Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-21 / 16. szám

M64. január ZL 4 Ma A harmadik szocialista brigád asszonyt megnyugtassa. Szándé­kosan úgy tett, mintha már el is felejtette volna „azt a kis kelle* illetlenséget”, mintha semmi je­lentőséget nem tulajdonítana neki. — Még kérdi? — Az asszony tekintete csupa szemrehányás volt. — Talán jobb is — ajánlot­ta —, ha most nem várja meg az uramat, mert nagyon harag­szik. Ke ti nem került volna ilyen helyzetbe, ha maga, Papp úr, nem hívja magával a Körútra. Már megint Papp úr, nem Fe. renc — gondolta. — Honnan tudtam volna — védekezett —, hogy ilyen csetepaté lesz? — Legalább ne' tetesse magát — mondta az asszony —, gyár­ban dolgozik, ott jói tudják, mi készül. Igazán nem kislánynak való dolog. Ilyen szégyen... Még jó, hogy nem verték meg. Be is csukhatták volna. Bár az. is elég, hogy egy ártatlan gyereknek vé­gig kellett hallgatni azt a sok durva beszédet, ami ott végbe­Anőkor az építők első csoportja megjelent, az emberék kíváncsis­kodva figyelték: vajon hogyan is fognak a munkához? Mert azt mindenki tudja, hogy óriási mé­retű lesz az Orosházi Üveggyár, „Laci bácsi" Gelegonya László brigádveze­tő, aki 1983. április 4-én kapta meg a Kiváló dolgozó jel­vényt. a megye legnagyobb létesítménye. Hónapokig azonban semmi sem látszott az építkezésből. Rengeteg autó hordta a főidet, amit gépek­kel elterítettek és lehengereltek. A k!ssé lejtős talajt hozták egy szinsbe. Az iparvágány is épült és távolról alig észrevehetően már ásták az alapárkokat. Sokasodtak az emberek és a gépek, s a föld­ből szinte mesébe illő' gyorsaság­gal emelkedtek a falak, melyek nőttek, nőttek, majd hatalmas épületek kezdtek kiformálódni... Azok, akik ma már Gelego­nya László brigádjának tagjai, az elsők között kerültek az üveg­gyári építkezéshez. Különböző munkahelyeken dolgoztak, leg­többen még látásból is alig is­merték egymást. 1962 augusztu­sában azonban, amikor az építke­zés menete szükségessé tette, Ge­legonya László kőműves tizenkét tagú komp'exbrieádot alakított Ettől kezdve összefűzte őket a kö­zös célokért, sikerekért való küz­delem. — Akkor még az alaposá nál tartottunk — emlékszik vissza Gelegonya László. — És nvndjárt a megalaku’ás után Kovács György kőműves felvetette: Ha Karasz Lajos vegyes- és Antali Gábor ácsbrigádja célul tűzte a szocialista cím elnyerését, akkor a szorgalom, a jó együttműködés, egymás segítése, szakértelem... Mindez alapvetően fontos. A takarékosságnál fő szempont: az egynegyedesnél nagyobb tég­lák beépítése. A nehéz munka általában dara­bossá teszi az embert Talán eb­ből ered a durva beszéd, ami sok­szor sértő is és rontja a hangula­tot. Nem való a szocialista em­berhez, éppen ezért elhatározták, hogy leszoknak róla. Kiss István és Gulyás István segédmunkások már régen dol­goznak építkezéseken. Evek során sokat tanultak és megvan bennük az igyekezet is, hogy szakmunká­sok legyenek. Segítik őket abban, hogy ezt a célt elérjék. A vállalást pontokba foglalva, egy szép díszes album első lapjára feljegyezték. Az első napok nem voltak zökkenőmentesek. Egyesek csak nehezen hagyták abba a durva beszédet A nyelvüknek nem tudtak mindig parancsolni. De a munkával nem volt különö­sebb baj. Ha néha-néha valaki meg is felejtkezett magáról, a többi figyelmeztette. Csak így: „Tudod, hogy a szocialista cím el­r „Colos” Kiss Isfván, a „legfiatalabb” és legmagasabb kőműves. nyerését tűztük célul." Ennyi elég is volt Remeezkl László kőműves, a brigád egyik legjobbja erről az időről így beszél: — Hamarosan a keresetünkben „GuHver" Gulyás István, aki már nem sokáig marad segédmunkás. is megmutatkozott az eredmény. Ez csak fokozta a kedvünket. Még jobban előkészültünk a munká­hoz, rendet tartottunk. Nem saj­náltuk a fáradtságot Előfordult, hogy nálunk a segédmunkások többet kerestek, mint némelyik brigádban a szakmunkások. 1963. április 4-re, május 1-re és november 7-re külön vállalást is tettek. Olyan célok elérését tűzték célul, melyek az építkezésen kulcsfontosságúak voltak. S eze­ket mind határidő előtt teljesítet­ték. Nagyszerűen összekovácsolódott a Gelegonya-brigád. Munkaidő után szívesen mentek együtt szó­rakozni. Ha kedvük támadt, egy­két pohár sörre betértek valame­lyik italboltba. De ott is mindig úgy viselkedtek, ahogy emberhez illik. Ha pedig most összegezzük az eredményt, megállapíthatjuk: a vállalás minden pontját teljesítet­te a brigád. Külön megemlíthet­jük, hogy Kiss Istvánból közben kőműves lett, Gulyás István pedig hamarosan vizsgázik. Minden bi­zonnyal ő is sikerrel. A Gelegonya-brigád még 1963 november 7-én nyerte el a szocia­lista címet. Azóta sem hagyott alább a munkakedv és a kőműve­sek nem felejtkeztek meg arról sem, hogy a tanulás nemcsak egyéni érdekük, hanem kötelessé­gük is. Ezért járnak mindnyájan az üzemi akadémiára, amelynek anyagából májusban vizsgát tesz­nek. Mert a céljuk az. hogy eb­ben az évben ismét elnyerjék a szocialista címet Pásztor Béla VADÁSZ FERENC: A UzCftUaiMacUk A cég jó embere Ment Feri a csikorgó villamo. son. A perronon átsüvített a szél. Kevesen utaztak. Topogott, hogy ne fázzon a lába. Eszébe jutott újra Aliz és Kálmán, a beszél­getés a cukrászdái sarokban. Felsóhajtott: — Szépen együtt vannak — gondolta. Most kétszeresen érezte nehéz gondját. Két hete múlt, hogy Ka. tival az a baj történt a tünteté­sen. Estig bent tartották a Hárs­fa ucában. Utána a szülei napo­kig nem engedték el hazulról. <5 pedig, mikor megunta a várako­zást, gondolt egy merészet, és el­ment hozzájuk. Már előzőleg volt náluk egyszer-kétszer. Ak­kor úgy tűnt, szívesen látták. Ez. úttal éppen csak, hogy ki nem tessékelték. Kaszásné hellyel se kínálta. Azt mondta, fél, ha az ura hazajön, patáliát csap. — Miért? — kérdezte ő. Egy kicsit tetette magát, hogy az „Imi tata” ' Kunos Imre kőműves, a bri­gád legidősebb tagja. mi sem hagyjuk magunkat! Két- 1 szer sem kellett mondania, min- deni egyetértett vele. A Vállalásnál elsősorban a mi­nőségi munkára gondoltak. Ami a kezük alól kikéiül, legyen kifo­gástalan. Sok összetevője van az egy főre jutó termelési értéknek: pontos j kezdés, a munkaidő kihaazaáláaa, Illetékesek válaszolnak A tartási szerződésekről A Népújságban megjelent „Ta­nácsadás a tartási szerződésekről” című cikk azt tartalmazza, hogy a tartási szerződéssel kapcsolatos el­járás illetékmentes. Ezen megál­lapítást megelőző részben a cikk azzal foglalkozik, hogy a vita ese­tében a felek az államigazgatási szervtől békéltető eljárást kérhet­nek és ha ez netán nem vezetne eredményre, úgy a járásbírósághoz fordulhatnak a szerződés módosí­tása vagy a felbontása végett. A cikkből az tűnik ki, hogy mind az Csak 1! Több olvasónk szóvá tette, hogy Békéscsabán a Bocskai és a Fürst Sándor utcai közvilágítás nem kielégítő, valamint, hogy a Kiss Ernő utca és a Derkovics sor nincs kivilágítva. A Dél magyaron, szági Áromszolgáltató Vállalat bé­késcsabai üzletigazgatóságán e pa­naszra a következő választ adták: s..„A Bocskai és a Fürst Sándor utcán a közvilágítás szerelését még nem fejeztük be, csupán tízért helyeztük üzembe, hogy a végle­ges befejezésig sem maradjanak az utcák világítás nélkül E két áSamigazgatási, mind a bíróság előtti eljárás illetékmentes, holott ez a szabály csak az államigazga­tási eljárásra vonatkozik. A tar. tási szerződésekkel kapcsolatos pe. rés eljárás a jogszabályokból ki- tűnőleg illetékköteles. A teljes­ség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a Polgári Törvénykönyv a tartási szerződés felbontását nem ismeri, hanem csak annak meg­szüntetését Dr. Fodor György, a Megyed Bíróság elnöke 84-ben utcában a közvilágítás mindaddig nem fog tökéletesen üzemelni, amíg a Sebes utca sarkán, vala­mint a Kiss Ernő utcában lévő transzformátor-állomásokból a táplálást meg nem oldjuk. A Se­bes utcai táplálást kábel hiánya okozza. A Kiss Ernő utcából vi­szont csak 1964-ben lehet a tápiá. lást megoldani és ekkor készítjük el a Kiss Ernő utca és a Derko­vics sor közvilágítását is.” DAV békéscsabai üzletigazgatósága Félreértés történt A Békés megyei Népújságban meg­jelent „Békés megye legkorszerűbb sütőipari létesítménye lesz a gyulai kenyérgyár” című cikkel kapcsolatban szükségesnek tartom közölni, hogy az a rész, amelyben az építkezés 1*64-ben való biztos megkezdéséről tájékoztatja az olvasókat, nyilatkozatommal nein azonos. Nyilatkozatomban közöltem, hogy a beruházás kivitelezésének meg­kezdése az Ipar 1M4. évi beruházási tervjavaslatában szerepel. Álláspontom szerint a létesítmény megvalósítása feltétlen szükséges és a termelés meg­l lévő körülményeinek figyelembevéte­lével Indokolt. Beszélgetésünk során azonban hangsúlyoztam, hogy a ke­nyérgyár építése l#M-ben csak akkor lesz megkezdhető, ha az Illetékes szer­vek az Iparág éves beruházási tervja­vaslatát jóváhagyják és a szükséges pénzügyi fedezetet, valamint az építő­ipart kapacitást biztosítják. E feltéte­lek teljesítése esetén a létesítmény az ötéves terv végére üzembe helyezhető. Vokány Béla iparigazgató I Hálnál utcai megállót nem tudják biztosítani A békéscsabai IV-es számú álta­lános iskola nevelői kéréssel for­dultak szerkesztőségünkhöz és közbenjárásunkat kérték, hogy a Hajnal utcához autóbusz-megálló, helyet biztosítsanak. Panaszukkal felkerestük a 8-as számú Autóköz­lekedési Vállalatot, ahol a követ­kező felvilágosítást adták: „A Hajnal utcához kért megál­lóhelyet nem engedélyezhetjük, mert ez esetben az egyébként is sűrű megállóhelyeket még sűrűb­bé tennénk. Ami pedig a 15—20 főt illeti, hogy ennyi szeméilyt érint a megálló létesítése, korrigá­lásra szorul, ugyanis e létszám he. tériként van meg, s nem naponta. A panasznak az a része, hogy a Békési útnál lévő megállót távo­labb tettük a Hajnal utcától, meg­felel a valóságnak, de szükségessé vált, mert a Békési úttorkolatnál lévó három megállóhely és a Szarvasi úttorkolatnál lévő két megálló az új KRESZ előirásainak nem felelt meg. Így az öt megál­lót összevontuk, s helyette kettőt létesítettünk. Ezen intézkedés a városi tanács és a városi rendőr­kapitánysággal egyetértésben tör. tént.” Kásámét Károly igazgató ment. Mindermelk elmondták sze­gényt, fenyegették, lökdösték. —■ Hát most már mindegy — próbálta megnyugtatni Kaszás- nét — Kati hamar elfelejti. — Az is lehet, hogy felírták a nevét, a címét — dohogott to­vább az asszony —, az egész csa. Iád meglesz bélyegezve. Még az apjának is az állásába kerülhet. Mit szólnának a cégnél, ha meg. tudnák? Kati sírt. Ellenkezett az any­jával. Öt pedig nyugtatni pró­bálta, ne sértődjön meg az anyja kifakadásai miatt. Milyen meg­ható volt, amint erősítgette: —- Feri nem‘tehet róla, nem volt ott, én magam csináltam az egészet. Nem is bánom, nem szé. gyellem. A szemét is kikapartam volna annak a vadállat rendőr­nek, mert megütött egy nyomo­rék asszonyt. Mégse várta meg Kaszást, el akarta kerülni a kellemetlen ta­lálkozást. Ha a lány apia go­romba lenne, nem tűrhetné szó nélkül. De végül is, nem állhat oda veszekedni Kati apjával. Eljött. Azóta titokban találkoz­tak néhányszor. Aztán Kati biz­tatására egy es*e mégis elment. Kaszás otthon volt. Éppenséggel nem volt túlzottan barátságos, de az ellenkezője sem. Szűkén mérte a szót, aztán csak előhoz­ta a dolgot. Végül legyintett: — Most már mindegy. — Látnivaló volt: arról is pontosan értesült, hogy ő, előző látogatásakor már megkapta a magáét. Kaszásné lassanként mégis le. csillapodott. Célzást tett rá, hogy neki nem volna kifogása ellene, ha együtt jár Katival — bár na­gyon fiatal még a lány, ráérne — csak a politizálás aggasztja, mert Papp urat túlságosan ér­deklik az ilyen dolgok. — Szükséges az — védekezett —, hiszen munkáról, bérről, élet­ről van szó. Akkor Kaszás megpendítette: — A megélhetés senkinek se mellékes, de az ember más mó­don is elérheti a boldogulást. Én például a megbízhatóságommal és a szorgalmammal értem el, hogy jó embere lettem a cégnek. Egyszer talán azt is ki tudná járni — mondta —, hogy egy fiatal, ügyes szakembert felve­gyenek javító-karbantartó laka­tosnak. Meg tudná keresni azt a pénzt, amit a gyárban, s ez sok­kal biztosabb kenyér volna. (Folytatjuk) * %

Next

/
Oldalképek
Tartalom