dolták, hogy mire előre keltezett lapszámuk megérkezik az előfizetők­höz, micsoda szomorú aktualitása lesz az egyébként közömbös Tech­nológia-rovatban közölt érdekesség­nek. Az illusztrált cikkecske ugyanis egy nyugállományú amerikai alez­redes, bizonyos Rex Applegate újí­tását ismerteti: az új „tüntetéselle- nes fegyvereket”. A hagyományos tűzoltófecskendők Applegate szerint nem elég hatéko­■ nyak, ezért — javasolja — nagyie- jj szültségü áramot kell a vízsugárba 5 vezetni, hogy ötvenméteres körzet- | ben pillanatok alatt felmorzsolhas­■ sanak minden ellenállást. Állítólag S kevésbé drasztikus egy másik aján­■ lőtt módszer, hogy tudniillik olyan 5 fényszórókat vessenek he a tüntetők S ellen, amelyek ideiglenesen megbé- j nítják a látásukat. Miután azonban 5 a reflektor csak este hatásos, a nap- : pali tüntetők ellen fülsiketítő zaj­■ keltő gépeket javasol. A rendőrautó- l ban ülők természetesen immunisak • lesznek mindkét módszer alkalmazá­■ sával szemben. Applegate számol az­zal a lehetőséggel is, hogy a tünte­tők ellen idegbénító gázokat vesse­nek be... A derék obsitost azonban senki ne gondolja ezek után embergyűlölő­nek: a rendőrök testi épségét pél­dául határozottan a szivén viseli, s ezért olyan műanyag „páncélinget” tervezett számukra, amelyben — mert még golyóálló is — könnyedén közelíthetik meg a tüntetőket. Ez utóbbi javaslata alighanem elkésett: Rochesterben és Harlemben nem volt ilyen védőruhájuk a rendőröknek, ám a kórházi statisztika tanúsága szerint így is eredményesen „köze­lítették meg” a néger tüntetőket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom